Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-03-09 / 10. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. március 9. 10. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiildlink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A bortermelés, habár mennyiségileg az 1882-ik évit el nem érte is, de minőség tekintetéljen azt jóval fölülmúlja, s mégis vevőre alig talál, különösen megyénk azon részeiben, a hol csak is közönségesebb borfajok termelhetek, — s miután ezen pangás már évek óta észlelhető, ennek okát részint a kivitel nehézségében találom, részint pedi«- a nagy mérvű műbőr gyártásban, mely utóbbi körülmény csakis törvényhozási nton volna orvosolható, melyet különben nagyméltóságod már is a gazda közönség megnyugtatására kilátásba helyezni méltóztatott. A cognac ffvártás is azon kisegítő eszközök O <D t. O egyike volna, a mely csekélyebb értékű borok feldolgozása által annak értékét növelné és meggyőződésem szerint, némi állami kedvezmények mellett, annak sikere biztosíttatnék. A „bortermelők országos szövetkezete", mint annak idején jelenteni szerencsém volt, megalakulván, megyénkben két helyen B.-Füreden és Lesencze-Tomajon erjesztő helyiségeket állított, melyek már a mult évben működésüket megkezdték. de mint minden e nemű újítás, több időt fog igényelni, a mig a kezdet nehézségét legyőzve, — a gazdaközönség bizalmát megnyerendi, pedig a tömeges kivitel főkellékét, az egyforma szerelés és erjesztés által volnánk képesek ; első sorban érvényre emelni. Állattenyésztésünket a lefolyt évben nagyobb csapás nem veszélyeztette, különösen a szarvasmarha tenyésztés, a nagyobb, valamint a közép birtokosoknál szép lendületnek örvend, — s ellehet mondani, hogy a mai általános pangás közt ez az egyedüli cikk, mely folyton nagykereslet tárgyát képezi és jó áron értékesíthető;— ebből folyólag természetes, hogy ezen ág közgazdaságunknak egyik legfontosabb részét képezvén, nagyobb áldozatoktól sem szabad vissza riadni, s annak fejlesztése— különösen a köznép körében — gondjaimnak egyik fő tárgyát képezi. Nem hallgathatom itt el azon nagymérvű aggodalmakat, melyek gazda közönségünk részéről, — a. romániai marhazárlat feloldásának felvetett kérdése alkalmából felmerültek, s melyek a mult évi december hó 16-án tartott rendkívüli gazdasági közgyűlésünkön kifejezésre jutottak, a midőn egyhangúlag elhatároztatott, hogy tekintetbe véve azon körülményt, hogy szarvasmarha tenyésztésünk csak is az ujabb időben kezd nagyobb lendületet venni, s annak fokozatos fejlesztésétől függ nagyrészben a belterjes gazdálkodás terjedése is, valamint ez idő szerint — különösen a köznép, legbiztosabb jövedelmi forrását képezi. — kéressék fel nagyméltóságod, hogy a romániai zárlatot továbbra is fenntartani kegyeskedjék, — se részben a megyei törvényhatósági bizottság, az országos gazdasági egyesület, valamint csekélységem pártoló felterjesztése is kikéretett. A midőn tehát teljes készséggel és lelki meggyőződéssel hozzájárulok a gazdasági egyesület fenti határozatához, csak is arra vagyok bátor nagyméltóságod becses figyelmét felhívni, hogy ha bármely nagyfontosságú okok kívánnák is ezen zárlat feloldását, alig hihetem, hogy kárpótolni lehet azon veszteséget, mely ez által gazda közönségünket sújtani fogná, — melyre nézve azonban megnyugtat, azon szilárd hit, hogy nagyméltóságod valamint eddig, úgy ez után is azon körültekintő bölcseséggel fogja ezen nagyfontosságú kérdés megoldását érvényre juttatni, melylyel hazai viszonyaink szemmel tartásával érdekeink leginkább megóvatnak. Meg kell ezúttal még emlékeznem gazdasági egyesületünk működéséről is, melynek figyelemmel kisérése szintén hatáskörömhöz tartozván, mint annak egyik alelnöke, folytonos közvetlen összeköttetésem által annak irányára is némi befolyást gyakorolhatni szerencsém volt. — Ma már örömmel constatálhatom, hogy a régi közöny gazdaközönségünknél kezd oszladozni, s mindinkább azon meggyőződéstől vezéreltetik, hogy gazdasági érdekeink felkarolása első sorban is öntevékenységünk által eszközölhető leghatályosabban, mit azon örvendetes tény is igazol, hogy a mult 1883-ik évben a tagok száma még soha nem észlelt számban szaporodott, valamint az 1884-ik évi munkaterv és költségvetés már felkarolja mindazon fontosabb teendőket, melyeket egy, a kor színvonalán álló gazdasági egyesülettől a nagy gazdaközönség méltán el is vár. Megyénk mult évi közgazdasági állapotáról. Skublies Jenő úr, megyénk tevékeny közgazdasági előadója, a mult évi megyei közgazdasági állapotról január hóban a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi kir. miniszter úrhoz részletes jelentést