Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-03-09 / 10. szám

Miután pedig a költségvetés határai némileg tulterjesztettek, tettlik ezt azon reményben, hogy nagyméltóságod kegyes támogatását előre is kilátásba helyezhetjük, engedje remélnünk, hogy a midőn első izben vagyunk kénytelenek az állam támogatását igénybe venni, ez iránybani törekvésünk hajótörést szenvedni nem fog. Mint örvendetes tényt kell még felemlítenem, hogy a keszthely-vidéki gazdasági kör mintájára * ujabban is megyénk területén egy kisebb gazdasági kör alakult, egy oly vidéken, a hol idővel valóban áldást hozóvá válhatik annak működése, miután megyénk gazdászatilag legelmaradottabb részében, Nagy-Lengyel vidékén nagyobb részt földmivesekből alakíttatott, s noha még csak a nagy-lengyeli körjegyzőségre teijed ki, már is 80 tagnál többet számít körében. Tejszövetkezetek alakítása is egyik figyelmem tárgyát képezi, s különösen Nagy-Kanizsa és Zala-Egerszeg, mint két központ volna legalkalmasabb ezen terv megvalósítására, mely egyrészt a belterjes gazdálkodás jövedelmét nagyban fokozná, másrészt'a városok szükségletét jó és egészséges tejjel ellátni volna hivatva; hogy még e részben a kezdeményezés terére nem léphettem, egyik fő oka abban fekszik, hogy tapasztalás szerint, az ily nemű intézmények iránt a bizalom csak akkor fog a gazdaközönség körében érvényre jutni, hogv ha a már létező szövetkezetek a kezdet nehészségeit legyőzve, fenmaradását biztosítva látják. A faiskolák rendezése is azon teendők sorába tartozik, melyre súlyt fektetni szükségesnek tartottam. Ma már örömmel jelenthetem, hogy a közigazgatási bizottság szigorúan elrendelte, hogy mindazon községekben, a hol a faiskolák rendes kerítéssel ellátva nincsenek, avagy teljesen hiányoznak, — azok folyó évi február hó végéig felállítassanak, illetőleg rendeztessenek. Megvallom azonban, hogy e részben nagy eredményeket mindaddig nem remélhetünk, mig törvényhatósági uton éz irányban rendelkezés nem történik, különösen a fák megóvása és megcsonkítása tekintetéből a közutak befásítására gondolni sem lehet. A gazdasági egyesület kebelében legújabban felmerült azon eszme, hogy a kopár vízmosásos területek minél előbb befásíttassanak. miután ezen ügy gazdaközönségünk egyik legfontosabb érdeke, s az erdőtörvény is ez irányban rendelkezik, indítványba hoztam, hogy tekintve azon roppant károkat, melyeket megyénk területén a folytonos iszopolások a kaszálókban és legelőkben tesznek, állíttassanak mielőbb járási faiskolák, a hol a szükséges csemeték elegendő mennyiségben a községek rendelkezésére államinak, ezen indítvány elfogadásával a megyehatósági bizottság is Írásban felkéretni elhatároztatott. A lótenyésztés körében is fokozatos haladás észlelhető, noha e téren is még sok kivánni való van, egyébként ezen ága közgazdaságunknak a lótenyésztési bizottság elnökének hatásköréhez tartozván, csak jelezni akartam, hogy a gazdasági egyesület is felvette munkatervében már folyó évben egy alkalmas csikó legelő kibérlését, mely a lótenyésztés emelésére valószínűleg jótékony befolyással leend. Kérem az urat tessék kiszállni — 20 percig várakozik a vonat! kiáltá ismételten a hivatalnok egy második osztályú kocsinál. De hasztalan. Most a lámpát betartva, jobban benézett a kocsiba s azonnal ijedve fordult vissza. — Itt szerencsétlenség történt! kiáltá a még ott levőkhöz. A jelenlevőket nagy izgatottság szállta meg. Borzasztó sejtelemmel telve sietett oda Herrndorff asszony s leánya, és — rettenetes! — a kocsiból vigyázattal kivett, vérrel borított férfiúban az atyát és férjet ismerték tel. Herrndorffnak értékes tárgyait, pénzét és óráját elrabolták. A vonattal jött utasokat szigorúan meg vizsgálták; ugyanazt tették a városban talált