Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-04-29 / 17. szám

központi állatorvos — egyenként 600 frt. évi fizetéssel és igy egészben az előbl» 1200 frt. helyett 1800 frt évi szükséglettel vétetett tél; erre nézve habár kérdésessé tehető, váljon a 3 állatorvos a megye nagy kiterjedésénél fogva az állategészség rendőri eljárást képes lesz-e sikeresen teljesíteni, de másrészről tekintve, hogy a fizetési többlettel előirányzott intézkedés célját csak is az képezhette, hogy az állatgyógyászatra teljesen képesített szakegyének alkalmaztassanak, ezen cél indokából elfogadandó volna. 3. Az eddigi 14 tiszti katonának létszámából is töröltetett egy, a 11 szolgabirói tiszti katonának évi 150 frt. illetménye pedig 120 frtra leszállíttatott, ellenben újbóli szaporitásiil felvétetett 2 lovas hajdú, 2 központi házi szolga és 11. szolgabirósági hivatalszolga; — az 1. tiszti katonának törlése teljesen indokolatlan, mert a megye főtisztviselői részére mindig 14 tiszti katonát tartott, kik nem csupán szolgáknak, hanem inkább az állással járó hivatali tartozékoknak tekinthetők; ép oly kevéssé indokolható a 11. szolgabirói tisztikatona illetményének leszállítása, miután eddig 150 frt. évi fizetésük úgy is a megélhetés legszűkebb mértékéhez volt szabva; de másfelől amily szükséges az újból előirányzott 11 szolgabirósági hivatal szolgai állomások rendszeresítése, azon okból, mert a foglárság megszűntével az eddig a szolgabirói hivataloknál egy ordinánc foglár által teljesített hivatalos szolgálat nélkűlözhetlen, ép oly kevéssé bir a mulhatlan szükségesség indokával a központnál előirányzott 2 házi szolgának és 2 lovas hajdúnak felállitása, mely állomások eddig sem voltak rendszeresítve és alkalmazásuk más lényegesen szükségesebb kiadások mellett alig pótolna érezhető hiányt, miért is ezek felállitása helyett a részükre előirányzott illetmény összeg egyéb szükségesebb kiadásokra, illetőleg a fenforgó külömbözetek kiegyenlítésére lenne fordítandó. 4. A megye saját jövödelme cimén a javadalmazásból levont 1435 frt. összegre nézve meg kell jegyezni, hogy ennyi jövödelme a megyének tényleg nincs és nem is volt; mert a folyó évre helybenhagyott költségvetés szerint is a megyének közigazgatási célokra fordítható összes évi jövödelmét képezte a sümegi épületért az adóhivatal által fizetett 100 frt. évi bér, továbbá a magas belügyminisztérium által régi megyeház alap cimén kiszolgált 4600 frt. államkötvény utáni 224 frt 59 kr. kamat és a katonai csapat kórházul használt nagykanizsai épületért napi megtérítésül járó 194 frt 33 kr. vagyis összesen 518 frt 92 kr. és igy a levont 1435 O«/ írtnál 916 frt 8 krral kevesebb; ezen csekély jövödelemnek főindoka az, hogy a sümegi kir. járásbíróság és telekkönyvi hivatal által használt épületért, valamint a kir. ügyészség által használt zala-egerszegi épületért az állam a megyének egyátalán semmi bért nem fizet; továbbá mert a lovas katonaság elvonulása folytán a szántói megyei épület teljesen üresen áll s a jövőre se

11

1 lesz bérlet utján hasznosítható, végre mert E percben kocsi robogása hallatszott. A nép zaj között utat engedett, de e zajban volt valami az öröm, a kedves meglepetés nyilvánulásából is. A díszes fedett üveg hintóból egy gazdagon öltözött koros nő szállt ki. Ez a nó' amint észrevette a Mária kép eló'tt térdeplő élettelen leányt, azonnal odasietett hozzá. * * * A Mária-kép előtt térdeplő leány a szegény Juliska volt; mire ismét magához tért, felemelhette bágyadt, nehéz szempilláit, egy soha nem látott ismeretlen világ tárult föl szemei előtt. Pazar fényben úszott itt minden. Gazdagon bútorozott szobában, puha bársony pamlagon feküdt. Mellette