Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-10-01 / 14. szám

I. évfolyam Zala-Egerszeg, 1882. oktőber 1. 14. szám. Előfizetési (lij : Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. 5 Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Xyilltér petitsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk i TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI és GAZDÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Egészségügyi értekezés a lakásokról és az életmód nyomoruságairól Meggyőződésünk, hogy a lakások és azok berendezése mindig az egyén, vagy nép műveltségének felelnek meg. Céljok az, hogy az emberek magokat nem csak az idő viszontagságai, de más minden eshetőség ellen is védjék és biztosítsák. Látunk városokban, falvakban, sőt pusztákon is egves igen szép épületeket kényelmes berendezéssel, de sok helyen nem találjuk fel sem a lakáson belül, sem annak környezetében az egészség kívánalmainak megfelelő kellékeket u. in. a tiszta levegőt, kellő világosságot, száraz talajt s alkalmas hőmérsékletet. A lakás megválasztásánál nem csak arra kell tekintettel lennünk, hogy az a külvilág befolyásai ellen bennünket megvédjen, hanem arra is, hogy foglalkozásunk céljának alkalmas legyen. Földünk ős lakói nem építettek magoknak díszes házakat, annál kevésbbé palotákat, hanem lakhelyiségül felhasználták, amit a természet maga mutatott u. m. földalatti üregeket, barlangokat, fák üregeit, utóbb cölöpöket vertek le s azokra építették házaikat. Ez volt a régi korban. De ma napság is találunk— ritkábban ugyan, mint az előbbi időkben — földben vájt üregeket, falvainkban pedig sárból épített s galyakkal befödött úgynevezett viskókat is. Ezen silánv, sőt nyomorult, lakhelyiségekkel ellentétben állanak nagv városokban a három, négy, sőt több emeletig menő óriási kaszárnyaszerű épületek sziik udvaraikkal, a hová a nap üdítő sugarai soha be nem hatnak, sötétek, nedvesek, élenydús légáramlatnak soha kitéve nincsenek, s az ilv egészségileg rendkiviil hátrányos épületekben milv számos egyén lakik! Minő hátrányaira vannak ugy ezek, mint az előbbiek a bennlakók egészségének, azt van alkalmunk eléggé látni és tapasztalni s hogy e hátrányok folytonosan fenn állanak a lakosok egészségének állandó veszélyeztetésével, az magától értetődik. De ne állapodjunk meg az utóbbiaknál és a sárból épített sziik falusi viskóknál, hanem nézzük a városok és falvak szegényebb osztályainak lakházait, de különösen a cselédlakásokat. Sok szegény földműves, napszámos, zsellér, számos gyermekből álló családjával meghúzza magát egy sziik szobában, melvnek padlózatát a puszta föld képezi, a cselédségből három négy családot is beszorítanak egy-egy sziik szobába, mindegyik családfőt megáldotta az Isten több gyermekkel, kiknek szánandó állapotuk s nyomorult élelmük mellett elképzelhető, milyenek az egészségi viszonyok az ilv helveken. A lakások építésénél tehát egészségi szempontból legfőbb figyelem fordítandó a talaj minőségére, a ház berendezésére, s a lakszobáknak az egyes családok s azok arányszáma szerinti beosztására. A talaj ne legyen nedves, ne legyen szeméttel, piszokkal vegyes föld, hanem száraz, tiszta föld, homok, kavics vagy kőtörmelék; mert a nedves talaj őszszel, tavaszszal, télen, s esŐs időben nyirkosabb lesz, s felázik, miáltal a benne rejlő s bomlásnak indult szerves anyagok főkép fűtött szobákban a szoba levegőjét rendkívül megrontják; az ily lakások mindennemű járványok fészkéül