Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-04-29 / 17. szám

központi állatorvos — egyenként 600 frt. évi fizetéssel és igy egészben az előbl» 1200 frt. he­lyett 1800 frt évi szükséglettel vétetett tél; erre nézve habár kérdésessé tehető, váljon a 3 állat­orvos a megye nagy kiterjedésénél fogva az ál­lategészség rendőri eljárást képes lesz-e sikeresen teljesíteni, de másrészről tekintve, hogy a fize­tési többlettel előirányzott intézkedés célját csak is az képezhette, hogy az állatgyógyászatra tel­jesen képesített szakegyének alkalmaztassanak, ezen cél indokából elfogadandó volna. 3. Az eddigi 14 tiszti katonának létszámá­ból is töröltetett egy, a 11 szolgabirói tiszti ka­tonának évi 150 frt. illetménye pedig 120 frtra leszállíttatott, ellenben újbóli szaporitásiil felvé­tetett 2 lovas hajdú, 2 központi házi szolga és 11. szolgabirósági hivatalszolga; — az 1. tiszti katonának törlése teljesen indokolatlan, mert a megye főtisztviselői részére mindig 14 tiszti ka­tonát tartott, kik nem csupán szolgáknak, ha­nem inkább az állással járó hivatali tartozékok­nak tekinthetők; ép oly kevéssé indokolható a 11. szolgabirói tisztikatona illetményének leszál­lítása, miután eddig 150 frt. évi fizetésük úgy is a megélhetés legszűkebb mértékéhez volt szabva; de másfelől amily szükséges az újból előirányzott 11 szolgabirósági hivatal szolgai ál­lomások rendszeresítése, azon okból, mert a fog­lárság megszűntével az eddig a szolgabirói hiva­taloknál egy ordinánc foglár által teljesített hi­vatalos szolgálat nélkűlözhetlen, ép oly kevéssé bir a mulhatlan szükségesség indokával a köz­pontnál előirányzott 2 házi szolgának és 2 lovas hajdúnak felállitása, mely állomások eddig sem voltak rendszeresítve és alkalmazásuk más lé­nyegesen szükségesebb kiadások mellett alig pó­tolna érezhető hiányt, miért is ezek felállitása helyett a részükre előirányzott illetmény összeg egyéb szükségesebb kiadásokra, illetőleg a fen­forgó külömbözetek kiegyenlítésére lenne fordí­tandó. 4. A megye saját jövödelme cimén a java­dalmazásból levont 1435 frt. összegre nézve meg kell jegyezni, hogy ennyi jövödelme a megyé­nek tényleg nincs és nem is volt; mert a folyó évre helybenhagyott költségvetés szerint is a megyének közigazgatási célokra fordítható összes évi jövödelmét képezte a sümegi épületért az adóhivatal által fizetett 100 frt. évi bér, továbbá a magas belügyminisztérium által régi megye­ház alap cimén kiszolgált 4600 frt. államköt­vény utáni 224 frt 59 kr. kamat és a katonai csapat kórházul használt nagykanizsai épületért napi megtérítésül járó 194 frt 33 kr. vagyis összesen 518 frt 92 kr. és igy a levont 1435 O«/ írtnál 916 frt 8 krral kevesebb; ezen csekély jövödelemnek főindoka az, hogy a sümegi kir. járásbíróság és telekkönyvi hivatal által hasz­nált épületért, valamint a kir. ügyészség által használt zala-egerszegi épületért az állam a me­gyének egyátalán semmi bért nem fizet; továbbá mert a lovas katonaság elvonulása folytán a szántói megyei épület teljesen üresen áll s a jövő­re se 11 1 lesz bérlet utján hasznosítható, végre mert E percben kocsi robogása hallatszott. A nép zaj között utat engedett, de e zajban volt valami az öröm, a kedves meglepetés nyilvánulásából is. A díszes fedett üveg hintóból egy gazdagon öltözött koros nő szállt ki. Ez a nó' amint észrevette a Mária kép eló'tt térdeplő élettelen leányt, azonnal odasietett hozzá. * * * A Mária-kép előtt térdeplő leány a szegény Juliska volt; mire ismét magához tért, felemelhette bágyadt, nehéz szempilláit, egy soha nem látott ismeretlen világ tárult föl szemei előtt. Pazar fényben úszott itt minden. Gazdagon bútorozott szobában, puha bársony pamlagon feküdt. Mellette