Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-12-10 / 24. szám

mutatkozott s ennek oka abban látszik rejleni, hogy a temetkezések 8 —9 óra körül tartatnak s ezáltal a kán­tortanítónak ilyenkor majdnem egész délelőttje elvész. A leányosztálynál az Írásban rendkivüli eredményt ta­pasztaltunk, a magyarnyelv tanításában azonban cseké­lyebb eredmény mutatkozik, de nagyobb nem is mutat­kozhatik;; mert 103 leányt egy tanító sikerrel nem ta­níthat. Tekintettel tehát azon körülményre, hogy a köz­ségben 170 fiú és '217. leány tanköteles van, észszerűen eredmény csak ugy volna várható, ha még két tanterem állíttatnék tél és még két tanító vagy legalább segédta­nító alkalmaztatnék. 2. Kottori kath. felek, fára iskola, melyben 497 tanköteles helybeli gyermeknek kellene oktatást nyerni, azonban csak 215. jár iskolába, 282 pedig az oktatást teljesen nélkülözi. Van pedig 3 terem, az egyikben Gérics Mária képesített tanítónő 71 gyermeket tanít. Ezen terem minden felszerelést nélkülöz, még padok sincsenek benne és igy nem csuda, hogy a külömben jeles tanító­nő, ki 3 év' előtt még nem tanított magyarul s jelenleg a magyarnyelvet szóban és írásban tökéiétessen bírja, minden iparkodása dacára tanítványainál csekély ered­ményt képes felmutatni. A Sparni György ugyan ma­gyarul beszélő, da már elöregedett tanító kezelése alatt levő második teremben 48 leány van; ezen terem sincs felszerelve és haladás sem a magyarnyelv, sem egyéb tárgy tanításában nem mutatkozik. A harmadik némileg felsze­relt teremben Kreszinger Pál magyarúl jól tudó és ne­deliczi születésű okleveles tanító működik 96 tanulóval, mely magas számban leli magyarázatát az ezen teremben is tapasztalt csekély eredmény. Haladás és jó eredmény csak azáltal volna elérhető, ha tekintettel arra, hogy a köz­ségben 238 fiú és 259 leány tanköteles van, még leg­alább négy tanterem állitatnék s azok mindegyike és a létező három terem is kellő felszereléssel és képesített magyar tanítókkal láttatnék el. Mindezekre azonban ál­lamsegély nélkül nem képesek a községbeliek, kik pár év alatt tűzveszély és vízáradás által majdnem végpusz­túlásra jutottak. 3. Alsó-Vidoveczi kath. felek, fáraiskola 293. helybeli tanköteles gyermek szániára, kik közül 129. is kólába jár, 164. pedig nem jár, de nem is járhatna, inert az egyetlen tanteremben a bejárók is alig férnek el s ez egyik oka, hogy alig bír némi eredményt a különben is nem képesített Gudlin Károly tanító, ki azonban az érin­tett mostoha körülmény dacára tanítványainál a magyar­nyelvből némi haladást tanúsított. Eredmény ezen köz­ségben is csak a tantermeknek legalább négyre emelé­sével s ugyanannyi képesített magyar tanítónak alkalma­zásával lenne várható, mire azonban államsegély nélkül a községbeliek alig volnának képesek. 4. Szeüt-Máriai kath. felekezeti fára iskola, melyhez tartozik Szent-Mária 160., Alsó-Mihálovecz 86., összesen 246, tanköteles gyermekkel,' kik közül azonban csak 118 jár iskolába, 128 pedig az oktatást teljesen nélkülözi. Tanterem ugyan kettő van, de csak egyik van tűrhetően felszerelve, a másik terem pedig üres. Kósz Jakab képesített tanító nagyszámú tanítványaival ered­ményt uem mutathat fel s az csak azon esetben volna várható, ha Alsó-Miháloveczen az ottani 86 tanköteles gyermek számára egy külön iskola állittatuék fel — szük­ségelt felszereléssel és képesített magyar tanítóval, Szt.­Márián pedig a második terem is felszereltetnék s a je­lenlegi kántortanítón kívül még egy képesített magyar tanító alkalmaztatnék. 