Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-01 / 18. szám

A ZALAMEGYEI GAZIÍASAGI EGYESÜLET HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE. Az üvegház létesítése érdemében kiküldött bizottság jelentése. 136.1887. Tekintetes közgyűlés! Az egyesület kertjében egy üvegliáz létesítése iránt vélemény s esetlegesen tervezet és javaslat előterjesz­tésére a f. é. jan. 10 én tartott közgyűlés 11 17. számú végzésével kik'iildve és megbízva lévén, eljárásunkról a következő jelentést adjuk elő: Mindének előtt megvizsgáltuk a t. egyesület ház teikén, s a tek. megye által az egyesületnek céljaira leendő használatra átengedett úgy nevezett egyesületi kert területén a helyszínét; úgy találtuk, hogy kényelem és csinosság, de azon tekintetből is, hogy az üvegház az éjszak zivatarjai ellen leginkább fedve legyen, az üvegház leghelyesebben a jelenlegi kertész lakás keleti végéhez toldva volna elhelyezendő; ámde ezt elfogad­hatlanná teszi azon körülmény, hogy az egyesület bel­telke éppen itt legszűkebb, s hogy a délfelőli szomszé­dos ház egy féltetőre készített épület, hogy továbbá ezen épület és az egyesület háza délnyugatról egy de­rékszöget képeznek oly közel az elhelyezendő üveg­házhoz, hogy a féltető és a derékszögben csatlakozó épületek különösen november, december és január hóban alant járó nap után a nap legnagyobb részén oly ár­nyékot vetnének az üvegházra, hogy ez a nap melegítő sugarait alig pár óráig élvezhetné, és a célnak, rendel­tetésének alig felelhetne meg. Ezen körülmények forognak fen, bár kissé cse­kélyebb mérvben akkor is, ha az üvegház az egyesület telkén lévő kis díszkertben az éjszakfelőli deszka ke­rítés hosszában helyeztetnék el. — Mindkét ponton hátrányos körülményül még fel­hozható, hogy ezen közel fekvő épületek között némi leg szorult a levegő, és nincs szabad tere a tiszta lég­áramlatnak, mi pedig lényeges kellék, főkép télszakon, a növény életére. Ezeknél fogva az üvegházat a nagykertben, a ker­tész legények házikója keletfelőli végéhez építve véljük legcélszerüebben elhelyezendőnek, — hol a kertész me­leg ágyai eddig is voltak. — Igaz úgyan, hogy ezen a helyen az üvegház na­gyon is szabad s nyílt téren leend elhelyezve, s főkép éjszakfelől az éjszaki szeleknek nagyon kitéve, de ezek benyomását ellensúlyozni lehet az üvegház éjszaki fa­lának vastagabb építésével, s esetleg még szalmával is beburkolásával, s hogy mint mindjárt előterjesztetik, a tenyésztő osztály kelet felől építtetvén, ez a fűtés ál­tal a szükséges kellő hőfokot folyton élvezheti. Az itt elhelyeztetni véleményezett üvegház terv­rajzát • . alatt, a kőműves és ácsmunka költségvetését • . alatt, az asztalos, lakatos és üveges munka költség­vetését ••/•'. alatt tisztelettel becsatoljuk, s előterjeszt­jük, miszerint az üvegház hossza 16',„ 0 meter, széles­sége hat meter lenne, s a földbe egv meterre sűlyesz­tetnék le. Az éjszaki fal két láb, a többi másfélláb szé­les lenne. — Ezen épületen keletfelől lenne a bejárás egy-két meter széles folyosóra, melynek déltelőli oldalán lenne a liitőhely és kályha elhelyezve, honnét a füstöt egy csatorna vezeti el az üvegház nyugoti oldalfala mellett lévő kéményhez. Ezen 16 meter hosszú üvegházi épület most ­említett folyosójáról számítva két részre van osztva, és pedig keletfelől egy 5 meter széles férhelyre, mely te nyésztő célra szolgálna, ezért fűtésre lenne berendezve; — a másik 7 3 u , 0 (, méter hosszú osztály, mely inkább növényeknek kiteleltetése helyéül s nem tenyésztésre szolgálna; — de tekintve, hogy a fiitőhelyről a kéményig húzódó csatorna ezen második osztály mellett vonulna el, — ez kellő hőfokot érezne folytonosan. Ezen épület fazsindelyre, szalmakibéleléssel fogna építtetni. Ezen épületnek a • . alatti részletes költségvetés szerint az összes kőműves munkája és anyaga 564 frt 60 kr. az ácsmunka és anyaga 285 frt 61 kr. szerint az asztalos munka és anyaga 90 frt — kr. lakatos