egy éltes nő ült, aggódó szemekkel, részt­vevő bánatos tekintettel figyelve a leány minden moz­dulatára, minden lehelletére . . . A mint a beteg leány felnyitotta szemeit, az éltes nő gyengéden feléje hajolt. - Leányom, — szólt a nő — Isten parancsolja azt nekünk, hogy mi, a kiket a gondviselés jobb sorssal áldott meg, ne hagyjuk el a szegényeket, árvákat. — En téged, jó leány, a Mária-kép előtt találtalak . . . élet­telenül, nagyon betegen. — Az emberektől kérdeztem, hogy isinernek-e téged? . . Senki nem ismert. Ha bal­sorsod űzött, jó helyre menekültél, a Mária-kép elé. Jó Anyánk nem hagyja el azokat, a kik hozzá folyamod­nak, letörli ő bánatos könyeinket, megvigasztalja szo­morú szivünket. A kegyes Isten malasztjait rendesen az ő keze által osztja szét. — Szólj édes leányom, honnét jösz, mi bajod? . . . Légy őszinte, bizalmas hozzám! Ha segíthetek bajodon, én segíteni fogok! Juliska magához térve, zokogva borult a feléje hajló asszony ölére, csókokkal halmozta el, könnyekkel áztatta ennek kezeit. A hála könnyűi voltak e torró könnyek . . . Ezerszer elmondották ezek azt, a mit sza­vakban kimondani, elmondani nem lehet ... Oly édesek, oly szereretetteljesek voltak a szavak, a miket e nő hozzája intézett, ugy a szívéig, a lelke-mélvéig hatottak! így csak egy égből alászállott angyal, az ő őrzőangyala a nagykanizsai épület katonai hórházul használ­tatván, azért a beszállásolási törvény életbe lépte folvtán nem az előbbi szerződéses 1080 frt évi bér, hanem a tényleg elhelyezett beteglétszám szerinti napi megtérítés fizettetik, nielv összeg ezen évre 194 frt 33 krt tesz ki és ennél többre a jövőben sem fog rúgni. E cimen tehát tény­leg 916 frt 8 kinyi oly hiány forog fenn, mely­nek fedezete pótlást igényel. 5. Az eddig az árvatartalék alapból fizetett árvaszéki pénztárnoknak, könyvelőnek és 3 napi dijasnak összesen 2895 frt. évi illetménye az ál­lami javadalmazásba felvétetvén, jövőre az em­iitett összeg az árvatartalék alap javára marad, ellenben az árvaszéki hátralékok elintézéséig en­gedélyezett 6-ik pót ülnök a létszámba fel nem vétetvén, amennyiben arra a jövőben is szükség leend, az azzal járó illetmény ezentúl is az ár­vatartalék alapból lesz fedezendő. 6. Az irodai személyzetnél az igtatók, ki­adók és irattáraok illetménye egyenként 150 frt. lakbérrel, a 8 irnok illetménye pedig 100 frt. lakbérrel emeltetett, ellenben a dijnokok eddigi 400 frt és napi dijasoknak 365 frt illetniénve egységesen 360 frtra szállíttatott le; itt tehát, tekintettel az állásra, a fizetésre és a hivatali foglalkozásra, aránytalanság van, melv méltá­nyosság szerint is kiegyenlitendő volna, mert például az előirányzat szerint az igtatói, kiadói és lajstromozói fizetés 850 frt. vagyis a megyei 3-ad aljegyző 800 frt. fizetésnél 50 írttal több lenne, az irnokök fizetése pedig 600 frt. vagyis a velük ugyanegy munkát teljesítő dijnokoké­hoz képest majdnem mégegyszer annyi lenne és emellet a dijnokok eddig élvezett fizetésüknél is kevesebbet kapnának, ami nem indokolható, A fentebbi pontokban részletesen előadott és indokolt külömbözetek kiegyenlítésével tehát feltéve azt, hogy az itt nem érintett tisztviselői illetmények a magas belügyminisztérium által előirányzott összegekben állapíttatnak meg, a megye jövő háztartása a törvénvileg meghatá­rozott javadalmazás keretén belől akkép volna berendezendő, hogy a segéd és kezelő személy­zet létszámába az eddigi közigazgatási lajstro­mozó — a szolgaszemélyzeti létszámba pedig a jelenlegi 3-ik központi tisztikatona is felvétessék, ellenben az utóbbiból az előirányzott 2 központi házi szolga és 2 loválí'hájdu töröltetvén, ézeknek összes illetménye, valamint a 2 igtató, 2 kiadó és egy irattárnok