Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-10-01 / 14. szám

midőn az a szegény ember aratni megy. Ha jó termés van ami ritkaság — jut ő neki is a tizedből annvi, hogy családját egy kis kenyérrel el tudja látni, ellenben ha ;i termés sovány, akkor fáradsága rosszul lesz jutalmazva, s vele együtt családja is aggodalmas napoknak néz elé. Napszám után téli keresetre biztosan nem számíthat, mert mindenki manapság, már amennyire csak lehet, saját cselédjeivel végeztet minden dolgot s az urodalmak is napszámosok helyett béreseikkel végeztetnek többnyire minden munkát, a régebbi időben gyakorlatban volt hosszadalmas téli csépléseket a gőzgépek ma már rövidre szabták, s a hosszas napszámot a munka és kenyérkereset teréről leszorították; mi maradhat hátra a szegény sorsra kárhoztatott embernek, mint egy kis faragó munka és favágás. Szolgálatba szívesen elszegődnék, de cseléd mindenütt elég van, sőt ami van is, sok, azt. is megkevesbítik a gazdák és uraságok, mert tartani, tizetni a meglevőket is alig birják. családos embert pedig nem szívesen fogadnak be, mert az többe kerül; ha mestersége van s munkáját vásárra viszi, sokszor megesik, hogy nem veszik, mert a pénzhiány nagy, otthon pedig adósságot, adót. s lakbért kellenék fizetni, mert különben a további hitelezés megszűnik, családját pedig élelmezni és ruházni kell, mert különben éhezik és fázik. Az ily családoknak az élete tehát szánandó és nyomorúságos! ha megbetegszik, sem orvost, sem gyógyszert hozatni nem tud. Pedig vajmi sok Min ezen osztályból, minden városban és minden faluban. Mivel él tehát és mivel táplálkozik az ilv ember családjával együtt? Eszik egy kis vizzel habart hagyma, krumpli, vagy bab levest, de sokszor ezen utóbbi élelmi szerek is hiányoznak, néha ezekből készített süril ételt zsir és vaj nélkül, néha árpa vagy rozs lisztből készített tésztás eledelt, de húsfélét nagy ritkán, vagy talán egész évben sem, mert arra nem kerül; s mily hatása van az il v életmódnak a fejlődő gyermek egészségére? Az folyton gyengélkedik, növésében hátramarad, kifejlődnek a célszerűtlen lakás és silány táplálkozás mellett görvélykór, lázas betegségek, amelyből vagy soha vagy szerencsés körülmények között néha egyik másik kigyógyul. Tehát a silány táplálkozás, a céliránvtalan lakások, családok összezsutolása egyetemesen az időjárási viszonyokkal s a talaj ártalmas kigőzülgéseivel okozzák s nevelik a betegetléseket. A nyomorult életmód hozza meg az elsatn villást, a hadsereg pedig az ilv ifjúságból soha sem, vagy csak nagy nehezen kapja meg a maga jutalékát. Mi volna tehát feladatunk? Az, hogy az alsóbb néposztályra, a zsellérekre, a szegény iparos, munkás, napszámos osztály nyomorult helyzetére fordítsuk figyelmünket: a házat, melyben laknak, nem dönthetjük, de a benne létező egészség ellenes állapotokat, rosz levegőt, szennyét, piszkot meg ne tttrjiik, mert az ilv lakszobák képezik a gócát többnyire minden ragályos beteg\séi>-nok. J O v o O Azonban tegyük fel, liogv ezen irányban is a szükséges rendőri intézkedések megtörténnek, s ha már van a szegény embernek tiszta szobája s abban tiszta levegője, van-e ez által segítve az éhségen és nyomorúságon is! Hisz levegőből meg nem él az ember, mert azt ha a házból kimegv, az Isten szabad ege alatt bőven kap! A baj oka tehát kereset hiányban, az elszegényedésben és a nyomorult táplálkozásban fekszik; első sorban tehát módot kell nyújtani a szegén Y embernek a keresetre, mert ha van keresete, akkor van pénze, s ha pénze van, van kenyere, szükség esetében orvosa, gyógyszere és jobb tápláléka, a mi izmosodást s ellenállási képességet ad a bajok leküzdésére, s a jövő generatió majdan erősebb, egészségesebb lesz, a halandóság apadni, hazánk népessége pedig szaporodni fog; de szükséges még mind ezekhez az is, hogy legyenek szigorúbb morális