Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-04-06 / 14. szám

ruságban sinló'dő osztálya, az iparos osztály már | évek óta folyton könyörög s példás türelemmel remélve vár, hogy azon ipartörvény, melv más müveit nemzetek iparos osztályát az anyagi jólét és mai kor követelte műveltség színvonalára emelte, minket pedig az enyészethez oly közel juttatott, hogv ezen ipartörvény a magyar nemzet és ennek jelentékeny zömét képezni hivatott iparos osztály viszonyaihoz mérve módosíttassák és igy kétségbeejtő "helyzetünk némileg enyhíttessék. Ezt pedig nem csupán saját helyzetünk javítása, hanem a magyar nemzet általános jobblétének szempont- j iából is kértük; mert elvitázhatlan az, hogy az iparos osztály a nemzetnek nagy részét képezvén, mind nemzetgazdászati, mind nemzetpolitikai, de különösen társadalmi szempontból is igen jelentékeny tényező, — tehát az ő jobbléte, — a nemzet jobbléte. Ezen tudat által lelkesülten és tiszteletben tartásával az eddigi törvénynek, melyből eredt ezertéle viszályés bajjal megküzd ve, csüggedve bár, de egy jobb jövőre alapított reménynyel tudta csak magát ez ideig a kétségbeesés- és enyészettől fentartani. Es ime! reményünk és várakozásunknak éppen nem megfelelő módon, a várva várt törvényjavaslat elkészült és a mélyen tisztelt képviselőháznak beterjesztetett; de az eddigi törvénynek éppen azon részét, mely az iparos osztályra már is annyi vészt hozott, s melynek ujabban is törvénynyé emelésével az iparos osztálynak csak halálos Ítélete végpusztulása lesz kimondva: érintetlenül hagyja. Es ez a korlátlan ipar folytathatása, mely a törvényjavaslatnak, a mi kívánalmainkkal nagy részben egyező és összhangé részét is, mint a kötelező társulat, — tanoncoktatás, — és segédekre vonatkozó szabályok, — egészen hatástalanná teszi, az ipái- fejlődhetését pedig megakadályozza. Mindezzel legkevésbbé sem szándékunk a magas kormánynak azon nemes célzatát kétségbe vonni, melylyel az iparos osztály sorsának javítását tiizte ki akkor, midőn az általa beterjesztett törvényjavaslatot alkotá, de fájdalom! hogy mi - kiknek eddig is az iparterén esak folytonos nyomor és küzdelem volt osztályrészünk s minden nappal, mely fejünk fölött elrepült, esak a koldus buthoz jutottunk közelebb; ebben egészen ellenkezőt látunk, mert az a magas kormány nemes szándékának legkevésbbé sem felel meg, minket pedig ugy is sanyarú helyzetünkben még inkáhbb sujt. Ezt pedig több éven át szerzett tapasztalatainknál fogva bátran állítjuk. Mert mi célja lehet a kötelező társulatnak, ha abba egyáltalán mindenki, a ki ipart folytat, nem kényszeríthető? Mit érnek a segédekre vonatkozó szabályok? ha azokat a társulatba nem kényszeríthető, csak is vállalkozóknak tekinthető egyének is foglalkoztathatják. Minő iparcikket várhatunk ezen úgynevezett vállalkozóktól, kik az általuk űzött iparnak szakismeretével nem birnak és az általuk saját nevükre előállítandó munkát magukkal együtt a náluk foglalkozásba levő, s igen sokszor a még csekély ismerettel biró segédekre bízzák ? Mit érnek mindezekkel szemben az ország százezerein fentartott szakiskolák, ha az abban bár jósikerrel kitanult, s azonkívül a gyakorlatban is elég tudományt és tapasztalást szerzett, de kevéssel rendelkező iparosok elől, egy szakismeretien jobbmódu és nagy összeggel rendelkező vállalkozó a munkát, mint megélhetésük egyedüli eszközét, elharácsolja és azt bár olcsóbban, de az ipar szégyenére elég silányau kiállítja. Ezen üzérkedéssel szemben azután a legnagyobb szakismereti!, de szegény sorsú iparos is arra vau kárhoztatva, hogy munkáját a lehető legolcsób árhoz mérten állítsa ki, csakhogy magát és családját napról napra tengethesse. Most tehát, midőn a művelődés és haladás korszakát érjük, ezúton minő haladást élhetünk el az iparterén? - midőn az itt elmondottakon kivül még, az uj ipartörvényjavaslat már a 18 évet elért — egészen éretlen, s gyermekészszel biró valóságos kiskorúaknak is öunálló iparfolytathatást enged, kik arra nemcsak hogy elegendő képességgel nem bírhatnak, de