Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-07-23 / 4. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. julius 23. 4. szám. Keszthely, 1882. julius 19, A megye területének nagv része szőlőmi­velés alatt áll, s ezen szőlő területnek legalább két harmada oly minőségű, mely egyéb növény termesztésére nem alkalmas. Százezeret halad azok száma, kik csaknem kizárólag szóló' mive­léssel foglalkoznak, kiknek a szőlő egyedüli bir­toka. egyediili lét fenntartója. Különösen áll ez a Balaton-mellékre, melynek lakói bor termelés­sel keresik a mindennapi kenyeret. Elképzelhető tehát a rémülés, melyet, annak tudata okozott, hogy Koller Ferencz urnák a meszesgyörki határban lévő szőleje, de a két legközelebbi szomszédos szólók is phylloxera által a legnagyobb mérvben meglepve vannak; a vizsgáló bizottság által a megállapított véd- öv mintegy Ki. cat. hold phylloxera fertőzött szőlőt tartalmaz, sőt utóbb a véd- övön kivül is tett kutatások alkalmával egyes fertőzött tőkék ta­láltattak, mi azt bizonyítja, hogy a legnagyobb mérvben fertőzött Ki. holdon felüli részben is a phylloxera pusztítása megkezdődött, minek fej­lődése, a hegységbeli összes szőlőknek vég pusz­tulása csak idő- kérdés, de előbb utóbb néhány év alatt mulhatlamil bekövetkeznie kell; külö­nösen ha figyelembe veszsziik azon körülményt, miszerint Koller Ferencz ur szőlejében, ugv két közvetlen szomszédjánál a phvlloxera oly rop­pant mennyiségben észlelhető, hogy annak már a mult évben is léteznie, és rajzania kellett. — Hol rakódott le a mult évi rajzás, és hol fog lerakódni a folyó évi, azt csak az 1883-ik és 1884-ik években lehet félre isinerhetlen jeleiből meghatározni, de annyit már most egész hatá­rozottsággal állíthatni, hogy a meszes-györki egész szőlőbirtok nemcsak gyanús, hanem az összes balaton-melléki szőlőknek vég veszélyét és pusztulását tartalmazza. — A meszes-györki szőlőbirtok mintegy 40. cat. hold, és szerencsés körülménynek mondha­tó az, hogy egészen isoláltan áll, más szőlőbir­tokkal kapcsolatban nincs. Megnyugtatásunkra szolgált szeretve tisztelt O J O ~ alispánunknak, gyors, erélyes, egész odaadással vitt azon eljárása, miszerint a feljelentés után a szükséges kutatást, ennek kellő fokig történt fej­lődése után pedig Miklósv Gyula kormány biz­tos urnák elnöklete alatti értekezlet megtartását a magas minisztériumnál kieszközölte. — Ezen értekezlet mái nap i tartatott meg Keszthelyen, s amidőn a kormány biztos urnák, és alispánunknak is tapintatos eljárásáért, a köz veszély elhárítására vezető mindennemű óvsze­reknek a magas kormány részéről egész készséggel lett felajánlásáért hálás köszönetünket nyilvánít­ják ; midőn e szerint a köz veszély megelőzése egészen az érdekeltség kezébe volt adva, a ki­vitel módozatának az értekezlet többsége, mondhatnám csaknem egyhangú határozatá­val lett 1 negál 1 apíttását nem tarthatjuk czélra vezetőnek, sőt — csekély avatottságunk mellett is — őszinte fájdalommal kényteleníttetünk nyil­vánítani, miszerint egyelőre a balaton-melléki, s ezek után a megyebeli többi szőlők fölött is a halál harang megkondult, és csak is ezen aggo­dalmunk ösztönzött arra, hogy igénytelen néze­tünknek kifejezést adva, a megyehatóságának, a kormánybiztosnak, de — ha szavunk talán odáig elhatna — a magas minisztériumnak is figyelmét felébreszszük; hogy még most kellő időben olyszerű változtatás történjék az eljárás­ban, mely a kitűzött czélnak elérését valószinű­nek mutatja. Száz ezereket a koldus