Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-04-29 / 17. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. április 29. 17. száin padunk el társadalmi, közművelődési és gazdászatí hetilap. A Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 4. A szolgaszemélyzet mel lékjár uléfe illetőleg ruha illetménye ezen évre kitesz 1416 frt 40 krt, a jövőre felvétetett 2280 frt. 5. A költségvetés 6-7-8-9 és 10. rovatai alá tartozó dologi kiadásokra ezen évre engedélyeztetett 12107 frt 34 kr., a jövőre e "címen felvétetett 11000 frt. vagyis az összes személyzeti illetmény ezen évre kitett 91778 frt 74 krt, a jövőre pedig felvétetett 107508 frt, de ebből a megye saját jövedelme cintféli levonatván 1435 frt. úgy évi javadalmazásul felvétetett kerek számban 106100 frt. vagyis a jelenleginél 14322 fittnl több, mely többletet részben a tisztviselői fizetés felemelések, részben az uti általány és lakbér illetmények, részben pedig a személyzeti szaporítás eredményezik. E szerint tehát a megállapitott 10« 100 frt javadalmazás és a megye saját jövödeltne cimén számításba vett 1435 frt pótlás vagvis az egészben 107535 forintnyi összeg képezvén azon keretet, melyben belől a megye háztartásának berendezése eszközlendő, erre nézve mindenek előtt a fentebb csoportosított évi szükségleti részletek tekintetében kiemelni kell, hogy 1. a központi személyzeti létszámból a közigazgatási lajstromozó kihagyatott, mi annál feltűnőbb, mert ezen állás a rendszeresített létszámban mindenkor s a folyó évre engedélyezett költségvetésben is benn foglaltatott — s minthogy annak nélkiilözhetlen szükségességét eléggé igazolja az, hogy a 30 ezer számot meghaladó évi központi ügyforgalom mellett az igtatói-, betiisoros-, nyilvántartási-, felszerelési-, lajstromozói és egyúttal irattárnoki teendőket, melyekre eddig a lajstromozó alkalmazva volt, az egy igtató önmaga nemcsak hogy teljesen képtelen teljesíteni, de azt tapasztalás szerint eddig | az igtató és lajstromozó együttesen is csak megfeszitett folytonos szorgalommal voltak képesek ellátni, ugyanazért a lajstromozói állásnak jövőre is meghagyása a hivatalos ügyvitel elengedhetlen feltételét képezi. 2. Az eddig 200 frt. évi fizetéssel alkalmazva volt 6 járási állatorvos helvett jövőre 3 Meghívó. A Zalamegyei gazdasági egyesület 1883-ik övi má jus hó 6-án délelőtti í) órakor ZalaKgorszegon saját háza termében rendkívüli közgyűlést tai't, melyre a t. tagok minél nagyobb számban megjelenni kéretnek. A k< >zí-> \ i ilés tárgyai: aj azon indítvány- és az igazgató választmánynak a felőli véleménye feletti tanácskozás, mely indítvány a Keszthely vidéki gazdakör közgyűlése határozata folytán Bogyay Máté h. elnök ni- által az alapszabályok 43-ik szakaszának akkép leendő megváltoztatása végett beterjesztetett, „h o g y a kör kebeléhez tartozó é v i fizetéses tagok járulékain kívül az alapi tó tagok alapitványai után járó kamatok — ugy a rendes tagok é v i tagsági díjainak fele része engedtessék át a kör rendelkezésére;" I)) a kiküldött bizottság jelentése Thassy Lajos, Hanty Károly egyesületi, — Karkas Dávid kertészeti szakosztályi pénztárnok urak számadásai megvizsgálásáról; c) folyó ügyek. Zala-Egerszegen 1883. évi ápril hó 21-én. HÁCZKY KÁLMÁN s. k. elnök. Alispáni előterjesztés a iiit i/i/él háztartásáról szóló 1S83. évi A'I . t. c. lő', érte!méhen Zalameyyének járási beosztásáról, a tisztviselők-, sei/e'á- L-ezelö- e's szolgaszemélyzet létszámáról és illetményeiről. 