megélhetésük fölött komolyan goudolkozui sem tudnak, a mi pedig fő: katonai kötelezettségüknek sem tettek eleget. mégis ahhoz a kis házhoz. Azt a kis nyilló virágszálat nagyon megszerette. Hej ! . . . csak az az egy sötét gondolata ne volna ... talán a lelke is nyugodtabb, csendesebb lenne; nem háborogna annyiszor 's oly iszonyatosan, valahányszor arra felé vezette az utja. Minek is tette ő valaha lábát abba az elátkozott rigóczi korcsmába!! Minek is hallgatott ő annnak az asszonynak a szavára?! . . . Talán akkor közeledni is merne hozzá, a szemébe is tudna nézni annak a kis lánynak?! . . . Pál Jóska akárhogy akarta, nem tudta megtenni ; pedig hogy szerette volna . . . Csak bujkált tovább is ... . Pedig mi minden van arra a szép kis rózsás angyalarczra felírva: remény, üdvösség, menvország . . . minden .... minden .... Ha még valaha ő is boldog tudna lenni. Nem! nem — soha; . . . akkor sem . . .! Hiszen oly rég kerüli már a becsületes emberek tekintetét . ! . csak a sötétben bujkál. Hogy is közeledhetnék akkor ő ahhoz a kis lányhoz, ahhoz a földre leszállott kis angyalhoz, ahhoz a megtestesült ártatlansághoz? Nem is közeledett, csak bujkált tovább . . . Valami nem hagyta nyugodni. — Mégis csak — mégis csak eljárt arra az útra! . . . Késő alkonyat felé járt az idő mindig, mikorra a szőllőből haza felé indult. Ne lássa senki, mennyire sir az ő két szeme, ha ott a kis házikó előtt elhalad ! Nehéz lett neki az élet .... érezte, ezerszer kinosabb lenne még a halála. Az a is lány nagyon ide kötötte nyomorult életét ehhez a világhoz. (Folyt, köv.) Es ha mindamellett valaki 18 éves korában, talán néhány száz forint örökséggel önálló ipart kezd, annak elkeriilhetlen a családi életfolytatása, a mit tőle elvitatni sem lehet, s mire a nagykorúság! időt, a 24 éveskort eléri, lesz ueki legfeljebb uagy családja, de sem pénze, sem más anyagi biztosítéka az élet fentartásához, igy azután a korán kezdett folytonos nyomor és küzdelem meghozza számára a korai sirba költözést is, és hagy maga után egy nyomorban sinló'dő és más emberek ke gyelein morzsalékaira szoruló családot. Ezen elmondottak után tehát nem téveszthetjük szem elől komolyan fontolóra venni azt: váljon érdemes-e ily kilátás mellett az ipartanulásra annyi költséget, időt es fáradságot fordítani és a/, iparos pályára egy különben is rövid életet áldozni? Fájdalom! erre határozottan elmondhatjuk, hogy nem. Elmondhatjuk pedig azért, mert már számtalan példa áll előttünk, ha kissé széttekintünk, mert elég sajnos, hogy látnunk kell iparost, ki napszámmal keresi maga és családja életét; látnunk kell a hivatalszolgai személyzet közt, látnunk kell azt is, hogy egy ilyen szolgai állásra hány szegény iparos van pályázó, kik legnagyobb készséggel hagyják el iparukat, mely az életet nékik csak keserűvé teszi és örömmel ragadják meg a bár silány, de bizonvos jövedelemhez kötött szolgai állást, melv számukra végre ís esak örökös elégedetlenséget szül és igy keservükben megérnek a munkás osztály eszméinek. Ezek után alázattal esedezünk mélyen tisztelt képviselőház! méltóztassék a kézműipart a gyáripartól különválasztani, s ezen iparágakra nézve határozattá és törvénynyé emelni: 1 ör Hogy kézműipart, kivéve az építést egyidejűleg mindenki esak egy helyen és esak az folytathasson, ki azt szakszeriileg tanulta, s mint segéd tanult mesterek műhelyeiben magát gyakorlatilag kiképezvén, erre nézve magát valamely ipartestület előtt igazolta, s éltének 24-ik évét, mint törvényes nagykorúságát, elérte. 2-01- Hogy a behozott idegen kézinűárukra, melyek a hazai ipart nagyban károsítják és az adóképességet csökkentik, fogyasztási vagy községi adó vettessék. 