Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-04-22 / 16. szám

más járásokhoz való elesatolása csak is az ad­minisztráció feladatainak feladása árán volna le­hetséges, miért is annak külön járásul való feli­tartása a közigazgatás niellőzhetlen feltételét Hasonlólag fennforognak a perlaki és pacsai járások fenntartása iránt is a niellőzhetlen sziik­ségi indokok, de ezekre nézve még figyelembe veendő az is, hogy a nevezett 2 szolgabirósági székhelyen járásbíróság felállításának szükséges­sége is elismertetett a magas igazságiigyminisz- | terium által, a végből a tárgyalások is megtar­tattak, sőt a szükséges helyiségek biztosítása iránt is megtétettek az intézkedések, szóval min­den megtörtént, csak a létesítés maradt el, de remélhető, hogy nem végleg és ha bekövetkezni fog az említett 2 járásbíróságnak felállítása, az esetre eszközölhető lesz megyénkben is a köz­i'»az<'atási és iárásbirósági területeknek egvező P o n * megállapítása. A fentebb előadottakból önként következik, hogy a megyék háztartásáról szól(') 1883. évi * / ii XV. t. c. által kivánt járási beosztást egyedül a jelenleg fennálló járási beosztásnak fenntartása illetőleg annak újból is ugyanakép való megál­lapítása képezheti, mely beosztás többszörös megvitatások folvtán a tapasztalat által is iga­zolt szükségesség és célszerűség indokaiból léte­síttetett és melynek lén veges megváltoztatása által ugy az illető vidékeknek, valamint a közigazga­tásnak is érdeke érzékenyen sértetnék, miért is az erről alkotandó szabályrendeletbe az • . alatt csatolt s a jelegi járási beosztást tartalmazó ki­mutatás lenne felveendő ; — egyúttal azonban tekintettel a törvény Ili §-ában kifejezett azon kívánalomra, hogy a szolgabiróságok és járás­bíróságok székhelye és területe lehetőleg egye­zően állapítandó meg, erre nézve a magas bel­ügyminisztériumhoz intézendő külön feliratban annak a fentebbiek szerint leendő indoklása mellett, hogv a szolgabirósáeok területi beosz­O J < o tása a közigazgatás érdekei tekintetéből lénye­r^ r* J gesen nem változtathatók meg - kijelentendő lenne, miszerint a törvényben előirt cél ugy a közigazgatásnak, valamint az igazság szolgálta­tásnak együttes érdekei kielégítésével a székhe­lyekre nézve csak ugy volna megvalósítható, ha a pacsai és perlaki szolgabirósági székhelye­ken a már kilátásba helyezett járásbíróságok tényleg felállíttatnak, a területre nézve pedig az által ha a járásbíróságok jelenlegi területi beosztásánál fennforgó némely oly aránytalan­ságok, melyek közigazgatási elcsatölás által meg nem szüntethetők, megfelelő járásbirósági átkeb­lezés által szüntettetnek meg, igv például a le­tenvei járás 47 községei közül 13 község nem a letenyei — hanem köziilök 1 a kanizsai és 12 az alsó-lendvai járásbírósághoz tartozik, to­vábbá az alsó-lendvai járáshoz tartozó Kámaháza nem az alsó-lendvai, hanem a letenyei járásbí­rósághoz a keszthelyi, járáshoz tartozó Zala­Szt-László nem a keszthelyi hanem a sümegi járásbírósághoz és a zala-egerszegi járáshoz tar­tozó I'uszta-Szt-Péter nem a zala-egerszegi, liá­néin az alsó-lendvai járásbírósághoz osztatott be, ezen községeknek járásbiróságilag leendő elesa­tolása — mint az egyező területi beosztás érde­kében célszerű és lehetséges — kérelmezendő volna, mert csakugyan indokolatlan az, hogy azon járásoknak összes községei, melyeknek szolgabirósági székhelyén járásbíróság is létezik, ne ugyanazon járásbírósághoz tartozzanak. Zala-Egerszeg, 1883. április 20. Tekintetes szerkesztő ur! „Zalamegye" ló ik számában egy laikus aláírással közöltekre vonatkozólag bátor vagyok a következőket tudomására hozni: Zala-Eegerszegen egy Töttősy-féle 4—5000 frtra menő magán-kórházi alapítvány nincsen — hanem igen is van Pintér Töttősy-féle aggápold a ugy 3000— 3500 forint alappal, ahol jelenleg 10 zala-egerszegi mun­kaképtelen polgár van elhelyezve, kik ott szabad lakást és a fenti tőke