Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-01-13 / 2. szám

ITT. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. január 13. 2. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyílttól- pelitsoru 1*2 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk cl. Kézir.itokat nem kiildiink vissza. társadalmi, köiűvelsí és gazdászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesillet" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei e' I e t. Meg vén k közigazgatási bizottsága Svastits Benó alispán úr elnöklete alatt január havi gyűlését f. hó 8-án tartotta. Mindennek előtt felolvastatott a közigazgátás összes ágait felölelő s rnult évi december hóra vonatkozó terjedelmes alispáni jelentés. A közegészségügy — a jelentés szerint — december hóban sem a felnőtteknél, sem a gyermekeknél nem volt kedvező; mert a hőfok kiilömböző változatai és a hó vége felé hirtelen beállott nagy hideg izgatólag hatván a légző szervekre, ezeknek kiilömböző bajai nagyobb számban kerültek gyógykezelés alá, különösen tüdőhurutos és lobok lettek gyógyítás tárgyai; ezen említett kórnemekhez arányítva a többi szórványosan előfordult betegségek kevés számban észleltettek, az uralkodó ké>rjelleg határozottan lmrutos volt. A betegforgalom minden vidéken szaporodott, a kórlefolyások azonban az esetek legnagyobb részében szelid irányt vettek és így a halálozás a betegedések nagy számának dacára aránylag csekélyebb maradt. A fertőző gyermekbetegségek közül járványosán a vörheny Mura-Szerdahelyen és a zala-lövői kör néhány községében uralog, eddig megbetegiill összesen 79. gyermek, ezekből meggyógyult 48, meghalt 20, további gyógykezelés alatt maradt 11. — A mult hóban Zebánnecz és Merhatoveczen uralkodott vörheny e községekben megszűnt, Tót-Szt-.Mártonban is elvesztette már járványos jellegét, itt azonban, valamint a megye több vidékén is szórványosan egyes esetek jelentkeznek. Roncsoló toroklobnak csak egyes esetei észleltettek Lendván, Kanizsán, Keszthelyen. A kanyaró A.-Domborún szintén járványosán tart még, lefolyása egészen szelid, csupán egy két elhanyagolt esetÍjon következtek súlyos utóbajok belőle; a helységben megbetegült 23 gyermek,.meggyógvult 17, meghalt 4. további kezelés alatt maradt 2. Az alispáni jelentés részletesen előadja a megyénkben a mult hó 3-tól 21-ig előfordult rablást és gyilkossági eseteket, valamint az ezekből kifolyólag tett intézkedéseket. — Hogy azonban a közbiztonság teljes mérvben helyreálljon, e végből a jelentésben indítványkép előterjesztetik, hogy a községi elöljárók a községi helyi közbiztonsági intézkedések foganatosítására felelősség terhe mellett a szolga birósáoo O O utján szigorúan utasíttassanak. A közigazgatási bizottsága közbiztonság helyreállítását célzó ezen idítványt egyhangúlag elfogadta. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban határozatikig kimondatott, hogy ha a jövőben valamely községi tisztviselő ellen fegyelmi ügy merül fel és az illető tisztviselő ezen fegyelmi ügy folyamatában lemond, a szolgabírói hivatal tartozik az iratokat az alispáni hivatalhoz beterjeszteni s a lemondás felett az alispán határoz. Eperjessy Sándor bizottsági tag ur tekintettel ama körülményre, hogy mint a felolvasott alispáni jelentésből is kiderült, a közbiztonság megyénkben igen meg van rendítve, más részt figyelembe véve, hogy a szomszéd Somogy- és Veszprémmegyében rögtönbiráskodási eljárás áll fenn, nem-e lehet ennek mintegy folyamán va, hogy a rablók a szomszédos megyékből megyénk területére menekülnek s ezek alapján azon kérdést veti fel, nem találja-e a közigazgatási bizottság indokoltnak, hogy a rögtönbiráskodás megyénk területére is kéressék'? Alispán úr válaszolva előadja, hogy a mult hóban előfordult rablási esetek főleg az átmeneti időszaknak tulajdoníthatók, azonban ama reményének ad kijezést, hogy az újonnan szervezett csendőrség teljes erővel fogván nemes hivatása megvalósításához, a részben megingatott közbiztonság rövid idő alatt helyre fog

