Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-02-11 / 6. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. február 11. (>. szám (lyiiinölcsészct. 11. Mihelyt a kedvező tavaszi idő engedi, tisztogassuk gyümölcsfáinkat, mit legelsőben is a esoutmaguaknál kezdünk, és pedig azoknak koronáiban a netaláni száraz ágaknak, a fattyú hajtásoknak, ugv a fölösleges, vagy egymást dörzsölő ágaknak eltávolításával. Az ágakat soha sem vágjuk fejszével, hanem jó éles kézi fürészszel, óvatosan, liog\

r kelleténél nagyobb sebet ne csináljunk, s különösen figyeljünk arra is. liogy az ág fűrészelés közben saját súlya alatt lehasadván, az eleven résznek kérgét le ne hasítsa. A sebbelv j<'» éles késsel simára tisztogatandó, különösen a kéregről a fürész általi zúzódás eltávolítandó s minden egyes kisebb vagv nagyobb seb Christ, vagy Forsyth fa-ragaszszal betapasztandó. Talán nem lesz fölösleges e két tapasznak alkatrészeit és készítés módját előadni, részint azért, mert ha magunk készítjük olcsóbb, részint pedig mivel a Clirist-félét rendszerint a bábosoknál veszszük, ezt-1' pedig a készítés módját vagy nem értik, vagy a drágább alkatrész kisebb adagja által azt szándokosan hamisítják. A Christ fa-ragasz áll: felfont sárga v iaszból, ' i font fehér szurokból (gyánta). E kettő együttesen parázson fölolvasztatik és ' i font velencei süni terpentin, mely langyos vízbe helyezett edényben folyóvá tétetett — a felolvasztott viasz és gvánta közé (intetik, lassan és folytonos keverés közben, hogv jól össze vegyüljön. Ennek megtörténte után az egész végvidék friss vizbe öntetik, kihűlés után összegyúratik, hogy a víz belőle kiszoruljon, azután tetszés szerinti nagyságú rudaeskákra feloszjtatik. Ezen sebtapaszba szoktak egy nyolcad lat aloe port is keverni, azon okból, hogy ez által a tapasz keserűvé válván, a méhek azt el ne hordják. A kisérlet eredménytelennek mutatkozott, mert a keserűség dacára is hordják a méhek, de az aloetől el is pusztulnak. Tehát kár eredmény nélkül. Legbiztosabban megóvjuk a tapaszt a méhek ellen, ha a sebre ragasztott tapaszt egész terjedelmében puha papírral beborítjuk. S ezt reá nvomA Torsyth fa-ragasz áll: négy rész friss lágy marha trágyából, két rész apróra törött mészhulladékbó-l, két rész szitált hamuból, egv rész finom homokból; ezen alkatrészek egvinással jól összekevertetnek, mig egy tapaszszerii tömeggé válnak. Célszerű keverés alkalmával valamelyes marha szőrt közibe keverni, vagv annak hiányában lmza polyvát, hogv összetartóbb legyen. Ezen tapasz hólyagban a földbe ásva tartamiéi. hogv ki ni' száradjon, és ha a hosszabb állás alatt megkeményednék, trágya lével puhitható. A fának koronájából a száraz és fölösleges ágak eltávolítva, a sebhelyek éles késsel simára metszve, s a föntebb leirt t'atapaszok egyikével befedve lévén, a vastagabb ágakról, ugv a faderekáról is a mohát és megcserepesedett kérget élesre faragott fadarabbal eltávolítjuk, azután pedig egv harmadrész friss niarliatrágvából, ee'v harmadrész oltatlan mészből. egv harmadrész agyagból elegendő mennyiségű vízzel kellő higságu vegyiiléket készítünk, és ezzel a fának derekát, de vastagabb ágait is elég vastagon bekenjük. Ezen kenőcs elöli a kéreg közé lerakott féreg petéket, eltávolítja a mohát, oltalmazza a fát a téli hideg, ugv a nvári forróság kártékony behatása ellen; a fát némileg táplálja is, a niegcserepesedett kérget eltávolítja, a fát egészen megfiatalítja. April végén, vagy május elején, midőn gyümölcsösünkben minden munkát elvégeztünk, felkapáljuk gyümölcsfáink tövében a földet legalább egv ölnyi kerületben, figyelünk azonban arra, hogy a kapa