Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-29 / 22. szám

í i szerzését már előzőleg elrendelte és ezáltal a város a miniszteri rendelet, szellemének a hordkocsik beszerzése által eledet tett, miről a megyei alispáni hivatal értesíttetik. A koldulás eltiltása és a városi szegények eltartása tárgyában hozott városi szabályrendelet a belügyminisztérium által jóváhagyatván, miután a hivatkozott szabályzat 5. §. szerint a szegényügyi választmány gondoskodik :i városi szegények összeírásáról, valamint annak elbirálásávaí. hogy közülök kik alkalmazhatók részben munkára. ezen választmány tagjaivá a képviselőtestület Nagy Sándor városkapitány elnöklete alatt dr. Grauer Adolf városorvos, Goldfinger János, id. Czinder István, Unger Domonkos, Fischer Miksa, Kovács László képviselő urakat választotta. — Tudomásul vétetett, hogy a szabadban való fürdésről, valamint a bérkocsidíjról szóló szabályzatok megerősíttettek. — Olvastatott a zala-egerszegi izr. hitközség által a „Zöldfa" vendégfogadó bormérési jog iránti szerződés meghosszabbítása, illetve megújítása érdemében benyújtott kérvény. A képviselő testület ez ügyben határozatilag kimondotta, hogy a kérdéses vendégfogadó bormérési joga iránti régi szerződés változatlanul továbbra is érvényben marad; ha pedig a képviselő testület legutóbbi gyűléséből kiküldött bizottságnak sikerülne a jelenlegi borregale bérlőkkel méltányos feltételek mellett kiegyezni, akkor a bormérésre nézve úgy is új és általánosan kötelező szabályzat életbe léptetése válik szükségessé. Előterjesztetett a gazdasági bizottság ama véleménye, hogy a városi bikák fele részben a csordára kihajtassanak, fele részben pedig istállóban tartassanak és minden tehén után kivétel nélkül egy forint fizettessék évenként bikatartás einten. A gazdasági bizottság eme véleménye elfogadtatván, a határozat foganatosításával a a tanács megbízatott. —-Tekintve, hogy a mezei utakat a rendelkezésre álló csekély közmunkával jó karban tartani teljes lehetetlenség, a képviselőtestület elhatározta, hogy a vadászat bérbeadásából befolyó évi díjak a mezei utak jókarban tartására fordíttatnak, egyúttal kimondotta a gyűlés, hogy ugyanezen célra forditandó azon 424 forint is, mely a vadászat bérbeadásából az előző két éven keresztül a városi pénztárba befolyt. Az úgynevezett „Liba-gyep"-ből a gazdasági bizottság véleménye alapján 3 hold elkülönítése és rét gyanánt való kezelése, 3 holdnak pedig marhaállásra való alkalmazása elhatároztatott és e 6 hold évi 150 frt bérért Hagymásy János mészárosnak kiadatott avval a megjegyzéssel, hogy a mennyiben a marhaállásúi szolgáló 3 holdra a többi városi mészáros marhát akar hajtani, azokat a megfelelő méltányos árért oda fogadni tartozik. v O Olvastatott a zala-egerszegi önkénytes tűzoltó egyletnek azon kérelme, hogy a város a nappali tüzőrség díjaz tatása iránt sziveskedjék inti zkedni. - A képviselőtestület a város sztik anyagi viszonyait tekintve, jelenleg nincs azon helyzetben, hogy az egyesület egyébként méltányos kérelmét teljesíthetné. > ff * P V ff * V ff * <im * V ff ff w * V 2 Előterjesztetett Hencz Antal jelenleg keszthelyi építésznek levele, melyben a városi laktanva építése alkalmával ti kaszárnyabizottság megkeresésére tett szolgálatának díjazását, illetve fuvar- és napdíja megtérítését kéri. A képviselőtestület nevezett építésznek fuvar- és napidíj cimén 25 frtot állapított meg. Olvastatott a zala-egerszegi ipartestület az iránti megkeresése, hogy a város mint elsőfokú iparhatósága város területén levő iparostanoncok munkakiállítására a tanoncok ösztönzése végett jutalomdíjakat sziveskedjék kitűzni. A képviselő testület a kérvényben felhozott