5. Dráskoveczi kath. felek, fára iskola, melvhez tartozik Dráskovecz 165, Csukovecz 77, Hemuseveez 72, (Iporovecz 65, összesen 369 tanköteles gyermekkel, kik kik közül 128 jár iskolába, 241 pedig minden oktatást nélkülöz. A felszerelés tűrhető, de eredmény ugy a ma­gyarnyelvben, mint a többi tantárgyban semmi, mert a tanulók száma igen nagy s a horvát határőrvidékről ide került s Zágrábban képesített Topiák János tanító, da­cára annak, hogy Szombathelyen magyar póttan folyamon volt, magyarúl mit sem túd. Itt is eredmény csak úgy volna várható, ha Csukoveezen a 77, Hemuseveczen a 02 és Oporoveczen a Gl. tanköteles számára külön-külön iskolák állíttatnának s szereltetnének fel, képesített taní­tók alkalmaztatnának, Dráskoveczeu pedig még egy tan­terem állíttatnék és szereltetnék fel és két képesített ma­gyar tanító alkalmaztatnék. G. Czírkovljáni katli. felek, iskola, kizárólag a helybeli 17."). tanköteles [számára, kik közül 126 jár is­kolába; terem esak egy van és az is silányul van fel­szerelve. Stanauer József magyarul ugyan tud, de képe­sítve nincs, üiredinény egyátalán igen csekély s nagyobb eredmény csakis ugy volna várható, ha az iskola még egy teremmel nagyobi iktatnék s mindkét teremben képe­sített magvár tanítók alkalmaztatnának. 7. Perlaki katli. felek, fára iskola, 4 teremmel, melyhez tartozik Perlak 520, és Ottók 11, összesen .">.">7. tanköteles gyermekkel, kik közül 291. jár iskolába és pedig Sinkó Liberius 42 év óta működő, elaggott tanító kezelése alatt 106, Románcsek István tanító alatt 6G, végre Mozsgai Anna képesített és a magyar nyelvet tel­jesen bíró tanítónőnél 53. Eredményt mind a magyar­nyelvben, mind a többi tantárgyban csakis az utoljára megnevezett tanítónőnél tapasztaltunk ; de eredmény egy­átalán nem is várható mindaddig, mig az iskolák telje­sen át nem alakíttatnak, még legalább négy tanterem fel nem szereltetik, s az ekként 8-ra felszaporodó tan­teremben a Sinkó Liberius és Safranics Ferenc kiércle­műlt öreg tanítóknak megérdemelt nyugalmazásával Ro­máncsek István tanítónak pedig, ki az iskola /.ékkel és a községgel folytonosan civakodik s helytelen magavise­lete miatt állása tarthatatlanná vált, eltávolításával, még 7. képesített magyar tanító nem alkalmaztatik, mely eb­beli átalakítások és változtatások foganatosítása Perlak város nem kedvezőtlen anyagi állapota s polgárainak ér­telmisége, a közjó iránti fogékonysága s magyar hazafi­Hágától alaposan remélhető. 8. Alsó-Král j e veczi kath. felek, iskola, a hely­beli 179 tanköteles számára, kik közül 115 iskolába jár, melynek egyetlen terme 10 ablakkal van ellátva; benne Tiszay István magyarul tudó képesített tanító, mű­ködik elég csekély eredményűvel mind a magyar nyelv­ben, mind egyéb tárgyban, de eredmény egyátalán csak úgy volna remélhető, ha még egy célszerű terem állirtat­nék, a jelenlegi pedig megfelelőleg átalakíttatnék és két képesített magyar tanító alkalmaztatnék. 9. Goricsáni kath. felek, faraiskola helybeli 468 tanköteles gyermek számára, létezik 3. tanterem, ele fel­szerelve csak egy vau, azonban ez is már hosszabb idő óta üresen áll; mert Eutor György az egyetlen kántor­tanító már régen beteg és igy 468 tanköteles gyermek teljesen oktatás nélkül van. Ez okból a községbeiieknek kötelességükké tettük, hogy a létező termek felszerelé­séről és egyátalán a gyermekek oktatásáról legrövidebb idő alatt gondoskodjanak, mit ők teljesíteni Ígértek is. 10. Hodosáni ni. kir. állami