Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-12-10 / 24. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. november 10*2. 20. szám. Előfizetési díj: ^^^ ^^ ^^ ^^ A lap szellemi és anyagi részét Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Wg J ^T Y M ^é • X TP^ illető közlemények a szer7 jk i 1 nü LM

1 V L ij A L A1V1 íj ll 1 iá Nyílttér petítsora 12 kr. Kéziratokat iiem ktlldtlnk vissza. " TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI és GAZDÁSZATI HETILAP. 7 • Megjelenik minden vasárnap. A társadalom mételyei és szennyfoltjai. ni. Erkölcsi, személy és vagyon biztonsági tekintetben nem kevésbbé ártalmasak és veszélyesek az úgynevezett hegyi lakósok, kiknek nagyobb része ellenőrizhetetlen tolvaj; még a becsületes rész is — helyzetének kényszerítése alatt — rablóknak, csavargóknak táplálója, rejtegetője. Hegyi lakósok közül a legbecsületesebb, leglelkiismeretesebb is valóságos csapás a legközelebbi szomszédoknak, mert ha ő maga, sem családjának tagjai kárt nem tesznek is, házi állatjaik mindent felprédálnak; hát ha a hegyi lakós, és családja tagjai tolvajok, állatjaikkal szándékosan is kárt tetetnek?, a sajnálatra méltó szegény szomszédok terményeik nagyobb részének megsemmisüléséből eredett károkon felül még a folytonos boszantást is kénytelenek tűrni, mig végre a sok kárt és boszantást megunva, saját birtokjoktól megszökni, azt a legelső vevőnek potom árért eladni kénytelenek. — Az ötvenes években annyira elszaporodott fegyveres csavargók és rablók legfőképpen a hegyi lakósok által tápláltattak, rejtegettettek, úgy annyira, hogy a hatóságnak a legszigorúabb rendszabályokhoz kellett nyúlni, inig a nagy mérvű bajt kiirthatta. Es a rejtegetést nemcsak azok tették, kik a csavargókkal, rablókkal bűn szerzők-, bűnrészesek-, vagy orgazda-képpen egyet értettek, hanem tették azok is, kik hasonló vétkektől iszonyodtak, de a kegyetlen fenyegetések folytán, megtámadásnak, boszuállásnak kitett magányos lakásuknál fogva kényszerülve voltak a gonosz tévőket segél vqzuí, azok létezhetését előmozdítani, a hatóság üldözését meghiúsítani. o o Mint a megyei gyűlések jegyzőkönyvéből látható, a megye már a harmincas években megkezdette a küzdelmet a hegyi lakósokkal; hatalom karral kergette ki őket a hegységekből, hajlékaikat — ajtóknak, ablakoknak leszedetése által — lakhatatlanná tette, de mind ezekkel céh nem ért, a hegyi lakósok mai napig léteznek, és pedig sokkal nagyobb számban, mint valaha. — Elszaporodásukra igen kedvezők voltak az ötvenes évek, midőn a hatóság az ő háborgattatásukban a tulajdon jognak megsértését látta; de végtére a hegyekre telepedők száma olv nagy lett, s ez által a csavargók és rablók sikeres üldözésének lehetősége annyira meghiusult, hogy a legszigorúabb rendeletek kibocsájtása vált elkerillhetlen szükséggé, sajnos, hogy azoknak sem lett ohajtott eredménye; végre 1865-ben a budai helytartóság a megyebeli összes hegyi lakósoknak kipusztítását rendelte el, az akkori megyei hatóság azonban ezen rendeletet nem foganatosította, sőt felterjesztésével a rendeletnek lényeges módosítását eszközölte. A jelenlegi megyehatóság, midőn a hegyrendőrségi szabályokat megalkotta, azok egyik szakaszában a hegyi lakósoknak eltávolítását is elrendelte; a miniszteri jóváhagyás azonban ezen szakaszt oly képpen módositotta, hogy az akkor létezett hegyilakósok nem háborgathatok, jövőre azonban a hegyre telepedés megtiltatott. — Ezen miniszteri rendelet legalább arra szolgálhatott