Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-07-16 / 3. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. junius 25. Mutatvány szám. Előfizetési dij: Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: .'! hasábos petitsor egyszer ÍJ kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttér petitsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. 5 Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldilnk vissza. TÁRSADALMI, KÖZItJYElÖDÉSI és &AZDÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Nyilt levél. Miszory Ignác úrhoz, Zala-Egerszeg bírájához. A zala-egerszegi m. k. t. adófelügyelőség ínég 1880-ik évben egyik tisztjét adóleszámí­tás végett a városra küldte 3 frt. napi dij mel­lett, s követelte a várostól, hogy a napi díjak fedezhetése végett hónaponkint 100 frtot előleg­képen befizessen, mit a város kénytelen volt teljesíteni, s mintegy 700 frt előleget be is fize­tett. — Az adófelügyelőség egyszersmind kijelen­tette azt is, hogv az adóleszámolás szükséges­sége & ennek folytán a 700 forintnyi rendkívüli kiadás jegyzőnknek hiányos eljárása, részben mulasztása folytán merült fel; és épen ezen okok miatt a közigazgatási bizottsághoz jegyző úr el­len megindítandó fegyelmi eljárás végett az ügyiratokat bemutatta, minek következtében a fegyelmi eljárás elrendeltetett s jegyző úr pénz­birságra el is Ítéltetett. Ezen ítélet elégséges bizonyíték arra, hogy a fegyelmi bíróság jegyző úr eljárásában mu­lasztásokat látott, mert anélkül meg sem bír­ságolhatta volna. A törvény határozottan és világosan el­rendeli, hogy ha az adóleszámolás a jegyző mulasztása következtében válik szükségessé, azon esetben a leszámolási költségek ugyan a községi pénztárból előlegezendők, de a mulasz­tásban elmarasztalt jegyző által viselendők, sa­játlag általa a községi pénztárnak visszatérí­tendők. Magam, és 6000 adófizető polgártársom ne­vében, kik a 700 frtot pótlékkal fedeztük, egész tisztelettel kérdeni biró úrat, megtette-e a kellő lépéseket az iránt, hogy jegyző úrtól a 700 ft. előleg vissza folyjon ? Ha nem tette, mi annak oka, és netaláni akadálya? Végre, ha a városi közönséget annyira érdeklő ezen ügy további halogatására lényeges, vagy méltányos ok fenn nem forog, szándékozik-e a kellő, törvényes lé­péseket és pedig célra vezetőieg megtenni, vagy bevárja, hogy ezen sérelmünknek orvoslása vé­gett mi, összes polgárság, tegyük meg azt, mit a törvény hasonló esetekben megenged ? Az ügy kiváló fontosságánál fogva elvárjuk a gyors, erélyes és a közönséget teljesen meg­nyugtató intézkedést, s nem mulaszthatjuk el egyúttal e nyilt felszólalásunkat a t. megyei hatóság becses figyelmébe is ajánlani. Zala-Egerszeg, 1882. julius 10. Árvay István. legyei élet. •ííii Zalamegye közigazgazgatási bizottságának f. hó 11-én (jlavina Lajos főispán ur elnöklete alatt megtar­tott havi rendes ülésében a folyó ügyeken kívül követ­kező fontosabb tárgyak kerültek szőnyegre: A főorvosi jelentés a junius havi közegészségi ál­lapotot az előző hónapokhoz mérve általában kedvező­nek mondja; a gyermekek közt uralgott járványok az elmúlt junius hóban megszűntek. Természetes einber­hinilő járványkép jelenleg még Tótszerdahely és Eszte­regnye községekben uralkodik; teljesen megszűnt Nagy­Kanizsán, Zala-Patakán és Budafán. — A junius hónap­ban Szabar és Esztergály községekben kiütött, de azóta megszűnt - - vörheny járvány, az illető elöljáró­ságok által kellő időben be nem jelentetvén, a közigaz­gatási bizottság a mulasztók feleletre vonását rendelte el. A hasznos házi állatok állapota általában kie­légítő. — Az erdőrendészeti