Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)
1882-07-23 / 4. szám
I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. julius 23. 4. szám. Keszthely, 1882. julius 19, A megye területének nagv része szőlőmivelés alatt áll, s ezen szőlő területnek legalább két harmada oly minőségű, mely egyéb növény termesztésére nem alkalmas. Százezeret halad azok száma, kik csaknem kizárólag szóló' miveléssel foglalkoznak, kiknek a szőlő egyedüli birtoka. egyediili lét fenntartója. Különösen áll ez a Balaton-mellékre, melynek lakói bor termeléssel keresik a mindennapi kenyeret. Elképzelhető tehát a rémülés, melyet, annak tudata okozott, hogy Koller Ferencz urnák a meszesgyörki határban lévő szőleje, de a két legközelebbi szomszédos szólók is phylloxera által a legnagyobb mérvben meglepve vannak; a vizsgáló bizottság által a megállapított véd- öv mintegy Ki. cat. hold phylloxera fertőzött szőlőt tartalmaz, sőt utóbb a véd- övön kivül is tett kutatások alkalmával egyes fertőzött tőkék találtattak, mi azt bizonyítja, hogy a legnagyobb mérvben fertőzött Ki. holdon felüli részben is a phylloxera pusztítása megkezdődött, minek fejlődése, a hegységbeli összes szőlőknek vég pusztulása csak idő- kérdés, de előbb utóbb néhány év alatt mulhatlamil bekövetkeznie kell; különösen ha figyelembe veszsziik azon körülményt, miszerint Koller Ferencz ur szőlejében, ugv két közvetlen szomszédjánál a phvlloxera oly roppant mennyiségben észlelhető, hogy annak már a mult évben is léteznie, és rajzania kellett. — Hol rakódott le a mult évi rajzás, és hol fog lerakódni a folyó évi, azt csak az 1883-ik és 1884-ik években lehet félre isinerhetlen jeleiből meghatározni, de annyit már most egész határozottsággal állíthatni, hogy a meszes-györki egész szőlőbirtok nemcsak gyanús, hanem az összes balaton-melléki szőlőknek vég veszélyét és pusztulását tartalmazza. — A meszes-györki szőlőbirtok mintegy 40. cat. hold, és szerencsés körülménynek mondható az, hogy egészen isoláltan áll, más szőlőbirtokkal kapcsolatban nincs. Megnyugtatásunkra szolgált szeretve tisztelt O J O ~ alispánunknak, gyors, erélyes, egész odaadással vitt azon eljárása, miszerint a feljelentés után a szükséges kutatást, ennek kellő fokig történt fejlődése után pedig Miklósv Gyula kormány biztos urnák elnöklete alatti értekezlet megtartását a magas minisztériumnál kieszközölte. — Ezen értekezlet mái nap i tartatott meg Keszthelyen, s amidőn a kormány biztos urnák, és alispánunknak is tapintatos eljárásáért, a köz veszély elhárítására vezető mindennemű óvszereknek a magas kormány részéről egész készséggel lett felajánlásáért hálás köszönetünket nyilvánítják ; midőn e szerint a köz veszély megelőzése egészen az érdekeltség kezébe volt adva, a kivitel módozatának az értekezlet többsége, mondhatnám csaknem egyhangú határozatával lett 1 negál 1 apíttását nem tarthatjuk czélra vezetőnek, sőt — csekély avatottságunk mellett is — őszinte fájdalommal kényteleníttetünk nyilvánítani, miszerint egyelőre a balaton-melléki, s ezek után a megyebeli többi szőlők fölött is a halál harang megkondult, és csak is ezen aggodalmunk ösztönzött arra, hogy igénytelen nézetünknek kifejezést adva, a megyehatóságának, a kormánybiztosnak, de — ha szavunk talán odáig elhatna — a magas minisztériumnak is figyelmét felébreszszük; hogy még most kellő időben olyszerű változtatás történjék az eljárásban, mely a kitűzött czélnak elérését valószinűnek mutatja. Száz