volna, hogy a hegyi lakósok száma továbbra ne szaporodjék, azonban, mindőn örömmel constatérozzuk, hogy némely szolgabiránk ezt szigorúan végre is hajtotta, a később kitelepiilteket kerülete hegységeiből kiirtotta, a kitelepülést megakadályozta, a megye nagyobb részében a rendelet figyelmen kivül hagyatott, annak foganat nem szereztetett. Kérve kérjük a megyehatóságot, méltassa figyelmére e tárgyat, szerezzen az érintett ren: deletnek teljes sikert, megye szerte irassa össze | a hegyi lakósokat kiköltözésük idejének pontos 1 kitudásával, s kik a rendelet után telepedtek le, távolitsa el azokat irgatmatlanúl; a régiebbeket is közös teher alá vonás, marhák, s egyéb házi állatok tartásának szigorú eltiltása által kényszerítse a hegyekből kiköltözésre, szóval intézkedjék a képpen. hogy a hegyi lakás terhessé, vagy egészen lehetetlenné tétessék. Lehetnek talán, kik az ilyszerű intézkedés által a tulajdon jogot, a tulajdonítok élvezését vélik megtámadottnak. Ezeknek csak annyit: hát azon szegény szőlőbirtokosok, kiket a sors hegyi lakós szomszédságával sújtott, kiknek minden terménye préda és pusztítás, kik a folytonos ká-~ rosítások után kedvet vesztve, szőlőbirtokjukat kellő szorgalommal nem mivelik, sőt elhanyagolják, pusztulni engedik, végtére potom árért is eladni kénytelenek, nem szenvednek-e a rosz szomszédság által tulajdonjogi csorbulást élvezésben. de még a tőke vagyonban is hátrányt, sőt a nemzet gazdászatra is nem hátrányos-e az, ha az egész megyében több ezer szőlő birtokos a kártékony és boszantó szomszédság által elkedJ O vetlenitve, a szőlőipar fejlesztésével, emelésével nemcsak felhágy, hanem még a létezőt is pusztulásra bocsátja. Van még a társadalomban sok ferdeség, viszásság, de gyarlóság is, melyeknek eltávolítása múlhatlanúl szükséges, ha művelt nemzetek sorában tért foglalni akarunk, ezek szellőztetésével azonban egy előre, — de csak is egy előre — felhagyunk, azon mondat szerint „a szennyest otthon kell megszapulni" bizton megvárva, hogy szellőztetés nélkül is javulás álland be azon a téren is. A muraközi népiskolák állapotának megvizsgálása végett Zalamegye tek. közigazgatási bizottsága által kiküldött bizottság hivatalos jelentése. (Vége.) III. Perlaki járás. 1.) Alsó-üomború, katli. felek, fáraiskola kizárólag a helybeli 387. tanköteles számára levéu felállít va, ezek közül 199 jár iskolába és pedig 96 tiú Slámek József magyarul jól beszélő kántortanító által kezelt teremben, 103 leány pedig a Csáktornyái elemi iskolából kikerült, a budapesti m. kir. állami nőtauító képezdébeu képesített Dugovics Betti tanítónő kezelése alatt másik teremben. A fiú osztályban az eredmény mind a magyarnyelvben, mind az előirt egyéb tárgyakban csekélynek saii • » * » • • Világ volt mit képzelmem alkotott, S etjy perez alatt <•'</ és fold elveszett; Ifjúkorom álmainak ege Es üdvöm földe mind, mind oda lett . Csak néha - néha — hogyha szivemen A bánat húrja fájóbban rezeg — Tör fel belőlem egy nehéz sóhaj: Oh édes álmok, hova tüntetek?! . . . Mit álmodám — ha hűs forrás ölén Hallgattam a locscsanó habokat, S a szomszéd erdő hűvös szellője Súgva, regélve bokrok közt haladt! . . . Ugy andalogtam a bűvös regén, — Szellő s forrás együtt regéltenek, Minden szavukban pezsget a varázs . . Oh édes álmok, hova tűntetek?! . . . Mit álmodám — ha sötét éjszakán Merengve néztem a vihar dühét, Villám czikázott a felhőkön át, S lelkem öröklé a villám tűzét! — A régi tűz kihalt belőlem , és Reám hai/i/á a hideg életet; Rideg, hideg