3-or A fegyencipar, mely némely helyeken egész iparágakat megsemmisített, aiiként rendeztessék, hogy a fegyencek oly kézmű előállítására taníttassanak, mely a hazai iparnak kárára nem lehet, s melyéit évenkint sok millió vándorol ki az országból; mint gyermek játékok, különféle rövidáruk, olcsóbbszerü fali órák s, t. b, ezzel nemcsak konkumiciát nem csinálnának, de az államnak is nagy hasznot hajtanának. Ezeken kivül pedig az 1879-iki országos iparos kongresszus által egyhangúlag megállapított, s f. é. február 17-én tartott országos értekezlet által készített javaslatban felvannak sorolva azon pontok, melyeket a törvény alapjául szükségesnek látunk, s melyeket a mélyen tisztelt képviselőház figyelmébe ajánlani bátorkodunk. A nemzetnek egy hazafias nagy osztálya kér itt meghallgatást, mélyen tisztelt képviselőház, s kéri azt, hogy a szakképzettséggel egybekötött becsületes foglalkozás a törvény keretén belül oltalmat találjon, hogy iparát a kor kötehnényeihez mérten maga és a haza javára minél inkább fejleszthesse, s az eddig őt megsemmisíteni törekvő konkurrencia ellen magát megvédhesse. Alázattal kérjük tehát az ipartörvénynek az ország összes iparosai által számtalan kérvényekben oly egyhangúlag kérelmezett módosítását. Mely alázatos kérésünk után hazafiúi tisztelettel vagyunk s maradtunk. Zala-Egerszegen, 1884. március 25-én ez érdemben i tartott gyűlésünkön részt vett 300 iparos nevében és i megbízásából. Juhász József Nagy Károly nagygyűlés jegyzője. nagygyűlés elnöki-. Sipos János alelnök. Puer József Pirity Lajos csizm. társulat elnöke. cipész társulat elnöke. Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos Értesítője. Jegyzökönyve a zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen 1884-ik évi március hó 11-én tartott rendes líözgyülésének. (Folytatás) 7 '68—69. Skublits Zsigmond ur a nagy-lengyeli gazdakör, 1884-ik évi március hó 2 án tartott közgyűlési jegyzőkönyve szerint a nagy -lengyeli körbe mint pártoló tag évi 10 forint adománynyal belépvén, örvendetes tudomásul vétetett, s e nemes tettéért az egyesületnek jegyzőkönyvileg nyilvánított elismeréséről s végzés megküldésével értesíttetni határoztatott. 8 21. 68—70. 11. 24. 30. 34. 56. Rózsás Sándor ur nagy-lengyeli, Fitos Márton ur nagy-lengyeli, Botka Ferenc ur megyei szolgabíró novai, Strauss Sándor ur nagy-lengyeli, Gaál László ur ormándiaki, itj Rajky Lajos ur gyulakeszii, Hajik István ur ügyvéd zala-egerszegi, ngos Horváth Károly ur apát zala-egerszegi, Deák Mihály ur zala-tárnoki, Hertelendy István ur alsó-dörgicsei lakósok jelentkezésük folytán 1884-ik évi január 1-töl kezdve az egyesület rendes tagjaiul felvétettek, részükre a felvételi okirat, az alapszabályok. a szőlészeti pályamunka, a biztosítási dij leengedési kedvezmény jegyzék egy-egy példánya megküldetni a ..Értesítő" megküldése végett ennek kiadója s az e lső magyar általános biztosító társaság soproni féügynöksége, Hanty Károly egyesületi pénztárnok ur az évi öt forint rendes tagsági díj bevételezése végett, s a felvett uj tagok oly felkéréssel értesíttetni határoztattak, hogy a megküldött tagsági nyilatkozatot sajátkezüleg aláirva visszajuttatni szíveskedjenek. 9 21. 68—71. Egyed Károly, ör. Győrffy József, Kiss László urak nagy-lengyeli, Horváth Ferenc ur, Szekeres Józsefné asszony döbrétei, Kiss József ur petri-kereszturi, Vas János ur bazitai, Pető János ur gellénházi, Berger Henrik ur zala-egerszeg-olai lakósok jelentkezésük folytán az egyesületnek 1884-ik évi január 1-től kezdve évdijas tagjaiul felvétettek s erről a Nagy-Lengyel vidéki gazdakör, az első magyar általános biztosító társaság soproni főügvnöksége s egyesületi pénztárnok ur értesíttetnek. 10 6—7. Benkovics János bagonyai néptanító, Baranyay iváJmán bagonyai körjegyző urak jelentkezésük folytán a zalamegyei gazdasági egyesület közreműködő tagjaiul felvétettek, s erről e végzés megküldésével értesíttetnek. 11 59. 63. 64. 74. 75. 