munka 29 frt 30 kr. üveges munka 62 frt 10 kr. festő munka 32 frt — kr. Összesen 1063 frt 61 kr. azaz egyezerhat van három forint 6l kr. E költségvetéseket átvizsgálván, az egység árakat a helyi árakhoz mérve túlhajtottaknak — feltéve, hogy az anyagok a kitett minőségben szolgáltatnak s tekin­tetbe véve a vállalkozó tisztességes nyereményét is — valami túlhajtottaknak nem találtuk ; — a vállalkozó­kat ismételve is felszólítottuk a költségvetés szerinti összeg valamely százalékának leengedésére, de erre hajlandók nem voltak. Megemlitjük még, hogy az üvegház mindkét osz­tályának a berendezés szerinti állványokkal s létrával felszerelése, . • és . '/• alatti költségvetésekben nem foglaltatik, — ez még mintegy 40-50 frtra tehető, úgy hogy az egész üvegház 1100 forintba fogna kerülni, melynek építését julius hóban fogná megkezdeni, s be is végezni. A mi ezen üvegház kezelését és jövödelmeztetését illeti, legcélszerűbbnek véljük azt az egylet kertészé­nek saját kockázására, de oly szigorú kötelezettséggel átadni, hogy azt a közönség magasabb igényeinek és Ízlésének is megfelelő virágok, dísznövények tenyész­tésére is tartozik berendezni és kezelni egy általa fize­tendő évi átalány összegért — mi a beruházott tőkének százalékában állapíttatnék meg — átadatuék, akkép hogy a fűtéshez szükséges fa, továbbá trágya s egyéb anyagok, edények, kézi eszközök, magvak stb. beszer zésének gondja és költsége is őt terhelné. Ily képpen leendő átvételre a jelenlegi kertész is készséggel hajlandó úgy, hogy az első vagyis 1888-ik évre a befektetett tőke 5°/ 0-kát, 1889-ik évre 7°/„-kát, a következő évekre 8%-kát fogná az egyletnek fizetni; mely ajánlatát elfogadhatónak véljük. Zala-Egerszegen, 1887. évi ápril hó 3-án. Háezky Kálmán s. k. elnök. Skublics Jenő s. k. Königmayer János s. k. Szily Dezső s. k. Szigethy An­tal s. k. 81 1887. Zalamegyei gazdasági egyesület. Értesítés. A zalamegyei gazdasági egyesület f. 1887-ik évi május hó 17-én délelőtti 10 órakor Sümegen, a jelenlegi marhavásár állási téren, szarvasmarhára tenyészállat díjazást rendez, a követketkező szabályzat szerint: 1-ör. A tulajdonosnak esak saját nevelésű, Zala­megyében tenyésztett marhája díjaztathatik, miért is szükséges, hogy e körülmény községi bizonyitványnyal, vagy a személyesen jelenlevő két községi előljáró által minden kételyt kizáró határozottsággal igazoltassék. 2-or. E díjazás kiválóan a sümegi és szent­gróthi járás gazdaközönsége és szarvasmarha tenyész­tése érdekéből rendeztetik ugyan, — azonban a megye bármelyik járásabeli szarvasmarhákkal is a díjazásért versenyzőleg rész lehet venni. 3-or. A szarvasmarha tenyésztésnek határozott irányban fejlesztése céljából, tekintve, hogy a sümegi és szent gróthi járás Zalamegyének magyarfajta tenyész­kerületéhez tartozik s e járásokban leginkább a magyar fajta — szilaj marha faj — van elterjedve, a díjak odaítélésénél első sorban és kiválóan a magyar fajta szarvasmarhára fog főligyelem fordíttatni. 4-er. Bikák és üszök egyévtől három éves koru­kig, úgy a már borjas tehenek saját borjúikkal kiál­lítva díj í/.tathatnak. 5-i.r. A már egyszer díjt nyert marhával ugyan­azon díjra nem versenyezhetni. 6-or. Kiosztandó díjak : I. rendű díj 20 forint II. „ „ 10 forint III. „ „ 8 forint ezüst pénzben. 7-er. Pénzbeli díj csak a földmives osztályhoz tartozóknak adatik, — ezen osztályhoz nem tartozó dí­jazandók I-ső, illetőleg másodrendű dicsérő oklevéllel tüntettetnek ki. 8-or. A bírálatnál a fenti 1—4 pont alatt elősorolt általános kellékeken kivül kiváló figyelembe vétetik a versenyre vezetett állatoknak teleltetés utáni állapota; — továbbá testalkata, tekintettel az igavonó képességre és az állatok gondozása. 9-er. A birálatot a versenyre elővezetett marhák felett az egyesület közgyűlése által kiküldött bizottság a helyszinén teljesíti, melynek jogában áll a rendelkezésre álló összeget legjobb belátása szerint annyi első, másod, harmadrendű díjra fordítani, mint a mennyi a verseny­re bemutatott állatok száma és tenyészértéke szerint kívánatos. 