Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-04-15 / 15. szám

A letárgyalás gyorsan haladt. A szolgabirói járások száma s kikerekitésénél Bessenvev Ernő ur indítványozta, Nóvák Ferencz, Skublits László, Pál vi István, Koller Ferencz támogatta, hogv a pacsai székhelyt megszüntetvén, az 1878. évben megszüntetett szent-gróthi szolgabírói székhely visszaállíttassék, néhány sümegi járási. ugv a pacsai járás több községeiből alaki ttassék, *— a pacsai járásnak egy része a nagv-kanizsai, másik a zala-egerszegi s harmadik a keszthelyi szolgabírói járáshoz csatoltassék, miután e községeket érdekeik azon városokhoz vonzzák. Ezen indítvány, ugy az is, hogy BalatonFüreden szolgabirói székhely s járás alakíttassék szavazással elvettetett, azonban Skublits Gyula ur indítványa elfogadtatott, a tapolczai szolgabirói hivatal személyzete egy segédszolgabiróval szaporíttatik. s a nyár folytán B-Füreden mint fürdő-biztos, de bizonyos körben mint szolgabiró is működik. A pacsai székhely s járás jelenlegi beosztása főké]) alispán ur által előadott azon indokolásból tartatott fenn, hogy remélhetőleg Pacsán járásbíróság fog felállíttatni, minthogy e miatt a kormám már tárgyalásokat is folytatott s a járásbíróságok székhelyei megállapításakor a pacsai létesítése is remélhető. A járási állatorvosok megszűnnek, az egész megyére 3 állatorvosi állás rendszeresíttetett, Sümeg, Zala-Egerszeg, Csáktornya székhelyivel és 1)00 frt évi illetménynyel. A tisztviselők illetménye a fizetéssel, lakbérrel együtt ekkép állapíttatott meg: alispán 2700 frt és szabadlakás; főjegyző 1900 frt. 1. aljegyző 1300 frt, 11. aljegyző 1100 frt, 111 -ad aljegyző 800 frt, főorvos 1500 Irt, főügyész 1500 frt, megyei főpénztárnok 1200 l'rt, alpénztárnok 1000 frt, főszámvevő 1200 frt, alszámvevő 1000 frt, árvaszéki pénztárnok 1200 t'rt, könyvelő 1100 t'rt, gyámi számvevő 1300 frt, árvaszéki elnök 1900 frt, ülnökök 1300 frt, jegyző 1200 frt, megyei szolgabiró 1700 frt, segédszolgabirÓ 1000 frt. járás-orvos 550 frt, megyei levéltárnok 1200 frt, iktató, kiadó, irattárnok, lajstromozó 800 frt; megyei Írnokok: négy 550, négy 500 frt; díjnokok 400 t'rt fizetéssel. A közgyűlés 2-ik tárgya tekintetében oly értelmű határozat hozatott, mely szerint azon összeg, melyeknél a szeszes italoknak hitelben korcsmáikig lett kiszolgálásából eredett. köv etelés r? O bíróilag meg nem Ítéltethetik. Zalamegyében általában két forintban állapíttatott meg. A pécs-varasdi útvonalnak Nagy-Kanizsa város területén átvonuló szakaszának kongó téglával kirakása iránt a város által kötött szerződés helybenhagvatott. A közgyűlés elnöklő főispán ur éltetése között oszlott szét. Felhívás az 1885. évi budepesti országos kiállítás ügyében. Negyven éve, hogy iparkiállitás és húsz éve, hogy gazdasági kiállítás az ország fővárosában tartatott. Ezen idő alatt, majd az ország egyes városaiban, majd a külföldön siirű egymásután voltak kiállítások, melveken a hazai termelők hazafiúi kötelességérzetükben részt vettek, bár esak kivételes esetekben várhattak oly anyagi előnyöket, melyek a hozott áldozatokkal arányban állottak. Most, a midőn általánosabban terjed az a meggyőződés, hogy a hazai ipar fejlesztésé a legfontosabb és legsürgősebb feladataink közé tartozik, a hazai ipar állapotával, termelési képességével és hiányaival alaposan és rendszeresen kell megismerkednünk. Azon óhaj, hogy a külföldi iparcikkek iránti előszeretetet levetkezve, szükségleteink fedezésénél hazai iparunk termeivényeihez forduljunk, esak akkor teljesülhet, ha egy rendszeres általános kiállításban feltüntetjük a nemzet színe előtt azt, a mivel rendelkezünk. Ezen irányelvektől 1 vezéreltetve, az 1883. évi XII. törvénycikk egy országos általános kiállításnak Budapesten, az ország fővárosában mint társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában leendő megtartását rendeli el. A kiállítás általános, azaz nem kizárólag iparkiállítás, hanem gazdasági és