Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-04-15 / 15. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. április 15. 15. szám Előfizetési díj: Egészévre 4 tt., Félévre 2 ft., Negyedévre I ft. Hirdetmények: :5 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 3Ü kr. N'yllttér |*eIitsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiildiitik Zalainegvei gazdasági egyesület. O v C O ~» Meghívó, A zalamegyei gazdasági egyesület t'. 1883. évi április hó 21-én d. e. 9 órakor ZalaEgerszegen az egyesület saját helyiségében tartandó igazgató választmányi ülésére az igazgató választmány tisztelt tagjai megjelenni kéretnek. Az igazgató választmány tanácskozása kiválóbb tárgyát azon indítvány képezi, melyet a Keszthelv-vidéki gazdakör f. 1883. évi március hó 18-án Keszthelyen tartott gyűlése határozata folytán a kör megbizásából Bogyav Máté úr a Keszthely vidéki gazdakör helyettes elnöke az egyesület f. 1883-ik évi április 8-án tartott közgyűlésére az egyesület alapszabályai 43-ik §-nak akép leendő megváltoztatása végett beterjesztett, „hogy a kör kebeléhez tartozó évi fizetéses tagok járulékain kivül az alapító tagok alapitványai után járó kamatok — úgy a rendes tagok évi tagsági dijainak fele része engedtessek át a kör rendelkezésére." Kelt Zala-Egerszegen 1883. évi április hó 11-én. Háczky Kálmán m. k. elnök. Megyei élet. A f. 1883. évi ápril 9-ére összehívott rendki vidi közgyűlésre nagy számban jelentek meg a bizottsági tagok. Méltó is volt a tárgyra, mert a megyének — ha, mint melegen óhajtjuk — jövőben is fenntartatik, hosszú időre kiható rendezéséről volt a szó, t. i. a megyének szolgabírói járások felosztásáról, a tisztv iselői személyzet száma s illetményei megállapításáról, e végre a 106100 frthan törvényileg megállapított évi javadalmazás felhasználásáról. Elnöklő főispán ur ő méltósága megnyitó beszédében kegyeletes s megható szavakban emlékezett meg a budavári palotájában kegyetlen kinos halállal életétől megfosztott Majláth Gvörgv országbíróról, ki már ifjú korában a közpálvára lépvén, mint alispán, főispán, 1861-ik évben országbíró, majd az 1867-ik évi kiegyezést előkészítő időszakban kancellár, az alkotmányos élet teljes visszaállításával ismét mint országbíró s főrendi házi elnök, mint kitűnő államférfin és jeles biró, minden körülmények között pedig igaz hazafi nagy érdemekel szerzett a nemzet előtt, a király, haza s közügyek hű s odaadó szolgálatában. mért is azon hitben, hogv a közgyűlés érzelmeivel találkozik indítványozza, hogv gyászos kimúlta felett a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki fájdalmát s részvétnvilatkozatát a boldogult özvegyének s családjának is nyilvánítsa." A közgyűlés ez indítványt elfogadván, határozattá emelte. Felolvastatván a kir. belügyminisztérium leirata, a melyben a megyét a kezdeten jelzett intézkedések megtételére felhívta, — erre vonatkozólag a f. évi ápril hó 7-én tartott állandó választmány véleményének első sorozata is fölolvastatott, a mely hivatkozik s alapítva van a megyei alispán urnák a választmány elé terjesztett jeles, terjedelmes, az ügyet minden oldalról s álláspontból ismertető felvilágosító előterjesztésére. Az első pont felolvasása után kérdés merült fel az iránt, hogy pontonkint keriil-e tárgyalás alá a jelentés, vagy előbb felolvastatik egész terjedelmében? Ekkor Bessenvey Ernő bizottsági tag ur indítván vozá, hogy miután olv fontos és nemzedékre kiható intézkedések tételéről van szó, az ügyet elhamarkodni, de az ügy sokoldalúsága, a jelentés nagy terjedelme miatt a felett egy hallásra határozni sem lehet, hanem szükséges, miszerint a jelenlegi