indokokat figyelembe véve, az öt iparágcsoportra való tekintettel — öt első, öt másod és öt harmadrendű díjra 5 drb. 10 frankos aranyat, 5 db. ezüst két forintost és 5 drb. ezüst egy forintost szavazott meg. Miután a városi kórház 1887. évi költségvetésében csak is a kiadások vannak felvéve, ezek tudomásul vétele mellett a költségvetés a kórházi bizottságnak azzal adatik vissza, hogy abban a remélhető évi bevételeket is tüntesse fel. A képviselő testület jóváhagyólag tudomásul vette Horváth Béla városgazdának ama jelentését, hogy hét hold az erdőből kivágattatván, az kitisztogatás és felárkolás kötelezettsége mellett két évi haszonélvezetre kiadatott avval a megjegyzéssel azonban, hogy a kötött szerződések irásba foglaltassanak. Olvastatott és tudomásul vétetett a számvizsgáló bizottság jelentése, mely szerint a lemodott elnök helyébe Udvardy Ignác lett megválasztva. Közegészségügy. Dr. Mangin Károly megyei fiiorvos úr a megye területén ápril hóban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet érdeklőkről a következő havi jelentést terjesztette elő: Az időjárási viszonyok kedvezőknek voltak mondhatók ; általában derült időjárás uralkodott; a hónap első harmadán túl a lég megenyhült és a hőfok emelkedett, szelek gyakran észleltettek. — A feljegyzett meteorologiai észleletek szerint a lég nyomás maximuma 757 »' m, minimuma 737 m/m, havi közép 745 5 m'„, A léghőmérsék máximuma f 23-4"C, minimuma — 1'4°C, havi közép f 10-3"C.— A csapadékok havi összege 92 J» n>. Szelek irányára nézve leg gyakrabban észleltetett K, Ny, azután E l\, 1), gyérebben K és I) Ny. — A közegészségi állapot úgy a felnőttek, mint a gyermekeknél általában kedvező volt, a megbetegülések száma a mult havihoz képest mindenütt csökkent, a betegforgalom csekély volt és a különféle kórnemek legnagyobb részben enyhe lefolyással birtak. Az előfordult és gyógykezelés alá került betegségek közt a légző szervek hurutai képeztek legnagyobb százalékot; észleltettek ezenkívül tiidőlobok, gyermekek közt Kis-Görbőn enyhe lefolyású fültőmirigylobnak több esete, szórványosan egy-egy roncsoló toroklob és kanyaró. — A március hóban uralgott heveny fertőző kórok április hó folyamán megszűntek és pedig a kanyaró Hodosánban, a himlő pedig Káinban és Erdőslak pusz tán. A kanyaróban megbetegült 15 gyermek mind meggyógyult, szintúgy gyógyulással végződött a 9 himlőkór eset is. Ujabb járvány áprilisban csak egy községben Kallóson merült fel, hol vörhenyben megbetegült 19, ezek közül meggyógyult 13, hat pedig a kórnak áldozatául esett. Ujabb kóreset mindez ideig fel nem me rült. — A perlaki járásban felmerült és a fősorozás a! kai mával a hadkötelesek közt talált szemcsés köthártya lob mikénti állásának megállapíthatásá végett a tekintetes alispán úr által a megye összes lakósságának megvizsgálása elrendeltetvén, ez folyamatban van és több helyen már befejeztetett. Nagyobb számmal, moly már tájkóros jellegűnek mondható a perlaki és lendvai járásban találtatott ily beteg; a perlakiban 20 községben 253, a lendvaiban 21 községben 59; megjegyzendő azonban, hogy ezen kimutatásban igen sok oly kóreset is fel van véve, melyeknél a szemcsés köthártyalob egyszerű megvizsgálás által nem volt végképen megállapítható. Az egyes kóresetek legnagyobb része a szemcsés köthártyalobnak könnyű, nem complicált s aránylag rövid idő alatt igen kedvező eredménynyel gyógyítható alakjai közé tartozik; bizonyítja ezt az eddigi gyógykezelés eredménye. Az óvintézkedések elrendeltettek s minden beteg rendszeres gyógykezeltetésre köteleztetett, ami hatósági felügyelet mellett történik. A gyógykezeltetésre vonatkozólag s különösen a perlaki járásban a már ápril hóban