részére előirányzott 850 frt. illetményből levonandó 50 frt. és a 8 irnok ré­szére előirányzott 600 frt illetményből szintén levonandó 50 frt. összeg a fentebbi 1., 3. és 6. pontokban érintett külömbözetek kiegyenlítésére fordíttassák a következő beosztással u. is: a) felveendő volna 1 közigazgatási lajstro­mozó 700 frt. évi fizetés és 100 frt. lakbér áta­lánynyal ; b) felveendő volna 1 tiszti katona 150 frt évi fizetéssel; c) felveendő volna a 11 szolgabirói tiszti katona fizetése pótlásául a jelenlegihez képest egyenként 30 frt. összesen 330 frt; szólhat hozzá! .. Juliska elmondotta szomorú élet­történetét, de könnyek között hozzá tette azt is, hogy meg kell nyugodnia sorsában, azon segíteni nem lehet; azt az asszonyt, a ki őt e veszedelembe vitte elárulnia nem szabad, fogadása, esküje tiltja azt s könnyek között könyörögve kérte a jó öregasszonyt, hogy ne szóljon erről a világon másnak senkinek. A jó Isten őrködik telettünk, legyen meg az ő szent akarata! . . Juliska nem ismerte e derék, jó üreg asszonyt, de fölismerte benne angyalát, a ki őt nyomorából legnagyobb elhagyatottságában felemelte. Mi e derék nőben Romkányi grófnőt ismertük fel. Romkányi grófnőt, e buzgó vallásos nőt jó szívéért, jóságáért meszsze vidék szegényei áldották. Az elhagya­tottak, a szegények valóságos angyala volt. E derék nő felfogta rendeltetését, kötelességét; tudta azt, hogy a gondviselés nem azért áldotta őt, meg e földön annyi javakkal, hogy azt elpazarolja s csak önvágvainak ki­elégítésére használja fel azokat, hanem igenis, hogy a szegényeknek, az éhezőknek is juttasson belőlük, hogy azokat szegénységükben gyámolítsa, hogy azoknak an­gyala legyen. Juliskát e reá mért kémény csapás megtörni lát­szott. Sokáig feküdt ágyban betegen. E derék grófnő résztvevő nyájassággal gondoztatta, ápoltatta őt heteg­ségében. Edzett természete végre is győzött a betegség fö­lött. Felkelhetett ágyából. Napról-napra kedvesebb lett a grófnő előtt, kinek valóságos kedvence lőn annál is inkább, mivel a grófnőtől a gondviselés — a kit külön­ben annyi jóval megáldott a legnagyobb áldást, mit egy nőnek adhat, megvonta tőle. A grófnőnek nem vol­tak gyermekei. Egy szép leánygyermeket adott néki az ég, de azt is elvette, az is olyan szép, kékszemű, szőkefiirtii angyal volt, mint Juliska. A grófnő utóbb gyermekének fogadta s valódi édes anyja lett. Az örömkönnyük oly élénken tükrözték visz­sza a boldogságot, midőn e szépen fejlő, gyönyörű gyer­mekre tekintettek szemei. Egéiz arca a boldogságtól d) felveendő volna 3 díjnok fizetése pótlá­sául egyenként 40 frt, összesen 120 frt. és 3. napidíjas fizetése pótlásául egyenként 5 frt, ösz­szesen 15 frt., végre felveendő lenne az előirány­zatból szinte kihagyott horvátnyelv fordítás cimen 100 frt vagyis összesen 1515 frt, ehhez hozzá adva a megye saját jövödelme cimén levont 961 frt pótlási hiányt, ezzel az elsorolt kiegyen­lítési szükséglet összesen 2476 irtot tesz ki, melynek fedezetéül szolgálna: ' a) a fel nem állítandó két lovas hajdú illet­ményére és lótartási átalányára előirányzott 800'frt; b) a fel nem állítandó 2 központi háziszol­ga illetményére előirányzott 400 frt; o) egy lovashajdú ruházati átalányában 60 frt 50 kr; (I) az igtatói, kiadói és irattárnoki fizeté­seknek lakbérrel együtt 800 írtban megállapí­tásával az arra előirányzott többlet 250 frt; e) a 8 irnoki fizetésnek lakbérrel együtt 550 írtban megállapításával az arra előirányzott többlet 400 frt vagyis összesen 1910 frt 55 kr., maradna tehát még ezenfelül pótlandó 565 frt 45 kr., mely összeg fedezetét abban találná, hogy a perlaki és sümegi megyei épületeknek eddig foglár kaszárnyáid használt részei is a kir. csendőrség felállításával