törvényeink, mert az immoralitas révén a legjobb erők is elsatnyulnak. Korlátozzuk törvények által a részegeskedést, kiesapongásokat, a pálinkaivást, mert az tény, — hogy sok helyen az alsóbb osztálvnál meg van az a veszedelmes, sőt bűnös szokás, a csecsemőnek pálinkával telített kenyeret adni, nagyobb gyermekekkel pedig azt itatni, a mi a testet lelket eltörpíti, a legnemesebb szerveket beteggé teszi, a butaságot s bárgyúságot neveli. OO Ezen körűiméin' is, ugy mint más egvéb felsoroltak, a korai halandóság egyik tényezőjeként szerepelnek. Volnának még több megjegyzéseim is, de azokról más alkalommal. Dr. Kerényi Károly, veszprémme;»yei főorvos. Palack bor-eladás. Polgártársaink között számosan vannak oly bortermelők, kik saját termésüket palackokban bocsátják áruba. Többen súlyos büntetésekkel illettettek, mert a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumnak e tárgyra vonatkozó rendeletét nem ismervén, az előirt szabályokat meg nem tartották. Hasznos szolgálatot vélünk tehát teljesíteni, midőn az érintett m. rendeletnek a palack bor eladásról szóló részét betii szerint közöljük. 59560. A szőlő tulajdonosok és bortermelők saját termésű, általuk kezelt boraikat nem csak hordókban, hanem rendesen dugaszolt, és saját pecséteikkel, vagy ólom lemezzel ellátott üvegekben is, saját helyiségeikben, de minden esetre az álló és ülő vendégek és e szerint a korcsmaszerű mérés, és fogyasztás teljes kizárásával eladhatják. Kötelesek azonban a bortermelők a fentebb elősorolt módozatok megtartása mellett palackokban eladandó saját termésű boraikat legkésőbben szüret után hat hét alatt, és minden esetre az eladás megkezdése előtt az illető küzségbeli elöljáróságnál bejelenti. Az illető bortermelők saját termésű boraikat az imént tüzetesen körülirt korlátok között a termelési község határán kivül egyedül csak azon községben árulhatják, a hol állandóan rendesen laknak, és ott is csak az esetben, ha ezen községben saját bor pincével is bírnak, melyben az ön magok által termelt borokat tartják, és kezelik. Ha a bortermelők a tüzetesen megjelelt korlátozásokat figyelembe nem véve, azoktól eltérőleg gyakorolki szinte nem nagy barátja volt a víznek, meg is dicséri ezért őket igy szólván róluk: Jól tették azt mondom : aki inni nem mer, 11a tahin ember is, de nem magyar ember. A világhírű tokait Magyarország IV-ik Béla királynak köszönheti, ki a hegyalját beülteté szőlővel, melyet most 5 négyszög mérttold területen 21 község müvei. Közel egy millió akó terem itt, a kitűnő balzsamos, egészséges italu, és fűszeres zamatja által kiváló sárgászöld tiszta borból, melynek hordóján ha ugyan eredeti tisztaságában pincénkben kerülhet rajta ül a fekete macska. A közbeszéd is valóságos orvosságnak tartja, mert ily szókat ád annak szájába, ki utána kívánkozik: Hegyaljait hamar ide, Hadd janon mei/ a szám ize. A szőlő különösen szereti a hegylejtőket, hol inkább termeszthető, mint bármely más növény. Művelése igen fáradságos, és sok munkát igényel. Megvénk is azon vidékek közé tartozik, a hol a szőlő tenyésztés nagy elterjedésnek örvend. A tehetősebb földmives és iparos addig nem nyugszik, mig szőlőt nem szerez, gazdaságát nélküle nem tekinti egésznek. Ilyen vidék lakóinak a bor eladás jelentékeny jövedelem forrását képezi, s mellette még önmaguk szükségleteit is fedezhetik, a mi szinte tetemes mennyiségre rug fel, mert nem csak a szőlőművelés, hanem egyéb gazdasági munka idejekor is bornak kell csapon lenni, különben rosz Ilire támad a gazdának; smanébe mondják, hogy az ördög is úgy ölte meg fiát : enni adott neki, inni meg nem. De meg azután jól tudják, hogy gazda uraimék sem jobbak a deákné vásznánál, s hogy azok közt is a bor nemis zsza ritka, mint a fehér holló. A bornak hatása a testi szervezet- és lelki működésre a vérmérséklet szerint változik. Vannak