bottól, kivándorlástól megment ; miliárdokra terjedő nemzeti vagyont a megsemísíiléstől megóv, az államadónak sok ezerekkel leendő csökkenését megelőzi, tehát más érdekektől eltekintve, állami szempontból is kívánatos, hogy a catastroplia be ne következzék. Az értekezlet megállapodása szerint kor­mánybiztos ura magas minisztériumnál kieszköz­lendi, hogy a phylloxera lepte egyes foltok kiirtassanak, fertőztelenitessenek; a többi részleteken pedig-, liol a phylloxera kisebb mennyiségben mutatkozik, csak gyérítés történjék, s mind ez állam-költségen tel­jesíttessél^ Előre bocsátottuk, miszerint e tárgyban nem birunk oly mérvű szakavatottsággal, hogy döntő nyilatkozattal előállani merészelhetnénk, azonban egyszerű felfogásunk szerint a gyérítés betű szerinti értelmezéssel is nem jelenthet — de nem is eredményez — mást, mint a pusztító rovarnak kevesbítését. — De mit használ ez? megmentetík általa az idei termés, néhány évig tengődik a tőke, végre azonban néhány év múl­va még is kipusztul. A gyérítés tehát csak pal­liativ rendszer, s annál kevesebb eredményt nyújtó, midőn a gyökeres irtás is csak csekély és kivételes esetekben bizonyult teljesen célra vezetőnek. Ezen felül a gyérítés mellett fenn­áll a legnagyobb mérvű tovább szaporodásnak veszélye, mert ha az 1879-ik évben Kassáról hozatott kilenc db. gyökeres szőlő-vessző — a melyeken és azokkal szomszédos tőkéken azon évi november hónapban csak néhány phylloxera találtatott — elégséges volt arra, hogy most — tehát két év múlva — a phylloxera szokatlan mennyiségig szaporodjék: mennyivel nagyobb a tovább terjedés veszélye, a midőn tudjuk, lát­hatjuk, hogy a gyérítés mellett még oly phyl­loxera tömeg marad életben. — Itt csak teljes kiirtás és fertőtlenítés nyújthat reményt a baj­nak gyökeres eltávolítására, és ha megtettünk mindent, mit a szakismeret s e téren szerzett tapasztalatok nyomán célra vezetőnek mutatko­zik, ha az óhajtott eredmény talán elérve nem lenne is, megmarad a hatóságok részére azon megnyugtató öntudat, hogv semmit, sem mulasz­tott abból, megtettek mindent, mit tenni köte­lességükben állott; sőt még az áldozatul esett szőlőbirtokosok is több megnyugvással viselik a roppant csapást, ha látandják hogy a hatóság nem palliatív szerrel elodázni, hanem tőle tel­hetőleg gyökerében kívánta orvosolni a bajt. Nem oszthatjuk azon álhumanisticus néze­tet sem: hogy egyeseknek, vagy egy egész hegységnek is birtokát kiirtani, megsemmisíteni embertelenség, mert hisz ezáltal most rögtön azon helyzetbe hozzuk őket, hová a phylloxera pusztítása folytán csak évek múlva jutnának a nélkül, hogy az államnak is tetemes kiadást „Ziálümügj®" tárája. A szem. A szemet a lélek tükrének szokás nevezni, és pe­dig azért, mert alig van olyan lélek állapot, mely a szemről leolvasható nem volna; öröm és szomorúság hí­ven tükröződnek vissza rajta. A jó szem az embernek legféltettebb kincse, azért ha valami értékes dolgot más­ra bízunk, s annak megőrzését szivére akarjuk kötni, azt szoktuk neki mondani: úgy őrizd, mint a szemed világát. Különféle sajátságai közt feltűnő a szemnek azon tulajdonsága, hogy mindent lát, csak magát nem; pedig jó volna, ha legalább némely ember szemének az a tehetsége is megvolna, hogy ne mindig csak más sze­mében látná meg a szálkát, hanem a magáéban is a gerendát. A mindennapi élet sokféle változataiban nagy sze­rep jutott a szemnek. Az az ember, ki a benyomásokat gyorsan fogja fel, a dolgok mélyébe azonnal belát, s az adott viszonyok