Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-05-20 / 20. szám

II. évfolyam. 20. szám. társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Rérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nein kiiltliiiik vissza. A Zala ni p a v e i gaz (1 a s ú g i e íx y e s ii 1 e t Ii i v a t a los közi ö n y e. Megjelenik minden vasárnap. !]>i)risli<)lállh. Régi és megdönthetlen igazság, hogy valamely társadalmi osztály productív képessége annak műveltségétől függ; egy társadalmi osztál\ műveltségét pedig nem a kimagasló egyesek. hanem a tömeg általános képzettsége teszi ki. IIa ez életigazságot hazánk iparosaira alkalmazzuk. úg\ habár nem tagadjuk, hogy vannak egves, a külföldiekkel a versenyt kiálló iparosaink, de ha általában magát az iparos osztályt tekintjük, úgy szomorúan kell megvallanunk, hogv legfőkép a szellemi képzettség hiánva, inás részt az anyagi tehetség csekély volta azon téuvezők, melyek hazánkban az ipar haladásának útját állják. Erzi a magas kormány is, hogy iparosaink szellemi képzettsége nem áll arányban társadalmi állásukkal, főleg figyelembe véve a külföldi iparosok befolyásos helyzetét s ép ez okból minden igyekezetét oda fordítja, hogy az évtizedes mulasztásokat bár lassú, de biztos eredményre vezető uton pótolja helyre. KI.bői magyarázható ki azon lázas tevékenység, mely a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban az alsófokú ipariskolák létesítése érdemében napjainkban tapaszt a Ihat ó. Kedvező fordulatot adott az ügynek, hogy főuraink egvik legnépszeriibbike, hazánkban az ipar felvirágoztatásáért oly lelkesülten küzdő férfiú Zichy Jenő gróf úr őméltósága állt az ügy élére s a kormányt ez irányú nemes feladata megoldásában hathatósan támogatja. Kezébe vévé a zászlót, melyre fényes hetükkel van felirva iparunk felvirágoztatása, városról városra jár, buzdít mindenütt s a pillanatnyi lelkesülés majd minden egyes helyen, hol megfordult, niegteremté az ipariskolát. Városunk nem részesült a kitüntetésben, liog\ a lelkes iparbarátol körében üdvözölhette volna, de lelkesítő szavai a távolból is élénk viszhangra találtak városunk felvirágoztatását szívén hordozó képviselő-testületünk knblében s még a január hóban tartott képviselőtestületi ülésen megalakítá a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak múlt év augusztus lli-án 23439 sz. a. kelt rendeletéből kiadott ..Az iparos tanulók iskolai szervezete" című szabályrendelete alapján az ipartanodai bizottságot, nielv megalakulása után tüstént hozzá fogva magasztos feladatához, a f. 1X82 3. tanévre az előkészítő s az első iparos osztály fölállítását hozta javaslatba, intézkedett az iparos tanulók megvizsgálásáról s ezen vizsgálat alapján osztattak be a növendékek az osztályokba ; elkészítette a költségvetést, melyet a képviselő testület egész terjedelmében magáévá tevén, a folvó 18,82 3. tanévre előirányzott 250 frtqt megszavazta s ez által lehetővé tette, hogy a szabályszerű előadás már március hó 1-én megkezdődhetett s azóta fennakadás nélkül folv. Méltán kell elismerésünket nyilvánítanunk azon páratlan buzgalom fölött, melv városunkban ezen iskola létesítése körül észlelhető volt, míg' niefi'yénk többi nagyobb városaiban vagy r> nj o« p j semmi mozgalom sem észlelhető ez ideig, avagy legfőlebb a jövő 1883 4. tanévre helyezték kilátásba az ipariskola fölállítását, de akkor is államsegély mellett, míg városunkban már a jelen tanévben megtörtént a szervezés minden anyagi támogatás nélkül. Midőn azonban elismerésünket nyilvánítjuk, nem mulaszthatjuk el felsorolni azon tényezőket, melyek rendszeres foganatosítása mellett hiszsziik mi, hogy az uj intézmény csakugyan megfelel rendeltetésének s ez az főleg, a mi bennünket jelen sorok Írására késztetett annyival is inkább, mert e tanévet csak átmenetinek