Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-11-12 / 20. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. november 1*2. 20. szám. Előfizetési dij: Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. t / Hirdetmények: ; 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetéstiél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttér petítsora kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk \ issza. TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI és GAZDÁSZ ATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg, 1882. nov. 6. Nem lehetnek olyan állami érdekek, me­lyek kisebb-nagyobl> mérvben a társadalmi élet érdekeivel azonosak nem volnának. A társadal­mi élet érdekköre csak szűkebb térre szorítkozó részlete a nagyszabású állami érdekkörnek; mindkettő pedig minden részletében felolvadva, egymással egybevegylilt alakban képez egy tel­jes egészet. Egyik a másikat magából ki nem zárja, egyik a másik nélkül egésznek nem kép­zelhető. Utalva vannak ezen érdekkörök egy­másra önf'entartásukban és a végcél elérésében. / O Állami érdekek csak úgy valósíthatók, ha ezek nemcsak az állani kormányát s ennek minden alsóbb fokú közegeit, de ha magának a népnek minden rétegében levő minden egyedét is áthatják. — Hozzá vagyunk szokva ma már azon ké­nyelmes helyzeti! téves nézethez, hogy tágasabb és szűkebb értelembe vett közérdekeink megva­lósítására egyedül csak az állam kormánya van hivatva és ha az ezen oldalról tett intézkedések eredménye tetszésünket bármely oldalról ki nem nyeri, rosszalásunkat hangoztatni jogosítottaknak hiszsziik magunkat; holott feledjük azt, misze­rint mi magunk sem tettük meg kötelességünket. Országunk egyik érdekének megvalósításá­ra célzó törekvésben lényeges szerep vár me­gyénk lakosságára, melyet a társadalmi téren érvényesíteni elengedhetlen kötelessége. Zalamegye lakossága majdnem 150 kilo­méter hussznságban szomszédos azon szorosabb értelemben vett horvát testvéreinkkel, kik a Drá­va túlsó partját lakják s kikről naponkint hir­detik, liogv egv idő óta ferde szemekkel tekint­getnek át hozzánk. Való-e ez és menynyiben, s ha való, mi oka ennek, nem vagyunk hivatva fejtegetni. Miként kell a ferde szemeket országos szempont­ból szelid tekintetekké változtatni, azoknak kell tudniok, kikre ebbeli kötelesség súlya neheze­dik. — Nekünk kiválólag azt kell tudnunk, hogy azon nehéz feladat megvalósítása tekinte­tében legközelebb érdekeltek, de segélv nyúj­tásra is leginkább hivatottak mi vagyunk; kü­lönösen és elsősorban hivatva van pedig" me­gyénk azon részének lakossága, kik életviszo­nyaiknál fogva a Dráva inenső partjáról napon­kint kezetszoríthatnak a túlsó oldal lakosaival. A társadalmi életben elszámlálhatlanul sok­féleképen nemcsak érintkezhetünk, de érintkezni kénytelenek is vagyunk Dráván tuli horvát testvéreinkkel; minden egyes érintkezéskor pe­dig ismét sokféle alkalom nyílik arra, hogv magunkat, életmódunkat velők megkedveltethes­sük, barátságos úton-módon horvát testvéreink személyeit a magunkéihoz úgy szólván hozzá­fűzzük. Egymáshoz való geographiai közellétünk utal bennünket arra, hogy az ipar és kereske­delem terén folytonos összeköttetésben álljunk; de sőt azon természeti törvénynél fogva, mely­szerint társas életet élni vagyunk teremtve, szükségessége is fen forog annak, hogv családi s az ebből folyó rokonsági élet körébe egymást, bevonjuk; szóval egymással szembén utalva vagy unk előteremteni azt az állapatot, amelvben egyik félen levők a másik felen levőknek javát előmozdítni sa ját jólétüknek megteremtése és főn­tartása céljából is elkerülhetlen szükségesnek tartani kényteleníttesseuek. Ha a társadalmi élet terén az egyeseket ekként érdekkörünkbe bevonni, magunknak