közt mindjárt megtalálja, melyik a helyes út, — éles szemű. Vannak emberek, kik hatáskörükben a legcseké­lyebb mozzanatot is szemmel kisérik, kik tfykép nem gel Hamar jönnek zavarba. Igaz, hogy az ilyen szemes dolgokvak kegyetlen kire támad, de szolgáljon az nieg­Hására, hogy nála a mindennapi teendők kellő — mai és pontossággal folynak le; mig ellenben sok viszás dolog üti föl ott fejét, hol az előljáró behunyja szemeit. Jól esik reá emlékezni, hogy a nőnemnek egyik legtiszteletre méltóbb erénye is beillik e sorok keretébe. Az olyan gyengéd lelkületű, kinek elegendő helyes ér­zéke van megkülönböztetni, mi illik és mi illetlen, ki volna más mint a szemérmes? Ez ámbár ki van té­ve a gyengédtelenek ama megszólalásának „szemérmes, mint a menyasszony," de biztos lehet róla, hogy többre becsülik, mint sok mást, ki minden áron feltűnni akar; mert rózsához az illat, szűzhöz a szemérem hozzá ter­mett. Az ellenben, ki könnyen észrevehetné, hegy vala­hol felesleges, s mégis fontoskodva tolakodik — szem­telen. Hogy a szemnek a szerelem világában jut ki oroszlánrésze, felesleges volna bizonyítani. Azt mondják, hogv a költő nem lesz, hanem születik, és ez igaz lehet. De nem kevésbé igaz az is, hogy a költő csak akkor lesz igazi jó költő, mikor már szerelmes. A szemnek e téren való szereplését leirni, megvallom avatatlan va­gyok, nem levén sem költő, sem szerelmes. Szóljanak liát ők a hivatottak. Koszorús költőnk Petőfi, imádottja lelkének egész szépségét látta annak szemeiben, mert igy szól róla: Szeretője lettem én szép lelkednek Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös bájos tükrében. A villám fényének nagy ereje van, Faludi azon­ban semmivel sem tartja gyengébbnek a szerelmes sze­mek pillantását midőn mondja: Tüzet lobbant pillantása Mint az egek villámlása. Vörösmarty meg olyan bájoló varázsú szemet lá­tott ihlettségében, mely Egy sugarával szül enyhe tavaszt, Egy más sugarával elégeti azt. Kisfaludy szivét pedig meg is sebezte a szerelmes leányka szeme, mert ily panasz szókra fakad: Oh leányka! szemed nyila szívbe talált. Az ember emberek közt lesz emberré — mondja a bölcs. A társas élet iránt mindnyájan vonzalmat ér­zünk; és ha Diogenes hordójába vonulva elkülünözte magát mindenkitől, és e furcsa helyzetbe boldognak érezte is magát, azért ma már még sem talál sok után­zóra. A társas élet magával hozza, hogy nekünk embe­reknek — kik azt alkotjuk, — érdelünk majd talál­koznak, majd meg összeütköznek. Ezen érdekösszeiitkö­zés néha éles jellegit, s valóságos ellenségeskedéssé, en­gesztelhetlen gyűlöletté fajul; ezek azután kerülik egy­mást, s a mennyire lehet akarva nem találkoznak. Mé­gis előfordul azonban <tz a kellemetlen meglepetés, hogy a véletlen egymással szembe hozza őket; a szem ilyen­kor náluk a harag és boszuság kifejezője, és ugy neve­zi a magyar, hogy farkasszem. Ha még az elnevezési hasonlatosságból kiindulva tovább fiizziik a beszéd fonalát, találunk a madarak közt is egyet, mely a bokrok és fák ágain ide oda kúszva, mindent felkutat, és épen ezen kíváncsisága miatt jut bele néha a gyermekek által — de nem az ő számára — kitett csapdába, mit midőn ezek felnyitnak, örömmel veszik észre, hogy nem cinke van benne, ha­nem ökörszem. A magyar ember sokat helyez abba, hogy jó bo­rai legyenek. Hagyományos vendégszeretetét azáltal mutatja* ki, hogy különféle jobbnál jobb borokkal tart­Jelen számhoz mellékletül van csatolva a „Radeini gyógyintézet" leírása.

Next

/
Thumbnails
Contents