Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-29 / 22. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. május 29. 22. szám. JL JL I Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmény eh: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. í, közművelődési és A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghoz küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiildilnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A kereskedelmi utazók. Lapunk egyik előző szániában foglalkoztunk az ipar- és kereskedelemre nézve egyaránt kártékony házalásról; feltüntettük a módokat, melyek igénybe vételével ezen veszedelmes baj orvosolható volna. Jelen cikkünk feladata szólni szintén az ipar és kereskedés kárával járó ügynökökről, kik silány és ép azért olcsó áruikkal elárasztanak bennünket és a hiszékeny közönséget igen gyakran lépre vezetik. Ha a kereskedelmi utazó (vándorügynök) kizárólag arra szorítkoznék, ami tulajdonképeni feladata t. i. a kereskedőkkel és iparosokkal üzleti összeköttetéseket létesítene, mely célból az illető üzletemberek előtt árumintáit felmutatná, velők az árucikkek árát közölné s a kereskedők és iparosok körében ily árukra megrendeléseket gyűjtene, az ily ügynök eljárása ellen senki sem tehetne jogosan kifogást, sőt nélkülözhetlen közeg gyanánt lehetne tekinteni a gyáros és a kereskedő vagy iparos között. Azonban kereskedőink és iparosaink a nagy verseny közepett és küzdve számos bajokkal, mig alig képesek a mindennapi megélhetés terhes gondjaival megküzdeni : addig a bel- és külföldi vándorügynökök vészthozó sáskahadként ellepik országunkat és városról városra, községről községre, házról házra vándorolva felkeresik árumintáikkal a közönséget s a mindegyiknek közös tulajdonát képező nagy reclamcsinálással ajánlják árúikat s a legtöbb esetben a türelmét majd elvesztő közönség csak úgy menekülhet meg tőlük, ha a felmutatott minták egyike vagy másika alapján megrendeléseket tesz. — S a küldemény a mintának nemcsak hogy megnem felel, de sőt jóval silányabb s a rászedett ütheti azután nyomát a markába nevető ügynöknek, ki akkor már a harmadik vármegyében hálózza be a hiszékeny közönséget, kárörvendően mosolvogva az elért búsás koncon. De nem csak a közönség lesz a rosz árú küldése által megkárosodva, hanem a helyi „Zalamegye" tárcája. Afrikai szerelem. (Uti emlékeimből.) (Vége) Nekem is alkalmam nyilt a derék fiút közelebbről is szemügyre vehetni, aki a szó szoros értelmében „derék" szép tiú volt. Növésre közép magas. Erősen sötét arcbőre tinóin és üde; mandula-szemei sötét kékek és ábrándosak s rendkívüli értelemről és léleknemességről beszéltek. Haja csillogó fekete, de nem göndör; azon arcok kezé tartozott, melyek későn vetnek árnyékot, inert szakállnak hire sem volt, a bajusz pedig csak épen hogy kiemelte első csiráját; kissé élveteg ajkai mögött minden mosolynál megjelent a feltűnően szép, elefántesot fehérségű, egyenletes fogsor, melyet hölgyeinknél is csak ritkaságképen látunk. Ha nem hallóin tőle, amit hallok, ráfogom, hogy arab, egyike azon szabadságszerető férfi-szépségeknek, aminőket csak Arábia forró klimája szül azért, hogy szabadságszeretetben, szerelemben és lovaglásban mintája legyen a világnak. Végtelenül jól esett őt magyarnak reklamálhatnom ! — Édes any ja is magyar'? taggatám tovább. — Igen; ő is 1849-ben hagyta el Magyarországot nagyatyámmal együtt, aki már régen meghalt. Kosuthtal menekült, de Angliába már nem követte, Töröktöldön maradt, először Konstantinápolyban, hol AbdulMedsid szultánnak több kegyét érezte, azonban tanácsos volt neki is Alexandriába letelepedni, ahol akkor több magyar család is lakott, de lakik ma is. — És mind ilyen jól megőrizték nemzetiségüket? — Keserűen mosolygott: Nem mind. Sokan idegenekkel keveredtek házasságba s gyermekeik már nem kereskedő és iparos is. aki elől az ügynök nagv hangú üres Ígéreteivel a közönséget elcsalja. Ilv körülmények között méltán keserűség fogja el a hazai üzletembert és jogosan követelheti a kóros