népiskola; helybeli 342 tanköteles számára; két teremmel, melyek azonban kicsinyek s nagyobbak bérbe sem kaphatók. Tekintettel azon körülményre, hogy ezen állami iskola a vidéken minta tanodának volna tekintendő, a szükségelt építke­zésnek az állani általi foganatosítása volna kívánatos. Ezen állami iskolában két jeles tanító működik; az egyik­ben Breger Adel, a másikban Tóth Kálmán képesített tanítók. Mindkét osztály vegyes és pedig az egyik az I. és II., a másik terein pedig III. IV. V. és VI. osztálybeliekkel. Egyik tanító sem bírja a horvát nyelvet, kik dacára hogy a tanulók mind horvátajkuak, a tantárgyakat magyaréi adják elő s az eredmény mégis meglepően örvendetes mind a magyar nyelvben, mind a többi tantárgyban. Az egyik tanteremben 48, a másikban 92 a tanulók száma és igy ezen állami iskola a célnak csak ugy felelne meg tökélyetesen, ha 4 teremmel bírna s azok mindegyike a mostaniakhoz hasonló készültségi! tanerőkkel láttatnék el. 11. Domásinéczi zúgiskolának mondható népis­kola, melybe állítólag 181 tanuló jár, kiket egy terepi­ben bizonyos Holonya Antal nem képesített egyén ál­líttatik tanítani; mert az iskolát üresen találván, azt ma­gunk nem tapasztaltuk. Egyébiránt Doniásineczen 256. tanköteles gyermek levén, szükséges volna egy iskola felállítása legalább 3 teremmel és 3 tanítóval. 12. Deká no veczi kath. felek, fára iskola, mely­hez tartozik Dekánovecz 106, Novakovecz 128, Doma­sinecz 256, összesen 490 tanköteles gyermekkel, kik kö­zül 161 jár iskolába, Tiszay András kántortanító oktat egv teremben igen csekély eredménynyel mind a magyar nyelvben, mind egyéb tantárgyban; de eredmény csakis akkor volna remélhető, ha Dekánoveezen még egy terem szereltetnék fel s legalább még egy segédtanító alkal­maztatnék. Xovákoveczen és mint az előző pontban már megjegyeztetett, Domásineczen pedig külön iskolák állít­tatnának fel az ottani tankötelesek számának megfelelő arányban. l.'i Tüske-szent gvörgyi kath. felek, fára is­kola, melyhez tartozik Tűske-Szt.-György 32, Turcsiscse­Ihorisese 146, Alsó-Pusztákovecz 37, Pálinoveez 83, ALsó-1 Irásesán 102, Csehovecz 157, összesen 557 tankö­teles gyermekkel, kik közül azonban csak 105 jár isko­lába, illetőleg gyengén felszerelt egyetlen termében (má­sik üresen áll), melyet Kováesics Ferenc régi kántortanító lát el némi eredménynyel, ki magyarúl keveset tud ugyan, de iparkodni látszik s erre Peezek György ujabban ki­nevezett pfebánös ur által gyámolíttatik. Ezen farában a létező fű ske-szt.-gvörgyin kívül külön iskolák (elállí­tani lók volnának még Csehoveczen két tereinmei, l'ali­noveezen egv teremmel, Alsó-llrásesánban egy teremmel, Turesisese é« Dvoriscsén két teremmel, a tűs ke-szent­györgyi jelenlegi iskola pedig megmaradna a tűske-szt.­györgyi és az alsó-pusztakoveczi tankötelesek számára. 14. Orehoviczai kath. felek, iskola 82 helybeli tanköteles számára, kik közül 66 jár iskolába, melynek egyetlen terme szerényen van felszerelve. Marsits Lajos fiatal tanitó magyarúl ugyan tud, de képesítve nincs, ha­ladást sem a magyar nyelvben, sem egyéb tantárgyban nem tapasztaltunk s ennek sajnos következményeire a tanítót figyelmeztettük. 