Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-06-03 / 22. szám

vrl szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 it., Félévre 2 t't., Negyedévre i ft. Hirdetmények: :i hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Vyiltlér petitsora lá kr. társadalmi, közművslodésí és gaászati hetilap. A Z a 1 a ni e g y e i 2; a z (1 a s á *» i e iz y e s ii let h i v a t a 1 o s k ö z 1 ö n y e. Megjelenik minden vasárnap. Társadalmi miseriák és azok gyógyszerei. (Vége.) I nie! tekints eme kiaszott csontváz méh en fekvő szemeibe, szemléld ezt az örökös redőkbe vont homlokot, figyeld meg reszkető tagjait, lassú, vontatott járását s ha mindezt s még többet is láttál, ugv kérdezd magadtól, hogv hova tűnt el az arcról az ifjúság iidesége, hova tűnt szemeinek fén vc, testének rugékonvsága? Honnan van, hogy ez ifjú, ki csak néhány évvel ezelőtt is maga az élet volt. most mint a megtestesült komolyság beszél, s mint egy valódi agg görnyedez husz vagy egv néhány éveinek terhe alatt? S ha ezt a hirtelen változást magadnak megmagyarázni nem tudod, ugy fordulj az orvostanlioz, melv feleletül bő felvilágosítással fog szolgálni, melv meg fogja magyarázni neked, hogv e változás a korai életnek következménye. S még csak hagyján, ha a fenn említettem kép csak egv

es ifjakról szólna, de az a legszomorítóbb körülmény. hogy e kéj) ifjúságunk nagy részével s így társadalnmnkkal is közös. Igen korán kezd ifjúságunk élni, nem gondolva meg, hogy a nagyobb lánggal égő gyertya korábban is alszik el; nem gondolva meg, hogy a tivorn\ ázásnak mily szomorú utóhatásai vannak. Lg} élnek, mintha csak ma lenne, s rajok nézve a holnap fel se virradna. I

'eilig csalódnak, fel fog virradni s ők könvnves szemekkel fognak elpazarolt napjaikra visszatekinteni. S az ily öreg-fiatalok akarnak aztán családi tűzhelyet alapítani, az ilyenek akarnak egy derék erkölcsös nőt nyomorult sorsukhoz, tán ápolóként kötni?! S ha ama fénytelen szemeknek mégis sikerül egy ártatlan keblet megnyerni, oh mily sors várhat e szegényre! — szeretet nélkül lesz kénytelen az életet átélni, vagy ha szeretet nélkül elltínui nem képes, a mit férjében föl nem talált, másban fogja felkeresni: s ekként férjének ifjúkori bűnei miatt a nő le fog zuhanni szűz tisztaságának oltáráról. S a családi boldogság? oh az örökre lmcsut vesz, nem hagyván egyebet hátra a féltékenység- s ügyetlenségnél; már pedig Sallutiusként: „Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur," s így ássák meg az ifjúkori bűnök a család s ezzel együtt a társadalom sirját, s ezek miatt oly kevés a boldog, elégedett. Tisztelt olvasóim engedjenek meg egv következtetést; a statisztika ujabb időben az öngyilkosok számát nagynak tünteti fel; részemről megvagyok győződve, hogy ezek nagy része épen az erkölcstelenek táborából kerül ki; mert a tivornyázó elfecsérelvén vagyonát, vagy proletár, vagy zsebmetsző lesz. vagy pedig összetépvén azt az utolsó köteléket is, melv az élethez fűzte, gyáva öngyilkosságra fajul. Hasonló, de sokkal szánandóbb sorsa van a fajtalannak, inert gyöngeségének érzetét mindenüvé magával viszi, s mintegy furiáktól üldöztetve nincs nyugodt pillanata a lelkiismeret zakatolása folvtán. Szánja-bánja a múltban elkövetett ballépéseit, de a természet mgséríőjével szemben kérlel hetién s előbb utóbb megbosszulja magát, s igv midőn e szerencsétlen látja, hogy nincs menekvés, hogy számára e világ csak tövisekkel bir már, leszáll a viz tündéréhez, a hol nincs többé szenvedés, s a hol az annyiszor megkönnyezett múltra többé maga sem emlékezik. A kinek tehát szú-éíí fok-szik közületek oh ifjak s leányok társadalmunk, hazánk üdve és jóléte, az törje össze az érzékiség, a szenvedélyek