rállapot megszüntetését. Es eme feljajdulásuk , a baj orvoslását sürgető panaszuk nagyon is jogos. Még inkább jogosnak tűnik fel előttülik a panasz, ha figyelembe vesszük e tekintetben a Lajtlián túl és Lajthán inneni állapotokat. A kereskedelmi utazókra vonatkozólag az ötvenes évek elején Austriában alkottak szabályzatot, mely a hatvanas évek elejéig érvényben volt, a mely szabályzat értelmében a kereskedelmi utazók szigorúan eltiltattak attól, hogy más egyénekkel, mint iparos és kereskedőkkel üzleteket köthessenek. Austriában, melynek fejlett ipara és virágzó kereskedelme — egyébként is a velünk szemben élvezett kiváltságos helyzeténél fogva -— míg a mi iparunkat veszélylyel fenyegeti, a honnan özönli el az ügynökök hada országunkat és házalja be az ország minden számbavehető helységét, ezen Austriában az ügynökökre vonatkozólag fentebb említett rendelet ma is szigorú következetességgel foganatosíttatik. A kereskedelmi szerződésen alapuló viszonossági elv dacára mi nem vagyunk azon kedvező helyzetben, hogy reá kiildhetnők ügynökeinket, mert ott a rendelet érvényben levén, az ügynök áruival nem házalhat s a tulajdonképeni konctól el van ütve. Ez adja azután magyarázatát, hogy miért keresik fel Ausztria ügvnökei a mi országúnkat, mert itt nem az képezi hasznukat, a mihez a kereskedők- és iparosokkal kötött üzletekből jutnak; ez mellékes, ez csak a cégér, mely alatt azután házalnak s a hiszékeny közönséget lépre viszik. Az olvasó közönség bölcs Ítéletére bizzuk, hogy eltekintve a méltányossági elvtől, váljon jogos-e, hogy a mit Ausztria nekünk és minden más államnak megtilt, az neki nálunk meg van engedve ; ami az egységes vámterület egyik felében a külföldi iparnak meg van tiltva, azt szabadon teheti ezen terület másik felében. — Így ne csudál kőzzünk rajta, hogy Ausztria ipara és kereskedésével soha sem versenvezhetünk, de sőt ellenkezőleg iparunk és kereskedelmünk folyton hanyatlik. E bajon gyökeresen csak úgv lenne segítve, hogy az utazó ügynökök törvénvhozási intézkedéssel oda szoríttatnának, hogy egvedííl kereskedők- és iparosokkal köthessenek kereskedelmi ügyleteket, azaz minták előmutatása és az árak közlése mellett gyüjthessenek megrendeléseket. Míg ez nem lesz, az Ausztriából jövő iigvnökhad folyton szipolyoz bennünket és rágódni fog iparunk és kereskedelmünk életfáján. Városi képviselőtestületi illés. A városi képviselő testület f. hó 21-én d. e. Kovács Károly polgármester úr elnöklete alatt a városház tanácstermében rendkívüli ülést tartott, melynek lefolyását a. következőkben adjuk. Mindenekelőtt előterjesztetett a m. kir. belügyminisztériumnak f. évi március hó 24-én 15305. sz. a. kelt rendelete, melynek alapján a képviselőtestület a megyei közigazgatási bi zottság által felhívatott, váljon a város területén a békebiróság felállítását óhajtja-e s kit szándékozik a békebirói tisztséggel felruházni. A képviselőtestület a békebirói intézménvt a város lakosságára nézve előnyösnek tartván, a megyei közigazgatási bizottság utján a m. kir. belügyminisztériumtól annak felállítását és Kovács Károly polgármesternek békebiróvá való kineveztetését kérelmezi. Olvastatott a megyei alispáni hivatalnak leirata, mely által a ni. kir. belügyminisztériumtól kibocsátott rendelet alapján a város