egy éltes nő ült, aggódó szemekkel, résztvevő bánatos tekintettel figyelve a leány minden mozdulatára, minden lehelletére . . . A mint a beteg leány felnyitotta szemeit, az éltes nő gyengéden feléje hajolt. - Leányom, — szólt a nő — Isten parancsolja azt nekünk, hogy mi, a kiket a gondviselés jobb sorssal áldott meg, ne hagyjuk el a szegényeket, árvákat. — En téged, jó leány, a Mária-kép előtt találtalak . . . élettelenül, nagyon betegen. — Az emberektől kérdeztem, hogy isinernek-e téged? . . Senki nem ismert. Ha balsorsod űzött, jó helyre menekültél, a Mária-kép elé. Jó Anyánk nem hagyja el azokat, a kik hozzá folyamodnak, letörli ő bánatos könyeinket, megvigasztalja szomorú szivünket. A kegyes Isten malasztjait rendesen az ő keze által osztja szét. — Szólj édes leányom, honnét jösz, mi bajod? . . . Légy őszinte, bizalmas hozzám! Ha segíthetek bajodon, én segíteni fogok! Juliska magához térve, zokogva borult a feléje hajló asszony ölére, csókokkal halmozta el, könnyekkel áztatta ennek kezeit. A hála könnyűi voltak e torró könnyek . . . Ezerszer elmondották ezek azt, a mit szavakban kimondani, elmondani nem lehet ... Oly édesek, oly szereretetteljesek voltak a szavak, a miket e nő hozzája intézett, ugy a szívéig, a lelke-mélvéig hatottak! így csak egy égből alászállott angyal, az ő őrzőangyala a nagykanizsai épület katonai hórházul használtatván, azért a beszállásolási törvény életbe lépte folvtán nem az előbbi szerződéses 1080 frt évi bér, hanem a tényleg elhelyezett beteglétszám szerinti napi megtérítés fizettetik, nielv összeg ezen évre 194 frt 33 krt tesz ki és ennél többre a jövőben sem fog rúgni. E cimen tehát tényleg 916 frt 8 kinyi oly hiány forog fenn, melynek fedezete pótlást igényel. 5. Az eddig az árvatartalék alapból fizetett árvaszéki pénztárnoknak, könyvelőnek és 3 napi dijasnak összesen 2895 frt. évi illetménye az állami javadalmazásba felvétetvén, jövőre az emiitett összeg az árvatartalék alap javára marad, ellenben az árvaszéki hátralékok elintézéséig engedélyezett 6-ik pót ülnök a létszámba fel nem vétetvén, amennyiben arra a jövőben is szükség leend, az azzal járó illetmény ezentúl is az árvatartalék alapból lesz fedezendő. 6. Az irodai személyzetnél az igtatók, kiadók és irattáraok illetménye egyenként 150 frt. lakbérrel, a 8 irnok illetménye pedig 100 frt. lakbérrel emeltetett, ellenben a dijnokok eddigi 400 frt és napi dijasoknak 365 frt illetniénve egységesen 360 frtra szállíttatott le; itt tehát, tekintettel az állásra, a fizetésre és a hivatali foglalkozásra, aránytalanság van, melv méltányosság szerint is kiegyenlitendő volna, mert például az előirányzat szerint az igtatói, kiadói és lajstromozói fizetés 850 frt. vagyis a megyei 3-ad aljegyző 800 frt. fizetésnél 50 írttal több lenne, az irnokök fizetése pedig 600 frt. vagyis a velük ugyanegy munkát teljesítő dijnokokéhoz képest majdnem mégegyszer annyi lenne és emellet a dijnokok eddig élvezett fizetésüknél is kevesebbet kapnának, ami nem indokolható, A fentebbi pontokban részletesen előadott és indokolt külömbözetek kiegyenlítésével tehát feltéve azt, hogy az itt nem érintett tisztviselői illetmények a magas belügyminisztérium által előirányzott összegekben állapíttatnak meg, a megye jövő háztartása a törvénvileg meghatározott javadalmazás keretén belől akkép volna berendezendő, hogy a segéd és kezelő személyzet létszámába az eddigi közigazgatási lajstromozó — a szolgaszemélyzeti létszámba pedig a jelenlegi 3-ik központi tisztikatona is felvétessék, ellenben az utóbbiból az előirányzott 2 központi házi szolga és 2 loválí'hájdu töröltetvén, ézeknek összes illetménye, valamint a 2 igtató, 2 kiadó és