Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-02-03 / 5. szám

Ili. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. február 2. 5. szám. Előfizetési díj: Kgészévre 4 ít., Félévre 2 ít., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen lev< h ket esak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem kiililiink vissza. társadalmi, közművelődési és gaászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg, 1884. január 30. A zala-egerszegi községi iskolaszék január hó 25-én tartott ülésén felolvastatván a megyei t. kir. tanfelügyelőségnek nmlt évi 2817 sz. a. iiz iskolaszékhez intézett átirata, melyben a ker­tészet és mezei gazdaság gyakorlására a város által megvett telekre nézve a helyi viszonyok­nak megfelelő tervezet és költségvetés elkészítését kéri a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisz­ter úr őnagyméltóságának e tárgyban mult évi deezember hó 21-én 30300 sz. a. kelt magas rendelete alapján, az iskolaszék Arvay István elnök urat kérte fel, hogy mint e téren ismert szakférfiú, a felterjesztést elkészíteni szíveskedjék. A közönség kellő tájékoztatása végett szük­ségesnek tartjuk a tervezet érdemében készített eme felterjesztést egész terjedelmében közölni: Nagyméltóságú vallás- és közoktatási m. kir. minisztérium ! A zalamegyei t. kir. tanfelügyelőségnek 1884. január 14-ről 2817(1883. sz. a. a Zala­Egerszeg városi iskolaszékhez intézett azon fel­hivására, hogy a város által megvásárolt és a kertészet, ugy a mezei gazdaság gyarapítá­sának előmozdítására szánt teleknek a kitűzött ezélra leendő fordítása iránt a helyi viszonyok­nak megfelelő tervezetet és költségvetést ter­jeszszük he, van szerencsénk a legmélyebb tisz­telettel előadni : Városunk ugy vidékének viszonyait figye­lembe véve, de szem előtt tartva még azt is, hogy mint megvei, úgy törvényszéki s még számos egyéb hatósági székhelyen a megyei lakos­ságnak nagy része gyakrabban megfordul, s annálfogva esak üdvös eredményű lehet és vonzó példaképpen fog szolgálni, hahogy az a mezei gazdászat., gyümölcs és konyhakertészet körében a jelen kor színvonalán álló telepen okulhat, a legczélszerübbet gyakorlati alapon elsajátíthatja, elodázhatlan szükségesnek véljük az intézetnek minél előbbi megnyitását s avégett a magas mi­nisztériumot a legmélyebb tisztelettel kérjük is; gyakorlati szempontból nem mellőzhetvén azon fontos körülménynek megérintését sem, misze­rint a telep még mult évben megvásároltatván, azon kellemes reményben, hogy a magas minisz­térium annak a kitűzött ózélra, leendő fordítását azonnal eszközölni kegveskedend, a város azt ideiglenes használatra fordítani nem merte, vala­mint a folyó évben sem telteti, minek folytán a telek parlagon s minden megmunkálás nélkül hevervén, elvadul, jó minőségében nevezetesen vissza esik. Ezen egy indok is elégséges arra, hogy a magas minisztérium az ügyet magas figyel­mére méltassa; különösen pedig a minélelőbbi megnyitás kívánatosnak mutatkozik még azon tekintetből is, hogy az elemi és polgári isko­lának tanulói már a folyó évi tavaszszal a gyümölcsfa tenyésztésben, a felsőbb leány osz­tályok növendékei pedig a konyhakertészetben gyakorlati oktatást nyerhessenek, s különösen ez utóbbi intézetnek azon növendékei, kik a folyó tanév végével tanulásukat bevégzik, a «- ~ o hasznos és czélszerli oktatásnak ezen részétől teljesen el ne zárattassam.k. A mi már most a telepnek berendezési ter­vezetét s a költségvetést illeti, arra nézve meg­közelítőleg sem birunk nyilatkozni, miután nem ismerjük a, magas minisztériumnak szándékát, és nem tudjuk azt, a telepen teljesítendő kísér­letek és gyakorlati oktatás a gazdászat melv ágaira s mily mérvben fog kiterjedni; annvit azonban határozottan mondhatunk, miszerint a berendezés és felszerelés, ha a czélnak kellőleg megfelelő módon történik, a helyi körülmények folytán az oly annyira jutányosán eszközöl­hető, hogy az intézet kiszámíthatlan kedvező hatása, üdvös eredménye mellett az évi költségen felül még jelentékeny jövedelmet is fog fel­mutathatni. Legelső teendő a telepnek bekerítése, mire nézve legolcsóbbnak és legezélszcrübbnek is vél­jük azt eleven gyepűvel eszközölni; nemcsak azért, mivel az pusztulás helyett évről évre gyarapodik és igy örökösnek mondható, hanem azért is, mivel az erdők pusztulásával egyéb kerítés szerfelett drága; és ugyanazért kivánatos, hogy az élő gyepiinek nevelése és kezelése a nép körében terjesztessék megkedveltessék, annak megtanulására gyakorlati példával serkentessék. Az élőgyepiit pedig aképpen véljük leg­czélszerüebben létesíthetőnek, ha az egész telek köriilsánczoltatik, az árok partján tüskéből ide­iglenes védgyepü állíttatik, ezen belől pedig az árokból kihányt földben gledicia, vagy akáez csemeték ültettetnek két sorosan. — A maciura aurantiakát, valamint a Krisztus tövist — paliu­rus amlentus — nem ajánlhatjuk, mert hosszas tapasztalás után mondhatjuk, hogy e két — kü­lönben jeles — gyepű növény a fagy iránt igen érzékeny, s minden télen tövig lefagy. — A csipkés galagonya kétségtelenül a legerősebb, legtartósabb és még szemre i.s legtetszetősebb eleven gyepűt adja, de kinevelése. kezelése teljes szakismeretet és sok munkát igényel; azon felül növése oly lassú, és teljes védelmet nyújtó gyepiinek kineveléséhez oly hosszú idő kíván­tatik, hogy az alatt a telepen létező öszszes növényeket védelem nélkül hagyni nem lehet, az ideiglenes tüske gyepiinek fenntartása, gyak­rabbi felnyitása nevezetes költségeket venne igénybe, ennélfogva ujabban is a gledieia, vagy akáez gyepűt hozzuk javaslatba, mint legol­csóbbat, és legczélszerübbet. Az akáez gyepű ellen felhozni szokott azon ellenvetés, hogy az „Zalamegye" tárcája. Mikor még „vortánczer" voltam. Farsangi reminescentiák. — Irta: Jcnvai Géza. (Vége.) Hanem az elő táneosi szereplés nehéz napjai esak ekkor köszöntenek be ínég igazán, mikor vége van an­nak az egy-két obligát bálnak, mi évenkint meg szokott esni s még benn vagyunk a farsang kellő közepében. Mert hát tudni való dolog, hogy az olyanféle kis városokban, mint a milyen az én kedves kis városom is, az egész farsang csak egy-két bálból áll s azután mind­járt következik a nagy böjt: a saison morte, habár a kalendáriumban még messze van is a hamvazó szerda. Ilyenkor azután egyszerre tele lesz mindenki pa­naszszal, kivéve természetesen a — papákat. Egyhangú talusi élet! — sóhajtanak a mamák. Megöl bennünket az unalom! — ásítoznak a rózsás szájaeskák. S ez mind, mind neked szól vortiinezer! Mind meg annyi gyengéd célzás, hogy hát szedd elő a tudományo dat, gondolj valamit; mert különben elhervadnak keser­vesen szerzett babérjaid. — „Gondolj valamit! Rendezz valamit!" — Igen ám; de mit?! — „Hát talán egy pikniket?" — vélekedik a bá­jos Vilma. — Igaza vau nagysád ! Piknikben még nem tán­coltunk az idén. Azután ez nem is olyan sokból áll, mint például egy elite bál. Hamar nyélbe lehet ütni az egészet. Az ember a zsebébe vág egy árkus tiszta pa­pirost — a mit ilyenféle alkalmakkor ugy hivnak hogy „aláirási iv" — s beállít vele az első leányos házba, teszem : Tarnóezyékhoz, a hol vasárnap délntánonkint az egész város erémje rendez voust szokott adni egymás­nak. Itt azután megpendíted az „eszmét", előterjeszted az „ívet" s a másik pillanatban már a papa szobájában van a kedves háziasszony, hozza az öblös kalamárist, kényesen bele üti a tollat s még kényesebben oda fir­kantja nevét a papirosra, az étkek lajstromába pedig beiktatja, hogy vaddisznó, thea, ruhm, créme. Utána jün Feketéné, pulyka, fánk, sütemény s G üveg somlyai borral. Azután a Kondoryné bigyeszti nevét teljes praedi­catumával a papirosra s olyan hatalmas mauupropriát kanyarít, hogy abból még egy kis disznó is kerül a Fe­keténé fánkja mellé. Visz pedig sült malacot, vajastész­tát, diós perecet meg 10 üveg somlyait. Mert hát ha a Feketéné vihet hat üveggel, mért ne vihetne ő, a kis Kondorossi, nagy Kondorossi Kondory (Jicelle tiz üveggel, mikor a „Máté szivem" pincéjében ezer akó szám áll a bor! Ha azután ő nagyságaik már mind oda cirkálták becses neveiket az aláirási ivre, kezdődnek az egyéb „előkészületek." Megfogadod a cigányokat harminc egész írtért, a Ferenc — ntásik nevét nem irom ki, hátha elbizza magát — feldíszíti a „nagyvendéglő termét" szines pa­pirossal, meg zöld galyakkal, beszappanyozza jól a .pá­dimentumot", hogy — sikos ne legyen. S ha ezek is megtörténtek — nyugodtan nézhetsz a nagy nap elé, annál is inkább; mert a háziasszony szerepére, e dicső­séges , de uehéz, szerepre a szép Babarczynét sikerült megnyerhetned, kinek e téren szerzett érdemei elvitáz­hatlauok s a ki az egyik vendéget esak épp oly édes mosolylyal, lekötelező szivességgel tudja fogadni, mint a másikat. Mikor azután doktorék, járásbiróék, albíróék, pos­tamesterek, tiszttartóék, ispánék, közjegyzőék, mérnökék, tiskálisék, szóval az egész „haut créme," meg a „gyöngy­fiatalság" már mind együtt van a „csinosan díszített" teremben, rázendül a zene, megkezdődik a tánc s foly egész a vacsoráig minden nevezetesebb intermezzo nél­i kül, ha csak azt nem akarja az ember kipletykázni, hogy a Laci meg a Miilka az első négyes alatt ugyan csak sokat súgtak búgtak, vagy hogy a Gyuri bácsi elég ügyetlen volt éppen akkor toppanni a eredencbe, mikor a Csavaryék patvaristája a tiszttartóék szobaleá­nyával egy kis pásztor órát akar rögtönözni. Végre azután, a sok csárdás, polka, walzer, né­gyes után elérkezik a vacsora ideje. S olyan tányér csörgés, pohár zörgés, lárma, hahota támad egyszerre, hogy túl harsogja még azokat az andalító magyar nótá­kat is, melyekkel a cigányok igyekeznek felvillanyozni a különben is elég hangos publicumot. Azután elkezdődik az universalis kínálgatás, dicsér­f CD tvl .f-VíVi^' getés és a titkos kritika. S mig férjek boraikat ön­tik beléd, addig a fiatal menyecskék, lepke módra rep­kedve ide, oda, sültekkid akarnak agyon etetni; mert hát természetesen kosarat senki sem fogad el, sőt ha véletlenül abban a szerencsében találsz részesülni, hogy a pecsenye lé a tányér helyett „vadonat uj" frakkod­dal jő gyengédebb érintkezésbe, azért sem szabad ha­ragudni, mert: „szép asszony cselekedte." Mikor azután megettél vag_, három kappan com­bot a nefelejts szemű Laurá - egy réce zúzát a szép Lujza — egy nyulderekát a bájos Vilma — egy csirke mellet a szende Janka — egy malac oldalt az arany­hajú Margitka három darab tortát a bogár szemű Irma — öt cukros perecet a karcsú Mathilde — s az Isten tudja hány vajas kiflit az eperajku Irénke ked­véért s megittál két üveg somlyait a Vince bácsi, három pohár villányit a Jancsi bácsi egészségeért s beléd ön­töttéi vagy hat csésze tlieát a szép házi asszony kedve­ért, akkor azt mondják : Vége í> vacsorának, tiatalság tessék tovább táncolni. Es most kezdődik még csak az igazi! A cigányok csillogó szemekkel húzzák a csárdást s rakják kifogás nélkül talp alá a nótát. L"gfelebb csak a nagybőgős ujjai tévednek meg néha-néha a vas­tag húrokon. Nagyon a fejébe ment szegénynek az „ital", nem csuda hát, ha kábultábau olykor-olykor bőgőnek nézi az egész világot s kétszer annyi fekete frakkot lát forgolódni walzerban, mint a vacsora előtt. „Újra! hogyan volt!" hangzik minden felől, ha csak egy pillanatra némulnak is el a hurok. S folyik a tánc ki világos kivirradtig. S másnap!? — Kezdődik a kérlelhetlen kritika. Tiszttartóék fánkja nagyon zsiros volt, tiskálisék kap­panja sületlen, járásbiróék malaca színtelen, doktorék erémje rzetl -n. No ispánék tésztái meg valódi puffancsok voltak. Miska bácsi bora nagyon einschlagos, Mátéé meg pláne penészes. — Kevés volt a táncos. A cigá­nyok rosszul játszottak, acotilion nem érc semmit! Szó­val ezei- a baj. Csak a szép Vilma nem elégedetlenke­dett s másnap, hogy találkoztam vele, csak az volt az egyedüli panasza, hogy „Istenem, de kár hogy ez iselniult!" No, ne búsuljon szép nagysád. Lesz még ilyen batvu-bál ott a hol ez volt, vagy ha éppen ilveu nem is, hát — „házas emberek piknikje." a £85J

Next

/
Thumbnails
Contents