álatkiállitásokkal, úgy nemkülönben közoktatásügyi, művészeti stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos kiállítás lesz. A kiállításnak ezen általános jellege folytán alkalom nyílik arra, hogy közgazdasági és közművelődési helyzetünk egész terjedelmében feltárassék. Most lesz lehetséges élőképben feltüntetni az ipar relatív helyzetét és fejlődésének aránylagos fokozatát, egybehasonlítva a mezőgazdaság, valamint a művészet állapotával. Ezen kiállításon alkalom fog kínálkozni arra, hogy az ipar könnyen felismerhesse, mennyiben és hol nyerhet a mezőgazdaság és művészet részéről támogatást és vi szont. Az iparos föl fogja találni azon forrásokat, melyeket az ország mezőgazdasága nyújthat neki a feldolgozásra szükséges nyersanyagok alkalmas beszerzésekor, holott fddig ebbeli igényeinek kielégítésénél a külföldhöz fordult. A tüldmives, az álattenyésztő, a gazda viszont közelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit és sok sok esetben csodálkozni fog azon, miért nem szerezte be eddig is szükségleteit az ország iparosainál. Az isineretek tágulása kölcsönösen oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piaca kibővíttessék, a belföldi forgalom nagyobbodjék és hogv a hazai ipar és a hazai termelés saját hazájában állandó piacot biztosítson magának. .1 kiállítás fSéélja ennélfogva a magyarországi kézmű- és gyáripari tevékenységnek, valamint az ezekkel kapcsolatos művészeti törekvéseknek hű képét nyújtani, a létező iparfejlesztési intézmények feltüntetése, javítása és ujabb létesítése, a közlekedési eszközök kiterjesztése; célja továbbá, hogy lehető teljes áttekinthető képben a művészetnek és a tudománynak az iparra és technikára való alkalmazását és ennek ez irányban való befolyását is feltüntesse és e befolyás nyomán keletkezett gazdasági változásokat a cikkek értékére, az elárusításra és kereskedésre vonatkozólag tisztán kimutassa, hogy az ország mezőgazdasági, álattenyésfctési, erdészeti, bányászati viszonyait feltüntesse • végre hogy az ország egyes vidékeit termelő és előállítási képességükről közelebbről felvilágosítsa s az ennek folytán netán keletkező öntudatos kezdeményezéseket támogassa, a támagatásra és fejlesztésre váró iparágak felvirágzását előmozdítsa, s a létezőnek fejlődésére, annak megismertetése által alkalmat szolgáltasson s általában, hogy a jövőben vetett bizalmat minden körben megerősítse. E cél előmozdítása végett az anvag- és teehnologia feldolgozás szerint rendezendő csoportokban a kiállítás lehetőleg teljes, áttekinthető képet fog nyújtani az illető iparűzésről s az annak rendelkezésére álló eszközökről, a nyers anyagoktól kezdve a legtökéletesebb műipar részletekig. Mindezeknél fogva hazánk anyagi jólétének emelése érdekében teljes bizalommal reméljük, hogy Magyarország közönsége a termelés minden ágában élénk részt veend az 1885. évben Budapesten megtartandó kiállításon. Kifejezvén ebbeli reményünket, a kiállítás sikerének érdekében már most egy nagyfontosságú kéréssel fordulunk a kiállítani szándékozó közönséghez. A kiállítás sikerének, valamint abból az országra háramlandó anyagi előnyök érdekében kérjük a kiállításban résztvenni szándékozókat, hogy a gyakorlati működést tartsák szem előtt, hogy arra igyekezzenek, miszerint iparunknak és gazdaságunknak életrevalóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát ismertessék meg, s ne kívánják egyes szokatlan, rendkivüli, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbbé elterjedt tárgyaknak kiállítását. Nem a rendkiviiliségek, a sájátlagosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kiálljuk a versenyt más nemzetbeli vagy versenytársainkkal. Ez alkalommal azon jogosult reménynek is adunk kifejezést, hogy az ország vagyonosabb osztályai iparkodni fognak iparosainknál oly megrendeléseket tenni, melyek egyrészt a kiállítás díszítését képezhetik, másrészt iparosainknak alkalmat szolgáltatnak versenyképességük kimutatására. Tudatjuk a tisztelt