1 állani, amit már is igazol ama körülmény, hogy januáriusban még a közbiztonság megzavarását tanúsító eset nem merült fel, holott más években ép ezen időszakban szokott legtöbb lopás vagy kihágás előfordulni. — Ami azon feltevést illeti, hogy mivel a szomszéd megyékben statárium van, azért mi is kérjük azt, ezen eset felmerül a többi megyénél p. o. a szomszéd Vasmegyénél és végletekig vive azt eredményezné, hogy így minden megyében fel kellene állítani a kivételes állapotot. Részéről a, statárium kérését a felhozott okok alapján jelenleg kellőleg indokolva nem látja. Skublics Jenő bizottsági tag ur szintén aggodalmát fejezte ki az állapotok felett azonban egy más körülményre liivta fel a bizottság figyelmét. — A csendőrség teljes szervezése a napokban fejeztetvén be, a hivatalos adatok szerint mig azelőtt a közbiztonsági szolgálatra 2700 pandúr volt, addig jelenleg van 498Í) csendőr vagyis a csendőrök száma majdnem kétszer annyi, mint a pandúroké volt. Ebből kifolyólag azt lehetett következtetnünk, hogy minden megyében legalább annyi csendőr fog lenni, mint amennyi pandúr volt. Sajnos azonban, hogy mig megyénkben azelőtt 160 pandúr volt, jelenleg csak 120 csendőr van. Ezt visszás állapotnak tekinti s ép ez okból indítványozza, hogy a minisztérium kéressék fel, hogy legalább annyi csendőrt adjon, mint mennyi pandúr volt azelőtt. A bizottsági tagok közül ezen oly fontos tárgyhoz többen hozzászóltak; hangsúlyozták megyénk sajátságos helyzetét, mely hosszú földnyelvben nyúlik be az idegen ajkú részekbe. Felemlíttettetett, hogy főleg a Somogy- és Veszprém megyékkel láncolatos Tapoleza vidékén, továbbá Sümeg vidékén csekély a csendőrség száma. Gelse, ahol főkép az utóbbi években oly sok bűntény fordult elő, a tőle oly messze fekvő „Zalamegye" tárcája. A mi szobaleányunk. Irta Jenvay Géza. Motto : Azért hogy csak szobaleány volt, Ugy társolygott, mint egy dáma. Tudta, melyik opera szép S melyik a legjobbik dráma, Hozzá szóllott magyar, német, Franciául irf regényhez, S szegény leány utoljára Férjhez ment egy — péklegényhez. Ugy hívták hogy: Virányi Flóra. Ezzel a szép névvel s azzal az örökösen mosolygó szép arcával lehetett volna ugyan akár nagyságos asszony is, hanem hát a végzet ugy akarta, hogy csak szobaleány legyen. Pedig jobb sorsot érdemelt volna szegény, hisz olyan csinos, olyan okos volt, mint akár csak egy „úrhölgy", azért mondja a eadentia is hogy : „ugy társalgott mint egy dáma.

u Már azután, hogy tudta-e, melyik a legjobb opera, vagy dráma? ezt nem merném állitani; de anynyi bizonyos, hogy vasárnapon kint nagyon szívesen látogatta a színházat s hogy ha üres ideje engedte, még regényeket is olvasott. Szóval: értelmes, müveit leánynak ismerte mindenki, hanem azért szegény még is csak szobaleány aolt. Hej de másként is volt minden ezelőtt még csak tiz esztendővel! Akkor még Flóra is szerepelt a nagyvilágban, imádták, bálványozták, pedig hát nem is tartozott azok közé a leányok közé, kikről azt szokták mondani, hogy „jó parthie." Apja csak egy szegény nyugalmazott császári királyi adószedő volt — most ugy hivják őket hogy: „adótárnok," inert hát a titulusoknak is meg van a maguk divatja —• ő bizony nem adhatott volna leányával semmit; de semmit, talán még a statirungra sem korült volna. Hanem azért Flórának még is több udvarulója volt, mint más tiz leánynak; mert szép volt, b'i