nvugodt szótalan természetűek, kik — mint az oltatlan mész — akkor kezdenek csak neki melegedni, ha egy kissé felöutenek. Társaságokban rendesen annál nagyobb erőre kap a jókedv, minél gyakoribb a poharak összekoccanása. A jó bor megoldja a, nyelvek kötelékét, születnek a szónokok, kik 1 )emosthenesi hévvel magyarázzák az igazságot; beszédjüknek se hossza se vége, bennük rendesén sok a szó, de kevés a jó. A bornak jó hasznát lehet venni arra a célra is, hogy valami olyannak nyomára jöjjünk, mely különben födve maradna szemeink előtt; ha valaki titkot akar megtudni, legjobb eszköz erre az. hogy jártassa körül a boros korsót. Leghatahnasabban nyilatkozik azonban a bor ereje azoknál, kik sűrűn meg-meg tekintik a kancsó fenekét. S ha össze hasonlítjuk a bortermeléssel járó hasznot azzal a sok kárral, mit az eszein iszom bajnokok okoznak, azt fogjuk találni, hogy olyan kártékony élősdiek ők a józan társadalom testén, mint a phylloxera a szőlőtőn. Csak hát a vagyon pusztulása, mely a mértéktelen borital nyomában jár, hatna rájok józanítólag! Azt mondják: egy példa száz leckénél többet ér. pedig van itt száz példa, s még sem ér annyit, mint más téren egy lecke. De jobb lesz kitérnünk előlük, hagyjuk őket magukra: mert ha velők sokat feleselünk, megkísértik minket is magukhoz a sárba lerántani. Különben is hiába esik minden oktatás; beszélhetünk nekik, akár a részeg németnek. — * Gondolatok. Nem az bo dogit. a mit birunk. Iianien az a meggyőződés, hogy ninit bírunk, azt megérdemeltük. (Eötvös b.) N'vugilnm es Onérzés a jámborsá" elválhatlan két sajáta K kettő által lehetséges baleseteket nem csak eltűrni, de méltósággal szenvedni s azokban nemcsak le nenj alacsonyodni, de lélekben felemelkedni. (Kölcsey.) Különös az ember azzal, mit lát. tapasztal és érez. Mint a méh a mézzel, minden rakodással haza akar raem.i. (Szemere.) nák a saját termésű borok eladását, azok az 1836-ik évi VI. t. cikk 2-ik §-a és az 1840-ik évi VII. t. c. 2-ik §-nak értelmében a csap alatt lévő egész mennyiség elvesztésével büntetendők; az imént említett törvény cikkek szelleméből és a dolog természétéből önként folyván, hogy a csap alatt lévő bor alatt nem csak a csapon lévő hordókban találtató, hanem az abból már nyitott edénvekbe, vagy üvegekbe mar leeresztett folyadék is értendő. Az italmérési jog tulajdonosnak az 1836. VI. t. c. 2-ik §-ban kimondott, és közigazgatási utón végrehajtandó elkobzáson kivül az 1840. VII. t. c. 2-ik §-a értelmében jogában áll szenvedett káraira és költségeire nézve a törvény utján magának teljes elégtételt szerezni. Budapest, 1876. évi december 31-én. Tisza m. k. Ischl, 1882. szeptember lí). A nyár lejárta magát, a napok észrevétlenül rövidülnek ; a természet csendes, hangtalan; a némaságukban is oly ékesen beszélő kedves lények hervadozni kezdenek; az erdőt, mezőt éltető madárdalok már elhangzottak és itt tisztelt olvasóm - e fejedelmi kis városban - még oly sürgés forgás és élénkség uralkodik, mintha junius volna. Nem gyarló emberi productum az, minek Ischl városa — a vadregényes „Salzkannnergut" legszebb és legérdekesebb pontja ezen élénkségét köszöni, hanem a természet műve az. Lépjünk csak közelebb a természethez, ez óriás könyvhöz, mely mindenki számára nyitva áll, a melyben csak az nem lapozgathat, gyönyört, élvezetet és bölcsességet belőle csak az nem meríthet, aki nem akar, vagy akinek nincs hozzá hajlama és fogékonysága. A természettel foglalkozónak fáradsága gazdagon megjutalmaztatik s így reményiem igen t. olvasóm útitársul sziveskedik szegődni egy kis kiránduláshoz a gyönyörű alpesi vidékre. Ischl városka állandó nyaralóhelye az udvarnak; külföldi koronás fők, fejedelmek és hercegek, a pénzes világ nagyjai felkeresik minden évben e helyet, itt asilumot találnak a nvár tikkasztó hősége elől és a legüdébb alpesi levegő