kamataiból egyenkint bizonyos összeget nyernek fen tartásukra. Ezen aggápolda a városi kórháztól (bet.eg-ápolda) egészen független. Zala-Egerszeg város egykoriban egyéb alkalmas hely hiányában ezen fentebb említett aggápolda hátsó részéhez két szobát építtetett s azt mint városi vagy községi kórházat használta s ina is használja és fenn tartja s az egyesek adakozásából, e célra rendezett mu­latságok jövedelméből mintegy (5500—7000 forintra rugó tőkével rendelkezik. Ez alkalommal egyúttal értesítem laikus urat, hogy egy építendő zala-egerszegi kórház tervezete», építési en­gedély megnyerhetése végett már f. é. tebruár hóban a m. kir. belügyminisztériumhoz terjesztetett föl, mely fölépül Zalamegye, Zala-Egerszeg város és egyesei: nagy­lelkű adományaiból, mely célra a kórházi alap jelenleg körülbelül 20,000 frttal rendelkezik. Soraimból azt hiszem megértette laikus ur, hogy a zala-egerszegi kórház csakugyan közkórház s így az or­vos választása csakis az 1X7H. évi XIV. t. c. 68. §-a értelmében eszközölhető t. i. az ily kórházak orvosait a közegészségügyi bizottság véleménye alapján az alispán ur nevezi ki s nem alkalmazható a laikus ur által idé­zett, de csakis a magán kórházak orvosainak választá­sára vonatkozó 67. §. Kiváló tisztelettel maradtam Theodorovicb Károly. Zala-Egerszeg, 1883. április 18-án. A helybeli nőegylet által e hó 14-én a „Zöldfa" vendéglő nagytermében rendezett jótékonycélú műked­velő előadás minden tekintetben váratlan szép sikerrel folyt le. A szép számmal megjelent n. é. közönség feszült kíváncsisággal várta az előadás megkezdését, miután a színdarabban szereplők mindegyike a társas élet előnyö­sen ismert és kedvelt egyénei. Már régóta nem volt ily élvezetteljes estélyünk mint ez, mert mind a két, tapin­tatosan kiszemelt darabban az összes működők iigyes, természetim és összevágó játékukkal a jelen volt közön­ség elismerését teljes mértékben kiérdemelték; igyeke­zett is a közönség viharos taps által nyilvánítani a sike­res előadás feletti elismerését. Tartózkodom a részletes kritikától, bár a jelen esetben, ha szigorú mübirálói tisztet kellene is gyako­rolnom, a leghálásabb feladat várna reám a kritika egyéb­ként nagyon is sikamlós terén. Elniulaszthatlan kötel­memnek tekintem azonban a helybeli nőegylet nevében és megbizásából a közreműködők mindegyikének, név­szerint Fischer Helén, Ostereicher Natalia és Ro­senthál Berta kisasszonyoknak, valamint Hagymásy Gyula, Heinrich János, Kaffehr Béla és Lányi Kálmán uraknak a nyilvánosság terén a nemes cél iránti ügy­buzgóság által vezérlett szíves közreműködésükért leg­forróbb köszönetemet nyilvánítani. inéi. Juliska felett már rég setétedni kezdett . . . bebo­rult . . . majd egész fekete lett az ég . . . de a sötét éjen . . . messze . . . nagyon távol reszketett még a felhők közül egy parányi csillag halvány, elhaló fénye: s ez a remény csillaga volt. A cigány asszony sza­vaira ez is borulni látszott . . . s a fájdalom tengerén, a sötét éjen . . . csuda-e, ha kétségbe esett'?... Ne sírj leányom, - szólt a vén cigányasszony vigasztaló hangon megszakítva a közbejött csendet, szá­raz kezeit apró szemeihez emelve, mintha onnét egy könycseppet akart volna letörölni s folytatá — a jó isten rendelte ezt már így, meg kell nyugodnuuk benne, le­gyen áldott az úr Jézus szent neve! De hát honnét tudja, hol halotta? - kérdé újra Juliska felemelve szép szemeit, miközben mintha zokogását szüntetni akarta volna. Ne gondold édes Juliskám szólt a véli asz­szony hogy én csak halál hírt hoztam neked; akkor el sem is jöttem volna. Hogy téged édes Juliskám, még jobban is keserítselek, azt el sem is bírná a szívem. Tudod, hogy szeretlek, nagyon szeretlek jkiesi gyermek korod óta. Mennyit öleltelek, mennyit dajkáltalak . . . Hej! akkor még jobb világ volt . . Mikor szegény, boldogult édes anyád még élt . . . az isten nyugosztalja illeg szegényt! . . Azért jöttem most hozzád, "hogv meg­mondjam neked, hogy Imrének lelke az éjjel 12 órakor megjelent előttem, hogy megkérdezze tőlem, szereted-e őt még most is, halálában is ugy, mint életében, mikor még ölelhetett, mikor még csókolhatott, mikor még ve­led együtt lehetett. Juliska összerezzent e szavakra, mint az a hullni készülő falevél, a mft már-már az utolsó szellőéi- a fán. Megmondtam neki — folytatá a vén cigány­asszony hogv hű maradtál hozzá, hogy sokat siratod azóia, mióta elvitték ...