Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-11-02 / 44. szám

ITT. évfolyam Zala-Egerszeg, 1884. november 2. 44. szám. i, m II it \rt\f * ' i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­keszt ségliez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kézn ltokat ltom kiildúnk vissz. I. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" es a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Városunk s ;i vasutttgy. A déli vaspálya társulat a zala-egerszeg­szent-iváni helyi érdekű vasút részletes költség­vetését elkészítvén, a végrehajtó bizottság meg­kereste városunkat, hogy mint a tervezett vasút által első sorban és legfőképen érdekelt fél, minő összeggel volna hajlandó a vasút kiépítési költségeinek fedezéséhez hozzájárulni? Városunk képviselő testülete áthatva annak tudatától, hogy mily jelentékeny befolyást gyako­rolhat e vasút városunk anyagi felvirágoztatására, kijelenté, hogy kész áldozat tekintetében a leg­végső határig elmenni, hogy azomban erejét esetleg túlszárnyaló ajánlatot ne tegyen, egy bizottságot küldött ki kebeléből ama megbíza­tással, hogy számbavéve a város jövödelmeit, tegyen részletes javaslatot a város által a vasút érdekében hozandó áldozatra nézve, egyúttal mutassa ki ama jövödehni forrásokat, melyek­ből a felajánlandó összeg fedezhető volna. A bizottság feladatában lelkiismeretesen el­járva, az október hó 25-én tartott képviselő testületi gyűlésen működéséről a következő jegy­zőkönyvet terjesztette be: Arvay István bizottsági elnök úr a gyűlést meg­nyitottnak nyilvánítván előadja, miszerint a Zala-Eger­szeg és Szent-Iván között tervezett szárny vasútra vo­natkozólag a déli vaspálya társulat üzletigazgatósága által a műszaki jelentés és költségvetés a szárnyvasuti végrehajtó bizottságnak megküldetvén, azok felett az érdekeltség a f. 1884. évi szeptember 14 én tanácsko zást tartott s ennek folytán egy részről abban állapodott meg, hogy az építendő vasút indóháza a csácsi-utca vége és a" fehérkép utca vége között az ugy nevezett pap-utca mögött, szakértőileg kijelelendő legalkalmasabb helyen építtessék ki; — másrészről pedig kimondotta, hogv miután ily helyi érdekű vasút kiépítésére akár társulat, akár egyesek csak is azon esetben vállalkoz­nak, ha a pályakiépítés költségeinek egy jelentékeny részét p. o. j ,. részét az érdekeltség biztosítja, ami •$00 ezer forintnál, vagyis a költségvetésben a fehérkép utca végéig nyúló pályára előirányzott összegnél 120 ezer frtot tenne ki — mindenekelőtt ezen 120 ezer frt na k 100 fitos részvények kibocsátása utján való elő­„Zalamegyo" tárcája. A ballépés. — Rajz. — Irta: Kozgouyi (Jyörcy. (Vége.) A magára maradt hölgy gondolataiba elmerülve, mélázva állt meg az ablak előtt, melyen a lenyugodni készülő nap végső sugarai vetődtek; s azok a játszi sugarak két nehéz könycseppben törtek meg, melyek ott reszkettek a szép nő szemeiben. „Szegén\ leány!' E szavakkal szakította meg hallgatagságát. „Talán te ínég azon hitben élsz, hogy én, kit fény és pompa vesz körül, fel sem tudom fogni szenvedésedet. Szenvedésedben is szerencsésebb vagv nálam. Neked van egy szerető nevelő-anyád, ki előtt keserveidet elpanaszolhatod, s künyeidet kisírhatod. Az én szántómra hiányzik a gyengéden szerető édes anya. Oh! Istenem, de nem is érdemlem én már meg azt! Ne­kem is adtál egy