idegenekkel. Erősen hitték, hogy a gyilkost megfoghatják, minthogy a vasúti hivatalnok határozott állítása szeriut a báró egész uton csak egy fiatal emberrel ült a kocsiban s igy okvetlen eunek kell a gyilkosnak lenni. * -s Herrndorff báró övéinek határtalan örömére, lassanként felgyógyult. A tőr nemesebb részeit érintetlenül hagyá s csak az erős vérvesztés volt oka a félholt állapotnak, melyben találták. A tavasz már új életre éleszté a természetet, midőu a báró először hagyhatá el fekhelyét Elete meg volt mentve, de a nagy összeg, mely a'bárónál értékpapírokban volt, valamint a jól megtöltölc tárca, óra, gyémánt gyürü eltűntek. E veszteségnek szükségképMíövetkezménye lőu, hogy a G. meletti bárói birtokot el kellett adni s a főváros közelében egy kisebbet venni. A lak változtatásnak junius elsején kellett bekövetkezni. Egy nap — kevéssel az átköltözés előtt - a báró nejével és leányával szokatlan lehangoltság közt ültek a reggelinél. E lehangoltságnak oka a tegnap kapott azon rendőri tudósítás volt, hogy M-ben a báró , hogy gyilkosának gyanított és elfogott fiatal ember ártatlan A házi ipar fejlesztése is hatáskörömhöz tartozván, sajnálattal jelenthetem, hogy e téren még alkalmas talajt felfedezni képes nem voltam, azonban remélni lehet, hogy a nemes fűz tenyésztés terjedésével e téren is lehet némi eredménveket felmutatni, miután népünk kizárólag földműves lévén, csak is ez irányban, a kas és kosár fonás mesterségéhez vélek némi hajlamot felfedezhetni. A selyemtenyésztés is, habár a múltban megyénk egy két részében űzetett is, az jelenleg teljesen szünetel, miután azon vidéken a szederfák is teljesen pusztulásnak indultak, mindazon által a selvemtenvesztési kormánybiztos úr buzgalma folytán, az általa küldött szederfa tenyésztési káték azon vidéken kiosztatván, némi eredményként jelezhetem, hogy szederfa mag beszerzése végett nála már az óta jelentkezések történtek. Meg kell itt még emlékeznem az országos kiállítás kerületi bizottság üléséről, melynek mint tagja, a soproni kerületi bizottság alakuló gyűlésén megjelenvén, határozatba ment, hogy a megye főispánja és a gazdasági egyesület kéressék fel a helyi bizottságok alakítására, mely még a mult évben foganatosíttatott is. Most tehát, a midőn jelentésem befejezéséhez értem, nem akarván működésem azon részleteit felemlíteni, melyek intézkedések tárgyát képezték, s melyek nagy méltóságod előtt ismeretesek, csak még arra szorítkozom, hogy a kép, melyet nagyméltóságodnak felmutatni bátor voltam, lia nem is tüntet fel nagy eredményeket, de minden bizony nyal a haladás bizonyos fokozatát tüntetik fel, melyre nézve, tekintetbe véve, hogy éppen a közgazdaság conservativ jellegénél fogva, rohamos átalakulást nem tűr, megnyugtat azon öntudat, hogy a midőn mint Zalamegye gazdasági egyesületének egyik alelnöke a közgazdasági előadói tisztet betölteni megyém iránti erkölcsi kötelességnek tartottam, egyúttal biztosan tudtam, hogy azon akadályok, melyek e téren lépten nyomon elémbe tolulni fognak, sokkal számosabbak, hogy sem egyéni működésem által bármily szilárd elhatározás mellett is legyőzhetők legyenek, így tehát nem az akarat hiány, mint inkább a körülmények hatalma szerény tehetségeim latbavetésével lehettek azon okok, melyek nagy mell óságod előtt is bizonnyal méltánylattal találkoznak. Kiváló tisztelettel maradtam nmltóságodnak Döbrétén, 1884. január 20-án alázatos szolgája: Skublics Jenő kozCT. előadó. Zala-Egerszeg-szent-iváni vasutügy. Az Alsó-Lendván f. é. február 28-án tartott azon értekezletről, mely e lapok f. é. 9-ik számában röviden megemlítve volt, a „Nemzet" március 4-iki esti kiadása „Zalai vasúti tervek" cim alatt a következő közleményt hozta: ,,Az irány is szóba jött. A vasút kiindulna