Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-04-22 / 16. szám

Zala-Egerszeg, 1883. április 22. 1(>. szám. ZALAMEGYE társadalmi, közaűvslődesi és gazdászati hetilap. A Za 1 amegy ei gazdasági egyesület hivatalos közi ö u y e. Megjelenik minden vasárnap. Alispáni előterjesztés u uit ijuék háztartásáról szó/ó 1883. évi AI./, c. l(i. §-a értei méhen Zulum címén ek járás! Leosztásáról, a tisztviselők-, nettód-kezelő- és szaltjaszeiné*'t/zet léhzámríról és illetményeiről. A megyék háztartásáról szól«') 1X83. évi X\ . t. c. 1 i>-a értelmében a megyei törvényhatóságok részére. hogv közigazgatási- árva és gyámhatósági kiadásaikat e célra felhasználhat«') saját jövedelmeik mellett fedezhessék, az 1884-ik évtől kezdve évenkint, az idézett törvényhez csatolt mellékletben megállapított összegek fognak az állampénztárból kiszolgáltatni ; ugyanazon törvény Hl. pedig rendeli, hogy a megyék háztartásának az említett törvény szerint való berendezése céljából a belügyminiszter az egyes megyék részére meghatározott összegeknek alapul szolgált kimutatásokat a megyéknek megkiildvén, ezen kimutatások nyomán a megyének járások szerinti beosztása, valamint a tisztviselők számának és illetményeinek meghatározása iránt a törvén v korlátain belül s a belügyminiszter jóváhagyásával a megyék az 1883. év folyamán ideje korán alkotandó szabályrendeletben intézkednek. mely alkalommal a járások területe és székhelye a járásbíróságok területeivel és székhelyeivel lehetőleg megegyezően állapítandók meg. Kzen törvényszakaszok szolgálnak alapul és irányul a nagyméltóságú belügyminisztérium t. évi március hó 22-én 18231. szám alatt kibocsátott azon körrendeletének foganatosítására, nielvlvel a megye részére meghatározott s jövőre évenkint az állampénztárból kiszolgáltatandó javadalmazási összeg részletes kimutatását oly felhívással kiildé meg, hogy a megyének járások szerinti beosztásáról — a tiszti- segédkezelő és szolgaszemélyzet számának és illetményeinek megállapításáról a törvény l(i. §-ában előirt bálvrcndcletet mielőbb megalkotván, azt jóváhagyás végett felterjeszsze. 1. A megye háztartásának a törvény által kívánt berendezésénél tehát első sorban a megyének járások szerinti beosztása lévén megállapítandó, erre nézve fenn forog azon körülmény, hogy a közölt kimutatása jelenlegi járási beosztás alapján és legnagyobb részt a jelenlegi személyzeti létszám arányában állíttatván össze cs ugvan ezen alapon állapíttatván meg a megye részére kiszolgálandó javadalmazási összeg is, ez által már lényegileg eleje van véve egv olv ujabb járási beosztásnak, mely esetleg a járások szaporítását célozná, mert a 1 1 járás részére megállapított javadalmazásból annál több járásra költség nem kerülvén, miután a megyének e célra fordítható) saját jövedelme nincs, önként következik, hogv a jelenleginél több járás fel sem állítható, ha csak e végre külön pótadó igénybe nem vétetik, de ezt a jelen viszonyok közt indokoltnak annál kevésbbé lehetne tartani, mert annak elkerülhetlen szükségességét a közigazgatás általános erdeke nem igazolja, e nélkül pedig a pótadó árán eszközölt járási szaporítás nem volna összeegyeztethető a lelkiismeretesség azon szigorú követel mén vével, melv elől elzárkózni a különben tán helyes helvi érdekek méltán vlatából sem szabad. Másik két módja tehát egy oly ujabb járási beosztásnak, melv a jeleidegit megváltoztatná, volna — a járások kevesbítése. vagy azoknak célszerűbb ki kerekítése, esetleg némely járásnak megszüntetése mellett egy más célszerűbbnek fölállítása. Az elsőnek határozottan ellent mond a megyének kedvezőtlen helyrajzi fekvése, hosszan és szabálytalan irányban clnvuló nagy kiterjedése, melynél fogva a járási központok vidéki körzete a közigazgatási hatósági teendők sikeres