Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-04-06 / 14. szám

III. évfolyam Zala-Egerszeg, 1884. április 6. 14. szám. ;, Közművelődési és A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkeszt íséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiiltliluk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület'

1 es a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Adatok a hülyékről megyénkben. Dr. M angin Káról \ úr, tevékeny megyei főorvosunk, legközelebb részletes jelentést adott he az alispáni hivatallipz ;i megyénk területén Ic'-lező hülyék- és bárgyúkról. A rendelkezésére állott adatok nyomán kimutatja, hogy e szerencsétlenek legfőkép Muraközben s a lendvai járásnak a Mura folyóhoz közel eső helységeiben vauuak. Végül tüzetesen ismerteti azon óvó szereket, melvek igénybe vételével ezen táj honos hülyeség ha nem is egészen, de nagy mértékben megszüntethető. Oly fontosnak tekintjük ez ügyet, hogy a főorvos úr szívessége folytán az általa beterjesztett jelentést egész terjedelmében közöljük: A megye területén létező bárg\ uk és hülyék számát kitüntető táblás kimutatásokat van szerencséin ide mellékelve hivatalos tisztelettel beterjeszteni; e kimutatások szerint az 583. községgel biró megye 114. községében 518. ily szerencsétlen létezik, kiknek legnagyobb része szüleik és rokonaik által taríatik el s ezek felügyelete alatt is áll; kivétetnek néhányan, kik teljesen vagyontalanok s koldulással tartják fenn magukat; ezek a hatóság felügyelete alatt állunk és megbetegedésük esetén hivatalból gvógvkezeltetnek, inig a vagyonosabbak gyógykezeléséről az illető hozzá tartozók és gondnokok gondoskodnak felelősség terhe alatt. Hogy a bárgyúság és hülyeség keletkezésének okai miben rejlenek, ezt teljesen megfejteni az orvosi tudományokkal foglalkozóknak ez ideig nem sikerült. Legvalószinübb azonban ama nézet, miszerint az okok részint már az ébrényi korban fejlődnek a szülőktől örökölt eltajulási mozzanatok alkalmával, — milvenekül tekinthetők a szülők agybántalmaí, iszákossága, elsatnvillása, — részint pedig a talaj, égalji és társadalmi viszonyok azok, melyek összemííködése a cretinisnuis ^fejlesztője- és terjesztőjeként szerepelt. Figyelemmel kisérve megyénk tájhelyi viszonyait, és tekintetbe véve különösen ama körülményt. hogy és hülye közül óvó intézkedések erélyes alkalmazása által sikerülhet azonban a tájhonos certinismus számát tetemesen leszállítani és lefolyását enyhíteni. Miért is közigazgatási szempontból szükségesnek tartom — ha már a fertőzött lakósságot a baj fészkéből eltávalítanunk lehetetlen — a vidék talaji, légköri és egészségügyi viszonyait lehetőleg javítani. A teendők elseje lenne a Mura és Dráva szabályozása által a nagy áradásoknak elejét venni, a posványokat kiszárítani. ezáltal a légkört tisztítani. Igy megszűnnék a talaj és levegő káros behatása. Hatósági gondoskodás tárgyát képezze a községeknek jó ivóvizü kutakkali ellátása, ezeknek tisztán tartása. — Az egészségre határozottan veszélyes nedves lakások kitirítendők. új építkezések csak orvosrendőri jóváhagyás mellett történhessenek. a lakások tulzsufoláaa eltiltassék. Mindezen intézkedések mellett gond fordíttassák a népnevelésre, fejleszteasék a lakósokban a tisztaságrai ösztön, a mértékletesség minden irányban, állíttassanak olv tanintézetek, hol a szerencsétlenek felfogásukhoz mért oktatásban részesíttessenek és a testmozgást elősegítő iparágakban képeztessenek. Ha mindezen elősorolt és szükséges intézkedések, mint az itteni viszonyokhoz képest legalkalmasabbak pontosan teljesíttetnek és a népnek jobb táplálkozását a hatóság lehetővé sőt a tehetősebbeknél azoknak kötelességévé — teszi, remélhető, hogy lassanként sikerülend megyénkben a cretinismus tájhonos jellegét megszüntetni és a szórványosan előfordulandó eseteknél is csak a kórnak mérsékelt fokú alakjaival fogunk találkozni. Az ipartörvény revisiójáról szóló törvényjavaslat tárgyában, melynek tárgyalása ép most foly a képviselőházban, — mult hó 25-én már másod ízben tartottak a helybeli iparosok népes gyűlést, fejtegetve alaposan a javaslat hiányait, egyúttal a sérelmek orvoslása tekintetében az ügy sürgős voltánál fogva még az nap a képviselőházhoz a következő kérvényt küldték el: Mélyen tisztelt képviselőház! A magyar nemzetnek egy nagyon számba vehető, de kevés elismerésben részesülő, s annál nagyobb sanya„Zalamegye" tárcája. A kis vincellér lak. (Beszély.) Irta: Tonika Géza. Egész gyerek volt még a Pál