közönséggel, hogy a megtartandó budapesti általános orsz. kiállításra vonatkozó mindazon közleményeket, a melyeknek ismerete a kiállítani szándékozóknak kívánatos, a legrövidebb idő alatt közzé teendjiik. Addig is már eleve figyelmeztetjük a hazai közönséget, hogy a kiállítandó tárgyak bejelentésére határidőül folyó évi december hó 31-ét tűztük ki. Netalán kivánt felvilágosítások és értesítések egyébiránt az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottságának hivatalos helyiségében iBudapest, FerenczJózscf-tér (>. sz. a.), továbbá az Aradon, Brassóban, Budapesten, Szegeden, Debreczenben, Nagy-Yáradon, Fiúméban, Kassán, Kolozsvárt, Miskolczon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban és Temesvárott alakítandó kerületi kiállítási bizottságoknál s végül a Budapesten, valamint a fentebb megjelölt városokon kivül iparilag jelentékenyebb más vidéki városokban felállítandó helyi iparkiállítási bizottságoknál szerezhetők. Kelt Budapesten 188;!. évi ápril hó 9-én tartott ülésünkből. Az 1885. éri általános kiállítás országos bizottsáaa. Zala-Egerszeg, 1883. április l-en. Tisztelt szerkesztő ur! Engedje meg, hogy becses lapjában egy kérdést pendítsek meg, mely ugy látszik városi képviselő testületünk jogtudósai figyelmét kikerülte. Tudva levő dolog, hogy Zala-Egerszegen egy közkórházi jeléggel fölruházott kórház nincsen, hanem van egy Töttősy-féle 4—5000 frtra menő magánkórházi alapítvány, mely az 187(1. XIV. t. e. (>7. értelmében a városi képviselőség vezetése alatt áll, maga választ ja meg orvosi személyzetét, de a kinevezést a főispánnak bejelenteni tartozik, ki csakis a törvényszerű képesítés hiánya, vagy erkölcsi indokok alapján tehet kifogást a választás ellen. Mult évi december hóban a képviselő-testület az üresedésbe jött orvosi állásra nézve az idézett törvény 1)7. i? értelmében járt is el, de a proponálás ellen sem kifogás nem tétetett, sem helybe az nem hagyatott, hanem az alispáni hivatal uj orvosi választást rendelt el és pedig az 1876. XIV. t. c. 68. §-a értelmében, mely lyett gondozója, oktatója, pártfogója volt. Ha Manczinak fájt valami, ha bántotta valaki, eljött Juliskájékhoz, Juliskának elpauaszolkodott, ki őt megvigasztalta s öröm könnyükkel szemében, vidáman tért ismét haza. Juliska tanította Manczit imádkozni is . . . beszélt neki sok-sok szépről. S Manczi olyan nagy figyelemmel tudta azt hallgatni, a mit neki az ő egyetlen, kedves, jó Juliskája mondott. Ha aztán ilyenkor azt kérdezte Manczi: ..Ki tanított téged erre a sok szépre, édes Juliskám?" Juliska szemeiből a kis emlékkeresztre pillantva egy nehéz könuy-csepp gördült alá: „szegény édes anyáin.

ü E szavak hallatára Manczi szívében egy seb fakadt fel mindig s mindig fölsóhajtott. Az a jó édes anya tanította Juliskát arra is, ha az Isten bennünket szerencsével áld, ne feledkezzünk meg azokról, a kik szegények, a kiknek nincsen gondviselőjük. Az ősz, a tél már régen elmúlt ... a tavasz is már nyár felé közelgett. Elhagyatott, nádtedelii viskó állott a Fehér Mártonék kertje alatt. Keskeny gyalog-ösvény vitt el a félreeső házikó előtt. A széltől, esőtől ugyan csak megrongált tető, a megviselt, vakolatlan falak, a papir darabokkal is alig foltozott, rozzant ablakok, a piszkos kis udvar, mind-mind arra mutattak, hogy nagyon gondatlan, tisztasággal nem sokat törődő gazdájuk lehet. IIa a jámbor hívő-léleknek épenséggel erre vitt el az útja, nem késett áhítatosan keresztet vetni magára, mielőtt a viskó előtt elhaladt. Nappal még csak akadt, a ki erre jött. a kit épen erre hozott a dolga. De éjjel, késő éjjel . . . isten mentsen, még a gondolatától is!... Szörnyű veszett híre volt ennek a ház tájéknak . . . Szava hihető asszonyok beszélik a faluban, hogy nem egvszer láttak, sem kétszer késő éjféleken vihogó, sörtehaju, titzszemü . . . boszorkányokat a levegőn keresztül cikázva . . . cirok seprőkön lovagolva repülni ide ebbe az elátkozott házba, i A < 'zuprák Bábi, a