Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-08-06 / 6. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. augusztus (>. 6. szám. Előfizetési dij : Félévre '2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petítsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. j I Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI és GAZDÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. A megyei erdőkezelésről.*) A „Zalaniegve" 3-ik számából értesülünk a megye területén lévő erdőségek zilált állapotáról és szakszerűtlen kezeléséről. Fájdalom, hogy e nevezetes vagyon oly aggasztó módon pusztul, oly elhanyagolt helyzetben van. Habár e tekintetben torvény létezik, mégis hogy mikor vette kezdetét annak szakavatott végrehajtása, arról hallgat a krónika, mert nem volt alkalmunk tapasztalni, hogy e tárgyban beható intézkedések vétettek volna foganatba, noha tudjuk, hogy megyénk bizottsága az erdőfeliigyelőket megválasztván, kötelességükké tette, hogy az 187í). évi XXXI-ik törvény értelme szerint járjanak el. Hogy ezen bizottság életjelt ad magáról, arról is csak a „Zalamegyé" cimű lapból nyertünk értesülést, melyben a statisztikai adatok kitüntetésével megtudjuk a megyénk területén lévő erdők kiterjedését, valamint azt is, hogy a novai püspöki urodalom a szabálytalan kezelésért 300 írtig lett bírságolva. De hogy a hivatkozott törvény 17-ik §-a alapján alkotandó üzemterv elkészítése foganatba vétetett, illetve az érdekelt községek által bemutatva lett volna, arról fájdalom, még tudomással sem bírunk, valamint arról sem, hogy a községek csoportosítása minő alapon kezdeményeztetett és minő sikerrel hajtatott végre; pedig ha valami, úgy ezen csoportosítás által be„) Bocsánatot kérünk cikkíró úrtól, hogy ily későn közöljük becses dolgozatát, de lehetetlen volt előbb tennünk, míg az erdőf-lögyelőség által nagy gonddal és mély szakértelemmel készített és a közigazgatási bizottság julius havi ülésén általános helyeslés sel fogadott jelentést esiész terjedelmében nem közültük. Ha a jelentésben foglalt javaslatok a magas miniszteriura által el lesznek fogadva: úgy erősen hiszszük, ho<_

Ty a nemzetgazdaság ezen oly fontos ága az okszerű gazdálkodás elve szerint fog a jövőben kezeltetni s megyénk lakósságára nézve valóban értékes vagyont fog képezni. S z e r k. következendő szakszerű felügyelet az. melv által el fog éretni a törvény szellemének megfelelő azon cél, hogy mig egv felől az erdők a pusztítástól megóvatnak, ugyan akkor azok gyarapítása is elősegíttetik s úgy lassanként a közös cél el lesz érve. Miután pedig vannak községek, illetve volt úrbéres községek, melyek legelő és erdő illetőségüket együtt és egy helyen befásított területből kapták, ezen csoportosítással lesz az is meghatározandó, hogy a létezett területből mennyi lesz erdő gyanánt kezelendő és menynyi azon terület, amely legeitetőül lesz használandó. Egészen más a község, mint község tulajdonát képező erdőterület, melv természetesen egészben véve, mint ilyen vonandó kezelés alá. — Meglehet talán, hogv az üzem-tervek a gazdaság leírásával még mindig készülő állapotban nincsenek, annak a minisztérium az oka, mely a hivatkozott törvény szakasz utolsó bekezdése szerint a gazdasági terv készítésénél a külön szabályrendeletet nem közölte, s igy hallgatag a törvény végrehajtatlan maradt. Üdvözöljük tehát e megyei lapot, mint olyant, mely hívatva van a közjólétre irányzó mozzanatokat felkarolni és nyilvánosságra hozni ; a gyomot, mely a közjólét mezején burjánzik, kiirtani. Mint a megye központján levő lap leginkább is hozhatja a megye összes közönségét egyformán érdeklő mozzanatokat, miért is kell, hogy a megye a lapot magáévá téve, mint ilyent hivatalos orgánumául tekintse. Kanizsa, julius 17. 