tekintjük. Felesleges hosszasan illustrálnunk az iparos tanoncoknál tapasztalható s minden kritikán aluli viseletet; uton-utfélen észlelhető ez pajkos beszédjük- és drasztikus cselekedeteikben. Hogy általában mindenütt megvan ez kisebb-nagyobb mérvben, mélyre ható okának kell lenni, melynek fejtegetése azonban nem tartozik e cikk keretébe, de talán nem tévedünk, ha kinyilvánítjuk. hogv a legtöbb esetben ezen illetlen viselet nem annyira erkölcsi siilycdésnek tulajdonítandó be, mint inkább nagymérvű s az ellenőrzést egészen nélkülöző könnyelműségnek, melv ügyes, célirányos vezetés hiányában nincs kellő mederbe terelve. Ha valami, ugy főkép ily növendékek oktatása teszi próbára a tanítót s ha valahol, ugv főleg itt kell az iskolát fenntartó hatóságnak tapintat- és óvatossággal kiválasztania az alkalmazandó tanerőket; mert egy elhibázott választás az intézménybe helyezett vérmes reményünket tönkre teheti. Nézetünk szerint ugyanis nemcsak az ismeretek közlésére kell e növendékeknél törekednünk, hanem igyekeznünk kell igazi nevelői tapintattal a szilaj, rakoncátlan, dacos természetből simulékony, a jó szóra szívesen hajló ifjakat képezni, a mi kétségkívül terhes, de nem lehetetlen követelmény és a legháládatosahb feladat, melyet ha sikerült megoldanunk, ugv ez az, a minek a szerzett ismeretek mellett nagy hasznát fogják venni. Az iparost illetőleg tőle szigorúan megköveteljük, hogy az ipartanodai bizottság által megállapított heti tanórákra a tanoncot mindenkor készséggel elereszsze annyival inkább; mert a tanítás oly időben történik, mikor a munka szünetel. — Erélyes intézkedés mellett ez kivihető, miután az ipartörvényről szóló 1872. évi \ 111. t. c. 42. §-ának c) pontja értelmében az iparos köteles tanoncát, ha irni, olvasni és számolni nem tud, ezeknek megtanulására, különben pedig az ismétlési, esti, vasárnapi, illetőleg ipariskolába járásr.i szorítani; míg ugyancsak a hivatkozott törvénycikk 87. §. szerint 2(1 írttól 200 frtig terjedhető pénzbirságban elmarasztolandó az oly iparos, a ki a segédszemélyzet iskolai oktatására vonatkozó kötelességeit nem teljesíti. A tanoncoknál a pontos iskolába járás elengedhetlen követelmény. Főleg gond fordítandó, hogy a tanonc saját hanyagságából nem kerüli-e az iskolát a nélkül, hogy gazdájának erről tudomása volna. Ez egyébként ellenőrizhető a miniszteri szabályrendeletben foglalt ellenőrzési „Zala

mogye" tárcája. — Beszély. — Irta • Tomka Géza. (Vége.) X. A/. \ i grófi kastéh egyik termében, a pamlagon Ronihavné grófnő ült, mellette fogadott leánya, a szép, bánatos Juliska, kezében egy újsággal. Mióta a háborús idők jártak, mióta férje a csatatéreken harcolt, buzgó olvasója lett a grófnő a napilapoknak. Az újságokból olvashatta a grófnő azt is, hogy férje, Romhányi gróf tábornok az n...i csatában egy ellenséges golyótól találtatva. leesett lováról, s életét csak egyik katonájának odaadó hűsége és vitézsége mentette meg. Bővebben értesült még erről a grófnő félje azon leveléből, melyet tőle legutóbb kapott a harctérről. Kzóta a levél óta. valahányszor férjére gondolt, mindig valami kifejezhetlcu mosoly s öröm vonult el ajkain, mintha a gróf megjövetelétól, a kedves hazatéréstől nemcsak a viszontlátás ürömét várta volna, mintha attól a kedves hazatéréstől még többet, még mást is várt, remélt volna. Most már megszülitek a harcok, a béke az olaszok és az osztrákok között megköttetett. A katonák nagy része már haza jött. Hosszú harcok után újra itthon az éde^ hazában! Romhányi grófot hivatalos ügyei a harctérről Bécsbe szólították, s ő csak azután térhet haza. Juliskának különös hír ötölhetett szemeibe, midőn most az újságot olvasta, szemeiből egy könyesepp gördült alá szép. halavány arcára. Valakiért kellett hullni annak . . . olyan igazán ragyogott az! — Ah vám, jó