ezereket a koldus bottól, kivándorlástól megment ; miliárdokra terjedő nemzeti vagyont a megsemísíiléstől megóv, az államadónak sok ezerekkel leendő csökkenését megelőzi, tehát más érdekektől eltekintve, állami szempontból is kívánatos, hogy a catastroplia be ne következzék. Az értekezlet megállapodása szerint kormánybiztos ura magas minisztériumnál kieszközlendi, hogy a phylloxera lepte egyes foltok kiirtassanak, fertőztelenitessenek; a többi részleteken pedig-, liol a phylloxera kisebb mennyiségben mutatkozik, csak gyérítés történjék, s mind ez állam-költségen teljesíttessél^ Előre bocsátottuk, miszerint e tárgyban nem birunk oly mérvű szakavatottsággal, hogy döntő nyilatkozattal előállani merészelhetnénk, azonban egyszerű felfogásunk szerint a gyérítés betű szerinti értelmezéssel is nem jelenthet — de nem is eredményez — mást, mint a pusztító rovarnak kevesbítését. — De mit használ ez? megmentetík általa az idei termés, néhány évig tengődik a tőke, végre azonban néhány év múlva még is kipusztul. A gyérítés tehát csak palliativ rendszer, s annál kevesebb eredményt nyújtó, midőn a gyökeres irtás is csak csekély és kivételes esetekben bizonyult teljesen célra vezetőnek. Ezen felül a gyérítés mellett fennáll a legnagyobb mérvű tovább szaporodásnak veszélye, mert ha az 1879-ik évben Kassáról hozatott kilenc db. gyökeres szőlő-vessző — a melyeken és azokkal szomszédos tőkéken azon évi november hónapban csak néhány phylloxera találtatott — elégséges volt arra, hogy most — tehát két év múlva — a phylloxera szokatlan mennyiségig szaporodjék: mennyivel nagyobb a tovább terjedés veszélye, a midőn tudjuk, láthatjuk, hogy a gyérítés mellett még oly phylloxera tömeg marad életben. — Itt csak teljes kiirtás és fertőtlenítés nyújthat reményt a bajnak gyökeres eltávolítására, és ha megtettünk mindent, mit a szakismeret s e téren szerzett tapasztalatok nyomán célra vezetőnek mutatkozik, ha az óhajtott eredmény talán elérve nem lenne is, megmarad a hatóságok részére azon megnyugtató öntudat, hogv semmit, sem mulasztott abból, megtettek mindent, mit tenni kötelességükben állott; sőt még az áldozatul esett szőlőbirtokosok is több megnyugvással viselik a roppant csapást, ha látandják hogy a hatóság nem palliatív szerrel elodázni, hanem tőle telhetőleg gyökerében kívánta orvosolni a bajt. Nem oszthatjuk azon álhumanisticus nézetet sem: hogy egyeseknek, vagy egy egész hegységnek is birtokát kiirtani, megsemmisíteni embertelenség, mert hisz ezáltal most rögtön azon helyzetbe hozzuk őket, hová a phylloxera pusztítása folytán csak évek múlva jutnának a nélkül, hogy az államnak is tetemes kiadást „Ziálümügj®" tárája. A szem. A szemet a lélek tükrének szokás nevezni, és pedig azért, mert alig van olyan lélek állapot, mely a szemről leolvasható nem volna; öröm és szomorúság híven tükröződnek vissza rajta. A jó szem az embernek legféltettebb kincse, azért ha valami értékes dolgot másra bízunk, s annak megőrzését szivére akarjuk kötni, azt szoktuk neki mondani: úgy őrizd, mint a szemed világát. Különféle sajátságai közt feltűnő a szemnek azon tulajdonsága, hogy mindent lát, csak magát nem; pedig jó volna, ha legalább némely ember szemének az a tehetsége is megvolna, hogy ne mindig csak más szemében látná meg a szálkát, hanem a magáéban is a gerendát. A mindennapi élet sokféle változataiban nagy szerep jutott a szemnek. Az az ember, ki a benyomásokat gyorsan fogja fel, a dolgok mélyébe azonnal