kért járványorvos kiküldetésének újbóli kérelmezése és az 1886. évi V. t. c. rendelkezése szerint a szükség idejére barakk-kórház felállítása iránti javaslatomat a tekintetes alispán úrhoz külön beterjesztettem. — A himlőojtás a megye egész területén megkezdetett és teljesíttetik. — Boncvizsgálat véghezvítetett 14 és pedig törvényszéki megbízatás folytán hatszor, rendőri tekintetből pe dig K esetben. A halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolások alkalmával 4 agyvérömleny és 2 fulladás; a rendőrileg boncoltoknál 2 fulladás, 2 agyguta, 1 tüdőgümőkór, 1 tüdővizenyő, 1 lövés folytáni elvérzés és 1 tüdővizenyő. — Külső hullaszemle rendőri tekintetből 10 esetben teljesíttetett, súlyos sértés bejelentetett 9. — Öngyilkosságot nyolc egyén követett el, kik közül 2 (Csizmadia Ferenc Díszeiben és Hetésy Vendel Páhokon) magát felakasztá, 3 (Samu Józsefné Kanizsán, Pfaf Katalin Szent-Gróthon, Hermán Ilona Kis-Komáromban) gyufa oldatot ivott, 1 fVlabek Józsefné Hodosánban) a nyakát beretvával átmetszvén, elvérzett, egy egyén pedig lövéssel vetett végett életének. — Véletlen szerencsétlenség általi halálnak nyolc egyéu esett áldozatává és pedig 4 (Kósa Jánosné, Csiszár Károlina, Kulcsár János és Borosán Anna) a csesztregi tűzvészkor elégett, 3 (Büke Mári Gá.borjaházáu, Gomart Vincéné Dombomnál, Brunner István Esztergályon) vizbe fult, egy másfél éves gyermek pedig (Németh Józset) Andráshidán kocsi által elgázoltatott és agyrázódás folytán rögtön meghalt. — Elmekórnak egy új esete merült fel; az illető, mint csendes őrült, házi gondozás alatt hagyatott. — A za'a egerszegi tanítói járáskör tavaszi közgyűlése. A zala-egerszegi tanítói járáskör tavaszi hözgyülését Udvardy Vince elnök úr elnöklete alatt f. hó 24-én tartotta Botfán a községi népiskola helyiségében A közgyűlésen jelen voltak Matkovics Gyula csatári segédlelkész úr, Kovács József iskolaszéki elnök úr, az iskolaszék és elöljáróság tagjai. A járáskörnek 53 rendes tagja közül a közgyűlésen résztvettek 43-an. — Réfy Lajos botfai tanító úr gyakorlati tanításával kezdődött a közgyűlés. A növendékekkel a levegőt ismertette meg; gyakorlati alőadásában szólt a levegőről, annak tulajdonságairól, mely tulajdonságok könnyebb megértése végett egyes kísérleteket tett, majd áttért a tiszta levegő hasznának ismertetésére, részletesen szólt a romlott levegő káros voltáról s azon módokról, melyekkel a megromlott levegőt fel lehet frissíteni ; ismertette a levegő mozgását, a szél keletkezését, annak erősségét, a szelek irányát. A növendékek a gyakorlatilag előadott tárgyat kellőleg felfogták s a tett kérdésekre szabatos feleletet adtak. A közgyűlés helyesléssel fogadta a sikerült gyakorlati tanítást. A tula jdon képi közgyűlés, miután járásköri elnök úr az egybegyűlt vendégeket és egyesületi tagokat üdvözülte, Szample Ferenc kemendi községi iskolai tanító urnák A gyümölcsfa nemesítéséről irt értekezésével vette kezdetét. Magát az értekezést nem olvasta tel, hanem az értekezésben foglaltak alapján gyakorlati uton mutatta be a fanemesítés egyes nemeit; így a hasítást, laerősítést az a bölcs axióma, mely szerint az ember annyi ember, a hány nyelvet beszél. . . . Áprilisban mult egy esztendeje, hogy mcgfordúl tani Triesztben. Apen a tengerparton őgyelegtem, gyönyörködve a tenger fönséges nyugalmának ritka varázslatában, ahogy a Miramare körvonalait a legkisebb részleteiben is képletezni, visszaadni próbálgatta, csak hogy egy egy fölvetődő hal, vagy lecsapó fehér sirály meg-megzavarta a különben nagyon is ritkán „tükörsima" vizet. Sétáltam, szívtam, élveztem a balzsamos, tiszta levegőt első-kézből, kint a díszes tengerparton. Egy verandás kioszkban