állapot t. i. a járási beosztások, a szolgabírói hivatalok ügyforgalma s egyéb körülmények a helyszínén is a közönség meghallgatásával is tanulmánvoztassanak, miért is e végre egy bizottság kiküldését indítványozza, melv mindezekről körülményes jelentést tegyen és az állandó választmány muukábítanak felolvasása és az ilgv tárgyalása akkorra halasztassék. Miután Skublits László az indítvány mellőzésével az azonnali tárgyalást, Csertán Káról \ a bizottság kiküldését, Bessenvev Gvörgv az azonnali tárgyalást, de Balaton-Füreden szolgabirói hivatal felállitása céljából bizottság kiküldését. Nóvák Ferencz az azonnali tárgyalást, de csak is azon fenntartással szorgalmazta, hogy a részletekhez hozzá szólni, indítványokat tenni lehessen, s ezen felszólalások után a szavazás kivántatott, miután a kérdés feltétele hangoztatott és vélemények nyilvánultak az iránt, hogy a Bessenvev Ernő indítványa elvetésével az állandó választmány véleménye csak az általános tárgyalás alapjául fog szolgálni, ez ellenébe azonban főispán ur őméltósága kijelenté, hogy ha a Bessenvev Ernő indítványa többséget nem nyer, az állandó választmány véleménye egész terjedelmében elfogadottnak fog tekintetni, több oldalról ellenkező véleményű felszólalások tétettek, különösen Szigethy Antal az ügyrendnek az alispán ur által felolvasott azon szakaszára vonatkozólag, hogy mindenkor a tárgyalás alá vett szőve»-felett kell szavazni, felszólalásában megjegvzé, hogv ez akkor alkalmazandó, midőn a tárgyalás alá vett munkálat szerkezete ellenébe más szöveg indítványoztatik, de Bessenvev Ernő ur indítványa nem ilv természetű, hanem inkább oda irányul, hogv mielőtt az állandó választmány véleményes jelentése tárgyalás alá vétetnék, azon célból, hogv majd ahhoz a beszerzett adatok, tanulmányok alapján hozzá szólni lehessen, küldessék ki egy bizottság. Ez tehát a napirendre kitűzött tárffv;rval ujjvan összefüggésben lévő, ~ , t^ , o J O c^ ' de önnálló indítvány és nem inódosítvány lévén, ez iránt külön kell szavazni. E nézet általános helyeslésre talált, azonban elnök őméltósága kijelentvén, hogy az ügyrendhez tartja magát, végre Bessenvev György ur indítványára az állandó választmány javaslata részletes tárgyalás alá elfogadtatott. „Zalamegye" tárcája. — Beszély. — Irta • Tomka Géza. I. Az idő őszre jár ... A daru, a gólyamadár fenn kóvályog már magasan a légben . . . s mintha esak nehezükre esnék a vallás, olyan lassan indulnak neki a hosszú vándor útnak ... A fecske is most búcsúzik a kedves eresz alól. Minden olyan egyhangú, olyan szomorú ! Fehér Mártonék kertjéből egy fájó dal hangzik át a sövényen: „Fecském, fecském, édes fecském: Vidd el az e'n levelecském, Vidi/ el, vidd el, messze földre, Tedd a rózsám kebelére. Ha kérdi, hogy honnan jöttél, Kinek a postája lettél, Mondd azt, hogy egy hü leánytól. Az ö kedves galambjától A fehér Juliskának a hangja ez. Ismeri már a fa- i luban annak a gyönyörű, buzavirágszemű, nótás kis láuvuak a hangját mindenki ... de különösen a legények. Annyit elsétálnak ott az alsó falu vétreu, a Fehér Mártonék kertje alatt, akár ha csak napszám fejébe járnák. ... Csak olvan haragos ne volna az apja, ne féltené a lányát annyira a legényektől: bizony, bizony azokra a szomorú bús nótákra, melyeket a Juliska lánya minden áldott nap újra, meg újra eldalolgat . . . azokra a szomorú nótákra bizony, bizony szívesen, akár a kertbe is besétálna akármelyik legény a faluból egy-két jó szóra, egy kis szívvígasztalásra. Sok hetyke legény fakadt már ilyen szavakra: hogy majd megvigasztalná ő annak a szomorú lánynak a szívét! . . . Pedig dehogy tudták volna! . . . A ki