15. Szoboticzai kath. felek, fára iskola, melyhez tartozik Szoboticza 117, Stefánecz 56, Vullária 23, Ren­kovecz 51, Jurcsevecz 38, Podbreszt 41, Szent-Kereszt puszta 4, összesen 430 tanköteles gyermekkel, kik közül 153 ezen fára iskolába jár, melynek jól szervezett két tanterme van, melyek egyikét Kósz Ferenc képesített magyar kántortanító, másikat pedig Balog Ferenc hely­beli születésű végzett képezdész, de még nem képesített fiatal tanító kezel, ez utóbbi képesítő vizsgára már meg­hiva volt. Az eredmény mindkét teremben elégséges, sőt a magyar nyelvben dicséretes, ami, valamint a tárához tartozó Orehovicza és Strelecz községekbeni népiskolák felállítása nagy részt a helybeli plébános ur tanügybaráti buzgalmának tulajdonítandó. Ili. Streleczi kath. felek, iskola, melyhez tarto­zik Strelecz 116, Pálovecz 99, Derzsimorecz 77, össze­sen 292 tanköteles gyermekkel, kik közül 106 jár isko­lába, melynek egyetlen termében minden eredmény nél­kül bizonyos Karlsberger Adolf volt szabó működik 230 ft. fizetéssel, kit a községbeliek a helybeli plébános ur ismételt megintése folytán sem akarnak elbocsátani. Előboesátott részletes előterjesztésünkön kiviil köte­lességünk még általában megjegyezni, hogy a muraközi iskolák legnagyobb részi- kath. felekezeti lévén, ezek a zágrábi egyházi főhatóság által kirendelt egy-egy egyházi tanfelügyelő, azután az esperes, plébános, a káplán s végre sokszor a Zágrábból importált kántortanító alatt állanak s ezen körülményben leli magyarázatát azon szomorú kéj), melyet a muraközi népiskolákról fenti jelentésűnkben állni kénytelenek valánk; mert csak kivétel azon néhány lelkész, ki a tanügy iránt lelkesedni tud is és cselekedve akar is, mer is, míg a többiek részéről úgy látszik az iskola nem támogattatok részint félelemből, részint közö­nyösségből, részint talán ellenszenvből. Pedig ezen fele­kezeti iskolákban a lelkészek hazafias támogatása nélkül haladás a kitűzött cél felénem remélhető, minek világos tanúsága azon körülmény, hogy a hol a lelkészt érdekli az iskola, ez ott több kevesebb haladást mutat. Minthogy Inasát nagyon is szelid fiúnak, minden tekintetben meg­bízhatónak vallotta. Nem is tudtam elgondolni, hová lehetett az a Ká­roly ! Ezt még sohasem tette. . . Epen ebédnél ültünk, mikor hajdúnk jelenti atyámnak, hogy a pandúrok meghozták Károlyt, a „ma­jor úr Bedien terét". . . . Szegény Károly! mintha most is látnám, amint ki­sirt szemekkel, kezén lábán fényes békóval állt ott a folyosónkon. ll ja, hiába! a bűnösnek lakolni kell. Már ]ledig az eddigi bizonyítékok reá vallanak legsúlyosabb mértékben. Ezalatt egy ember kért atyámhoz bebocsáttatást. Előadta, hogy Szentiványiné ő nagysága házán vérnyo­mokat födöztek fel az ott ácsorgók. A talon jól ki lehet venni, amint valakinek véres ujjai odaértek s ott nyo­mokat hagytak magok után. ­A csendbiztos rögtön átfutott a, Szentiványiházhoz, s úgy találta, amint mondva volt. Eles fürkésző szeme még többet is látott. Azt t. i. hogy nemcsak a falon lát­hatók a vérnyomok, hanem még a vilámhárító vas veze­tékjéu is, amely épen ott szolgált a földbe, ahol a bá­dogcsatorna torkollik. . . . Ezt a fölfedezést megint jegyzőkönyvbe vették. Ebéd után Károlyt hallgatták ki. Nem mondhatott se többet, se kevesebbet — s er­re eskiit is ajánlott fel — hogy azért szökött meg urá­tól, mert a Makit se égen, se padláson nem találta, úgy elveszett egyszerre. Tegyenek vele akármit, ő nem tudja számon adui azt a beste lelkit a majmának, ínég aki ilyet föl is mer fogadni szolgálatába! . . . A kérdéses Makit én is ismertem. Néni volt ez e­gyéb, mint egy jól kitanított vén majom, egy esúf képű orangutáug. A süket őrnagy egy tengerész kapitány ba­rátjától kapta ajándékba, s azóta különféle háziszolgála­tokra tanította be a cudart. Magam láttam, auiint meg­tömte a major úr