vagy ásó a fának gyökeiét meg ne sértse. Kapálásnál minden dudva és minden gaz-gyökér eltávolítandó, az után pedig a felkapált terület szalmás trágyával vékonvan beterítendő, mely a földet a gyökerek fölött folyvást nedvesen tartja, nagy szárazságban a kiszáradás, a nyári záporok után bekövetkezni szokott cserepesedés ellen oltalmazza. A fáknak tisztogatását, az előirt mód szerinti betapasztását elvégezv én, következik az oltó ágak szedése, mit mindig csak verőfényes, száraz és fagymentes napon tegyünk, nem igen korán, de minden esetre mielőtt a fában a nedvkeringés megindult. Ezen okból legelsőbben szedjük a kajszi, cseresnye, meggy és szilva-fajokról, az után a nyári, őszi és téli körte fákról, legutolján az alma ágakat. Legjobb oltó ágakat kapunk a fának déli oldaláról és a korona felsőbb részéről. A mint egy fajból az oltó ágakat megszedtük, minden tévedés kikerülése végett azt csomagba kötve, nevével megjegyezzük. Az olt«» ágakat legbiztosabban sötét pincében tarthatjuk, tövével lefelé félig homokba temetve. Midőn a fákban a nedv forgalom megindulása mutatkozik, legalkalmasabb idő pont arra nézve, hogy az egy, két s három éves kiültetett fákon a metszést teljesítsük, a mit soha sem ollóval, hanem éles késsel és igen óvatosan, de szakismerettel is kell tenni, mert a meghagyott legvégső szem fogja adni a vezérágat, s ez fogja képezni a koronának alakját. Vigyázzunk tehát, hogy a végső szem befelé vagv keresztbe ne álljon, mert ez által a koronában sűrűség és szabálytalanság támad. Legbiztosabb mindig kifelé álló szemre metszeni, ha csak oldal szemmel ág hiányt nem kell pótolni. Ezen esetben a végső szemet azon oldalon hagyjuk, a melv részre ágat akarunk nevelni, és ha a végső szem a vezér ágat a kellő irányban meghozta, a kö(D < r^ vetkező tavaszszal ezt vágjuk külső szemre, szóval a metszést ugv irányozzuk, hogv a korona ág'ai egyenlően beosztva, egymástól kellő távolságra álljanak, egymást ne dörzsöljék, a korona szerfölött sürii ne legyen, s az ágak kifelé álljanak. Szóljunk még a gyümölcsfák ültetéséről, mit annál szükségesebbnek tartok, mert ennél követik el a legtöbb hibát, s hiányos rossz ülegy helybeli szinészs/.i l osztotta meg az élet terheit, per sze csak úgy divatosan, pap nélkül. Ah Jupiterre! ez érdekes; egész regény, szakitá félbe a másik. Ennek most körülbelül két éve, fblvtatá az első; - atyja meghalt, a hős Don Juan pedig, mint hallom, ujabban a/, inas szerepét válalta el - bókolva nyit ajtót Vilmácska grófi látogatóinak. l'gy hiszem, eleget hallottál már sziv es olvasóin, hogy tájékozást szerezhess magadnak eme nagy zaj előidézéséről. Tehát a mi kis városi leánykánk hirneves színésznő lett. Esti T-re jár az idő. Tarka sokaság tolong a kerepesi ut meglehetős szélességű járdáin; fogat-fogatot ér, és sehol sem hallani másról, mint az új művésznőről. l.'gylátszik, mintha mindenki, a nőket sem kivéve, - criticusnak szándékoznék l'-'-;apni; legalább erre mutat az a számtalan találgatás, melyeknek mind egyike egy-egy különibüző nézet, — ízlés. De im! a nyitányt kezdi már a zenekar. A tolongó sokaság zaját csak a nagy dobok kevés variatióval bíró dobbanásai s a trombiták recsegése bírják, túl harsogni. mig a cimbalom s fuvola ábrándos, méla hangjai csak az Orchester korlátain belül hallatszanak. Végre megszűnik a zene s ezzel a közönség zaja is, most már a kettős csengetyű gyenge hangja is képes át járni a nagy szinház minden zúgát, — s mindenki lélek zet-fojtva bámúl az épen most emlkedő előfüggönyre. Messze távolból előtör a mélabús dallam: ('serebogár sárga cserebogár Nem kérdem én tőled mikor lesz nyár — s mindegyre közelébb hallatszik, sőt már emelkedik az alak is a kis dombtetőn Viharos taps szakitá félbe a művésznőt a dallam ismétlésében. Hull a virág zápor-módra, melynek k.i zepette állt, mint egy istennő, a nap hősnője. Pici piros ajkain a megelégedés derült mosolya iil s barna„Zalame