bilincseit s tanuljon a költőtől szép dalokat. a szónoktól szép gondolatokat, s az édes anváktól szívnemesítő eszméket. Igen az édes anyák azok, kiknek hatalmukban áll gyermekeik keblébe a szép, jó és nemes eszméit csepegtetni. igen az anyák kezeibe van letéve a gyermek nevelés alapja. Ha pedig az alap hiányzik, az amúgy is gondatlan s könnyelműségre hajló gyermek oda hagyja a küzdelemmel járó erény útját. Hogv az anyáknak valóban ily nag}' hatalmuk van az apró gyermekek fölött, azt saját tapasztalásából tudhatja mindenki, a melv tapasztalásunkat Napoleon és ('ampán asszon}' között folytatott eme dialóg is megerősíti: „A régi nevelési rendszerek nem érnek semmit sem. mire volna hát szükség, hog\ az emberek helyesebb nevelésben részesüljenek?" Anyákraválaszolt ('ampán asszony. K válasz teljesen felvilágosítá Xapoleont. „Igaza van" mondá, „ez egy szó egész nevelési rendszert tartalmaz." (Aiiné Martin) Anyákra van szükségünk, kik fölfogják nagys/.erü hivatásukat, kiknek céljuk nem a tündöklés, hódítás, hanem gyermekeik erkölcsös nevelése; anyákra van szükségünk, kik gyermekeik szeretetében találják a boldogságot, kik mintegy gyermekeik szeretetében élnek. - „Asszonyok., anyák! tőletek függ a hon jövője! oh fogjátok fel hivatástokat! Ti vagytok a család élet-gyökerei, a házi erények alkotói, a gyermekek lelki ha jlamainak első idomitói tőletek függ a jelen, a nemzet belső élete, a jövendő előkészítése." (Gr. .Miké) Imre: „Nőink hivatása"). Legyetek méltók ama szép jelzőre, a melyet a gyermeki szi\ az „édes" szóban fejez ki. Legyetek erényesek, nehogy gyermekeitek e jelzőt tőletek megtagadni kénvteleníttessének. Oh az édes anyák által belénk oltott jó tanítások soha sem mennek feledésbe, magunkkal viszszük azokat az iskolába s innen az életbe. Ha erkölcsösen nevelitek tehát gyermekeiteket ; ha már az otthon is megkedveltette az ifjúsággal az erényeket: ug\ nincs okíink panaszra, s megfognak szűnni jajaink; de ha a házi nevelés és ezzel együtt az iskola, sajtó, színház mind az erkölcstelenség manasztolóivá csapnak fel, ugy jaj nekünk, jaj szegéin társadalmunknak, jaj szegény hazánknak! Szívleljék meg tehát szavaimat azok, kik hatással lehetnek az ifjúságra ; nevelj k iÍjainkat erkölcsösen, s tudom, hogv már egy pár évtized múlva látni fogják, hogv az ifjúság már többé nem az a szabad pórázra eresztett ifjúság, milyen előbb volt; látni fogják, hogy mint izmosodik s duzzad társadalmunk az életerőtől. Inkább jellemeket, erkölcsös ifjúságot kér a haza társadalmunktól, mint nagy tudósokat; pedig ilyeneket csak az erkölcs nevelhet. Scherer István. „Zalamegye" tárcája. Páris, 1883. április hó. Egy diak városból Elösíó mint részben egv kW excusatió. — Felforgató dal s a kik éneklik. — Száraz diner s ingyen ital. — Kisasszony mint mathematicus. — Pere Viölet. Quartier latin s tudományos intézetei: Eeole de droit. Sorbonne, College de Frauee, Polytechnieum, Ecole des beaux arts, Ecole de pharmácie, Eeole des mines, Institute de France, Bibliotheque Saint Genevieye. Bouleward Saint Michel este és éjjel. — Szelid útonállók. — Brasserie és liülgyei. — Sára nénik. — A sokoldalú művész. Closerie des Lilas Hazamenet onnét. A nagv világba jöttem. Kissé korán ugyan, még csak 18 éves korral, de azért komoly szándékkal megismerni, tapasztalni, tanulmányozni és hogv mindennek haszna legyen, megtanulni az életet, a mennyire korom és állásom szerint lehetséges hozzáférhető' részleteiben s rétegeiben, nemes irányában ugy mint terdeségeiben, követésre amazt, óvakodásra emezt. Hát meg kell fordulni némelykor ott is - de csak tanulmányozás okáért a hová bizonyára nem fogok menni -Majd ha az időnek önsúlyai nyomnak S vándor botját kezem fáradtan