11. A megyék háztartási berendezésének második tárgyát a tisztviselők, segéd-, kezelő- és szolgeszeinélyzet létszámának és illetményeinek megállapítása képezvén, erre nézve a törvénvhez csatolt kimutatásban a megye részére megállapított évi szükséglet, mely jövőre javadalmazásként havi részletekben az állampénztárból kiszolgáltatni fog, 106100 fi t összegben van felvéve ; ezen összegnek alapjául szolgált és a törvény 16. §-a értelmében a belügvminiszterium által megküldött részletes kimutatásnak a folvó 1883. évre helyben hagyott költségvetési előirányzattal való összehasonlítása a következő kiilömbözetet tünteti elő u. is : A központi személyzeti létszámba az eddigihez egy 800 frtos fizetés és 200 frt. lakpénzzel újból rendszeresített alszámvevői, továbbá 3 állatorvosi, egyenként 400 frt fizetés és 200 frt utiáltalánynyal rendszeresített állomás vétetett fel, ellenben a járások személyzeti létszámából az eddig 200 frt. fizetéssel alkalmazva volt 6 járási állatorvos töröltetett; a segéd és kezelő személyzeti létszámból a központi közigazgatási lajstromozó kihagyatott, -— a szolga személyzet létszámában az Őrmester helyett 400 frt. fizetéssel egy házfelügyelő, az eddigi 14 tisztikatona helyett 13, továbbá újból rendszeresített 2 lovas hajdú, 2 központi háziszolga és 11. szolgabirói hivatal szolga vétetett fel. — vagvis az összes jelenlegi létszámból kihagvatott 1 segédhivatali, 6 kezelői és 1 szolgai állás, ellenben az eddiginél több vétetett fel 1 tisztviselői, 3 kezelői és 15 szolgai állással; megjegyeztetvén az, hogy a kir. csendőrségnek a jövő évre leendő életbe léptével a megyei foglárság megszűnvén, az a létszámba fel sem vétetett. A fentebbiek szerint a javadalmazás alapjául vett összes személyzeti létszám illetménye és egyéb szükséglet a jelenlegihez képest a következőleg állapíttatott meg: 1. A pözponti tisztviselők, segéd és kezelő személyzet ezen évi illetménye kitesz 37545 forintot, a jövőre e cimen felvétetett 45210 frt. 2. A járási tisztviselők és segédszemélyzet ezen évi illetménye kitesz 36710 frtot, a jövőre felvétetett 41610 frt. 3. Az összes szolga személyzet ezen évi illetménye 4000 frt, a jövőre felvétetett 7480 frt. „Zalamegye" tárcája. SS©!©^ ÜSÍT©!» — Beszély. — Irta ' Tonika Géza. (Folytatás.) IV. Siitét volt az éj... alig- egy-két csillag ragyogott le a felhőkkel borított sötét égről... De az az egypár esillag annál fényesebben világított s mintha csak valaki fölött őrködtek volna, ha olykor-olykor el is takarta őket egy-egy le'lhő-réteg, gyorsan kibontakoztak onnét és újra világítottak. Fehér Mártónék tornácának ajtaja előtt kopott ócska nagykendőbe burkolva egy vézna, meghajlott fekete kis alak járt-kelt fel s alá. A 11-et rég elütötte a falu torony órája. Végre megnyílt a kis tornác ajtó, s azon Juliska lépett ki, s mintha csak valami vonzotta volna, oly gyorsan sietett a vén banya oldala mellé. Sietve haladtak végig a kerten, a lombos fák telé... Itt a fák között a vén cigány asszony eltűnt... Juliska ott maradt. Félelem, borzadás, rettegés futott végig lelkén, egész teste remegni kezdett, midőn így magára maradt . . . Majd zörgés a bokrok között . . . s onnan egy sötét magas alak közeledett feléje . . . Egy éles sikoltással a földre hullott...s most látta csak a balga, hiszékeny gyermek, hogy lett megcsalva, mint ámította el őt a gononez, vén cigány asszony, most látta csak be hibáját, leesett a földre, elájult. Az a sötét magas alak a romlott, feslett életű fiatal gróf volt, a kit kiesapongásairól az egész talu, egész környék ismert. A fiatal gróf karjai közé vette Juliskát, édes epedő hangokon nevén szólítgatá ... mind hiába !.. majd hangokat, hangosabb beszédet hallva a kert mellett elvezető útról . . . ott hagyta az élettelen leányt s túlsó