megfelelő bérlet utján hasznosíthatók lesznek. A fentebbiekben előterjesztett háztartási be­rendezés, melvlyel a. magas belügyminisztérium által előirányzott és csak csekély részben módo­sított szükséglet, a megye részére meghatározott o Ov O javadalmazás keretén belől kellő kiegyenlítését találja, annyival inkább ajánltatik kegyes elfo­gadásra, mert azáltal a megye háztartása helyes arányú egyensúlyban, a közigazgatás érdekeinek és az e részbeni követelmén veknek teljes kielé­gítésével nverendi megállapítását. Végre a törvénynek a megyeházi alap lé­tesítésére vonatkozó rendelkezését illetőleg- meg-­O O jegyeztetik, hogy ily alap létesítése a jelen vi­szonyok között egyéb közcélra úgysem haszno­sítható perlaki nagy filanda és kis sóház, úgy a zala-szántói megyei épületek eladása által volna eszközlendő akkép, hogy a befolyandó vételár, mint megyeházi törzsalap a törvény rendelete értelmében külön kezeltetvén, annak kamatjövö­delme kizárólag a megyei épületek íentafrtás'ánV és tőke állaga is semmi más célra, mint szük­ség esetén megyeház építésére fordíttassék. Kelt Zala-Egerszegen, 1883. évi április hó 6-án. SVASTITS BENŐ s. k alispán. Megyei élet. Zalamegye állandó választmányának 1883. évi április '25. tartott ütése jegzőlcőnyvéből. Czukelter József megyei főszámvevő ur jelentése, mely mellett a megyei utépítészeti alapról Skublics Zsig­mond megyei fopénztárnok ur által 1H82. évről szer­kesztett zárszámadást az utszerszámokról szóló leltárral együtt bemutatja azzal, hogy a zárszámadás általa sza­bályszeriileg megvizsgáltatván, a vizsgálati jegyzőkönyv szerint a számadás ragyogott, ha Juliskára nézett, hiszen mintha csak az ő boldogult édes gyermekét látta volna . . .az is ilyen nagyon szép volt! A grófnőnek, mióta férje távol, mesz­sze földeken harcolt, Juliska lett minden öröme, bol­dogsága ... A ki Juliskát az előtt ismerte, mint azt az egy­szerű kis falusi leányt, alig ha, vagy épen nem ismert volna többé rá, ha azt most a fényes grófi termekben meglátta volna. Juliska, kit a grófnő angyal jósága, va­lódi édes anyai szeretete szíve legmélyebb hálájára kö­telezett, megelégedett, boldog volt, ha szerető anyja ölébe borulhatott, kezeit a hála forró csókjaival boríthatá; ez a boldogsága azonban nem soká szokott tartani, nem soká szokott szívében maradni. Lelke, mint fényes kalitba zárt s bár szerető, gondos kezek által ápolt kis­madár, kinek másfelé hazája, messze, messze vágyott. A fény, a pompa, a grófnő angyali jósága, szeretete nem tudta vele feledtetni messze azt az egyszerű kis házat, benne az ősz, s most ő miatta kétségbeesett édes apát. Gyakorta látták Juliskát elvonulva zokogni magában.... vissza csendes falujába vágyott . . . O, csak még egyszer mehetnék el oda . . . borulhatnék le édes atyám előtt . . . könyek között kérhetném bocsánatát meggondolatlanságomért. . . mire Imre iránt végtelen szerelmem vitt . . . bizonyíthatnám be ártatlanságomat! Oh! de ennek . . .mindennek vége! Minden ellenem bizonyít és ártatlanságom mellett semmi! IIa így kellene ősz apám elé járulnom . . . nem birná el szívem ! Majd lelke elszállt messzebb, sokkal messzebb Imréjéhez. S mintha az a köny, mely most jelent meg szemeiben, sokkal fényesebben ragyogna . . . O, ha Imre még igazán élne! . . Ha vissza jönne még! Majd ismét bánatosb lett arcza . . . nagyon szomorú lehetett gondolata! . . . Mintha elsötétült volna körülötte minden. Bánatosan hajtá le fejét kezeibe . . . IIa vissza jönne is uiég ... a faluba érve, elmondanák neki az emberek, hogy édes apám elűzött, elhajtott a háztól — s én vi­lággá bujdostam . . . s azóta híremet se hallják ... és keservesen zokogni kezdett ... iF 1 -t 1 • -

Next

/
Thumbnails
Contents