Regedéből, (mely a déli vasút Spielfeldi állomásával össze lesz már kapcsolva) s menne Mura-Szombaton át Bellatincz, Turnischa, Lendva érintésével, s a Göcsej átszelése mellett a déli vasút Szent-Iván-Kanizsai vonalának valamelyik állomásáig. Némelyek Egerszeget, mások Szent-Mihályt, legtöbben azomban NagyKanizsát ajánlották csatlakozási pontul. Végre abban történt a megállapodás, hogy a csatlakozás és tüzetesebb irány egyelőre nyilt kérd ésül hagyatik, hanem kiküldetett 24 tagu működő bizottság, melynek feladata lesz szakenibe rek meghallgatása mel lett a terepviszonyoknak, a vidék és országos forgalmi érdekeknek leginkább megfelelő irány és csatlakozás tekintetében javaslatokat tenni." Ezekből a következőket tanulhatjuk meg: 1-ör, hogy a vasút Göcsej mellett csak elmenne; — 2-or, hogy csatlakozási pontul Egerszeget csak némelyek, legtöbben azomban N a gy-K a n i z s á t ajánlották; -— 3-or, hogy a csatlakozás és irány kérdése felett heves vitáknak kellett történni, mert nehogy az első értekezlet harcban oszoljék s z é t, csak villámhárítóul lett elfogadva, hogy a csatlakozás és irány egyelőre nyilt kérdésül hagyatik fenn; — 4-er, hogy a bizottság feladatául az tűzetett ki, hogv szakemberek meghallgatása mellett a terepviszonyoknak, a vidék és országos forgalmi érdekeknek leginkább megfelelő irány és csatlakozás tekintetében tegyen javaslatot: tehát ámbár helyi érdekii jellegű vasút a jelszó, még is a csatlakozástekintetében az országos forgalmi, nem pedig a helyi érdekeknek leginkább megfelelő irány választassék s nem az érdekeltség óhaja, szükséglete hanem a szakemberek meghallgatása mellett. Már hogy ily előzmények, ily körülmények és ily utasítás felállítása mellett azon elv fog érvényre emeltetni, hogy miután Nagy-Kanizsa minden irányból összefutó pályák gócpontja, tehát Alsó-Lendva s vidékének elvitázhatlan érdeke, hogy onnét az irány Nagy-Kani zsára vezettessék, mert az országos forgalmi érdekeknek is az felel meg leginkább, —• az kétségtelen; s ebből azután az következik, hogy az Alsó-Lendva-Nagy-Kanizsai vasút érdekeltségi köre ki fog terjesztetni egész Nova, Zala-Tárnok, Gutorföld környékéig s igen természetes, hogy ezen vidékek a Zala-Egerszeg-szent-iváni vasút érdekeltségi köréből elvonatnak. De következik más is. Az t. i. hogy ha létesül az Alsó-Lendva-kanizsai vasút, akkor az Alsó-Lendvai és Novai járás Nagy-Kanizsával közvetlen vasúti közlekedéssel lesz összekapcsolva, — s az egész Alsó-Lendvai és Novai járás oda sokkal kevesebb idő alatt és kevesebb költséggel juthat, mint Zala-Egerszegre, tehát Zala-Egerszegen az egy Zala-Egerszegi és Sümegi járásért, (Tapolcza ugy is rövid idő alatt Keszthelylyel vasutilag leendvén összekapcsolva) felesleges egy törvényszéket tartani, — tehát annál bizonyosabb sincs, hogy a mint az A 1 só-Le ndv a-n agy-k a n i z s a i vaspálya elkészül, ez először is a zalaegerszegi törvényszéket s nem soká utána Zalamegye székhelyét Nagy-Kanizsára vi en d i. Zala-Egerszegnek és vidékének tehát Alsó-Lendva s vidékével nincs közös érdekpontja, sőt érdekeik ellentétesek ; — Zala-Egerszegnek s vidékének halhaszth«^lan érdeke, hogy a jelzett imminens veszély elhárítása tekintetéből a zala-egerszeg-szent-iváni vasútja minél előbb kiépüljön; nincs egy percnyi veszteni való idő, azért tenni kell gyorsan. — Periculum in mora ! Nagy-Kanizsa, 1884. március 4. Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapja hasábjain a zala-egerszeg szent iváni vasúti szárnyvonalnak, mint helyi érdekűnek kiépítése tárgyában szakszerüleg és szám adatilag kitüntetett eljárást figyelemmel olvasva, azon meggyőződésre jöttem, hogy a kiépítés — bárha látszólag nehézségbe ütközőnek tűnik is tel, — mind a melett tekintve ZalaEgerszeg és vidékének jól felfogott helyzetét, kell hogy az építkezési költségek előteremtésére nem csak ZalaEgerszeg és a vele közvetlen érintkezésben álló községek, hanem a megye is, mely hivatva van a kebelében létező városok és községek érdekeit támogatni és lehetőleg elősegíteni, midőn székhelyének jólétére irányzott lépésről van szó, azt a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel előmozdítsa. >ágát teljesen bebizonyította. Hanem erős gyanú van egy bizonyos Stiegner nevü egyénre, ki november elsejéig a fővárosban Knöpfer vendéglős főpincére volt. A lapokban közzé tett eset, s a báró adatai szerint történt leírása a gyilkosnak Knöpfert arra indította, hogy a hatóság figyelmét egykori sikkasztás miatt elbocsátott főpincérére irányozza, kinek ezen időben történt kimagyarázhatlan eltűnése a gyanút méginkább megerősité. A rendőrségnek tehát nem sikerült a tolvajt elcsípni; mondá a báró hosszú hallgatás után nejéhez, ki Mai •gitjával azon boldog tudatban, hogy szeretett férje élete megtartatott, a pénzveszteséget rég elfeledte. - Még most is kétlem, hogy a rablót sikerül elfogni, minthogy eddig ez nem történt, viszonzá a meg szólított, s még csak nyomát sem találták. — Az a legszebb, papa, hogy te meg vagy mentve, vágott közbe Margit. Igen. kedves gyermekem, de csak gondolj pénzveszteségünkre — birtokunk harmadrészére. De a gazembernek, folytatá fenyegetőleg, elő kell kerülnie és bűnhődnie. Leírásod szeriut, papa, jegyzé meg Margit, a gyilkos még ifjú ember volt és hozzá még — Igen, ki tette volna ezt föl azon ifjúról? mondá a báró; oly tekintélyes külső s oly megromlott lélek! Midőn értékpapírjaimat Kohn bankártól átvettem, ép akkor lépett be pénzváltás végett azon ember a szobába. Jelenléte alatt valószínűleg beszéltem valamit elutazásomról; hogy sok pénz van nálam, azt észre kellet vennie — elég az hozzá, hogy midőn az utolsó jeladásra a coupéba ültem, ő utánam jött; könnyen felismerhető volt arcának ritka szépségéről, melyet setét^ szemeinek nyilt és hű tekintete méginkább emelt. Szóval a fiatal emberek legkitűnőbb példányképe volt. Csakhamar kedélyes beszélgetésbe eredtünk, mit állomástól állomásig folytattunk, kivált midőn magunk voltunk. Az utolsó állomástól fogva csak én és ifjú „barátom" voltunk a coupéba. De elég erői. Néhány nap múlva tehát bucsut veszünk e falaktól, melyben én és boldogult atvám a napvilágot megpillantottuk — bucsut veszünk örökre. El fogok utazni új lakunkhoz és — körülbelül junius közepén — E.-be fürdőre megyek. Hogy új kastélyunkban ismerőseink legyenek, arról Oberstein deákkori régi barátom, ki közel levő nagy birtokán lakik, majd fog gondoskodni. — Es Frigyesnek, folytatá Margit, a fővárostól csak egy ugrás lesz hozzánk. * * * Forró augusztusi nap volt. A kicsi, de szép fekvésű és csinosan berendezett K. kastélyban, Herrndorff báró új lakhelyén, élénk és vidám sürgés-forgás volt. Frigyes, a báró egyetlen fia, délelőtt ifjú, vidám hadnagyok kíséretében kilovagolt; s a lovas csapathoz ínég néhány „civil" barátja is csatlakozott, köztük Norton lord, egy gazdag angol, ki két év óta benső barátságot kötött Frigyessel. A kastélyban körülbelül két hónap előtt tett első látogatása óta az ifjú lord teljesen megváltozott. A ki előbb folyton lovakról és lófuttatásokról beszélt, most egészen elnémult, s nem sokára nyilt titok lőn, hogv a gazdag angol, Margit bárónő keze után vágyódik. A vidám társaság, mely még néhány, K. kastélyhoz közel lakó nemes családdal szaporodott, a parkszerű kertben teritett asztalhoz ült. Valamennyi közt legboldogabbnak látszott Norton lord; ma ugyanis megkérte .Margit kezét, s a mama szívesen adta*áldását az ifjú párra. Herrndorffot csak E. fürdőből való visszatérte után akarták erről értesíteni. (Vége köv.)