(), Juliskám, 'sokat vérzett, fájt a szívem, mikor itt a kertetek alatt elhaladva, sírni,' keservesen sírni láttalak! Azután azt is mondta, ha sze­reted még őt, mielőtt leszállna örökre a sírba, veled akar még egyszer találkozni . . . Ha szereted, Juliskám, ne tagadd meg ez egy utolsó kívánságát, szegénytől!... Juliska nem tudta hamarjában, igaz-e mindaz, a mit most hallott... vagy csak álmodik ... igen, igen ál­modik ... az ő beteges, fájó szíve mondta mindezeket a szavakat, a melyeket most hallott... Homlokához nyúlt; az izzó volt, mint az égő tűz; fölemelte bánatos, szép szemeit, letörölte onnét a könyeket, hogy jobban lásson. A vén cigány asszony állt előtte, kopott kendővel fején, ... Szemei tétováztak ... majd a nyakán függő arany ke­resztre estek, s mintha azt súgta volna neki valaki... „Ne higyj neki, hazudik a lelke!" Ezért jöttem folytatá a vén boszorkány, — hogy megmondjam ezeket neked. Ha akarsz tehát még, egyszer Imrével találkozni, szólj, én segítőd leszek...O, gyer­mekem, a halottakkal én nagyon jó ismerős vagyok!.. Juliska soká küzdött magában.. v végre a szőke fürtű gyermek szerelme győzött... Édes Bábi néni, az Isten áldja meg, szóljon hát mit tegyek'?!... Ma éjjel 11 óra után — felelt a vénasszony tettetett, komoly, ünnepélyes hangon - ott várlak a tornác ajtótok előtt, arra légy készen, jöjj ki, idejövünk majd a kert végére, a sűrű fák közé... csendes hely ez nagyon ... itt fogunk várni majd Imrére... Ne félj sem­mit, légy erős, én veled leszek, ő nagyon szeret téged! ...De meg kell esküdnöd, meg kell fogadnod, hogv míg én élek, erről soha senkinek nem fogsz szólni!... Juliska ezt is megtette, hálás tekintetet vetve a vén boszor­kányra, mintha azt akarta volna mondani - jó Bábi néni, mivel hálálhatom én meg mindezt ?... Juliska nem félt, de mintha könnyebb lett volna a szíve... A cigány asszony szokott, lasu léptekkel a felső falu félé vezető uton a grófi kastély felé ballagott. (Folyt, köv.) A mily szép és kellemes volt az estélynek szellemi oldala, oly kedvező és meglepő az anyagi sikere is. Az összes bevétel volt 288 frt 40 kr. ebből levonva a 112 frt 40 kr. kiadást, a tiszta jövedelem 176 frt, melyért a köszönet a helybeli, ugy a vidéki szíves pártfogókat illeti, kik megjelenésükkel mig egv részt a műkedvelő­ket tisztelték meg, más részt a helybeli nőegyletet ma­gasztos célja megvalósításában hathatósan támogatták. Az előadást tánc követte, mely pezsgő jókedv és víg hangulat között reggel hat óráig tartott; az első négyest hatvan pár táncolta. Felülfizettek: Özv. Martonfalvi Karolin (Bécs) 5 frt, Stern Lipót lovag (Bécs) 5 frt, Rosenberg Henriette 5 frt, Schey F.-né (Kőszeg) 3 frt, Prükler István (Pest) 1 frt, Kaiser Albert 1 frt, Fürst Thekla l frt, Wein­berg Ödön (Bécs) 1 frt, Gidró tvszki bíró 1 frt, Grá­ner Jakabné 2 frt, Boschán Emil 2 frt, Stern Farkas 2 frt, Gutmann Györgvné (Kanizsa) 1 frt, EH főhad­nagy 1 frt, Deutsch Ferenc 1 frt, Grünwald Lajos 50 krajcár. Hálás elismerés illeti még Stern Henrick (bécsi la­kos) urat, ki habár a helybeli nőegylet iránt már több­ször tanúsította jóindulatát, ez alkalommal ismét egy száz forintos ezüst járadékkal ajándékozta meg a nő­egyletet. Záradékul a nőegylet fáradhatlan és ügybuzgó, uemesszívü elnökéről Rosenberg Henriette úrhölgy őnagvságáról kell megemlékeznem, mint kinek lankadást nem ismerő fáradozását mint mindenkor, ugy most is a legszebb