tarka csoport nyüzsgött. A falusi ember kíváncsiságával közeledtem arrafelé, de mihamar megbántam, azt hívén, hogy annak a fiatal hölgynek felém irányzott nevetése épen kandiságomnak szól. De nini! . . . nekem úgy tetszik, hogy ezt a nőt nem most látom először. — Ki lehet? ... Ni ! most meg milyen barátságoson int felém. Vagy tán nem is felém? — Körülnéztem. — Ez csakis engem illethet; itt más nincs; legalább közelembe nincs. . . . Hm! — Most meg fölkel és más csoporthoz siet. . . . Egy férfival tér vissza s annak figyelmét is felém irányozza. Ugyan kik ezek ? Megálltam.' Elvégre is nem lehetetlen, hogy én I riesztben ismerősökkel i.s ne találkozhassam. A férfi feléin siet. — De ismerős arc! Hol is láttam csak ? . . . Teremtucscse' nem ismerem. — — dó reggelt! ... jó reggelt! — Jó reggelt — — — A feleségem már messziről fölismerte uraságodat. — Jó szeme van őnagyságának, — azonban sajnálom, de . . . Bizony jó régen volt, hogy először találkoztunk Magyarországon, még 187*-ben. — Bocsánatot . . . de tán tévedni méltóztatik . . . Az ismeretlen úr jól mulatott a furcsa helyzeten; örült, nevetett, aztán karon ragadott és magával vonszolt inkább, mint vitt, ami már kezdett nekem tűrhetetlen lenni. — Ha fekete fez volna a fejemen, tán könnyebben rám ismerne kegyed. — Ah ! . . . T—ezy úr, ön az ?! — Most már emlékszem. Mogbocsásson — — — Lám, még a nevemet is tudja. Jöjjön hamar közénk, hogy örül a feleségem is/ Nem mondhatnám, hogy épenséggel hűtelen volna az emlekező tehetségein, de ez az úri ember olyan erős metamorfozison esett keresztül azóta, mikor a föntebb elmesélt budapesti utazás alkalmával megismerkedtünk, hogy biz én rá nem ismerek, ha föl nem világosít. — Hatalmas szénfekete bajusz és tömörszakáll, valamint az az angolos, hófehér sisakszerű kalap s kockás barna ruha teljességgel átalakították; de meg izmosabb is. És mennyivel! — Ha őt nem birtam fölismerni, annál könnyebben kitaláltam, hogy ki nyújtja felém oly őszinte szivességgel s leplezetlen örömmel már a lépcsőről azt az alabastrom kaesót, melyet nagy szelesen nyomban meg is csókoltam, sőt a bemutatás után még a másikat is. Ugyanaz a fiatal hölgy volt, aki ugyanakkor Ruszcsukba utazott, mondom, ugyanaz, mert azóta egy mákszemnyit sem változott. Férje közvetítése mellett ő magyarul beszélt hozzám — arab nyelven s én arabul — magyar nyelven. Néhány kellemes órát töltöttünk együtt Triesztben. Megtudtam, hogy három év óta férj és feleség a két rokon. Magyarországból kétheti időzés után T—czy is Ruszcsukba utazott s onnan a hölgyekkel egyenesen haza, Alexandriába. Megtudtam azt is, a mit különben akkor is gyanítottam, hogy a hölgyek magyarországi illetőleg ruszcsuki utja inkább csak elkisérési szándékból, vagy hogy nyiltabban szóljak : a szerelem szárnyain történt, sem mint „közeli" rokonok kedvéért. Ürügy színében jó volt kitalálva az a rokonság, de nem volt költött. Sőt nagyon is érdemes volt arra, hogy őt Afrikából is meglátogassák a jólelkű atyafiak. A ruszcsuki vén bácsi, egy dúsgazdag örmény, hat év előtt kikívánkozott a temetőbe, s annak a sok ezret érő bazárnak föltétlen örököséül unokahugát — most már T—czy Kálmánné asszonyt •— nevezte ki. T—czy Kálmán pedig örök búcsút vett a tolmács különben sokoldalú hivatalától s ma Alexandriában a „Konzul-téren" ő a legszebb ékszer-bazár tulajdonosa, ezenkívül Afrika egyik legszebb hölgyének méltán boldog férje. Triesztben is azon járatban voltak, hogy bazárjuk számára svájci műtárgyak iránt létesítsenek összeköttetést. Egyiptomban is sokat adnak egy szép, svájci aranyóráért. Ha nem való történetkét beszéltem volna el, akkor bizonyára regényesebben szólt volna' az ének. — B. T.