szolgálnak, s annál ártalmasabbak, minél több egyén tartózkodik azokban. Legcélszerűbb tehát a lakházat száraz talajba, de valamivel emelkedettebb helyen építeni, a földes szobákat, ha a bepadlózáshoz mód nincs, a szennyes lerakodásoktól, piszoktól állati hulladékok, kiválasztások és ürülékektől gvakran letisztítani, sőt felkaparni, hihordani, s azután száraz friss földdel vagy homokkal behordani s letömni, a padlózott szobák hézagait, hasadékait a penésztől letisztítani, s clilormész | vagy carbolsavas vizzel fertőtleníteni; szükséges még a lakházak ilyképeni gondozásához és egészségügyi feltételeihez az ágyiruhák gyakori szellőztetése, kilúgozása, s mindennemű bútorzat lemosása ; meg kell még jegyeznem azon fontos körülményt is, hogy ha a szobát megelőzőleg valamelv fertőző betegségben szenvedő cavén . O O í?. vagy család lakta, azon esetben a szoba földjének lehordásán és uj száraz földdel vagv homokkal történendő letömésén kivül a szoba gondos szellőzése és kimeszeltetése is egyik legfőbb feladatunk legyen, mert csak igy lehet ismét azon lakás egészségileg' biztos és alkalmas. Kosz szokás faluhelyeken az ujon épült házaknak kis ablaklielyeket hagvni és azokat télen át betapasztani, ami a célszerű szellő/.tetést teljesen lehetetlenné teszi; az ily szobába belépéskor a rosz, bűzhödt, ártalmas kigőzölgésekkel. gáznemekkel fertőzött levegőt azonnal érezni lehet; hány ilv lakszoba van, a melvben egész télen át egy vagy több nagy család éjjel-nappal | tartózkodik! A fűtésről gondoskodva van ugyan egész a kiállhatatlanságig, de a szellőztetésre semmi gond nem fordíttatik, mert attól fél az ily szegény ember, hogy a szoba melege kárba vész, tehát a szoba bűzös levegőjét, ha az be van melegítve, jobban félti, mint saját maga és családja egészségét!— Az ily helyeken a nyomorult életmód káros hatásai meglátszanak az egyének tökéletlen fejlődésén, egészségük, erejük, csekély gyarapodásán, folytonos betegeskedésén, gyenkélkedésén és clsatnyulásán; megtörténik akárhányszor, hogv egyik családtagon valamelv betegség üt ki, az átterjed a másikra, végre az egész családra, s a létező betegség vagy későn vagy épen nem gyógyul, s a halál idejekorán szedi az ilv helyeken áldozatait. Nem hallgathatom el azonban azt sem, hogy az ilv állapot vall egyszersmind a. legnagyobb nyomorúságra. Mert hát miből is él az ily szegény ember és családja, miféle eledelekkel húzza ki az éveket, de főkép a téli időszakot? Gazdagokról s az úgynevezett jómódú családokról nem szólok ezúttal, mert az ily helyeken az ép, egészséges testalkattól való eltérésben nem a táplálkozás hiánya, hanem sok esetben más tényezők szerepelnek, itt csak a szegény ember táplálkozásait sorolom elő röviden, sokszor megfordulok köztök, ismerem viszonyaikat s életmódjokat; kezdeni pedig a nyár derekán, (gíg Megígérted. Megígérted Ledvesem, HIII/I/ fülembe súgod, Miről susog a virág, Gyönyörű kis húgod: S most ajakad El-el akad. Irulsz pirulsz kis hamis,— l'editj hiszen — ne is tagadd — Virág vagi/ te magad is! I'.h is tudok szép regét Eldaloljam lelkem f Ent/he szellő, lágy szaru, Tanított rá emgem: — Csattanós ám Edes rózsáin : A kezdete: szerelem. Végét pedig forró csókban Ajakadra lehelem. Ilii e széles világ Isten kertje lenne. Ugy te volnál, rózsám. Legszebb virág benne. A"etil lennék hej. akkor ,,) ad poéta" én se: En volnék a világ Legelső kertésze ! Szüret'előtt. Közeledik az ősz. A tarló ékességét elvette a sarló, vagy jobban