szivása mellett élik át gondtalan, boldog perceiket. Mintha már a természet is ugy akarta volna, hogy legyen az uraknak egy hosszú tavaszt átélhető helyük a hegyek oly kördeden emelkednek itt és elzárják a városkát a világtól. A szélrózsa bármely irányában tekintsünk is, nem láthatunk egyebet a magas hegyeknél. Itt emelkedik az örökös hóval fedett Dach- stein, a Sehaífberg, Smalenau stb., melyek egy völgykatlant zárnak be és e völgyben terjeszkedik ki a kis, de gyönyörűen épült város. A várost a sebes folyásit Traun és Ischl folyók hasítják, melyek mindenütt a magas hegyek lábánál csergedeznek szeszélyes kanyarulatokkal. A hegyeket fenyvesek borítják (Pinns Sylvestris), a völgyben pedig szemünk clbájoltan csodálja a szinek és alakok sokféleségét, melyekkel a természet ura felékesité azokat a néma, butalan teremtményeket, melyek békés egyetértésben és tarka vegyületben oly szépen megférnek egymás mellett s bennünket kellemes illataikkal árasztanak el. Minden fűszál, minden virág integet felénk, ránk mosolyog színes ruhájában nyájasan, mintha csak büszkélkedni akarna e vidék szépségén, melyhez ő is tartozik. Itt álmélkodhatunk el igazán a növényvilág sokféleségén, itt észlelhetjük csak voltaképen, mennyi ezer meg ezer csodálkozásra indító művet alkot a mindenható, érezzük, mennyire szép tudomány az, mely a gyönyörű természet könyvében van megírva. A város egy paradicsom kerthez hasonlitható, egész terjedelmében a sürii lombozatos és terebélyes vadgesztenye fák ékesítik, melyek között a szebbnél- szebb villák emelkednek. Ezek közöl a nevezetesebbek: a „Ho tel Elisabeth", hol Wiliuos német császár és Milán szerb király szoknak ittlétük alatt tartózkodni; a gyönyörű „Courgebäude", hol minden nap a zene játszik délután 4 6 óráig. A királyi palota a hozzá tartozó gyönyörű parkkal együtt a „Hohe Smalenau" nevezetű hegyoldal nyugati oldalán terül el. Mindjárt a bejáratnál Orzsébet ő felsége lovardáját találjuk, valamivel belebb a csinos egy emeletes palotát körülvéve a legváltozatosb virágágyakkal. A királyi kert () felségeik távollétében nyitva áll a vengégek rendelkezésére, kik kora reggeltől késő estig itt sétálgatnak. Itt az ember fogalmat szerezhet magának a művészetről, egy és ugyanazon virágnemnek mesterséges tenyésztés által - egész sorozatával és sokféleségével találkozik az ember. A cédrus fenyő nagy mértékben van itt képviselve. A kastélytól minden irányban a hegyre a leggondozottabb utak vezetnek, hol ő felségeik rendesen étkezés előtt nagyobb sétákat tesznek. Ha ez utak egyikén haladunk, eljutunk a csinos „Früh- stück pavillonhoz", hol ő felségeik reggelizni szoknak, odább menve egy chínai stielben épült kupolát lelünk, hol Valeria főhercegnő zsenge korában játszadozott. A kastély kertből két érdekes ut vezet ki; az egyikén a „Josephin Doppelblick" nevű magaslathoz jutunk, hol egy kis kunyhót lelhetünk; a másik ut a „Hohe Smalenau" nevezetű magaslatra irányul. Mindkét helyen jó aludttejjel, tejszínnel, túróval és vajjal traktálják drága pénzén az érkező vendégeket. Erzsébet királyné gyakran ellátogat e helyekre, hol a bámuló vendégek közt jóízűen költi el a ritka jó aludttejet. A királyi kertből egy harmadik gyalog ut a „Rudolph" fürdőbe vezet, mely uton naponkint reggel 6 órakor felséges királynőnk látható. A fürdő előtt elterülő gyönyörű — virágokkal ékesített kertben — a zene játszik azon időben, midőn 0 felsége fürdik. A kirándulási helyek mind igen érdekesek és mindenütt mintegy megtestesítve találjuk a természetet a maga nagyszerűségében. Nagyon regényes a „Ret- tenbach" nevezetű vadon, hol utunk majd 500 lábnyi magasságban vezet és alattunk mélyen látunk csergedező patakesát, változatos alakit sziklarepedéseket. Az ut elég keskeny, de elbájolva a látottak nagyszerűségén, szinte megfeledkezik az ember a félrelépésből bekövet-