jó anyát, ott a csendes falucskában, ki szeretetével, gondoskodásával ápolt, melengetett, ki­nek öröme, reménye, büszkesége én voltam. De én bol­dogtalan a tapasztalatlan leány könnyelműségével szét­téptem a gyermeki szeretet drága kötelékét, s egy ifjú szerelmének hoztam áldozatul. Az ifjú szeret ugyan most is, de ha jh! nagyon drága áron, anyám szereteté­vel és a világ előtt becsületemmel vásároltam meg azt. Oh! jó anyám, csak te tudhatod a fájdalom nagyságát, mely gyengéden szerető szivedet megrohanta azon le­sújtó hír hallatára, hogy egyetlen leányod, kit a szellő­től is gondosan őriztél, téged hűtlenül elhagyott, pusztán, üresen hagyva a kis szülői lakot, de tele, csurdultig tele könynyel és bánattal az édes anya szivét. Örömmel si­etnek kitárt karjaid közé, kegyelmet, bocsánatot esde­kelve ballépésemért, de a szégyen, mely a világ előtt reám, és miattam reád is háramlott, lekötve tartja lá­baimat. Anyám ! bocsáss meg most is forrón szerető le­szerzése fog eszközöltetni és csak ezen törzsrészvények összegyűjtése után kezdethetik meg a kiépítés iránt va­lamely társulattal illetőleg egyesekkel az alkudozás. -— Minthogy városunk ezen vasút kiépítésénél, ha nem is egyedül, de még is a legnagyobb mértékben van érde­kelve és így a kiépítés lehetőségét minden tőle kitelhető módon elő kell mozdítani : a végből küldetett ki —- úgy­mond —- a község képviselő testülete által a jelen bi­zottság, vegye tárgyalás alá ezen ügyet, s állapítsa meg és tegyen javaslatot, mily összeggel járuljon a vá­ros az elsősorban részvények utján összegyüjtendő 120 ezer forinthoz és minő alapon szereztessék be a felaján­landó összeg? Megjegyzi még a nevezett elnök úr, mi­szerint az ő felkérése folytán Sturm György kir. fő­mérnök úr a jelen tárgyalásra szintén sziveskedett meg­jelenni avégből, hogy a felmerülendő szakkérdéseknél a szakértői felvilágosításokat megadja. Ezután a bizottság az érdekeltségnek a f. 1884. évi szeptember 14-én tartott értekezletén kimondott azon megállapodását, mely szerint a kérdéses helyi ér­dekű vasút indóháza a város határában szakértőileg ki­jelelendő legalkalmasabb helyen építtessék ki — szin­tén helyesnek, a város érdekei és a pálya folytathatása szempontjából is a legmegfelőbbnek találván — minthogy az indóháznak ilyetén elhelyezése mellett a pálya több mint egy kilométerrel rövidebb lesz, mint az a költségvetésben felvétetett és ezáltal a pálya-kié­pítés kiiltségei ezeti költségvetés szerint legalább is 36 ezer forint levonást szenvednek ; minthogy a déli vasut-társulat által készített költ­ségvetés tételei szakértők szerint a lehető legmagasab­bak, melyek a mi viszonyainknál fogva kiilömben is nevezetes levonást engednek; minthogy e szerint a tervezett vasút kiépítésére nem szükséges — mint a költségvetésben előirányozva van — 329 ezer forint, de sőt 300 ezer frt sem kiván­tatik, s mivel szakértői nyilatkozat szerint 200 ezer frt befektetés erejéig az építendő vasút jövedelmezősége már ma egész biztonsággal kimutatható és igy a kiépí­tésre 200 ezer forint erejéig minden bizonynyal talál­kozik vállalkozó — a bizottság azon meggyőződését fejezi ki. hogy egyelőre az építés megkezdhetése végett nem 120 ezer forint, hanem legfelebb 100 ezer forintnyi törzsrészvény lesz kibocsátandó. Mivel pedig városunkra nézve ezen vasút kérdése nemcsak fontos kérdés, hanem valóságos létkérdés ugy annyira, hogy a városunk jövőjét és emelkedését biz­tosító eszközüknek épen ezen vasút kiépítése képezi alapfeltételét — a bizottság meggyőződése szerint városunknak a lehető legnagyobb áldozatot is megkell hoznia avégből, hogy a kérdéses vasút kiépítés lehetővé tétessék, biz­tosíttassék : meg kell hoznia ani.