belát, s az adott viszonyok közt mindjárt megtalálja, melyik a helyes út, — éles szemű. Vannak emberek, kik hatáskörükben a legcsekélyebb mozzanatot is szemmel kisérik, kik tfykép nem gel Hamar jönnek zavarba. Igaz, hogy az ilyen szemes dolgokvak kegyetlen kire támad, de szolgáljon az niegHására, hogy nála a mindennapi teendők kellő — mai és pontossággal folynak le; mig ellenben sok viszás dolog üti föl ott fejét, hol az előljáró behunyja szemeit. Jól esik reá emlékezni, hogy a nőnemnek egyik legtiszteletre méltóbb erénye is beillik e sorok keretébe. Az olyan gyengéd lelkületű, kinek elegendő helyes érzéke van megkülönböztetni, mi illik és mi illetlen, ki volna más mint a szemérmes? Ez ámbár ki van téve a gyengédtelenek ama megszólalásának „szemérmes, mint a menyasszony," de biztos lehet róla, hogy többre becsülik, mint sok mást, ki minden áron feltűnni akar; mert rózsához az illat, szűzhöz a szemérem hozzá termett. Az ellenben, ki könnyen észrevehetné, hegy valahol felesleges, s mégis fontoskodva tolakodik — szemtelen. Hogy a szemnek a szerelem világában jut ki oroszlánrésze, felesleges volna bizonyítani. Azt mondják, hogv a költő nem lesz, hanem születik, és ez igaz lehet. De nem kevésbé igaz az is, hogy a költő csak akkor lesz igazi jó költő, mikor már szerelmes. A szemnek e téren való szereplését leirni, megvallom avatatlan vagyok, nem levén sem költő, sem szerelmes. Szóljanak liát ők a hivatottak. Koszorús költőnk Petőfi, imádottja lelkének egész szépségét látta annak szemeiben, mert igy szól róla: Szeretője lettem én szép lelkednek Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös bájos tükrében. A villám fényének nagy ereje van, Faludi azonban semmivel sem tartja gyengébbnek a szerelmes szemek pillantását midőn mondja: Tüzet lobbant pillantása Mint az egek villámlása. Vörösmarty meg olyan bájoló varázsú szemet látott ihlettségében, mely Egy sugarával szül enyhe tavaszt, Egy más sugarával elégeti azt. Kisfaludy szivét pedig meg is sebezte a szerelmes leányka szeme, mert ily panasz szókra fakad: Oh leányka! szemed nyila szívbe talált. Az ember emberek közt lesz emberré — mondja a bölcs. A társas élet iránt mindnyájan vonzalmat érzünk; és ha Diogenes hordójába vonulva elkülünözte magát mindenkitől, és e furcsa helyzetbe boldognak érezte is magát, azért ma már még sem talál sok utánzóra. A társas élet magával hozza, hogy nekünk embereknek — kik azt alkotjuk, — érdelünk majd találkoznak, majd meg összeütköznek. Ezen érdekösszeiitközés néha éles jellegit, s valóságos ellenségeskedéssé, engesztelhetlen gyűlöletté fajul; ezek azután kerülik egymást, s a mennyire lehet akarva nem találkoznak. Mégis előfordul azonban <tz a kellemetlen meglepetés, hogy a véletlen egymással szembe hozza őket; a szem ilyenkor náluk a harag és boszuság kifejezője, és ugy nevezi a magyar, hogy farkasszem. Ha még az elnevezési hasonlatosságból kiindulva tovább fiizziik a beszéd fonalát, találunk a madarak közt is egyet, mely a bokrok és fák ágain ide oda kúszva, mindent felkutat, és épen ezen kíváncsisága miatt jut bele néha a gyermekek által — de nem az ő számára — kitett csapdába, mit midőn ezek felnyitnak, örömmel veszik észre, hogy nem cinke van benne, hanem ökörszem. A magyar ember sokat helyez abba, hogy jó borai legyenek. Hagyományos vendégszeretetét azáltal mutatja* ki, hogy különféle jobbnál jobb borokkal tartJelen számhoz mellékletül van csatolva a „Radeini gyógyintézet" leírása.