vén cigány asszony lakott itt. A falubeliek féltek, rettegtek tőle. Ha valahol baj esett ... a Czuprák Bábi tette ezt, annak a babonájának kellett lenni! . . . De a sok kárért, szerencsétlenségért, a mi a faluban történt, s a mit mind a Czuprák Bábinak tulajdonítottak, nem bántották őt, nem esak azért mert féltek, rettegtek tőle, de mert fölötte tisztelték is. A mit a Czuprák Bábi mondott, az ellen tenni nem lehetett. Csudaasszonynak tartották, a kinek rettenetes a hatalma, mert az ördögükkel trafikál. IIa valakinek olyas baja vojt, amin már az imádság sem segített, a Czuprák Bábit hivatta; a Czuprák Bábi füve, gvökere, orvossága meggyógyította a beteget. Túljárt a Czuprák Bábi tudománya az egész világ doktorainak az eszén... Legalább ezt tartotta a falubeli nép. 1 )e anuvi bizonyos, hogy tudott mindent, a mi a faluban történt. Tudta a legényeknek, lányoknak, menyecskéknek titkát kivülrőlbelülről . . . Tudott is arra orvosságot . . . Nem egy legénynek, lánynak, menyecskének gyógyította már meg a szívét tudományával. .. * * < 'sendes éj szállt Marót falura . . . Lomha némaság az egész tájon, csak itt-ott inganak-bohganak még halkan a fák levelei. Nem zsibong most az élet . . . mintha mély álomba szenderült volna minden. . . Olyan csendes minden!... Czuprák Bábi viskójában mégis ég még a világ, a ki- ablakon át kísérteties, halvány fényt lövelve ki a setét éjbe. Bent a kis szobában kis ócska asztal mellett, melyen különféle gyökerek, iratos füvek hevertek iilt * vén cigányasszony. Vastag pápaszeiue alól apró kis szemei fürgén villogtak elő. Tovább egy kis alacsony ágyon Manczi tilt . . . Fehér, tiszta gvólcs ing fedte mellét s gömbölyű karjait. Hosszú leeresztett fekete selyemhaja csókdosva k úszta körül hótiszta nyakát, tejszín vállát . . . Gondolatokba merülve iilt az ágyszélen a szép cigányleány. De a mennyire az arcvonásokról olvasni lehetett, gondolatában korántsem az előtte fekvő füvekkel látszott elfoglalva lenni, melyeket édes anyja parancsára tisztogatott. Mereven nézett maga elé. Edes lehetett nagyon a gondolata. Álmadozásaiból végre az ajtó nyílása keltette fül. Egy magas, nyúlánk férfin lépett azon be, egyenesen az asztal mellett ülő vén cigányaszszony felé tartva. Ki lehet ez az ember, a ki ilyen későn, éjnek idején erre a tájra vetődik, s nemcsak hogy nem kerüli el ezt az elátkozott házat, hanem még be is tér ide? ... (J ez bizonyosan maga a sátán lehet ! Akárki, de ismerős lehet a házban. Sokáig suttogtak az asztal mellett a vén asszonynyal, a miből azonban Manczi egy szót is alig érthetett. Pedig látszott az arcán, hogy őt is érdekli ez a férfiú. Arcát veres pír futotta be, szemei szokatlan fényt löveltek. Valamit gyaníthatott, meglátszott az arcán, de némán, mozdulatlan ült tovább is, babrálva ujjaival a fiivek közt s lelke újra gondolatokba merült. A fiatal ember egy pénzes zacskót húzva elő, azt a cigányasszony elé téve Manci felé közeledett. A vén asszony ördögi mosolyok közt bontotta ki a zacskót s hosszan kéjelgett az abból kihulló arany pénz-darabok nézegetésében. Manczi felemelve nagy, sötét szemeit, végtelen boldogsággal szívében sietett a feléje közeledő keblére odaborulni. Mikor annyira szerette, szabad is volt neki őti nagyon szeretnie! Nem gátolta őt abban senki...semmi. Sokáig tartotta meggyszínpiros kis száját a férfi tüzet lehelő, kéjt lihegő ajakán; szép piros arcáról csak ugy ragvogott le a boldogság, s mint a kezes galambmadár, ugv oda simult a férfi karja alá. A férfi átkarolva a leány karcsú derekát, hosszan nézett tüzes, fekete szemeibe, azután leült melléje és sokáig, hosszan beszélgettek. Nem lehetett unalmas a beszédük, víg nevetések között édes csókokkal fűszerezték azt. A fiatal ember végre eltávozott. A cigányasszony is nyugalomra tért,. Manczi is, de sokáig nem birt elaludni; egy gondolat szüntelen ott forgott az eszében, mit suttoghatott, mit beszélhetett annyit szeretője az ő édes anyjával? ... (Folyt, küv.)