egy irattárnok részére előirányzott 850 frt. illetményből levonandó 50 frt. és a 8 irnok részére előirányzott 600 frt illetményből szintén levonandó 50 frt. összeg a fentebbi 1., 3. és 6. pontokban érintett külömbözetek kiegyenlítésére fordíttassák a következő beosztással u. is: a) felveendő volna 1 közigazgatási lajstromozó 700 frt. évi fizetés és 100 frt. lakbér átalánynyal ; b) felveendő volna 1 tiszti katona 150 frt évi fizetéssel; c) felveendő volna a 11 szolgabirói tiszti katona fizetése pótlásául a jelenlegihez képest egyenként 30 frt. összesen 330 frt; szólhat hozzá! .. Juliska elmondotta szomorú élettörténetét, de könnyek között hozzá tette azt is, hogy meg kell nyugodnia sorsában, azon segíteni nem lehet; azt az asszonyt, a ki őt e veszedelembe vitte elárulnia nem szabad, fogadása, esküje tiltja azt s könnyek között könyörögve kérte a jó öregasszonyt, hogy ne szóljon erről a világon másnak senkinek. A jó Isten őrködik telettünk, legyen meg az ő szent akarata! . . Juliska nem ismerte e derék, jó üreg asszonyt, de fölismerte benne angyalát, a ki őt nyomorából legnagyobb elhagyatottságában felemelte. Mi e derék nőben Romkányi grófnőt ismertük fel. Romkányi grófnőt, e buzgó vallásos nőt jó szívéért, jóságáért meszsze vidék szegényei áldották. Az elhagyatottak, a szegények valóságos angyala volt. E derék nő felfogta rendeltetését, kötelességét; tudta azt, hogy a gondviselés nem azért áldotta őt, meg e földön annyi javakkal, hogy azt elpazarolja s csak önvágvainak kielégítésére használja fel azokat, hanem igenis, hogy a szegényeknek, az éhezőknek is juttasson belőlük, hogy azokat szegénységükben gyámolítsa, hogy azoknak angyala legyen. Juliskát e reá mért kémény csapás megtörni látszott. Sokáig feküdt ágyban betegen. E derék grófnő résztvevő nyájassággal gondoztatta, ápoltatta őt hetegségében. Edzett természete végre is győzött a betegség fölött. Felkelhetett ágyából. Napról-napra kedvesebb lett a grófnő előtt, kinek valóságos kedvence lőn annál is inkább, mivel a grófnőtől a gondviselés — a kit különben annyi jóval megáldott a legnagyobb áldást, mit egy nőnek adhat, megvonta tőle. A grófnőnek nem voltak gyermekei. Egy szép leánygyermeket adott néki az ég, de azt is elvette, az is olyan szép, kékszemű, szőkefiirtii angyal volt, mint Juliska. A grófnő utóbb gyermekének fogadta s valódi édes anyja lett. Az örömkönnyük oly élénken tükrözték viszsza a boldogságot, midőn e szépen fejlő, gyönyörű gyermekre tekintettek szemei. Egéiz arca a boldogságtól d) felveendő volna 3 díjnok fizetése pótlásául egyenként 40 frt, összesen 120 frt. és 3. napidíjas fizetése pótlásául egyenként 5 frt, öszszesen 15 frt., végre felveendő lenne az előirányzatból szinte kihagyott horvátnyelv fordítás cimen 100 frt vagyis összesen 1515 frt, ehhez hozzá adva a megye saját jövödelme cimén levont 961 frt pótlási hiányt, ezzel az elsorolt kiegyenlítési szükséglet összesen 2476 irtot tesz ki, melynek fedezetéül szolgálna: ' a) a fel nem állítandó két lovas hajdú illetményére és lótartási átalányára előirányzott 800'frt; b) a fel nem állítandó 2 központi háziszolga illetményére előirányzott 400 frt; o) egy lovashajdú ruházati átalányában 60 frt 50 kr; (I) az igtatói, kiadói és irattárnoki fizetéseknek lakbérrel együtt 800 írtban megállapításával az arra előirányzott többlet 250 frt; e) a 8 irnoki fizetésnek lakbérrel együtt 550 írtban megállapításával az arra előirányzott többlet 400 frt vagyis összesen 1910 frt 55 kr., maradna tehát még ezenfelül pótlandó 565 frt 45 kr., mely összeg fedezetét abban találná, hogy a perlaki és sümegi megyei épületeknek eddig foglár kaszárnyáid használt részei is a kir. csendőrség