esibukját, s gyújtott hozzá fidibuszt. Az a! — Mindig azon kértem szüleimet, hogy szerezzünk mi is egy Makit, ha mindjárt kisebbet is. I )e erre édes atyám mindig azzal figurázott ki, hogy elég Maki va­gyok én magam is. . . . No tessék aztán Makit kérni valakinek! Károly vallomásait is jegyzőkönyvbe vették, s hogy alaposságáról meggyőződjenek: közölték az őrnagygyal is, aki megvigasztalódott a Károly hazatérte fölött, mert hiszen a Alaki megvan. — Nem tudta, hogy a kertben fog vele találkozni, csak mikor a barack-fák alá ment, látta ott gunnyasztani a szökevényt. Igaz, hogy a pom­pás kajszín-barackot mind leette a fákról; de csakhogy megvan! . . . Hanem alkalmasint beteg, mert olyan szo­katlanul kedvetlen. Alig néz az emberre, holott máskor már messziről nyiszereg, már hogy örömében. Ugy a! szegény pára. . . Atyám leültette vendégeit. Feketét és szivart hoz­tak az asztalra; e közben atyám két pandúrral az őr­nagy kertjébe ment, hogy a méhesbe rekesztett Makit szemügyre vegye. Ide csukta a gazdája addig is, mig Károlyt nálunk színről szilire láthatja. Alig telt bele öt perc, mire atyám visszatért azzal a megdöbbentő hírrel, hogy a gyilkost felfödözte. Nos! nos! . . . riadtak fel a vendégek, nos hát?! . . . — Uraim a gyilkos nem más, mint. . . Mint . '. . mint, nos! — szakíták őt félbe. ... mint az őrnagy. . . Nagy Isten! sikoltá el magát édes anyám, miköz­ben általános elszörnyedés tülté be a szobát; mindenki az egykedvűen pöfékelő őrnagyra irányozá tekintetét, akire az itt elmondottak vajmi kevés értékkel bírtak. Vele beszéljenek nagyon, ha akarnak. De most még­is fólérzett egy kicsit, látva, hogy mennyire bámulják őt. — Mi az? kérdé. — Nohát hagyjátok az embert szóhoz jutni lega­lább! — türelmetlenkedék atyám; a gyilkos nem más, , mint az őrnagy úr majma! . . . Ugy! ha akarjátok tudni. A meglepetés és szörnyűködés sziszszenései és fo­hászai feleltek a borzalmas állításra. Hiszen még most is' véresek a kezei. — Néz­zétek csak meg, ott gunnyaszt a méhesben, mint aki rosz fát tett a tűzre. Érzi ő ezt, ha mindjárt oktalan állat­nak hivatja is magát ő kegyelme. Mí az? tudakozódék az őrnagy. A Maki tenyere és körme véres! ! . . . kiáltá Keményffy bácsi az őrnagy fülébe, aki nyilván nem ér­tette meg, mert nyomban azt motyogta, hogy igen is, a méhesben van. . . Nem méhes! hanem véres! ! Ki. . . kí. . .? az én Makim! . . . véres? Ezer bomba és miljom kartács! ... ki sebezhette meg sze­gényt, lám! mindjárt mondtam, hogy beteg! — s ezzel rohant haza felé: valami gazember. . . Mikor aztán értesült a tényállásról, Makit sonica főbelőtte. Elvitázhatlanul bebizonyították, hogy a,borzasztó gyilkosságot a kiszabadult majom követte el. Éjnek ide­jén kinn csatangolt az utcán, s tán kutyáktól űzetve, vagy mi okból, a villám vezető vason felkúszott a Szent­iványi-féle házra, s ott az éjjeli mécs világát (mert hogy volt, az kiderült) látta a redélyek hézagain át-átcsillanni, s kapta magát, beugrott a legszélső ablakon; ami, a széles párkányzatot tekintve, nem is lehetett valami megerőltetés eredménye. Károlyt még is megbüntették, mivel a majom éj­jeli szállását elmulasztotta jól bereteszelní. A csendbiztos éles szeme az ujabb, és számbavehe­tő argumentumok alapján megtartott vizsgálat alatt a Maki szőréből is talált szálakat és pedig a meggyilkolt asszony ujjai között. Estére kelve fényesen be lett bizonyítva a majom szörnyű tette. A major úr sem tartott aztán házánál majmot soha többé. —

Next

/
Thumbnails
Contents