oldalon, a bokrok között eltűnt . . . Manczi a szép cigány leány az egész jelenetnek tanuja volt, ott állt a telek felőli oldalon elrejtőzve egj lombos fa mögött. Manczi, ki azóta az este óta folyton szemmel kisérte a gróf minden lépését, abban a gondolatban, hogy Juliska akarva jött ki most ily késő éjjel a grófhoz... a fa alatt várta a dolog kimenetelét, szörnyű bosszút forralva agyában Juliska ellen... Jaj! ha ez igaz lenne! A féltékenység fekete ördöge szállta meg lelkét. Midőn azonban hallotta a sikoltást, belátta Juliska ártatlanságát . . . előtört, hogy azt az áldott jó Juliskát, a kinek ő annyi hálával tartozik — megmentse . . . sietett, repült, de egy hang, egy kar föltartóztatta őt útjában ... egv vézna kis öreg asszony hangja volt az - az ő édes anyja hangja: — „Vissza! . . Manczi, te hallgatni fogsz!" s ökölre szorította össze száraz kis kezeit s Manczi feje fölött megforgatva, szemei rémes, kísérteties fényben égtek ... az öreg asszony egész valója reszketui látszott ... Manczi megértette s hallgatott; de haza nem tért, hanem félre vonult, s egy távolabbi fa mögül nézte a további történeudőket. Arra menő emberek siettek a sikoltásra, a segélyért kiáltásra. A segélyre siető emberek között ott látta Manczi édes anyját is, mint a ki -— saját állítása szerint máimessziről hallotta a sikoltást és sietett ide. Látta Manczi azt is, midőn édes anyja az eszméletlen leány nyakáról a kis arany keresztet leoldta s eltette magának. * * * Manczi hazaérve sietett lenyugodni, olyan nagyon fáradt volt a teste, lelke . . . Manczi nem hiába gyanakodott a fiatal gróf hűségében már azóta az est óta . . . a mióta aztán lépten-nyomon szemmel tartotta s mint az árnyék kisérte minden utján a fiatal grófot szeretőjét .. . Hát mégis igaz volt! Nem gyanakodott hiába... a gróf Juliskára vetette szemeit. Dejszen! hiába vár ezentúl már többé a gróf a parkban, az árnyas lugasok között, fogadoni, meg nem öleli testem, nem csókolja szám, míg előttem térden állva be nem ismeri gonosz hibáját s bocsánatért nem könyörög . . . s egy hamiskás mosoly futott végig a szép cigány lány piros tűzben égő ajkain . . . Majd egy nehéz, tájó könv jelent meg sötét-fekete szemeiben ... a Juliskáért volt az . . . Mélyen szívére halott a szegény Juliska sorsa. .Mi lesz vele most, ha ezt az édes apja megtudja. (), es;ik segíthetne rajta! De nem lehet! s fejét vánkosára hajtva, keservesen zokogott. Üli, az én anyám! Nem, ez nem édes anya ... ez ördög! ... ez vitte a szegény Juliskát a veszedelembe. Oda akartam szaladni, hogy megmentsem őt . . . nem lehetett! Én nem tehettem semmit. A falu majd rossznak kiáltja, ó pedig én tudom, hogv ártatlan! . . . V. A szőke Duna mellett feküdt széles, szép, egyenes utcáival X város. Cnnepies színben volt az egész város. Az utcákon a nép fel s alá hullámzott; a harangok szóltak, a jámbor hívők a templomba siettek . .. Piros pünkösd ünnepe volt. Közvetlen a templom bejáratánál a Mária-kép előtt összekulcsolt kezekkel egy halavány fiatal leány imádkozott. Egszín kék szemeiből bánatos forró könyek hullottak alá szép arcára. Igazi hő ima szállhat föl e szívból, oly ájtatosan, oly hőn imádkozik . . . Mellette egykedvűen halad el a tolongó sokaság, a kik őt észre sem veszik. Nem ismeai őt ebben a városban senki, nem tudja az ő bánatát, fájdalmát senki, csak az, a kikez most oly torrón könyörög. Szép fejét a hideg kőre, a Mária-szobor lábaihoz lehajtva, hangosan zokogni kezdett . . . majd szívrepesztően felsikolt, lehanyatlik s élettelenül, mint a lehullott liliom fekszik lenn a hideg földön. Jelen számhoz egy fél iv melléklet van csatolva.