gye" tárcája. y Fény és árny. (— Életkép. —1 Még esak 17 éves sem voltigészen „a kis kacér," midőn egy szép őszi nap reggelén arra ébredtek fel Sz. város lakói, hogy a férfiak > bálványa, a helyben időző színtársulat hős szerelmesével a nagy világnak indult, prózailag kifejezve, elszöktette magát. Bizony furcsa kis lány is volt K. őrnagy Vilmája, mit igazolni látszik az a „kis kacér- elnevezés, melyet a város szépei a legszebbnek adtak. Épen nem csodálható tehát, ha ily alkalommal az egész város e hallatlan „scandaF-al foglalkozott. — Gúnyos mosolyokkal találkozol, bármerre mégy; csipős megjegyzések, fojtott, sőt kitörő kaczagások hangzanak füleidbe. De hisz van is min mulatni. Egy öreg apa büszkesége, egyetlen öröme. de e mellett egy egész város hölgyeinek disze, s igy a szépnemnek minden esetre ellene, lépett oly ösvényre, honnan nincs visszatérés .... becsülettel. — ' Íme! ott is egy csoport, melyben nem is képezheti más a beszélgetés tárgyát, mint e botrány. Mindegyik uj és uj adattal fűszerezi a társalgást s élénkíti a kedélyeket. De nézzetek csak a túlsó oldalra s ajkaitokon ragad a szó s a kacaj, ha látjátok ama meggörnyedt aggot, kit még csak tegnap, mint életerős férfiút üdvözöltetek, de ki most szemlesütve s köszöntésteket sem viszonozva, támolvog el mellettetek. De ím vissza fordult s megáll. Arcán a néma fajdalom egy iszonyúan szenvedő bensőnek képe, mig tört szemeiben évtizedek bánatos súlya tükröződik visz.sza. - Mindez pedig csak pár óra műve volt. A kevéssel előbb még kacagó csoport segélyére siet a már állani is alig tudó öregnek; de vigasztalni egyik sem meri. Fölösleges is lenne az. Mire való ott az ír, hol a seb gyógyíthatatlan? Fájdalmat enyhíteni tán? Oh! a szív sebére ilyenkor a gyógyszer is halálos méreggé vállik. — De meg ama megtört szemek nem-e azt esdik tőletek, hogy csak vigaszt ne ? — Lehet-e vigasz visszaemlékezés s ily emlék fájdalom nélkül ? Ajkai halkan rebegik a bocsánatot az „0" számára. s nemsokára egy halott körül csoportosul a sokaság. * * Két év mult el ez emlékezetes esemény óta. midőn a főváros változatos, mindamellett unalmas napi újdonságai közepette, kellemesen érinté a mulatni vágyó, semmittevő köröket azon hir, hogy ma lép fel először a színház deszkáin az a kikiáltott híres vidéki szépség s egyúttal művésznő. Tolong a sokaság a színház pénztárához, s boldog, ki egy-egy másod-emeleti erkély-szék jegygyei zsebében indulhat haza felé. De hát ki is ez az ünnepelt művésznő? — Majd megtudjuk, csak hallgassuk meg azt a két „polgár"-nak kinéző uracsot, kik oly büszkén lejtenek egymás mellett, mintha tele lenne zsebük, pedig az utolsó három hatossukért ép most váltottak jegyet a\| kakasűlőre. Mondhatom barátom, — sipegé az egyik — bámulatos szépség ez a Szombatv Vilma. Sötétkék szemei, lágyan redőzött ében-haja, junói termete s hozzá remek játéka s éneke képes lenne egy szentnek a fejét megzavarni. A nyáron Győrött láttam. Persze, az egész város isteuité s én a máskor mindenütt szerepvivő ősjogász esak eltűntem a sok „firtli" udvarló között: de hidd el barátom, egyetlen csókjáért négy hétig lennék „Dunavizes avagy szobapincér a Hungaria IV-ik emeletében. — — Ügy hallom, - vág közbe a másik, — jó családból származó leány. Amint a fáma beszéli, nyug. őrnagy volt az atyja Sz.-beu s egyszer csak arra ébredt fel, hogy Vilmácskája