elláthatása szempontjából a jelenleginél számra kevesebb s igv területre nézve O O J még nagyobb kikerekitéssel célszerűen egyáltalán meg nem állapítható; — ugyan az említett körülmények képezik egyszersmint akadályát annak, hogy a közigazgatási járások területi beosztása a járásbíróságok területével megegyezően állapítassék meg, főleg azon indokból, mert a megye területen a balaton-füredi járásbíróságon kivül — mely csak felerészben van e megyebeli községekből alakítva még 8 járásbíróság létezvén, ezeknek területéved a számra 11 s a közigazgatás legfőbb érdekei szempontjából nem apasztható szolgabimságoknak egvező beosztása teljesen lehetetlen; a székhelyeket illetőleg a N járásbíróság székhelye a szolgabiróságokéval megegyez, kivételt csak is a b.-füredi járási)iróság képez, de minthogy a Balaton-Füredre tervezett szolgabiróság felállítását a magas belügyminisztérium jóvá neui hagyta és az arra megkívántató költséget sem vette fel a javadalmazásba, ennélfogva a fentebb kifejtettek indokából e tekintetben sem lehetséges a teljesen egvező megállapítás eszközlése cs itten kell, hogy általában sajnálattal említessék fel a megve érzékeny hátrányául az. hogy a járásbíróságoknak csekély száma s részben aránytalan beosztása miatt elesik a megye a törvény által is kivánt közigazgatási és járásbirósági egyező területi megállapítás előnyétől, mi által a különböző székhelyekre utalt lakosságnak nagy terheltetése okoztatik, de a hivatalos ügyvitelnek is többféle nehézségei idéztetnek elő és mindez kétségtelenül nyomasztólag hat közállapotainkra ; ennek azonban íookát a járásbíróságoknak csekély száma képezvén, ezen csupán a közigazgatási beosztás megváltoztatásával segíteni nem lehet. Hátra volna tehát még a közigazgatási járások ujabb beosztása, tekintetében annak netáni lehetősége, hogv azon szolgabiróságok helyett, melyek nem egyúttal járásbirósági székhelyek is, a vagy azok valamelyike helyett nem volna-e egy más járás célszerűbben felállítható; az említett 3 járás a perlaki, pacsai és a novai, ámde ezen mindhárom járásnak fennállását több oldalú köztekintetek teszik clkerülhetleniil szükségessé. elannyira, miszerint azok bármelyikének megszüntetése kérdésbe alig is hozható, azon okból, inert helyette egy más járának felállítása célszerűségi szempontból sem felelne meg a közérdek követeiméin cinek és itt különösen a novai járásra nézve megemlítendő az, hogy habár ezen járás 52 községével csak 1 T> 143 számú lakossággal bir, de községeinek sajátságos helyrajzi fekvésénél és közlekedési viszonyainál fogva ulv annvira elkülönített körzetet képez, hogy annak „Zalamegye" tárcája. B s sr © i '4 f äfi T © — Beszély. — Irta • Tomka Géza. (Folytatás.) III. Verőfényes szép, tavaszi délután volt. Víg madárszó zengett hegyen-völgyön mindenütt. Fehér Mártonék kert jében is szépen daloltak a messze vidékekről visszaszállt madarak. Juliska is kijött a kertbe, hogy megkérdezze tőlük, találkoztak-e Imréjével, elvitték-e neki üzenetét, üzent vissza . . A szép leány halavány arcán két nehéz könycsepp futott végig. Dehogy is szóltak vele. Imre régen elesett az ütközetben. Azt beszéli a faluban minden ember, a jegyző urnák már meg is jött volna a levél. A gróf ur is olvasta az újságban. Igen! igen ő elveszett, meghalt, nem jön vissza soha, soha többé. A visszaérkezett madarak csevegtek, csevegtek, de ő azokat meg nem értette. Víg nótájuk csak jobban fájt az ő bánatos lelkének. Távolabb a siirii bokrokban végre megzendült egy bánatos panaszos hang, olyan édesen, fájón. A fülemile siratta a párját. Ezt hallgasd szegény beteg leány, ez illik a te fájó szívedhez! Míg a fülemile szólt, Juliska is rákezdett egy szomorú nótára, mintha csak a fülemile panaszával akart volna versenyt dalolni: Xent tudom én, mi