1882. Kovács János. Magyar művészet. Megelégedéssel tekinthet áldott hazánk, lelkes és széptehetségű fiaira. Az ifjú nemzet — mert a külföld csak igy nevezi, minthogy szerinte csak 48-óta terjed honunkban a művészet és tudomány — a legutóbbi időtől kezdve nem csekély tekintélynek örvend a külföld előtt a művészet és tudomány terén. Zichv, Agghá. J f oo zy, Berta Sándor, Liszt stb. mind meg annyi európai hiruévnek örvendő zene talentumok; Sounenthal, Lewinsky mint színészek, Hlaháné, Wilt Mária, Braga, énekesnők, Huszár, ifj. Vay báró, Klein szobrászok, mind oly tehetségek, kiknek hire hazánk határait messze túlszárnyalja s a magyar névnek elismerést és tiszteletet szereznek a külföldön. Előbbi és ifjabb írói nemzedékünk sokkal ismertebb, sem hogv közülök egyeseket fel kellene sorolnunk. Műépítészetünk is tetemesen emelkedik; e részben hathatósan közremőködnek: Dr. Henszelmann, Könyöki, Miskowsky stb. S végre, ha a festészetet akarjuk felhozni, — eltekintve attól, hogy van egy Munkácsynk, Zichynk és ha a bécsi festő akadémiai tanár Angeli nem is volna magyar, bár tagadhatlan, hogy Sopronban pillantotta meg először a napvilágot; de mégis, ha ezeket — mint a bécsi sajtó egy alkalommal csak szerencsés véletlennek jelezte —- el is hagynók, ugy a még most is fenálló bécsi nemzetközi műkiállítás elég bizonyítékot szolgáltat, mit tud Gyárfás Jenő, Temple, Böhni, Mészöly, Feszty Árpád, Vágó, Tlian, Spányi, Valentiny és még többnek, főleg pedig Benczúr Gyulának géniusza teremteni. Tagadhatlan, hogy az említett művészek által kiállított tárgyak minden vendégre a lehető legkellemesebb benyomást gyakorolták, és ha a bécsi sajtó ez egyszer hallgatott, könnyű megértenünk e hallgatás okát. — Sokkal nagyobb azonban a dicsőség reánk nézve, mikor a szaktanárok ítélnek és pedig előnyükre. A bécsi képzőművészeti akadémia ez évi tanfolyama bezáratván, a tanitványok munkái kiállíttattak és a sikerültebbek jutalomban részesültek. A 32 akadémikus kilenc nemzetiséget képvisel, köztük nyolc magyar van. A szántói sülyedt ház. — Regényes korrajz. — Bebinyi Tivadartól. (Folytatás) Eolkus Döme kastélya Szántó helységtől alig egy nyillövésnvire feküdt egy réttel bélelt kies völgyben az erdő szélén. Eestői vidékénél azonban sokkal szebb, százszorta vonzóbb volt Eolkus Ida, a kastély, a vármegye, sőt Mátyus földjének legragyogóbb csillaga, — Folkus családjának egyetlen élő tagja, büszkesége, mindene. Mihelyt Csák és kísérete a kastély kapujához érkezett, Ida tüstént, mint egy eleven „Isten hozott" szökelt le a tornácról, hol már türelmetlenül várt az érkezőkre. A mai napot igazán szerencsésnek nevezhetjük, atyám; szólt Ida, atyja karjába öltve a magáét, igen kedves vendégeink érkeztek. Ugy van leányom, kedves vendég az, aki hazád védangyalaként ereszkedett le, hogy hű népét örömre és hálára bírja. — Ha Folkus Ida kedves vendégnek talál minket, akkor azt azon bűvös erőnek tulajdonítjuk, mely szép szemeiből sugárzik, hogy a legzordabb leventét is megszelídítse; bókolt Csák Máté. — Nagyságod most is tréfál