ál is inkább, mivel azon összeg, melyet a város a törzsiészvények bevásárlására fordít, egyáltalán nem tekinthet í elveszettnek. Ugyanis bár igaz, hogy a 100 ezer forintnyi törzs­részvények, melyekhez városunknak járulnia kell, ele­inte alig számíthatnak még a szokásos kamatozásra seui, mivel a vasút jövödelniét a törzsrészvények elkelte után a vasut-kiépítésre kibocsátandott mintegy 200 ezer fo­rintnyi elsőbbségi kötvények valószínűleg felemészten­dik; azomban míg egv részről nincs teljesen kizárva az sem, hogy a vasút jüvödelméliől az elsőbbségi kötvé­nyek kamatjainak kielégítése után, mindjárt kezdetben a törzsrészvények is nyernek némi kamatot illetőleg osztalékot; más részről szép kamatot képviselne egyelőre is azon értékemelkedés, melyet városunkban a vasút általában és okvetlenül előidézne, nem kiilömben azon körülmény, hogy városunk jövője is biztosítva volna. Később pedig részint gazdasági remélt fejlődésünk, ré­szint szaporodó összeköttetéseink folytán a vasút for galma és jövödebne emelkedvén, az elsőbbségi kötvé­nyek kamatjain félül maradó jiSvüdelemből a törzsrész­vények is okvetlenül részesülődnek kamatokban és illetőleg osztalékban ; sőt idővei, midőn a szaporodó jö­vödelemből az elsőbbségi kötvények beváltatnak, midőn tehát az összes vasúti jövödelem a törzsrészvényekre esik, törzsrészvényeiben a város dúsan jövödelmező tő­két, valóságos kiucsbányát birna. A bizottság tehát azt javasolja, miszerint a város a kibocsátandó törzsrészvényekhez legalább hatvanezer forint­tal járuljon illetőleg a kibocsátandó tö rzér észvény ékből 60 ezer forintnyit vásároljon. A megszavazandó 60 ezer forint pedig követke­zőleg volna fedezendő. Zala-Egerszeg község telekkönyvi tulajdonul hét házzal, 747 hold 217 Q öl kit rjedésű és az a ló alap­ján 58387 frt becsértékű ingatlanokkal s ez< k között az úgynevezett felső erdőt is beleértve 352 hold 1066 öl kiterjedésű legelővel illetőleg réttel, 11 hold 592 3 öl kiterjedésű szántófölddel és a püspöki urodalom által annak idejében legelőül adott 413 hold 510 Q) ölnyi erdővel az úgynevezett al-só-erdővel bir, mely in­gatlanok ez ideig — minthogy a község által házilag kezeltettek, nevezetesen az alsó rdő, turnusokra történt felosztás alapján, a község által évenként vágatott s a kivágott fák árverés utján értékesíttettek, a legelők pe dig, valamint az alsó erdő is részint a marha- és disznó, csorda által, melyhez kivétel nélkül mindenki hajthatott , ányodnak. ki nem olyan bűnös mint te s veled az em­berek gondolják, mert kit leányod szeret, s kitől sze­rettetik : nemesen érző és gondolkodó ifjú, ki nem szét­dúlni, hanem boldogítani akarja leányod szivét. De te jó anyám ellenkezőleg gondolkodol és itélsz. Azt gon­dolod, hogy szerető Ágnesed az erény útjáról letért kit, ha küszöbödre lépne, megtagadnál s könyör­telenül űznél tova. Csalódol jó anyám! Leányod ugyanaz, ki volt akkor, mikor a szülői hajlékot elhagvá. Fájla­lom e lépésemet, oh! de tehettem-e