anyám borult a grófné keblére most már elmondhatom egész történetemet, megmondhatom, hogy kik vittek, kik csaltak engem a veszedelembe; azt az asszonyt, kinek nevét eddig meg nem mondhattam, utolérte az igazságos Isten büntető keze... kunyhója kigyuladt. s ő maga is benne égett. A grófnő sietett olvasni a hírt, hogy önnön szemeivel győződjék meg az örvendetes újságról, mely Juliskában őt is érte, miután annyira szerette Juliskát. „Megdöbbentő, rejtélyes esetről értesítenek Marót faluból. A grófi kastélyban egyik reggel két holttestet találtak meggyilkolva. Az ottani fiatal grófot, mellette a falubeli knruzsoló cigányasszony szép leányát. Ez esetről sokféle versié kering a faluban annál is inkább, miután ugyanazon éjjel gyuladt ki a kuruzsoló cigányasszony háza is. s maga a cigányasszony is benne égett." Ez a cigányasszony volt az folytatá tovább Juliska — a ki éjnek idején lecsalt a kertbe, hogy beszélhetek Imrével ... és én, balga gyermek, hinni tudtam a gonosz, asszony szavának . . . E miatt a gonosz asszony miatt űzött el szegény ősz atyám házától, hogy többé soha se lásson! Minden ellenem bizonyított és semmi mellettem; s én nem menthettem magamat. Most már kimondhatom az egész világ előtt, hogy ártatlan vagyok, hogv ez az asszony volt az én szerencsétlenségem okozója, ez akart engeiu is odavetni annak, a kit a szeretője ölt meg . . . Majd ismét az a kevés öröm is, ami Juliska szivét eltölté akkor, midőn már megmondhatta annak nevét, ki az ő vesztének oka volt, az a kevés öröm is tűnni kezdett, hogy a helyet ismét odaengedje a bánatnak, a mit ez már olyan régen bitorolt. — Mit használ ez is — zokogott Juliska — nem tudja, nem hi<zi el ártatlauságoiuat azért most se senki, csak a jó isten tudja c-zt! ... És Imre, Imre, az sem jön többé vissza! Meg ha vissza jönne is! . . . Xe sírj leányom vigasztalta a grófnő az a jó isten, a ki tudja a te ártatlanságodat, az napfényre is fogja hozni azt. az megsegít téged is! Bízzunk a jó istenben, ő nem hagy el minket! — — E percben robogott be a. kastély udvarán egy hintó, s abból huszártábornoki egyenruhában Romhányi gróf szállt ki. Volt öröm a grófi kastélyban, hogy a várva-várt férj, a jó uraság megérkezett. A grófné és Juliska a lépcsőzetnél vártak a grófra, hogy üdvözöljék. Kölcsönös üdvözlések és örömnyilvánítások után a grófné fogadott leányát mutatta be a grófnak, arra kérve, fogadja el ő is leányának. A gróf homlokon csókolva Juliskát, nagyon kegyesen, szívélyesen fogadta. Ez után a gróf magánlakosztályába tért; a grófné követte, alkalmasint, hogy valamire megkérje őt, mert a gróf, alig hogy szobájába ért, azonnal leült és írt. XI. Imre. mióta világos lett előtte Juliska ártatlansága, mióta megtudta, hogy azt a szegény leányt gonosz lelkek üldözték el a világba, azóta a nap óta egészen meg volt törve. Eddiginél sokkal nagvobb, sokkal kínzóbb fájdalom kezdte dúlni lelkét, ha rágondolt a szegény leány sorsára; és keserű, nagyon keserű volt a vád szivében, ha arra gondolt, hogy hogyan is nevezhette, hogv hogyan is káromolhatta ő azt az áldott teremtést hűtlennek s álnok szívünek, a ki őt oly végtelen, olyan igazán szerett»-. Nem volt-e egekbe kiáltó bőn, hogy ő annak hűségében bizalmatlankodott, a kinek minden gondolata, egész lénve csak az övé volt; a ki ő érette ment a veszedelembe is, s most is ő miatta szenved s isten tudja, hol bujdosik ... Es mégis ezt a leányt káromolta ő hűtlennek, álnok-szivünek . . . ó, nagyon keserű vád lehetett az! Imre elhatározta, hogy örökre bucsut mond a falunak. hogv sohse lássa többé . . . s örökre katona lesz. Jókor is jött épen a levél Romhányi gróf szeretett tábornokától, melyben őt X. városba, az ezredhez hívja. XII. X. város egyik utcáján egy daliás, csinos alak haladt, egyenesen a Romhányi grófok kastélya felé tartva.