terjesztett fel, a mely jelentést a közgazdasági előadó úr szivessége folytán közérdekű voltánál fogva lapunkban egész terjedelmében közlünk. Nagyméltóságú miniszter úr! Miután már egy éve mult, hogy az 1882. évi XX. törvcikk alapján a közigazgatási bizottságban, mint Zalamegye közgazdasági előadója, helyemet elfoglaltam, engedje meg nagyméltóságod, hogy Zalamegye közgazdasági állapotáról szóló jelentésemet a mult 1883-ik évről főbb vonásaiban a következőkben előterjeszthessem: A mult 1883-ik év közgazdaságilag megyénkre nézve kedvezőnek nem mondható, a mennyiben az őszi-gabona termés átlaga a középen jóval alul maradt, s ha bár minőség tekintetében mi kivánni valót sem hágy, az árak rohamos hanyatlása, párosulva a silányabb termés hátrányaival, okozza, hogy gazda közönségünk számítását nem csak hogy meg nem találta, hanem még súlyos veszteségeket is szenvedett azáltal, hogy bizva a rosz terméseredményének hatásában, aratás után terményeit azonnal nem értékesítette, — ennélfogva csak is örömmel üdvözölheti nagyméltóságod azon törekvését, hogy hazánkban is egy, a kor színvonalán álló mezőgazdasági statisztikai hivatal létesíttessék. O o melynek hivatása leend e téreni bajokat lehetőle"' orvosolni. o A tavaszi tennénvek közül csakis az egy burgonya az, mely az átlagos termésnek megfelelt, sőt némely vidéken jónak jelezhető, míg a kukorica gyenge közép, árpa, zab silány termést adott; a répa a szárazság folytán szintén sokat szenvedett. A takarmány félék általában jól sikerültek, s a mesterséges takarmány termelése a köznépnél is örvendetes haladást tesz. „Zalamegye" tárcája. VIDÉKI FARSANG. *) (Társadalmi korrajz.) — Satyra 1884. — Őriási vörös plakát Lepi el a korcsma falát Es rajta naqy hetükkel áll: „ Lesz megyei jótékony hál /" S im a nagy naji elérkezett Döntő a bál sorsa felett, Rendezőkként délezeg ifjak A helyzettel alig bírnak; Itt nincs szállás, ott meghivó CotiUonjegy van egy kiló! . . . Ezer a gond! s nem egy fogat Faluról hoz szép lányokat. A tánctermet koszorúzzák A cigányok meg ráhúzzák . . . Ott benn mulat már sok úrfi — Ebédlőben fogy — a murczi!! Künn ez alatt minden mozog Egész viliig sürög forog .... Kiváltképpen lányos házba Esnek majdnem ideglázba! Sül a sok fánk és a kolbász — Lót-fut szabó, czipész, fodrász, *) Mutatvány szerzőnek sajtó alá rendezett összes költeményeiből. Boltos dolga mérvet öltő, Megfordul ott sok pénzköltő; Divatárut, csipke, kráglit, Viszik, hordják a kartándlik . . . S ki a ,jenuesse doree

a tagja! Az a haját sütni hagyja! Es mit senki meg ne lásson: Nők öltöznek egy rakáson . . . S kilence órát amint veri A táncterem immár teli . . , Ah! mily kéj az első csárdás! —S kinos reggel az elválás .... Bánat lép most a gyönyörbe: Selyemruhák összetörve ! S azonkívül pezsgős palack Sok hever az asztal alatt; Mind férfiak, mind hősök ők . . . Különösen a rendezők! Mert mindenki elégedve Távozik el a reggelbe! Csekélységről most már számot Sem kérnek a „garde de dámok

u . . . Csak midőn végszámolásra Jönnek össze egyre másra Alckor látszik meg egy kicsit A kor szörnye — a deficzit! Akkor látszik, hogy a vége Jótékony célt el nem ére — Sem pediglen h áza sságot! Köszönünk ily mulatságot! Taboly Viktor. Az óra mint áruló. Beszélyke. Xeuberg után németből. Zúgva üvöltött a szélvész a g.-i pályaudvar épületei között, s a szakadó esőt majd erősebben, majd gyengébben verte az ajtószárnyak s a váróterem ablakaira. De minél jobban dühöngött künn a novemberi zivatar, annál élénkebb lőn a nyüzsgő sokaság közt a ' mozgás a kivilágított és jól befűtött várótermekben. A fővárosból jövő esti vonatra várakoztak, melynek körülbelül tiz perc mulva kellett megjönnie, mert a váróterem óráján néhány perccel mult kilenc óra. Egy padon , két magasabb állású tekintélyes hölgy, anya és leánya ültek. Herrndoríf báróné ma tizenhétéves, szép leányával Margittal a jószágtól két mértföldnyire levő városba jött látogatásra, s kevéssel ezelőtt érkezett a pályaudvarra, hogy a fővárosból várt férjével együtt menjen haza. A vonat megérkezett, a kocsisor megállt, s a szo! kásos zűrzavar megkezdődött. Már néhány perce elhangzott a szolgálatkész konduktor messzeható kiáltása: „G., 20 perc!" s a közönség meglehetősen szétoszolt, midőn a báróné és leánya, kik hasztalan várták a- bárót, kocsijokat fölkeresték, hogy az öreg kocsissal haza menjenek. — Nagyon különös, mondá Herrndoríf asszony, hogy nem jött meg; hisz bizonyosan Ígérte, hogy jön, s különben nagyon pontos. — Halld csak mama! — vágott szavába Margit, s a kocsisor felé fordulva egy vasúti hivatalnokra mutatott, ki a kocsiajtókat be akarván zárni, még valakit ott talált.