róla, ha a szív elnémítá az ész szavát. Istenem! benned bizva, tán nem sokáig késik a pillanat, melyben a szégyenfoltot, me­lyet az emberek balvéleménye miattam anyám homlo­kára nyomott, tisztára moshatom. Tudom szenvedtél, jó anyám leányod miatt! Hadd törüljék el tehát szen­vedéseidet bűnbánó könyeím, melyek mindannyiszor megerednek, valahányszor reád gondolok ! u A szép nő további szavait elfojtá hangos zokogása, s arcát hófehér kezeibe rejté, szabad folyást engedett fájdalmas érzelmének. Pár nap múlva egyedül találjuk szobájában az urihölgyet. [mába merülve térdel kis zsámolyán, s köny­től csillogó szemeit áhítattal függeszti az Isten-anya dicsfénytől övedzett arcára. — A ház előtt egy robogó fogat állt meg, melyből egy megnyerő külsejű fiatal ember szállt ki. Siető lép­tekkel haladt fel a lépcsőkön, s egyenesen a hölgy aj­taja felé tartott. Nemsokára halk kopogtatás rezzentette fel imájából a hölgyet, kit a belépő fiatal ember, — ki nem volt más, mint az ifjti Tarnóczay báró — még imazsámolyán talált. „Ágnesem!" E szavakkal lépett be a fiatal báró. ~Meg van minden, mi házasságunkhoz szükséges. Imá­dat meghallgatta Isten. Atyámat sikerült rábírnom, hogy frigyünkbe beleegyezzék. Te most már enyém vagy az emberek előtt, s nemsokára azzá lész Isten előtt is." E szavak után gyengéden átkarolta a szép hölgy karcsú derekát, s egv forró csókot nyomott annak homlokára. A hölgy e várt meglepetésre egész testében remegett, s aléltan dőlt az ifjú báró karjai közé, e szavakat sut­togva: „Alfréd tied vagyok!" Mikor már magához tért, a báró igy folytatá: „Atyám néhány nap múlva feljön hozzánk hogy eljegyzé sünkön jelen legyen, de meghág) ta, hogy jó anyádat addig keressük fel, hogy tőle bocsánatot kérjünk lépésű ükért, s felhozván magunkkal, ő is it legyen leánya eljegy­zésén." A hölgy szí. meit ujolag könyek lepték el, s a Bold. Szűz képére mutatva igy szólt: „Nézd Alfréd, a szüzek királynéja meghallgatta 1 Anya könyörgését; most adjunk hálát neki jóságáért!" Mindketten le térdeltek, s buzgó fohászt röpítettek a mennyország királynéjának trónjához. Mikor elvégez­ték imájokat, Alfréd igy szólt: -Ágnes, légv útra ké­szen, mert holnap még a reggeli órákban indulunk." ..Ámbár kész örömmel engedelmeskedem szavaid­nak, feleié Ágnes, „de bocsás meg, ha egy ellenvetést kockáztatok. Ne induljunk oly gyorsan, mert holnap reggel egy szegény beteg nőt akarok meglátogatni. Megígértem és nem akarnám, hogy hiában várakozza­nak reám." „Jól van Ágnes, tehát váltsd be ígéretedet s vi­gasztald meg angyali sziveddel azt a szegény nőt — mondá a báró. De ha megerig :ded, folytatá egy kis szünet után, én is kiséretedb n leszek hadd legyen nekem is egy kis részein a te jótékonyságodban, mely annyi szenvedőnek törülte le mir könyeit." .Oh! mily jó vagv Alfréd" mondá elérzékenyülve Ágnes. — _B -nned napról napra szebb vonásait ismerem fel a nemesen érző ember-barátnak. — Oh! ha szegény anyáin ugy ismerne, ugy lelkedbe látna, mint én. tán nem kárhoztatná annyira, leánya ballépését, mert megnyugtathatná azon vigasztaló gon­dolat, hogy az ifjú. kit leánya szeret, korán sem egyike azon könnyelmű fiatal embereknek, kik csak játszani tudnak a szívvel'" -Hagyd el Ágnesem!" Viszonzá a báró. „Jó anyá­dat majd csak sikerül talán megbékéltetnünk, s ekkor

Next

/
Thumbnails
Contents