81. Kosieh Ferenc kapezai, — Pozsogár Gyula vé•gedi, Németh jlmre esztergályi, Hoek Pál türjei, Schmiedt József nagy-récsei, — Kemény Lajos aráesi, —• Pap Mihály tiizvőlgyi, — Bertalan Vince zalaszegvári néptanító urak a m. é. december lli-ki közgyűlés 99 3311. IV. sz. a. hozott határozata értelmében (kihirdetett néptanítói pályadíjra az általuk kezelt községi faiskola ismertetése közlésével jelentkezvén, Kapczára: Hajós Mihály és Soós Kálmán urak, Végedre és Tűrj éré: főtisztelendő Sztraka Gábor és Kozáry Aurél urak. Esztergál y ba: Baán Kálmán és Baranyay Ödön urak, Fűzvölgy és Nagy-Récséré lnkey László és Talabér Zsigmond urak, A rácsra: Ec'sy László és Vadnay Rudolf urak, Szegvárra: főt. flolub János és Lázár Bernát urak az egyesület tagjai kiküldetnek és a jelentkezéseknek eredetben s visszavárólag a bizottságok első helyen nevezett tagjainak jelen végzés kapcsán megküldésével felkéretnek, hogy a jelentkezők által kezelt községi faiskolát, vagy netán ilyen nem létében a jelentkezésben érintett saját gyűmülcsfakertct a helyszínén megvizsgálván, a tanúsított szakértelmet, ügyességet, szorgalmat, az ifjúságnak a gyümölcsfa tenyésztésre oktatásában tanúsított eredményt, a gyümölcsfa kert, községi faiskola terjedelmének, berendezésének, mivelési kezelésének, a fa állo mányának stb. részletezése mellett megállapítani s az egész működésük mivoltáról s hogy mennyiben érdemesíttethetuek jutalom díjra, véleményt adni, s azt a f. é. május hó I ig a kiküldött jelentkezésekkai együtt beterjeszteni szíveskedjenek, 12 42 -1*84, A nagyméltóságú földmivelés,- ipar- és kere.skede bűnügyi kir. minisztérium 5414/1884 sz. a. kelt értestése, hogy a gyártott boroknak, természetes borok gyanánt korlátlan elárusíthatása megakadályozása végett törvény alkotása iránt az egyesületnek 99 330—1884. sz. a. hozzá intézett feliratát illetékes intézkedés végett a kir. belügyminisztériumhoz áttette, tudomásul vétetett. 13 41—1884. A nnigu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium 5988 1884. sz. a. kelt értesítése, mely a tn. é, dec. 16-ki közgyűléséből 99 330. sz. a. hozzá intézett feliratra tudatja, hogy jövőre az egyesület a termelési kisérlettétel végett küldeni szokott vetőmagvak szétosztását a legjobb belátása szerint eszközölheti, előforduló alkalommal követendő szabály gyanánt tudomásul vétetett. 14 19—1884. Kis-Küküllő megyei gazdasági egyesületnek 86 1883 sz. a. a ningu fölmivelés-, ipar. és kereskedelemügyi kir. minisztériumhoz intézett, pártolás végett megküldött felirata, mely szerint a Románia irányában fenálló határzárnak feloldását megfelelő recompensatio mellett — mely a jelenben az lenne, ha a zárlat megnyitásával borunknak és szeszünknek nyilna ott meg egy — addig esak nehézségek mellett felkereshetett piacz — veszélyesnek nem tartja az egyesület, miként azt a m. é. december lti-ki közgyűlésből 99 330—1. szám alatt intézett feliratában előadta volt, a határzárnak feltétlen fentartását kérelmezvén, s a feloldást még a jelzett reeoupensatiók mellett is feliette veszélyesnek tartván, a felirathoz nem járulhat s ezen indokolással tudomásul veszi. (Folyt, köv.) 117—120—123 1884. Értesítés és felhívás. A zalamegyei gazdasági egyesület a lótenyésztés emelése céljából alkalmas csikólegelők kibérlésének közvetítését s a legelőre bérlő csikótulajdonosok segélyezését elhatározván, a mult é. december hó 16-án tartott közgyűlésén 300 forintot rendelt azon célra, hogy a csikók tulajdonosainak javára, a legelő bérre fordíttassák; de a nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi kir. minisztérium is kiváló érdeklődéssel fogadván az egyesület ezen intézkedését, a folyó évre 200 forint segélyt igért az esetre, ha a tervezet tényleg célszerűen végre is hajtatik. Az egyesületnek sikerült három rendbeli csikólegelőnek közvetítése ű. m. Balaton-Magyarodon, Orinándlakou és Petesházán. I. Balaton-Magyarodon a Hanny Andor és Haimy Imre urak által haszonbérleti gazdaságukon ajánlott csikólegelő terület 2000 kat. holdat tesz, mely azonban nedves években részben vízzel van borítva; — e területen van a haszoubérlő urak mintegy 180 darab gulyamarhájának s 1200 darab birkájának legelője is. A csikók elhelyezésére készen áll mintegy 30 öles akol, a legelőn van három kut; — a legelőt adó urak adnak elegendő mennyiségű alomszalmát és alkalmas pásztort is. Elfogadtatik 30 darab csikó; a legelőbél- egy csikó után Szent-György naptól október hó közepe tájáig tiz «