nekem az élet igy — — Oh édes álmok hova lettetek f! . . . Mit álmodám — ha ifjú keblemen Egy jó barátnak keble nyugodott, S feledni tudtam minden keserűt, Feledni tudtam minden bánatot?! — Nap a barátság, — játszi sugarán Melengetők az ártatlan szivet, S most elfeledve állok egymagam — — — Oh édes álmok, hova lettetek ?! . . . Mit álmodám — midőn szivem hevén Magas dalokra birt a képzelem, Melyek minden szavában láng, — erő —, S csábtól izgatva forrt az érzelem ?! — Mámorittasan fel zengett a dal, S—hideg fagyos szivekbe tévedett; Nem zeng többé, mélyen hallgat szívem — Oh édes álmok, hova lettetek?! .... Világ volt mit képzelniem alkotott, S egy perez alatt ég és föld elveszett: Ifjúkorom álmainak ege És üdvöm földe mind, mind oda lett .... Csak néha - néha — hogyha szivemen A bánat húrja fájóbban rezeg, — Tör fel belőlem egy nehéz soha/: Oh édes álmok, hova lettetek?! .... P. kör. A VÉRES KEZEK. — Beszélyke. — Irta Belányi Tivadar. (Vege.) Az este letett ékszerek ott hevertek az ellökött kis asztal mellett. Semmi sem hiányzott. A gyanú a házbeli cselédeket is érte. Valamennyi otthon töltötte az éjet, de egyik sem tudott előbb u dologról, mielőtt a belülről zárt ajtót a szobaleány sikertelen kopogtatása után a lakatossal fel nem nyittatták. — Csak egy szolgáló hallott szokatlan neszt a hálóteremben, mely alatt épen a földszinti konyha volt. De ez fel nem tüut neki; hiszen a kisasszony, a szegény kis Karolina, többször okozott neszt ugrándozásaival. Mindinkább izmosult a föltevés, miszerint a tettesek az ablakon át hatoltak be a nők hálószobájába. Pedig emeleti lakásról van szó, aztán ínég hozzá jó magas emeleti lakásról, amelyet öt—hat öles létra nélkül még csak meg sem közelíthetni. Forró nyár ideje lévén, az ablakok nem is voltak betéve, csupán az úgy nevezett roleták voltak leeresztve, de amelyeket még egy—egy jókora nyári fuvallat is képes meglengetni. Ezektől hát minden feltűnőbb zaj nélkül mehetett ki s be a gyilkos. Legfeltűnőbb volt a dologban az a sajátságos' körülméuy, hogy a házból semmi seui hiányzott. — Tehát mégis boszu müve lett volna e véres cselekedet? — Mély gondolkodóba esett az egész komissió. A tettesek fölfedezésére vonatkozólag igen értékesnek látszott egy kovácslegény abbeli nyilatkozata, mely szerint éjfél után egy óra körül, a mint a nevezett lakásáról a műhelynek tartott, hogy bizonyos sürgős munkát — ami úgy takarodáskor nem is ritka eset a szekeres gazdáknál, elvégezhessen: hát a Szentiványiné házától valaki eszeveszetten futott az utcán keresztül, s egyenesen a „major úr

u lakása felé tartott, ahol aztán átvetette magát a deszkapalánkon, s a kiskert rózsabokrai mögött eltűnt. — Hogy férfi volt-e vagy nőszemély, azt a kovácslegény nem tudta megmondani, mert a fogyó hold csak nagyau is kétes fényt árasztott az utcára, lámpa pedig már egy sem égett; hiszen mindössze is csak négy utcai lámpa volt még akkor I. városában. Ezen jelentős adalék alapján küldték ki reggel a pandúrokat, hogy nyomozzák a „major úr" inasát, ki a szerencsétlenség éjjelén a háztól megszökött. Maga a major (egy letelepült) mit sem tudott a dologról mindaddig, míg a vizsgálódó bizottság tudtára nem adta. Különben megtört, beteges ember volt, későn kelt; ina pedig, mivel Károly, az ő leibhuszárja és mindenese, nem jött elő urát felöltöztetni, a szokottnál is tovább elheverészett ágyában. Ha valaki jött volna is az éjjel házába, ő azt nem hallhatja, lévén az ő hallóérzéke szörnyen fogyatékos.—