Jóska, mikor a fejét már a korhelységre adta. Megtetszett a szája izének a szép asszony csókja, a fülének meg a muzsikaszó, bejeim ja. Hej az az átkozott rigóezi csárda; annak a rigóéi szép korcsmárosnénak a szeme meg a szája, sok legénynek volt az már romlására. Csalogatott, csábított annak a szép asszonynak minden mozdulása. Döngött a rigóezi csárda, dübögött a told . . . aztán fel-fel harsant az ének, mikor vasárnaponkint este a szentmih&lyi legények odabenn mulatoztak. Pál Jóska de hogy maradt volna el tőlük. Innen-onnan az lett a vezetőjük. Cifrán öltözködött; telhetett tőle, módos ember volt az apja. Mulathatott is eleget. Hej pedig de sok szép tanácsosai szolgáltak neki az öregek : „Jóska öcsém! hagyd abba azt a sok mulatozást, nem vezet az előbb-utóbb jóra." Akárcsak borsót hánytak a falra; nem fogott azon a gyereken a szép szó, jó tanács. Minek is terem anynyit minden esztendőben az a szentmihályi szőllőhatár?! Pál Jóska dehogy is hagyta volna abba. - Azok a pajtások ugy vitték . . . rohantak vele együtt a veszedelembe ... a pokolba . . . Maguk se' tudták, gondolták hova, meddig! * * Egy idő óta, Pál Jóska feltűnően sokat korcsmázott . . . ivott mód nélkül, keseredetten: mintha csak valami rettenetes, sötét bánatát kivánta volna oda, azokba a csengő kupákba temetni. Vaddá, szilaj já lett . . . akár egész nap ott ült volna a kupák mellett, - akár soha se tett volna mást. Az utcákon mindig lesütött szemekkel járt, kerülte a becsületes emberek nyilt tekintetét, csak a régi pajtások, cimborák közt érezte jól magát. Talán ott sem többé . . . . ?! Szegény öreg apja tanakodott, mivel lehetne már egyszer jó útra tériteni, meggyógyítani legény tiát? . . . r Hagyja csak üreg Pál uram, hadd tombolja ki magát az gyerek, akkor aztán majd úgyis helyére tér az essze. Hagyták a .kényire, kedvire . . Bizták az időre, meg a jó Istenre. * Széles kanyarulatokban húzódott el a szentmihályi szőllőhegység a faju felett. Mint egy óriási kígyó, egy szörnyeteg állat. Ev év után járt, 's az a szentmihályi szőllőhatár minden esztendőben meghozta a maga gyümölcsét. Az egyik kanyarulatnál — a falutól távolabb — kies völgykatlanban, a hegyi ut mellett árnyékos fák, lombok közé temetve egy kis vincellér-lak állt. Zöld repkény szaladt fel a kicsi, náddal tedett házikó fehérre meszelt talán. Tisztaság, rend a ház körül, minden csak gondos kezekre, szorgalmas, békés lakókra vallt. Kis veteményes kert közvetlen a ház előtt, ... de juttatva még mindig elég helyet a virágok számára is. Egész kis paradicsom volt ez a hely, pedig szegényes, egyszerű külsővel. Özvegy Molnárné asszony lakott itt egyetlen leányával, a kis Annikával. Szegényesen, zsellérmódra; de csendes, szép helyen elfeledve, a jó Istenben bizva, boldogan, megelégedetten éltek . . . Pedig, hej valamikor, de más sora, módja volt özvegy Molnárnénak is, mig a szegény boldogult ura élt. Jómódú gazda volt benn a faluban; de az Isten nagyon meglátogatta őket egyszer . . . Leégtek egy Ízben. Késő téli idő \ olt, építeni kellett. Négy szép ökrét kellett a vásárra hajtania, hogy építhessen. — Visszajövet megülve találták az uton. A gyilkosokat máig sem tudja senki, kik lehettek .... Nem volt többé gazda se' a háznál . . 's a hajléktalan szegény özvegy asszony leányával együtt itt kinn a hegyen húzta m *g magát, ebben a kis vincellér lakásban. De ha a jó I ;ten igy rendelte, szegény Molnárné asszony nem zúgolódott, nem panaszkodott..; megnyugodott az isteni rendelésben. A kis Annika volt már csak mindene, öröme, boldogsága a földön. A kis virágos kert előtt, a palánkon innen a talu felől jövet széles út vezetett tel a magasabb, távolabb eső hegyekbe. Ezen az uton mentek — jártak a szentmihályiak a szőllőkbe. Sok jó ismerőse, sok jó embere volt Molnárnénak a faluból, akik jüvet-rnenet be-be látogattak hozzá. Vigasztalták, ha sírt; vele ürültek, ha 'megvigasztalódott. Ezen az uton járt egy idő óta Pál Jóska is, mikor a szőllőjökbe indult. Hej! amióta azon szentmihályi vásáron a minapábau, azt a most nyiló virágszálat meglátta — Ott a kis kertben láthatta szorgoskodni azt a virágok között is legszebbik virágot . . azt a gyönyörűséges kis Molnár Annikát. Sokszor, akár szívesen vissza is fordult volna! Kerülte volna sokszor szívesen azt a kis házat, . . . azt a kis nyilló virágot, mégis ha nem látta, . . . ugy fájt utána a szive mindig. Ugv taszította, riasztotta egy gondolat attól a kis háztól, — ugy húzta, csalogatta oda a szivét valami