azt meg tudná vigasztalni, azt a szegény legényt elvitték messze-messze földre...nagy Taljánországba. l'alán nem is jön többé vissza! Hogy is volna hát annak a lánynak víg a nótája, hogy is ne volna hát oly szomorú! . . . Most is ott van a kertben egyedül. Ne bántsátok a szívet, ha sír; hagyjátok magára, hadd sírja ki magát igazán! . . . Halavány szép könnyes arcát kendőjével elfedi s ugy zokog a szegény. Nagyon fájhat a szíve s nincsen a kinek bánatát még csak el is panaszkodhatná, aki őt vigasztalni tudná, a ki neki hírt hozhatna messze Taljánországból. Nincsen senki, senki! A ki még meghallgatja, ha elmondja fájdalmát, bánatát, az a Manczi, ;i szomszéd szegény cigányleány, kisgyermekkori pajtása. Edes anyja ha még élne, ó az bízonnyára meghallgatná, letörülné könnyeit. — Edes apja az még meg is haragudnék érte, ha tudná, hogy miért sír. — S az emberek ! . . . ()h azok meg tán ki is nevetnék. Az ilyen bánatnak legjobb a magány, a hervadó virágok közt, a leveleiket hullató fák alatt! Itt nem háborítja senki, semmi . . . A hervadó virágok, a fák csendesen, hallgatagon hullatják leveleiket, mégis mennyi minden sokat tudnak beszélni, mondani . . . < )h, bár ő is velők együtt szállhatna . . . oda le a földbe! . . . Végre letörli a szép lány könnyeit . . . kiderül az arca . . . gyenge rózsapir futja be azt, hószín nyakán függő kis arany-keresztjére pillantva, mintha azt súgta volna valaki: Ne sírj. vigasztalódjál, jó az Isten, megsegít az téged is! Megkönnyebbülve érezte szívét s dalra nyíltak eper ajkai, mintha csak a búbánatot akarta volna kidalolni szívéből: _ Gerle madár a párját siratja, Az én szivem bánatát tagadja, Mért tagadod l igaz az a bánat, Hát vétek-e siratni babámat! . . Sürii felhő takarja az et/et, Őszi eső árasztja a földet, Sírd ki te is könnyeid záporát, Jó az Isten, lesz még gondja reád." Igen, igen ő meg fog segíteni! O, jó anyáin, hányszor mondottad, hogy a jó Isten, — ha hiszünk, remélliink benne és szeretjük őt, —• érjenek bár szerencsétlenségek, bajok, mindenkor megsegít! Minél nagyobbak a csapások, szerencsétlenségek, melyek bennünket az életben érnek, annál közelebb van ő hozzánk. Igen, én hiszem, anyám, hogy a jó Isten nem hagyja el leányodat, ő vissza fogja nekem adni azt, a kit olyan nagyon szeretek! A patak felőli kert ajtón egy másik fiatal leányka lépett be a kertbe, szegényesen, de Ízlésesen és tisztán öltözve. Vígan, nevetve repült az őt már várva-váró Juliska karjai közé. Manczika volt ez a fiatal leányka, Juliskának barátnője... Juliska édes apja nem szerette, ha a falubeli dévaj, csintalan lányokkal barátkozott s így annál nagyobb, önzetlenebb szeretettel csüngött a szegény kis cigányleányon . . . És Manczika? O, hogy is ne ürült volna ez a mindenkitől megvetett „boszorkány-lányá"-nak csúfolt szegény cigányleány annak, hogy mégis van ám a vilá<jon, a ki őt is tudja szeretni! A ki őt, mint édes testvérkéjét, úgy szereti! Hogy örült most is a két kis leány, hogy egymást látják, egymásnak ismét majd annyi sok szépről elcseveghetnek itt a csöndes fák alatt. Manczika nagy sötét, fekete szemeivel olyan hosszan, édesen nézett Juliska szemeibe, mintha esak azt akarta volna neki mondani, hogy: lásd, nekem sincs másom, a mivel neked azt a sok jót megháláljam, mint hogy olyan nagyon szeretlek! . . Hogy is álltak volna szóba azok a rátartós, cifra ruhás falusi lányok egy olyan lánynyal, a kinek az anyja a Czuprák Bábi, az a boszorkány vén cigányasszony, a ki az ördögökkel trafikál. Hogy is ne szerette volna a szegény kis Manczi azt az áldott jó Juliskát, a ki nem csak, hogy meg nem vetette, de neki gonosz anyja he-