(os, kedves volt, mint más senki. S csak egyszer kellett tüzes fekete szemeinek mélységébe tekinteni, hogy az ember megittasodjék, kábult, szerelmes, boldog s boldogtalan legyen egy és ugyan azon pillanatban. És Flórának, mint már annyi száz meg száz leánynak éppen az lőn szerencsétlensége, hogy szép, nagyon is szép volt. Tudta ezt igen jól maga is. I)e hogy is ne tudta volna, mikor egyebet sem hallott, mint örökösen bálványozó, tömjénező szavakat. Csuda-e tehát, ha az a sok üres bók, ez a sok mézes mázos beszéd utóvégre is megzavarta a fejét, elkapatottá, nagyravágyóvá tette. Hiú ábrándokba merült lelke folyton elérhetlen vágyókat kergetett s azt hitte, hogy ő szépségével is boldogabb lesz, mint más leány vagyonával. Fenhéjazása, kacérsága azután nem ismert határt s ha akadt volna is „szerencséje", könnyelműen szalasztotta azt el, csak azért; mert nagyravágyó álmaiban még merészebb terveket szőtt, melyek nem teljesültek, nem teljesülhettek soha! Hogy szerettem, hogy imádtam valamikor én is ezt a nagyravágyó, hiú, kacér teremtést! oda adtam volna talán életemet is egy szép szaváért, egy bájos mosolyáért s ő csak ámított, hitegetett, játszott a szivemmel, s mikor már azt hittem, hogy szeret, egészen az enyém, akkor kellett meggyőződnöm, hogy csak gonosz tréfát üz velem. Az igaz, hogy akkor, mikor ezek a dolgok történtek, még csak olyan könnyű vérű jogász gyerek voltain s igy nem is mentem a „parthie" szántba, hanem hát azért szeretni is tudtam forrón, végtelenül s ha megmeg sebezte is szivemet a csapodár, hamar feledtem mindent, csak hamar szent lőn a béke s újra imádtam Flórát, talán jobban, forróbban mint az előtt. De utóvégre az az állapot sem tarthatott örökre ! A rövid boldogság után szerelmem rózsaszin láthatárán ismét borús fellegek mutatkoztak egy „újdonsült" albiró s egy „veterán" patvarista képében. Egyik casiuó bálban láttam először ezeket az új vetély társakat, kik az idő alatt, mig én Pesten a tudományoknak éltem, Yároldalon ütöttek sátort s ugy látszott, hogy többet forgolódtak imádásom tárgya körül, mint Themis templomában s a casiuó bálban is ugy elfoglalták, ugy körülvették, hogy nekem csak azzal kellett megelégedni, hogy láthattam, mint lebeg el előttem boldogságtól sugárzó arccal a kacér leány újabb imádói karjain. Ott ültem fájó szivvel, eltásultan, bubánatomban egészen elmerülve a terem félre eső részén, egyik ablak mélyedésben, midőn egyszer csak gyengéden megérinti valaki váliaiinat, felpillantok és • előttem állt a hűtlen, a szép Flóra. Ejnye, ejnye Kázmér azután maga nem táncol? szólt hozzám mosolyogva. — Nincs kedvem! — válaszoltam egész rö\ iden de mondja csak kérem, ki az a magas szőke fiatal ember ott a túlsó oldalon, kivel előbb a négyest táncolta. - Azután nem ismeri? — csudálkozott. Hát az a Buga Laci, az új albiró, az én vőUyényem, az pedig ott mellette, Sajó Dáni, a Osavary fiskális patvaristája s az én titkon imádóm. — Vőlegénye!? Titkos imádója!? — dadogtam. — No bizony, mintha nem is akarná elhinni olyan arcot vág hozzá! - gúnyolódott a kacér leány s a következő pillanatban mái' túlboldogan repült tova a patvarista karjain a keringő széditő árjában. Meg voltam semmisülve. Soha az életben nem éreztem magamat oly boldogtalanak mint e pillanatban. Szivem vérzett, fejem szédült, forgott velem az egész világ s alig tudtam kitámologni a bálteremből. No, hanem ettől az időtől lógva ki is ábrándultam teljesen. Kivertem a fejemből az egész szerelmi históriát, elfeledtem a szép Flórát, kinek csak ugy váltakoztak egymás után az udvarlói, mint a kalendáriumban a napok s ha egyik imádó „kihűlt," csak hamar pótolta a helyét egyszerre három is. És igy ment ez évről évre, mindaddig, mig csak az öreg adószedő úr be nem hunyta szemeit. Ekkor azután vége lett mindennek, az ünnepelt szép leánynak esvszerre hátat fordított mindenki, mintha nem i ; ismerték volna soha. Egy ideig csak elhányódott-vetődött szegény a rokonok, régi jó ismerősök nyakán, hanem hát az sem