siker koronázta. Ezen előadás rendezésével a nőegylet körüli érdemeit egy ujabbal gyarapította; ez előadás rendezése újból fényesen igazolja, hogy a helyb. nőegylet benne a legbuzgóbb, az egylet ügyeit igazán szívén hordozó s az egyletért valóban lelkesülni tudó elnököt bírja. Egy rendező. Keszthely, 1883. April 19. A keszthelyi önk. tűzoltó-egylet folyó hó 15-én tartott közgyűlése alkalmával az egylet tisztviselői kö­vetkezőleg választattak: Dr. Lipp Vilmos elnökké, lloff­man Soma alelnökké, Pöltz Pál titkárrá és Sehleiffer Izidor pénztárnokká. E tisztviselőkön kivül niegválasz­tatott még a 12 tagu választmány és a 3 tagból álló számvizsgáló bizottság. Vértessy Iván ügyvédnek, ki az egyletnek a lefolyt három évig elnöke volt, s e tiszté­ről folyó hó első napjaiban leköszönt, az egylet ügyei körül kifejtett buzgó és fáradhatlan tevékenységeért a közgyűlés jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott. A titkár által felolvasott jelentés, ugy szintén az általa bemuta­tott költségvetés helyeslő tudomásul vétetett. A tűzoltó­egylet működő tagjai a tűzoltás szakszerű művele­tére Kardos Sándor, a nagy-kanizsai önk. tűzoltó-egylet mászó-parancsnoka által oktattaknak. A midőn az uj tisztikart ezen emberbaráti intézmény élén üdözölnők, azon óhajunknak adunk kifejezést, vajha az egylet uj feje az egylet élén ép oly kitartó erélylyel működnék, mint azt e térről visszalépett érdemdús előde tevé. A Zalamegyei „GAZDASÁGI EGYESÜLET" hivatalos értesítője. Jegyzökönyve a Zalamegyei gazdasági egyesület Zala-Egerszegen, 1883. évi április hó 8-án tartott rendkívüli közgyűlésének. (Folytatás.) It. Községt s körjegyzőknek s néptanítóknak az egyesület köz­reműködő' tagjaiul felvétele. Az indítvány b) pontja értelmében a községi és körjegyzőknek és néptanítóknak az egyesület rendes tagjaiul felvételét illetőleg, miután ügyvezető elnök úr előadta, hogy az 1883-ik évi január 9-iki közgyűlés 8/235.-1882. szánni határozata értelmében a nmlgú föld­mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi kii-, minisztérium az egyesület nevében az iránti határozatra s annak közlé­sére félkéretett, hogy miután az egyesületnek alapsza­bályai szerint alapitó, rendes, évi fizetéses, tiszteletbeli s levelező tagjai vannak, nem látja-e az alapszabályokba ütközőnek s megengedhetőnek tartja-e, hogy a községi s körjegyzők és néptanítók az egyesület közreműködő tagjaiul, dij fizetés nélkül felvétethessenek. Elnök ur ezen eljárása helyeslőleg tudomásul vé­tetett, egyszersmind a bizottság javaslata változatlanul elfogadtatván, minthogy a célba vett intézkedésből az egyesületre a szem előtt lebegett előny csak azon kör­jegyzőktől s néptanítóktól remélhető, kik közreműködő tagokul leendő felvételükben irántuk nyilvánuló bizalmat látnak, ennek személyükre vonatkozólag erkölcsi értéket tulajdonítanak, s ez által mint egy nemes kötelességet vállalnak magukra, hogy az egyesület ügye iránt mele­gebben érdeklődnek s hatáskörükben ennek tényleg ís foganatot szerezni igyekeznek, — a községi s köjegyzők nem általánosságban s tömegesen vétetnek fel az egye­sület közreműködő tagjaiul, hanem a községi és kör­jegyzők személyesen, a néptanítók pedig a körjegyzősé­gek utján az előbb kifejezett értelemben felszólíttatnak nyilatkozatra, hogy akarnak-e az egyeseületnek díjmen­tesen felveendő közreműködő tagjai lenni és esak is a felvételre jelentkezők vétessenek fel. III. Tenyész kerületek megállapítása, — a tenyészanyag meg­választása, — a tenyésztésre alkalmatlan apa állatok ki­zárása. Az indítvány c) pontjára t. i. a tenyészkerületek megállapítása, azok célszerű beosztása, a tenyész anyag megválasztása, a tenyésztésre alkalmatlan apa állatok kizárása végett célszerű intézkedések tétele tekintetében a bizottság javaslata elfogadtatván, tekintettej a megye földrajzi viszonyaira, legelője minőségére és részben a már

Next

/
Thumbnails
Contents