meg­nyerni sikerül, céltalanná és okszerűtlenné vá­lik és igy önmagától elenyészni fog azon né­hányak nagyhangú, semmit mondó zsongása, kiknek eljárását legfeljebb azzal lehet indokolni, hogy ők a józan tömegből kiválni, a világ űr­ben nyomtalanul elhaló kiabálásaikkal a közfi­gyelinet magukra vonni igyekeznek. Vannak esetek, a mikor látszólag az agi­tátorok teremtik a lázangó tömeget; de ez csalt látszólagos, mert ha a nép egyéb oknál fogva önmagában nem elégedetlen s ennek következ­tében nvuohatatlankodásra kellő ok fen nem forog, nem lehet az agitátoroknak olyan serege, mely a népet nyugalmából kizavarni képes volna. — A horvát nép maga nyugodt, nem talált okot arra, hogy nyugalmát elhagyva, magyar testvéreivel ujjat-huzzon; de sőt a múltból már megtanulta, miszerint nagyhangú agitatoraik csak zavarni s a zavarosban halászni tudnak; meg­tanulta, hogy a népet önérdekkörén kiviil eső célra felhasználni, jóllétét hosszú időre eltemetni az izgatók nem tartják lelkiismereti kérdésnek. Tudják horvát testvéreink azt, hogy csak az biztosítja helyes öncéljukat, ha velünk egyetér­tésben élnek; tudják azt is, hogv a társadalmi élet célját csak velünk karöltve érhetik el. Ke­reskedelmüknek és iparuknak fejlődése céljából a nyugat művelt iparával és kereskedelmével célszerűbb uton csak a mi közvetítésünkkel érintkezhetnek; kelet felé nem értékesíthető productumaiknak a nyugat piacaira célszerűbb módon való szállítása körül a velünk való érint­kezést teljesen nem nélkülözhetik; egyszóval a nyugat-európai haladás és mííveltség áldásaiban nem ugyan kizárólag, de helyesebb uton csak a mi közvetítésünkkel részesülhetnek. A horvát népnek tehát érdeke az, hogy a barátságos érintkezést velünk továbbra is feu­tartsa; érdeke, hogy társadalmi életünk mozgal­mainak s ez által a rajtunk keresztül hozzájuk szivárgó nyugati haladásnak minél nagyobb mérvben részese lehessen. Ezen érdeke kellő ok arra, hogy az általunk kinyújtva tartott jobb­kezet el ne ereszsze, de sőt, hogy azt mindin­kább magához szorítva tartsa. Ez okoknál fogva a barátságos viszonynak folytonos fentartása mig a horvát népnek ön­jóléte és haladhatása szempontjából szükséges, addig reánk nézve azért célszerű, hogy a leg­szorosabb értelemben vett Magyarország határán a nyugalom fentartassék, a több század törté­nete által helyesnek és célszerűnek igazolt kö­zös állami életünk egymás rovására meg ne bontassék. Un mindörökre .... Ha mindörökre vége. hát legyen esak ! Én nem panaszlom búmat senkinek, Ne lássa senki könytöl ázni arcom, Ne lássa senki hullni könyeniet! Magamba bolygóm át a nagy világot; Hogy én is bírtam lány, szerelmedet. Ne tudja más lesújtó bánatomat, Hogy hűtlenül megcsaltál engemet. Hogy elfeledted fényes álmainkat, Miket ott. szőttünk csendes éjjeken . . . Vágyakban izzott álmaink világa — - Az élet akkor mást ígért nekem! Merengve, mig szivünk a csillagokban Szeretve, lnzva es remélve hitt, És szállt a *ágy, . . • s a képzelet el messze Tündérmesék csodás hónába vitt Odaborultam lágv edes öledre. Mondhatlan kéjtől reszketett szivünk. Csak azt beszélte minden ott körültünk, Hogy mi örökké boldogok leszünk ! . . . De szent, kötött frigyünk feloldva régen . . . Egész világ csak érted epedett. S te pompa, bír s a fény után esengve Csoda-e ha megszegted esküdet ? . . . Kredj, vigadj, neked még szép az élet. Légy boldog és szerencsés utadon! De hús emlékem soha ne kísérjen, Neked is fájhat, fájhat az naivon ! Oh. azt Le tudd meg soha életedben. Miattad már hogy mennyit szenvedek, Vétkem pedig esak az volt, hogy szerettem Ezért majd tán csak megbocsát az Ég! Véget vet sok álmatlan éjeimnek. Ad egy kevésnyi sirgödörhelyet . . . Nem él a vágy a puszta hant alatt már. Ott majd csak én is megpihenhetek! . . . T. G. Párisi apróságok. Frodevaux alezredes temetése. — Pére Lachaise, Mont Martre, Mont Parnasse. — Pautheon sírboltjai. A a­poleon sírja. — A catacombdk. (Folytatás.) A Pére Lachaise-ban nagy emberek feküsznek. Néhány általunk jobban ismert nevet ide jegyezhetek. Az állam férfiak közül Thiers Ad. (f 1877 szept. .'5.) .Pátriám dilexit, veritatem cokiit." Périer Casimir, kinek a város a temetőben nagy szobrot emeltetett. 