a hajóm Fáj a lelkem, csak azt tudom. A fájdalom luv szerelem Szerelemhői lett gyötrelem. () ég! mi hántja lelkemet, Saját szivem ver engemet. Ne verj engem édes szivem Ütésedtől fáj a lelkem! . . Mig a fülemüle szólt, azon a kis kerti padon annyi mindent gondolt. Elgondolta magában, hogy nála boldogtalanabb nincs a földön, a kinek nincsen senkije a nagy világon, kinek legalább elmondhatná, elpanaszolhatná végtelen fájdalmát. Manczi volt eddigelé egyetlen résztvevője bánatában . . . ó, hogy szerették ők egymást! Az is elhagyta . . . aztán kikiáltott lány lett a faluban, fényes cifra ruhában jár. ujjal mutogatnak rá az emberek, hogy ez a fiatal gróf szeretője. Nem is illik már többé ő hozzá . . . majd vissza gondolt arra, a mit az éjjel álmodott, gyenge rózsapir futotta be arcát, kisirt szemei mintha mosolyogtak volna. Almában együtt volt Imréjével, ó hogy ölelte őt szívére, hogy boritotta el ajkát forró csókokkal !...<). csak még egyszer beszélhetne vele, még egyszer borulhatna vállára . . . súghatná fülébe, hogy nem feledte el, hogy szereti most is, szereti örökre... A kert végéről, a sövények megül ócska, kopott kendővel fején egy összeesett, vézna kis alak közeledett lassú léptekkel Juliska felé. Mély barázdák húzódtak végig a sötét olajszínű arcbőrön. A vén Bábi volt. a cigányasszony, rendes szokott dalát dúdolva magában : „ Van itt virág, iratos fii, Minden a javából. Meggyógyul, ki erejétől. Ki tnei/ illatától —" Juliska lelkét különös valami fogta el, midőn ezt a vén asszonyt meglátta s midőn látta, hogy egyenesen feléje közeledik. A kiről a falu azt beszéli, hogy minden tudó, mindenre képes, hogy rettenetes a hatalma. Halálos beteget meggyógyít, a jövendőt, szerencsét, szerencsétlenséget kiveti a kártyáján ; éjjel a holtakkal beszélget, izenetet visz nekik s hírt hoz róluk. Mit kereshet ez az asszony most itt náluk'?! . . Edes apám eltiltotta régen a háztól, azt mondva, hogv még bajt, szerencsétlenséget hozhat a házra. Azóta nem jön a Manczi hozzánk. Oh! ha Manczi nem maradt volna tőlem el, tudom nem lett volna az sem az, a minek most a faluban tartják. Az emberek ugy félnek tőle, szegény aszszonvtól, pedig a ki annyi jót tesz, az nem lehet gonosz. Szegény öreg Bábi néni! mikor még piciny gyermek voltam, hányszor hordozott a karján, hányszor csitított el dalával — ha sírtam . . . . . . Hogy néz rám! . . . Akar valamit mondani . . . Eléje sietek, megszólítom. Hozta Isten öreg néne! Adjon Isten Juliska lelkem ! Mi jót hozott nekem l>ábi néni ? . . . Szomorú hírt. nagyon szomorú hírt édes lányom! Igaz a mit a faluban beszélnek ... a te szeretőd, az Imre halála most már bizonyos, elesett az egy véres ütközetben — szólt a vén boszorkány, fájdalmas, remegő hangjával — mintha csak azt akarta volna még mondani. hogy neki is nagyon fáj az, a mit most mond. Juliskának éles tőrként hatottak e szavak szivébe . . . mélyen megrázták lelkét . . . de néma s mozdulatlan maradt mint a sz ibor . . . merően maga elé nézett, majd meg mintha erő láz fogta volna el . . . eszmélni kezdett . . . folocsudotl . . . fájdalma rohanó, pusztító tengerárként hullámzott . . . reszkető ki> kezével görcsösen kapott a vén boszorkány félé... mintha az egész világ előtt akarta volna bevádolni, kérdőre vonni e rettenetes asszonyt, kitört: —• Hogvan tudja?!.. Hol hallotta, hol tanulta ez iszonyú szavakat?!.. Majd eleresztve a vén kezeit, szép arcát eltakarva keservesen sírni kezdett... Mint majd minden ember a faluban, ő is hitt végtelenül a vén cigányasszony szavaiban, finita Juliska ezt a szomorú hírt már az" előtt . . . de fájdalmával ugy volt, mint a ki a tenger hullámaival küzküdik, a ki bár tudja, hogy talán egy két perc s a hullámok fölötte összecsapnak, még is még az utolsó szalmaszálban is re