emeli." Helyzetemnél fogva sokat érintkezem a fiatalsággal. Elég tágas tér, nagy anyag, s tán nem is hálátlan az envpiriumra. Hiszen az itjuság az élet tavasza s miként a tavasz a lefolyandó évnek — az ifuság a jövőnek reménye; a jelen a jövő csirája s azon jövendő az ifjúságé, nem érdektelen tehát azon ifjúságot, mely egykor hivatva lesz Franciaország sorsát intézni ismerni komoly törekvéseiben s pezsgő vére kedvteléseiben már csak azért is, hogy összehasonlítást tehessünk ifjúságiinkká!, mely a jövőben hazánk sorsát tartja intéző kezeiben. Lássunk tehát egy pár eeset-vonást, nem akarván e becses lap ugy is szűk terét szerénytelenül igénybe venni. * * * Mulatozánk solidan és sörözénk áhítattal barátom és én. A sörödé hölgyei igen kétes értékű sopran hangon olvadoztak. Mind fiatalok vagyunk, -enkit nem botránkoztatunk, de meg sem is szói bennünket senki. ,Ió lesz ha kicsit bele secundálunk: Quand on n* a pas de tabac On le fume des autres Quand on 11' a pas de cognac (>n le prend des autres. .ló kedvben azt is elmondhatná valaki, szép vers. vig a dallama, practicus az eszméje, illik a jelenlegi itteni társadalom „genius epidemicus" ához: ..Ha nincsen dohányod, szid el a — másét, ha nincsen cognacod idd meg a — másét- — de ha franciául nem volna, el nem hinné senki, hogy a szellemes franciának még ilyen dala is van. Különben habár látszatra kissé coinmunistikus. de nem valami felforgató eszmék. Felfordítják a dohánytartót, hogy az utolsó port is elszívják, fel a cognac-os üveget, hogy az utolsó cseppet is hasznosítsák. Ennvi az egész felforgatás. A dalt jÓ barátok éneklik egymás között; rázendítjük mi is. meg az a fél tucat jogász honfi, kik egymás kabátjának szélébe kapaszkodva a brasserie ajtaját berúgva, a fenti nótát ugyancsak tele torokkal bőgve megjelentek rosszangyal okként a ^paradicsom" angyalai között. A középen bókot csinálva széjjel oszoltak, az asztalokon minden iliatót megittak, majd a dal végére érve sorompóba álltak és ugy ahogy jöttek eltávoztak. „Mi ez?" kérdé barátom bámulva, ki még ilyesmit soha sem látott és azon csudálkozott leginkább, hogy egyenkint ki nem dobálták őket uz ajtón. Felvilágosítani, hogy némely brasseriekben a furfangos tulajdonos a vendégek csalogatása végett azt a furcsa szokást hozta be, hogy deák törzsvendégei eg v hónapban egyszer, mikor azon mostoha napokhoz érnek, hogy tarékossági számításból még pénzolvasásra is vetemednének csak volna és mikor bizonyos lantalus-fele kellemetlen érzések megszüntetése céljából a pékkel kell alkudozásokba bocsátkozni miután meggyőződést szereztek arról, hogy a kisasszony nincs ott benn) az ily száraz dinerhez szükséges italhoz ilv módon juthassanak. „Ejnye micsoda sehonnai népség lehet, ki ilyesmire vetemedik" — mondá barátom. -Nem bizon. E jogát még az is fogja gyakorolni, kinek pénze a hónap vége felé el sem fogyott." _Ez utóbbi feltevés nagyon is ingadozó lábon áll veté ellen barátom jóformán tapasztalásból és ép azért, mond csak, e manoeuvre mindig az esetleg itt lévő vendégek kárára megy ?" _Sőt inkább a felemésztett italt a vendégeknek megtérítik és a kárt a tulajdonos jobban mondva tulajdonosnő viseli. I >e annak sem kára, mert 30-szorosan asseciu'álva van ő már azon tiiz ellen, melynek oltásával ezek épen elfoglalva voltak." Barátomat megbékítém e haladási eszmékkel é- Alig várta, hogy törzsvendég legyen, hogy mint mondá gyakorolhassa jogát. „Majd meglátod, elmegy a kedved tőle." Csakugyan! Fizetésre kerülvén a sor, jön egv kisasszony és számol megfoghatatlan mathematikai ügyességgel, kihozván azon összegnek, a mely fizetendő lett volna, háromszorosát. Barátom oda ád egy Napoleon aranyat, mire a müveit hölgy elég szerény volt bájos