fertőtlenítő szerkocsi beszerzésére felhivatik. Tekintve, hogy ezen, a ragályos betegségek uralkodása alkalmával ragálybetegek szállítására szolgáló szerkocsi 3—350 frtba kerül, holott a város az ugyanazon célnak megfelelő és jelentékenyebben kevesebbe kerülő hordkocsik bemagyarok többé. Nagynéném, apám liuga is egy görög gyöngykereskedő neje lett; ennek gyermekei egy árva szót sem tudnak magyarul. Nekünk otthon még imádkozni is csak magyarul volt szabad. Sőt ma is csak magyarul beszélünk családunkban; egy bolti szolgánk különben egyiptomi fellah, megtanult tőlünk magyarul s azt állitja szegény Musztata, hogy ennél szebb nyelv már nem is lehet. — Ez az asszony is — az éltes nőre utalt — rokonom ! nagynéném urának testvére. — Tehát görög ? — Voltaképen kandiota. (Krétaszigeti.) —- És az a szép fiatal hölgy ? — Az meg a lánya. — Hát ők, úgy látszik, csak elkísérik T—ezy urat. — Ok Ruszcsukba mennek egy közeli rokonukhoz; — feleié a fiatal ember nem minden zavar nélkül. —- Rusztcsukba és Trieszt felé! — Közeli rokont látogatni! — Ilyenformán az jó „távoli" rokonná lett, — tréfálkoztam a piruló ifjúval. — Bizony nagy kerülő ez; de annak a Lloydgőzösnek, a mely Alexandriából Triesztbe közvetíti a postát, a kapitánya jó ismerősük, hát . . . Itt némi zavarral szakította félbe, mintha szeretné is, nem is lelke titkát elém tárni. — Hanem szó, ami szó, szép kis rokona vau ! — jegyzém meg közbe, nem minden célzás nélkül. — Szép lány. Nekem is tetszik. Ez az utazás pedig csak előnyére válhatik. Ugy sem volt még Európában soha; de még Kairóban sem volt. — Tud magyarul? -— Dehogy tud. Tán majd megtanul; de arabsul, törökül és görögül egészen jól beszél, ezenkívül egy kicsit tud olaszul is. — Önök kedves rokonával arabsul beszéltek ? — Igen. Aztán meg görögül. — Azt fölismertem. — Elmondta még, hogy ő a magyaron, mint anyanyelvén kivül beszél még németül, angolul, oiaszúl, görögül, törökül, az arab nyelv közönséges divatú náluk; sőt még a persa és szudáni néger nyelven sem lehetne őt eladni. Irigyelni kezdtem ezt a fiút. Szép utazásokat is tett. .Járt Kairóban s Egyiptom minden valamire való városában, Tunísban, Arábiában, Madagaskáron, a Fokföldön, sőt egy ízben már Indiában és Ceylonban is megfordult; volt Török- és Görögországban, Itáliában, Angliában, most meg itt van kedves hazájában, melyet még soha sem látott. Szándékozik még Amerikába is elmenni, mert ezt Alexandriába nagyra veszik, és kifizeti magát. Apró szolgálatokért akármely kereskedő hajó elviszi, a hová menni akar. Lám, mennyi tapasztalat, mílv erős vállalkozási hajlam egy magyar fiúban! Rendkívül megkedveltem őt. Csaknem egész uton együtt beszélgettünk. Szinte féltem, hogy a hölgyek haragját vonom ez által magamra; és szinte jól esett neki felvilágosításokat adnom Magyarország politikai viszonyairól. Egyszersmind sajnáltam, hogy nem tudok arabsul meg görögül, hogy a hölgyekkel is szólhattam volna. Budán kiszálltunk. Sok szerencsét kívánva kedves útitársamnak, kinek elbeszélései egészen fölmelegítettek, búcsúzóul testvéri szeretettel csókoltam meg őt s kértem, ne feledkezzék meg szegény magyar hazájáról ott Afrika forró ege alatt sem ! Másnap ebédtájon a „Szikszay "ból láttam, amint afrikai ismerősöm egy úr társaságában nagy sietve ment valahová. A Hatvani utcába fordultak, s az én új ismerősöm eltűnt szemem elől, tán örökre. Nagyon csekély kilátással biztat, hogy az ember egy alexandriai emberrel egy rövid emberéleten át találkozzék valaha újra is; egy emberélet Európában is, Afrikában is ugyanaz marad; tehát nem nyerhet föltétlen megJelen számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva.