Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-08-26 / 34. szám

szakszerű elsajátíthatása, hogy az inasévek elkerülésével mint kész iparos segéd hagyja el az iskolát, ezek azon gyökeres javítások, melyek által bizton remélhetjük, hogy a közel jövőben az egyes iparágakban teljesen szakképzett s emellett kellő elméleti ismeretekkel bin'» iparosokat fogunk nyerni, akik hivatva lesznek az évtizedes hátramaradást helyrepótolui s a magyar iparnak a külföld előtt tiszteletet és elismerést szerezni. Városunk azon szerencsés helyzetben lesz. hogv már a küszöbön levő tanévben polgári iskolánknál az asztalos i p a r t a nm ű h e 1 y meg lesz nyitva, hova a polgári iskola 4., 5, és b. osztályos növendékei vétetnek fel. -— Ennek érdekében felszólalni, célja jelen sorainknak. Igaz, azt mondhatja bárki, hogy ilykép csak egy iparágot sajátíthatnak el a növendékek, de e bajon is segítve fog lenni, ha figyelembe veszsziik. hogv más polgári iskolák mellett meg más irányú tanműhely lesz felállítva, és a szülők kölcsönösen cserébe adhatják gyermekeiket és az élelmezési költségtől ilykép megmenekedve, ép annyiba kerül gyermekük kiképeztetése, mintha itthonn tanulnának. Az intézetek igazgatóinak jut e tekintetben a közvetítő szerep és meg vagyunk győződve, hogy ők nem lesznek szűkkeblüek s nem fognak attól tartani, hogy igy tanulóik létszáma esetleg kevesbedni fog, sőt ellenkezőleg, a hozzájuk forduló szülőknek a legnagyobb készs éggel megadják a kellő útbaigazítást, vagy ennélkül is figyelmessé teszik a növendékeket a közel vidékükön fennálló ipartanmííhelyre, hogy egyik vagy másik nem akarja-e kiképeztetését ott nyerni? Ez az egyedüli mód, amely által lehetővé tehetjük városunk lakosságának iparra készülő gyermekeit nemcsak a nálunk legközelebb megnyitandó asztalos ipartanmííhelyben az asztalosság, de a többi iparág elsajátítását is a legcsekélyebb anyagi áldozat vagy megerőltetés nélkül. Hiszszíik, hogy városunk polgársága áthatva ezen ipartaninííhelv hasznos volta által, meg jól tudva, hogy korunkban eltekintve a nagy anyagi áldozatoktól mily óriási küzdelembe kerül a tudományos pályára készülő ifjúnak, mig célhoz juthat: fol fogja e tanműhelyt karolni és gyermekeit szakképzett iparosokká fogja ott neveltetni. Itt az ideje, hogy azon, a régi időből reánk maradt félszeg szokással az iparos pálya lenézésével — örökre szakítsunk. Hisz korunk jelszava a tinink a. Ez képezi az államok súlypontját; munka és ipar azon forrás, melyből egyesek úgy, mint egész nemzetek jóilétüket, életerejüket merítik; ez azon kapocs, mely a nemzetcsaládokat összefűzi és bátran elmondhatjuk, hogy napjainkban culturállamnak csak azon ország tekinthető, önállóságra, fennállhatásra csak azon nemzet számithat, mely kifejlődött iparral 1 >ir. Xe idegenkedjünk tehát e hatalmas missióval biró pályától, sőt kétszeres buzgalommal küldjük oda gyermekeinket, hogv ők majd bálványozott lépéssel hozzák helyre e téren azt. amit velünk együtt elődeink elmulasztottak! Emeljük fel az ipart az azt napjainkban joggal megillető helyre. A Zala egerszeg szent-iváni helyi érdekű vasut-ngy. A társadalom jólétét többé kevésbbé előmozdítani törekvő állalat kiviteléhez nem elegendő a puszta lel.esiilés, mely az ügy élén álló férfiak keblét hevíti, nem elegendő a fáradhatlan buzgalom, melyet egyesek a nemes ügy érdekében kifejte;:< k: hanem mindezek mellett egyik legfőbb t -nye/Ő a pénz. Ez azon mozgató erő, melynek hiányában már igen sok nemes, üdvös eszme hajótörést szenvedett. A zala-egerszeg szent-iváni helyi érdekű vasutügyi végrehajtó bizottság; áthatva a fentebbi állitás igazságai >1, f. hó 14-én tartott ülésén eg\ felhívás kibocsátását határozta el avégből, hogv a városi és vidéki érdekeltség tagjait bizalomteljesen felkérje a vasúti előmunkálati költségek fedezésére szükséges összegnek közadakozás utján való előteremtésére. Lapunk szerkesztőjéhez is küldetvén ily telhivás, a közönség tájékoztatása végett közöljük azt egész terjedelmében. Felhívás. A nagyméltóságú közmunka és közlekedési ni. kir. minisztérium által f. 1883-ik évi augusztus hó 3-ról 26094. sz. alatt egy a cs. és kir. szab. déli vaspálya zala-szent-iváni állomásából kiágazó s Zala-Egei-szegig vezetendő helyi érdekli vasút vonalra az előmunkálati engedély egy évre megadatván, alólirottak, mint az érdekeltek értekezlete által választott bizottságból kiküldött végrehajtó bizottság tagjai, megbizatasunk folytán a t. közönséget az előmunkálati költségek fedezésére önkéntes hozzájárulásra, s az e czélra szánt összegnek az aláírás alkalmával azonnali lefizetésére azon kijelentéssel kérjük fel, hogy az adott összeg a vasút kiépitése esetéhen visszafizettetni, — esetleg beszámíttatni fog. Jelen felhívás és aláirási ív Udvardy Ignác urnák, mint a „Zalamegve" című lap szerkesztőjének a t. közönség körében az aláírások eszközlése, az aláirt összegek átvétele és Hollósy József úrhoz, mint az érdekeltek pénztárnokához Zala-Egerszegen leendő beküldése végett szíves kérésünk mellett tisztelettel átadatott. Kelt ZalaEgerszegen, 1883-ik év i augusztus hó 14-én. A végrehajtó bizottság: Háczky Kálmán m. k. Árvav István m. k. »Skublics István m. k. Skublics Jenő in. k. Szigethy Antal m. k. Dr. Cziuder István m. k. Kaiser József m. k. Félreértés kikerülése végett szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy az ezen alkalommal adandó összeg kizárólag az előmunkálati költségek fedezésére fog fordíttatni, melynek visszakövetelésére igényt csak azon esetben nem lehet tartani, ha a vasút nem létesülne. Mig a vasút kiépítése eset ben az érdekeltség fő törekvése oda fog iráiiv tini, hogy ezen. az előmunkálati költségek fedezésére adott összeg az illető 'aláíróknak visszafizettessék, vagy esetleg beszámíttassák. Tekintve, hogy egyesek alig érezhető anyagi hozzájárulásukkal a. városunk és vidéke anyagi érdekeinek előmozdítására oly nagy horderejű vasút létesítését egy hatalmas lépéssel előbbre viszik: nem kételkedünk benne, hogy városunk és vidékének közönsége, mely a nemes ügy iránti lelkesülésének szóval és tettel már számtalanszor fényes jelét adta, tehetségéhez mérten iparkodik filléreit a közügv érdekében feláldozni és ez által lehetővé teszi, hogy az előmunkálati költségekre szükséges összeg közadakozás utján mielőbb egybe lesz gyűjtve. A dunántuli ónk. tűzoltó-egyletek kerületi szövetségének l£83. évi aug. iü-eti Keszthelyen taitott közgyűlése. (Vége.) A szokásos megnyitási formaságok elsorolásától megkímélném szives olvasóim türelmét, de krónikairó létemre kötelességem minden mozzanatot feljegyezni. A gazdasági tanintézet egyik földszinti tágas tan termében összegyültünk vagy 30- 40-en, hol is Báláz Árpád tanintézeti igazgató úr rövid szavakbán jelenté ki, mikép a tűzoltó intézmény, „e valóban nemes és szent ügy iránt való tekintetből" szives készséggel engedé át az igazgatóság tantermét tanácskozási helyiségül. Ezután Szabó Károly nagyérdemű és lelkes szövetségi elnök ur constatálván, mikép 19 egylet 2 2 szavazattal jelent ineg s e szerint a gyűlés az alapszabályok szerint határozat képes levén, azt mégnyitottnak jelenté ki s felolvasta terjedelmes és kitűnő szorgalommal készített elnöki jelentését. Híz' ezen jelentésben oly kevés a vigasztaló s oly sok a leverő, hogy nem szívesen időzöm sokáig emlékénél. Nem vagyok sem Optimista, sem pessimista, de mégis nagy mérvben lehangolt, az elnöki jelentés alaphangját képező s azun valóságos gyászlátvolként végig vonuló ama kijelentés, hogy : haladás helyett stagnatió, általános pangás, közöny és munkátlansiía jellemzik a szövetség 2 évi működését! . . . En édes jó Istenem! be elszomorodtam . . . Hát ezen a minden vallás alapját, egyik első s legfőbb hitágazatát képező felebaráti szeretet tanán alapuló intézméy csak ennyit érdeme!.' . . . Neui emberi és hazatini szent kötelessége volna-e ezen jótékony célú intézményt mindenkinek gazdagnak, szegénynek, úrnak és parasztnak, férfiúnak úgy, mint a nőknek pártolni egyarárfit? a miként a tűzoltó vész esetén nem' teM kiilömbségef séfíol és* soha! . . . A számomra kiszabott tér nem engedi, hogv ez irányban tovább folytathassam elmélkedésemet, pedig be sok mondani valóm volna ínég! . . . Csupán azon egy vigasztalást fedeztem fel az elnöki jelentésben, hogv a dunántuli kerületben a tűzoltó egyletek száma 45 új egylettel szaporodván llo-re emelkedett, tehát nem fogytunk, nincs visszaesés, az intézmény terjed, mert mindinkább tágasabb körben isinerik fel annak üdvös voltát. Az elnöki jelentés tartalma által előidézett „nyomott hangulat"-ot fokozta még az. hogy a jegyzőkönyv hitelesítésére és a pénztári számadások megvizsgálására kiküldendő tagok megválasztása után a zövetség munkás és szeretett elnöke lemondott és pedsg azon kijelentéssel, hogy az eddigihez hasonló köriiliménvek között az elnökséget ujabban elfogadni semmi szin alatt sem hajlandó! elmond mindent apámnak, ha kigyelmedet el nem hagyom s nem őt szeretem. Azért a jó Istenre kérem kigyelmedet, ne járjon egy időre a házhoz . . . Lásd Ilonkám — szólt nagyon szomorú hangon a legény — előbb-utóbb is ez lett vége a mi szerelmünknek . . . Te gazdag leány vagy, én szegény szol galegény vagyok. . . . Nekünk nem szabad egymást szeretnünk! . . , Azért Ilonkám jobb teszed, felejts el engem! . . . Mi ugy sem lehetünk soha egymásé. . . . Minek is keserítettem én annyit a te angyali szivedet?! . . . Tépd ki az én képemet szivedből! . . . Te még boldog lehetsz ! . . és szép göndör fürtös fejét bánatosan lehajtva elfordult. Egy nehéz künycsepp gördült alá szép arcán. Marczi! szólt láztól égő, kigyúlt arccal a leány mit beszél kigyelmed ?! . . . I Iát igy szeret engem?!... Bízzunk a jó Istenben, megsegít az minket is! En kigyehueden kivid soha mást szeretni nem tudok! ... Ha kigyelmed is elhagy, akkor . . . s itt keserves zokogásba fult szava. Galambom! — szólt ismét a legény közelébb simulva a leány arcához - nézz a szemembe, ott meglátod, hogyan szeretlek én téged ! De lásd... a te. apád az a gazdag, büszke ember, hogyan is nevezhetne egy koldus szolgalegényt a fiának ! . . . Édesapám idővel felfog hagyni büszkeségével, ha majd befogja látni, hogy leánya csak kigyelmeddel lehet boldpg, hogv esak kigyelmedet szereti. És te galambom kiáltott örömtől, boldogságtól ragyogó arccal a legény annyira szeretnél te engem ? ! . . . Örökre! . . . suttogott Ilonka, s egy hosszú, édes csókban forrt, tapadt egybe a két szerető lélek. * * * <'sülök Hódi csakugyan »Járult, elmondott mindent. lianai Mihály uram, aki mindeddig nem tudott.de még esak nem is sejdített az egész dologról sennnit megizente azonnal Marcinak, hogy kerülje még a háza tájékát is! Egy sehonnai szolgalegénynek esak nem fogja oda'dni a "leányát! Oda v.v iz már úgyis ígérve Csülök Hódinak, a leggazdagabb I génynek a faluban. S? i 1 : vigyáztak ezután Ilonkára, minden lépésére, minden mozdulatára; de azt az egyet még sem tilthatták meg, hogy ne hallgathassa esténként azokat a fájó szomorú nótákat, miket oda lentit a cserjésen valaki tilinkóján minden áldott este újra meg újra eldalolt. Ez a kis tilinkó minden este újra ineg újra meg szólalt. Ilonka akkor mindig kittit az ablakba, nehéz forró könvek folytak alá gyönyörű arcán. Nem is volt az csoda, . . . olyan bánatos hangon sírt, zokogott az a kis tilinkó . . . „Nézlek, nézlek de hiába nézlek. Nein való vagy te szegény legénynek. Te dúsgazdag én meg szegény árva, El \ m tőlem a te szived zárva." ' 'siiiök Hódi is hallotta azokat a szomorú nótákat. A féltékeny -é ; ördöge szálta meg akkor mindig lelkét. . . . Rettenetesen tudott gyűlölni. Egy este egyszer csak elhangzott, azután nem szólt többé a tilinkó; s a ki azon azokat a bánatos nótákat dalolta, Marcit másnap reggel a i erdő mellett megölve találták. A szegény szolgalegényt eltemették, a temető szélén a földbe letették. . . . Egy kis gyalutlan keresztet is tűztek fölébe . . . aztán ott hagyták s nem gondolt vele többé senki. . . . Szegény Ilonka? Még esak ki sem kísérhette a temetőbe, még csak nem is mehetett el a temetésére! Hogv is engedhette volna meg azt a gőgös Banai Mihály, hogy az ő leánya egy szegény szolgalegény temetésére elmenjen?! . . . Mit szólt volna a világ?! ... A szegény leány magába fojtotta vérző szive fájdalmát. Nem panaszkodott senkinek. . . . Mióta Marci már nem volt többé az élők sorában, azóta a nap óta Csülök Hódiból szörnyű vig legény lett. . . . Bokrétás virágos kalapot nyomott a fejébe, úg\ sétált be mindig a Banai Mihály uram házába. Innen onnan már megtartják a kézfogét! Azután majd jön a lakodalom is ! . . . * * * Megjött a tavasz. Bekoszorúzott mindent, hegvet völgyet lombbal, virággal. Belátogatott a b....i teiiie tőbe is. A víg dálu madárkák oda is beszálltak énekelni, dalolni. A falubeliek naponta ki jártak a temetőbe; mindenkinek esak volt, a kinek sirjára virágot ültessen. Naponta ékesebb, szebb lett a temető. Ott a puszta, egyszerű sir felett is a temető szélen nem sokára virágok nyíltak, illatoztak. Pedig annak a sírnak nem volt senki gondozója. Fel is tiint ez minden temetőbe járónak, de az okát elgondolni, kitalálni nem tudta senki. # * # Csendes tavaszi éjszaka volt. Fenn az égen alig ragyogott egy-két halavány csillag. . . . Sehol semmi nesz, halott némaság minden felé. A b....i temetőben is minden hallgat. Ki is járna most ily késő éjféltájban kinn'a temetőben?! de mégis. .. . mintha ott a temető szélen azon a siron valaki ülne?! Igen . . . Egy tiatal lányka volt az. Bánatos tejét a keresztre hajtva iilt ott a sírdomb oldalán. Fehér halavány areáról a fa jdalom sirt le, könyökkel telt bágyadt szemei a körülötte lévő sírkereszteken tévedeztek. — Istenem, mi minden lehetett a gondolatja ?! . . . Majd, csendesen felkelve helyéről, a sir felett a virágokat kezdé gondozni, ápolgatni. Egyszerre ... a temető sövénye körül, egészen ott a sírdomb mellett zörgés támadott. A fiatal leány ijedve tekintett körül a setét éjszakában a sirdombók felett. A zörgés elmúlt . . . majd a temető árokból egy ijesztő, fekete alak emelkedett fel. A fiatal leány hátraesett; . . . ráesett, rárogyott arra a kis gyalulatlan keresztfára. . . . Az az ijesztő alak a temetőtől aztán berohant a faluba, egyenesen a Banai Mihály uram háza alá, s erősen zörgetni, döngetni kezdé ott az ablakot.