10-er. A díjak az érdemesítetteknek a helyszinén azonnal nyilvánosan kiadatnak. 11 er. A bizottság jelentésében a versenyre előve­zetett, úgy a díjazást nyert marha faja, neme, szárma­zása, termetes leírása, ára, — továbbá a tulajdonos neve, állása, lakhelye s hogy váljon a marha eladó-e ? a lehetőség szerint körülményesen előadandó. 12-er. A bizottság elnöke: Szűcs István úr; tagjai: Gyömörey Gáspár, Bogyay János, ifj. Háezky Kálmán, Szűcs Zsigmond, grf. Batthyány .József, Dei ninger Imre, Koller Ferenc, Kiss .József, Oltay Gedő, Bogyay István, Csigó Pál, Hertelendy István, Herte­lendy Ferenc, Nedeezky Jenő, báró Putheány Géza, Skublics Gyula urak. Kelt Zala-Egei szegen, 1887-ik évi ápril hó 18-án Háezky Kálmán s. k. ügyvezető elnök. Szigethy Antal s. k titkár. A házalás. Kereskedőink és iparosaink körében általános a panasz a nyomasztó, a megélhetést nehezítő helyzet felett. — Hosszú volna elősorolni e bajok okát. Utálhatnánk az aránylag nagy adóra, hogy a kereskedők, iparosok száma egy- és ugyanazon helyen nagy mértékben sza­porodik, minek természetes következménye, hogy ahol 5—10 kereskedő évekkel ezelőtt becsülettel megélhetett, ott most 20—30-nak okvetlenül kell küzdenie a megél­hetés nyomasztó gondjaival. — Ehhez járul még, hogy sokan úgy pártolják a hazai ipart és kereskedelmet, hogy nagyobb megrendeléseiket külföldön eszközlik s egyik tekintélyes jövödelmi forrástól ezáltal iparosaink és kereskedőink elesnek. — Ezekhez járul a napjaink­ban oly nagy mérvben űzött házalás, az országot sáska módjára ellepő sok kereskedelmi ügynök. A sok, kétségkívül megfigyelést érdemlő baj közül egyelőre a házalásra szorítkozunk. — A házalás napjainkban annyira elharapózott, hogy ha nem is teljes megszüntetése, de korlátozása érdeké ben tenni okvetlen szükséges. Nemcsak nálunk van meg e baj, létezik más he­lyeken is s orvoslása iránt helylyel — közzel a mozgalom íueg is indult. Igy a lugosi járási főszolgabiróság felhívására leg­közelebb a lugosi ipartestületi előljárosági tagok is rész­letes javaslatot készítettek a házalás megszorítása tár­gyában. E javaslatból az általános érdekű és más helye­ken is érvényesíthető részletet a következőkben ismer­tetjük meg olvasó közönségünkkel. Erős és termesztőképes ipar és kereskedelem ér­dekében a házalás általában kivételes kereseti foglal­kozás és pedig csak magyarországi háziipar készítmé­nyekkel, továbbá csontok, rongyok, tollak, ócska vas­és ruhákkal és más, idevágó tárgyakkal lenne megen­gedhető, mig minden más áruk és termesztmények a házaló kereskedéstől kizáratnának. — A házalás csak kivételesen és házaló könyv ki eszközlése mellett engedhető meg s az engedély csak Olvastatott az alispáni jelentés a törvényhatóság állapotáról. . . . Olvastatott Borsodmegye megkereső levele, a műbőr gyártását eltiltó törvény alkotása tár­gyában az országgyűlés képviselő házához intézett fel­irat pártolása iránt. — Tudomásúl vétetett. Olvastatott Szomorú Vendel hannyi r. k. tanító alázatos kérvénye, melyben nyugdija érdemében végleges határozat hoza­taláéit esedezik. Olvastatott a járási szolgabirák jelen­tése, Beregmegye közművelődési egylete javára megin­ditott gyűjtés eredménytelensége tárgyában. Tudomásúl vétetett. — Halljuk! — kiáltott most egy érces hang; mert a mindinkább erősbülő zajongásban a jegyző nem birt szóhoz jutni. A tekintetes közgyűlés kezdte unni a sok unal­mas, száraz dolgot s a karzaton — melyet e nagy na pon a női közönség dominált — nem egy ásítozó szá jacska bújt a csillogó fecherek mindent elfedő szárnyai alá. Szalacskayné - a legszebb asszony az egész me­gyében, — mint egy királyné trónolt a magas gallerián csak s türelmét vesztve, boszúsan pillantgatott Lenci bácsi félé, hogy hát: mikor kezdődik már egyszer. Az öreg­urat azonban elfogta a keserűség s olyan formán intett