mondva a kasza. Megszoktuk már szaporán túltenni magunkat az aratással járó gondokon, azért-e, mert sok az olyan munkás, kinek nyelve a legfrisebb tagja, vagy talán mivel üres erszényünk pénz után ásít; lehetséges azonban egy harmadik eset is, és ez az volna, hogy zavartalanul készülhessünk a szüreti emlékezetes 'fij napokra. Zalai. Csakhogy az ám most a kérdések kérdése, milyen lesz a szüret? mert ha ez szép reményekkel kecsegtet, akkor a szőlős-gazdának derül az arca, megjön a kedve ; akkora örömöt okoz ez neki. hogy maga el sem birja viselni, másokat hí, hogy vele megoszszák. Kijut a része ilyenkor annak is, ki szőlőre még nem tehetett szert; ismerősök, jó barátok— mint karaván — vonul nak fel a szőlőhegyre; otthon már napokkal előbb süt, főz a cselédnépség, kinn pedig este felé, mikor már a munka szünet beáll, a rőzseláng lobogása mellett sürög forog a házi asszony, szakértő kezek aprítják a hust, készül a gidás. sül a gesztenye, és ha már minden rendben van, összehívja vendégeit munkára; a mikor azután vidám tréfa közt fogynak el az ízletesnél Ízletesebb ételek, melyeket olyan s/.ivességgel kínálgatnak, hogy véteknek tartaná az ember el nem fogadni. Az est homályát örömtűzek, a módosabbaknál pedig tűzijáték oszlatja el, pisztoly és puska durranások teszik emelkedetté a hangulatot, s ha még a barna legények is ott teremnek, táncra perdül a fiatalság, melyet csak közbe közbe zavar meg a poharak csengése. Sok mindenféle, részleteiben alig ismeretes körülménynek kell össze találkozni arra, hogy bő szüret és jó bortermő év legyen; mert vannak ám olyan idők is, mikor gazda uraimék kedvtelenül ballagnak kifelé, szavukat venni nem lehet; s bár előbb náluk élet elevenség és a mulatók zajától viszhangzott a lég, most csendesen dolgozó munkások takarítják be kelletlenül a termést. Mi lelhette a gazdát? valami csapás érte talán? Az bizony pedig nagy, mert s a v a n y u a s z ő 1 ő. A szőlőnek története a régmúlt időbe messze benyúlik. Ázsia tartományaiban vadon tenyész. A romaiak Itáliába, Galliába később pedig a Itajna és Duna tájékára is átültették. A borral is régi ismeretségben áll az emberiség; Noe volt az első, ki megkóstolván ízletesnek találta, s nem ismervén erejét, annyit ivott belőle, hogy ártalmára lett. De a csalódás okossá tette, mértékletes lett azután, mondja róla a szent könyv. A görök és romai inithológia szerint Bachus volt a bor istene; tiszteletére szőlő virágzás és szüret alkalmával zajos ünnepélyeket rendeztek; az ő ajándékának tartották azt a természeti erőt, mely a szőlőt megérlelé, és a bornak részegítő erejét adta. A jó bortermő éveket szőlős-gazdáink mivel ritkán van benne részük valóságos eseménynek tartják, s legalább is oly élénken emlékeznek rá, mint azon esztendőre, midőn a nőtlenségtől bucsut vettek; hogy is ne? hisz a jó bor, szép feleség és a csendes lelkiismeret drága dolog a világon; csak az a baj, hogy ezen féltett kincs — a jó bor, — megszerzése sok véletlentől függ; mert ha nincs meg egyik másik hónapban a szabályszerű hőmérsék, vagy ha a nyár nedves, vége a jó termésnek, elveszti zamatját a bornemű dicső ital. Midőn őseink e szép hazát elfoglalták, kelleniessen lephette meg őket, hogy itt is meg van a jókedv nedűje, a gond űző ital — a bor. Koszorús költőnk legalább azt mondja, hogy mikor a honfoglalás fáradságos munkája után megnyugodtak, nem a vizes korsónál kerestek vigasztalást, hanem megadta ezt nekik a hordók vére a bor; s a költő —