velem, miként a minap Léván, — szégyenkezék Ida. Atyámnak kegyedre vonatkozó szavait fölösleges volna ismételnem, de azért kegyelmed látogatása ünnep marad a mi házunknál. - Legyen úgy, amint azt e ház úrnője parancsolja. Nagyságos uram! , . . — Folkus Ida kívánsága parancs Trencsényi Csák Máténak. E közben a belső udvarra értek, hol Ida előadta az érkezetteknek, hogy még más vendégei is vannak a háznak; messziről, a Dunántúlról érkezett egy fiatal lovag, Kanizsay Balázs. És ha eddigi szavait félre nem érté, háztiiznézni jött. - Ugy! — szólott Csák nem minden gúny nélkül, tehát csakugyan kedves vendége van e háznak. — Yendégei, igazítá ki az egyes számot Ida. Ertem, értem, mosolygott Csák. Annyira vitték tehát a dunántúliak, hogy még jóravaló feleségért is Mátyus földére vetik szemüket. Folkus látható zavarral kalauzolta vendégét lakosztálya felé. Aztán elsietett, hogy uj vendégét is üdvözölje. Kanizsay Balázs nyomban elő is adta szándékát, amúgy egyszerű, magyaros őszinteséggel. Nem ismeretlen már Folkus előtt a jeles Kanizsay család." Németujváry Iván táborából ismeri még édes atyját is az ifjú Kanizsaynak. Délben közös ebédre gyüjté a házigazda vendégeit a nagy palotába, hol a fiatal Kanizsaynak többször élénken kelle éreznie, hogy Csák Mátéval egyáltalán nem élvezet neki, a dunántúlinak, s illetőleg Róbert Károly párthívének — egy tálból cseresnyét enni. . . . Hány királytok ís volt már, uramöcsém, ez alatt a tíz év alatt, ott a Dunántúl? — gúnyolódék Csák Máté. - Kegyelmes uram ezt épen oly jól tudja, mint én magam, aki forrón óhajtanám, hogy valahára szegény hazám megmenekülne az emésztő belső zavaroktól, felelt Kanizsay Balázs keserűn. — I)e hát hogy is gondolhattátok, hogy az a korhely gyerkőc, vagy az a gyáva kupec*) boldogíthatná Magyarországot?— Vagy mit vártok Róbert Károlytól? . . . persze gyermek még; könnyű lesz őt uralni. Ugy-e? mi! . . . Trencsényi Csák Mátéról a I )unántúl népei mint lovagias főúrról beszélnek. Kérem szeretettel kegyelmedet, ne ingassa ineg hitemet. Ősi törvénye szerint királyt választhat Magyarország, ha kihalt az Arpádvér. Áz ország nagy részében hangoztatták Vencel nevét, hogy férfirokonaiban is tiszteljék e félistenek emlékét. Hogy Vencelben csalatkozott a nemzet: ezért senkit sem hibáztatunk; így jártunk Ottóval, aki Apor László ő kegyelmének esett áldozatul, hogy halálra rémítette. Es végre, hogy most az Anjouk lilioma is a magyar zászlón virít, azt sem tulajdoníthatni egyébnek, mint jóakaratnak, melylyel elhalt királyai családjának, rokonainak tartozik a magyar. Aztán meg, régi igazság marad, hogy az uralkodók mindig akkor születnek, mikor a trónt elfoglalják. Hm. Öcsém bizonyosan beszélt már Gentilis bibornokkal; úgy megprédikál itt nekünk, mintha abból élne. Lám, Folkus uram, nekünk is küldhetne a pápa úr egy Gentilist, mert mi nem tudjuk, hogy az Árpádok családja rokonaiban is tiszteletreméltó. Mi csak azt tudjuk, hogy Erzsébet hercegnő zárdában fonnyad; erről persze nem beszélt az a tudományos püspök. Hejh! öcsém fordult most Kanizsayhoz, ha ti is úgy szeretnétek a magyar nemzetet, mint mi, itt ezen a kis darab Magyarországon: tudom Istenem, nem jutna eszébe a pápának, bog}

1 nekünk azt adja királynak, akit akar. Majd megértenők mi egymást úgy, hogy nem kellene a külföldre járni királyfiakért; — mondá Csák ') Ottó király kereskedőnek öltözve érkezett az országba.