0 volt a juliu­si királyság főszervezője és Lajos Fülöp alatt miniszter el­nök. Az itt nyugvó tudósok közöl télemlítem Gall t (+ 1828.) a phrenologia és eracnioscopia megalapítója, Cliampollion (f 1836.) a hieroglyphák fáradhatatlan és türelmes magyarázója, Arago (+ 1853) és Laplace (f 1827.) hires csillagászok, Victor Consin (f 1*67) bül esész-iró. Katonák közül Labédoyére gróf 1815 aug. 10) és Ney moskvai herceg; mindketten I. Napoleon hű emberei és elsők, kik az Elba szigetéről 1815 március 1-én visszatérő császárhoz seregeikkel átmentek. A száz nap letelte után mindketten elfogattak és főbe lövettek. A hazáért meghalt katonáknak 3 emlék vau emelve a temetőben: Victimes de Juin 1832, 1870 71-iki ostrom alkalmával és 1871. január 19-én elesettek emlékére. Költők és irók közül: Moliére (f 1073) és Lafontaine <f 1(595) kik 1817-ben hozattak ide. Beaumarehais (f 1799) Sevillai borbély, Figaro házassága ismert színművek szerzője; Bérangcr (f 1857) hires népies költő, kinek hamvai saját kívánságára egy sirba nvngosznak Mauuelé­vel (f 1827), ki „1793-ban önkénytes katona, ügyvéd, követ volt. u A Pére Lachaise 1804-ben rendeztetett be. 1814. mártius 30-án e részen jöttek be az oroszok. 1871. május 27-én véres harc volt az itt elsáncolt communis­ták és az állam katonái között. Előtte való nap ezek többek között itt is 28 csendőrt akasztottak fel. Töb­ben is jutottak volna még erre a sorsra, (hí május 27­én főleg a Mont Martreról működő ágyuk eredménye folytán a temető be lett véve. A Mont Martre temető nem oly nagyszerű és meglepő, de azért magába véve szintén szép; itt is van­nak nagy emberek hamvai. Mindjárt legelői van egy kicsiny görög stylben épített egyszerű kápolna c fel­irattal: Exules Poloni meinoriae suorum. Az emléken több lengyel szabadsághős neve olvasható, mely emléket a száműzöttek állították meghalt honfitársaiknak. Kive­szett szabadságuk visszaszerzése iránt táplált reményüket kifejezik a nevek után irt eme szavak: „Exoriare ali­(|UÍs nostris ex ossibus ultor." Nem messze ettől van cgv sir, melynek ércből készített emlékköve természetes nagyságban egy fekvő haldokló francia katonát ábrázol: Kamienski Mieeeslav, ki mint önkénytes 1859-ben Ma­gentánál elesett. Heine a költő (f 1856) egyszerű sirkő rajta neve: Henri Heine. A Mont Martre-n volt 1814­ben Bliichernek és York hercegnek főhadi szállása, itt volt az utolsó harc. 1*71 március 18-án itt az első, in­nen indult ki jóformán a communista harc, midőn áruló katonák, miután Lecomte és Clenient Thomas ezredese­ket legyilkolták, a nemzetőrök felügyeletére bízott ágyukat* elfoglalták. 24-én már ismét elfoglalták és in­nen intéztek lövegeket a Pére Lachaise ellen. A harmadik temető a Mont Parnasse, az első ket­tőhöz mérten kevés nevezetességgel bir és külseje sem oly meglepő. Van Párisnak még egy helye, a hol csak nagy emberek feküsznek, Ez a szent Genoféva katliolikus templom vagy mint mindenütt hivják a Pantheón. Ma gas helyen építve, Páris legmagasabb épülete s ilykép ugy tűnik fel, mint e világváros koronája. Es kétségkí­vül Páris egyik legmonumentálisabb épülete. Története az ujabb időkben össze van forva Páris történetével és sok viszontagságon ment már keresztül. E helyen 506-ban

Next

/
Thumbnails
Contents