a kezével, hogy: vége van mindennek, megbuktunk ! Következik az elhalálozás folytán üresedésbe jött forrókuti szolgabírói állásnak választás utján leendő betöltése — szólaít meg e közben az elnöklő főispán. — Miután pedig a kijelelő választmány által .... — Eljeu Szentpétery — Eeéljen ! — dörgött köz­be a baloldal. Eljeu Salomváry ! Éljen ! Eeéljen ! feleltek rá jobb felől. — Szavazzunk ! . . . Üljen Szentpétery ! — Nem kell! . . . Szavazzunk ! . . . Éljen Sal­váry ! . . . S olyan egetverő lárma, olyan bábeli zűr­zavar támadt egyszerre, hogy még az elnöki csengetyű szavát sem lehetett hallani. Éljen doktor Salváry ! . . . Szavazzunk ! . . . frljen Szentpétery ! — zúgatt egyre a fergeteg s a köz­gyűlés érdemekben megőszült elnöke, csak nagy nehezen tudta kinyilvánítani, hogy: „Húsz bizottsági tag Írásban beadott kívánatára ezennel elrendelem a szavazást." — Ugy van! Szavazzunk! hangzott mindenfelől s a tömeg egy része a szavazatszedő küldöttség helyisé­gei felé tódúlt, inig a másik rész, zajongva, zsibongva, ott vesztegelt a terem közepén. A karzatról érdekes fejecskék kandikáltak alá. A rózsás arcokon ott ült a kíváncsiság s a szép leá­nyok, bájos menyecskék, lázas izgatottsággal lesték, várták, mit hoz a mai nap, ki lesz a forrókuti szolga bíró ; mert hát tudta mindenki, hogy ettől függ a kis Boriska „szerencséje" s ha most az egyszer rájuk bizta volna a nemes vármegye a voksolást, bizony isten csúfosan elbukott volna az a fade Szentpétery, a ki még —táncolni se tud ! Csakhogy, sajnos, a tekintetes karok és rendek odalent, egészen máskép gondolkodtak. Minél előbbre haladt a szavazás, a Pista „gyerek" ügye annál rosszabbul állt s Lenci bácsi, mintha csak tőrrel szurkálták volna jó szivét, olyan formán érezte magát, mikor itt-ott fülébe dörögte a kaján irigység, hogy a „Szentpétery most huszonöt szavazattal van előbbre. — Most meg harmincegy a „vór. u \ égső elkeseredésében azután azt gondolta magá­ban, hogy hát : várjatok csak, a mit ti ide lent elron­tottatok, majd helyre hozom én oda fent, a — „fehér­népek" segítségével. Nagy búsan felbandukált tehát a karzatra, oda ült a legszebb asszony mellé, s csak annyit súgott a fülébe, hogy : — Kis hugocskám, megbuktunk! — De az nem lehet! annak nem szabad megtör­ténni ! — válaszolt ingerülten Szalacskayné. — Persze, hogy nem volna szabad; de hát ha azért még is csak úgy lesz ! — Nem fog úgy lenni ! pattant fel a bájos özvegy. — No hát iszen éppen azért másztam fel ide az Olympusra hozzátok, hogy ne történjen meg ez a csúf­ság ! Még nem késő, csináljatok valamit; inert különben, engem úgyse nem lesz lakodalom dünnyögött az öreg úr, azután, hamiskás mosolylyal, még valamit sú­gott a szép asszony fülébe s a másik pillanatban mái­lent volt a gyűlés teremben. Szalacskayné gömbölyű karjával az erkély pár kányára támaszkodva, fürkészőleg hordá körül villogó szemeit az alant zsibongó sokaságon. Pedig csak hátra kellett volna pillantania, ott állt mögötte az, kit a terembe hasztalan keresett. Ormódy Laci — a' megye egyik legbefolyásosabb embere — az agglegényi szív egész elragadtatásával bámulta a gyönyörű asszonyt, ki elég könyörtelen volt, már két izben is visszautasítani legforróbb szerelmi val­lomásait, most pedig észre sem vette, a háttérben szót lan, némán merengő imádóját, kivel minden áron talál kőzni, beszélni óhajtott. Mikor azután látta, hogy ebbeli törekvése hajótörést szenvedett, boszúsan, izgatottan vetette magát hátra helyében s e közben ébenfa legye­zője a földre esett. Ormody villámgyorsan nyúlt a drága tárgy után s keze véletlenül találkozott a szép özvegy hófehér ke­zecskéivel s a szenvedélyes szerelem egész melegével szoritá meg azokat. — Egy világot ezért a kis bársony kacsóért ! — susogá egészen megfeledkezve magáról. Szalacskayné megrezzenve pillantott hátra, azután fagyos mosolylyal, halkan, de elég érthetően csak anuyit moudott, hogy :

Next

/
Thumbnails
Contents