felállításával megfelelő bérlet utján hasznosíthatók lesznek. A fentebbiekben előterjesztett háztartási berendezés, melvlyel a. magas belügyminisztérium által előirányzott és csak csekély részben módosított szükséglet, a megye részére meghatározott o Ov O javadalmazás keretén belől kellő kiegyenlítését találja, annyival inkább ajánltatik kegyes elfogadásra, mert azáltal a megye háztartása helyes arányú egyensúlyban, a közigazgatás érdekeinek és az e részbeni követelmén veknek teljes kielégítésével nverendi megállapítását. Végre a törvénynek a megyeházi alap létesítésére vonatkozó rendelkezését illetőleg- meg-O O jegyeztetik, hogy ily alap létesítése a jelen viszonyok között egyéb közcélra úgysem hasznosítható perlaki nagy filanda és kis sóház, úgy a zala-szántói megyei épületek eladása által volna eszközlendő akkép, hogy a befolyandó vételár, mint megyeházi törzsalap a törvény rendelete értelmében külön kezeltetvén, annak kamatjövödelme kizárólag a megyei épületek íentafrtás'ánV és tőke állaga is semmi más célra, mint szükség esetén megyeház építésére fordíttassék. Kelt Zala-Egerszegen, 1883. évi április hó 6-án. SVASTITS BENŐ s. k alispán. Megyei élet. Zalamegye állandó választmányának 1883. évi április '25. tartott ütése jegzőlcőnyvéből. Czukelter József megyei főszámvevő ur jelentése, mely mellett a megyei utépítészeti alapról Skublics Zsigmond megyei fopénztárnok ur által 1H82. évről szerkesztett zárszámadást az utszerszámokról szóló leltárral együtt bemutatja azzal, hogy a zárszámadás általa szabályszeriileg megvizsgáltatván, a vizsgálati jegyzőkönyv szerint a számadás ragyogott, ha Juliskára nézett, hiszen mintha csak az ő boldogult édes gyermekét látta volna . . .az is ilyen nagyon szép volt! A grófnőnek, mióta férje távol, meszsze földeken harcolt, Juliska lett minden öröme, boldogsága ... A ki Juliskát az előtt ismerte, mint azt az egyszerű kis falusi leányt, alig ha, vagy épen nem ismert volna többé rá, ha azt most a fényes grófi termekben meglátta volna. Juliska, kit a grófnő angyal jósága, valódi édes anyai szeretete szíve legmélyebb hálájára kötelezett, megelégedett, boldog volt, ha szerető anyja ölébe borulhatott, kezeit a hála forró csókjaival boríthatá; ez a boldogsága azonban nem soká szokott tartani, nem soká szokott szívében maradni. Lelke, mint fényes kalitba zárt s bár szerető, gondos kezek által ápolt kismadár, kinek másfelé hazája, messze, messze vágyott. A fény, a pompa, a grófnő angyali jósága, szeretete nem tudta vele feledtetni messze azt az egyszerű kis házat, benne az ősz, s most ő miatta kétségbeesett édes apát. Gyakorta látták Juliskát elvonulva zokogni magában.... vissza csendes falujába vágyott . . . O, csak még egyszer mehetnék el oda . . . borulhatnék le édes atyám előtt . . . könyek között kérhetném bocsánatát meggondolatlanságomért. . . mire Imre iránt végtelen szerelmem vitt . . . bizonyíthatnám be ártatlanságomat! Oh! de ennek . . .mindennek vége! Minden ellenem bizonyít és ártatlanságom mellett semmi! IIa így kellene ősz apám elé járulnom . . . nem birná el szívem ! Majd lelke elszállt messzebb, sokkal messzebb Imréjéhez. S mintha az a köny, mely most jelent meg szemeiben, sokkal fényesebben ragyogna . . . O, ha Imre még igazán élne! . . Ha vissza jönne még! Majd ismét bánatosb lett arcza . . . nagyon szomorú lehetett gondolata! . . . Mintha elsötétült volna körülötte minden. Bánatosan hajtá le fejét kezeibe . . . IIa vissza jönne is uiég ... a faluba érve, elmondanák neki az emberek, hogy édes apám elűzött, elhajtott a háztól — s én világgá bujdostam . . . s azóta híremet se hallják ... és keservesen zokogni kezdett ... iF 1 -t 1 • -