albizottságnak a f. évi junius hó 21-én tartott ülésében elintézett ügyekről előterjesz­tett jelentéséből felemlítendő az albizottságnak a szom­bathelyi püspökség tulajdonát képező novai urodalm; erdőkre vonatkozó határozata, mely szerint a nevezett püspökség, az albizottság által elrendelt helyszíni vizs­gálattal eonstatált erdőpusztitás, és rendetlen erdőkezelés miatt az erdőtörvény 53. íj-'< alapján 300 frt pénzbün­tetésben marasztaltatott el, egyúttal pedig az erdőtör­vény értelmében készítendő rendszeres üzemterv benyúj­tásáig az erdők minden kihasználása eltiltatott, s a vágá­sok kitisztítására, és az azokban találtató tisztások be­erdősítésére záros határidő tűzetett ki. Különös figyelemben részesült a kir. erdőfelügye­lőségnek a Zalamegye területén létező erdők 1881. évi állapotáról a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszté­riumhoz a közigazgatási bizottság utján felterjesztendő, s alább egész terjedelmében közölt jelentése, mely me­gyénk erdőségei állapotának nem a legvigasztalóbb ké­pét nyújtja; minek oka, a szakszerű kezelésnek, és a nemzetgazdaság ezen oly fontos ága iránt való érzéknek hiányában keresendő. A kir. erdőfelügyelőség ezen je­lentésében az elhanyagolt állapotok orvoslására vélemé­nyes javaslatot is terjesztett elő, a teendő intézkedések sikerének előfeltételét azonban abban találja, hogy az erdőtörvény 17. §-ában megnevezett kisebb erdőbirto­kosok a megyében gondnoksági kerületekbe csoportosíttas­sanak, s az e kerületekbe tartozó erdők kezelésérc szak­képzett erdőtisztek alkalmaztassanak. A közigazgatási bizottság arra való tekintettel, hogy az erdőtörvény 17. §-ban megnevezett erdőbirtokosok a törvény 2l. 4j-a által szakértő erdőtisztek tartására különben is kötelcz­vék, s ilyenek tartására több erdőbirtokos is egyesülhet, a javaslatot, mint az idézett törvény végrehajtására célzó indézkedést, elvileg helyesli ugyan, de mielőtt a kir. erdőfelügyelőséget az erdőtiszti kerületek megalakítá­sához szükséges előmunkálatoknak h részletes adatok, és tervezeteknek előterjesztésérc utasítaná, azt felsőbb elhatározás, illetőleg jóváhagyás végett a töldmívelés, ipar és kereskedelmi minisztérium elé terjeszti. Ezután az alispán jelentést tett a meszes - gvörki határban Koller Ferenc szőlőjében junius hó végén újó­lag eonstatált phylloxera-vész tekintetében történt intéz­kedésekről, melyek egyelőre, az infeetio területének meghatározására, és a gyanús szőlők legszigorúbb clzá­rásolására szorítkoznak. A közigazgatási bizottság az alispán indítványára feliratot intéz a töldmívelés, ipar és kereskedelmi minisztériumhoz, hogy az inficiált terület meghatározása lehető gyorsan eszközöltessék, hogy így a teljes irtás foganatosítható legy en, még mielőtt a ro­varok a nyári időszak elteltévé] a szárnyas átalakulás stadiumába lépnek. Előterjesztettek a niegve és a nagy kanizsai árva­székeknek a f. év ll-ik negyedéről szóló ügyforgalmi és a gyámi tevékenységi kimutatásai, melyek szerint a megyei árvaszéknél a f. év april hó 1-én hátralékban volt 3730 drb; ehhez érkezett junius hó 30-ig (iii44, C, ^^mmeg jsr tjíijái Clihaui közül, i' Ajkam lcöriil gyenge zephir lengedez, I irdg illat, bárhol megyek, körülvesz, Fülemüle dalaira/ csalogat, Bns sziremre vigaszthozón meg sem hat. Amit az a fenekében rejteget, Erró'l évre rajta mélyebb sebet ejt: Xrm ball mar ö sem zepliirt, sem dalokat. Irigyli a sírban nyugvó halottat! Ú: váal.-a. A török színészetről. Legyen! ezúttal meghozom azt az áldozatot, először életemben felcsapok dramaturgnak, s elbe­szélek valamit a török színházakról, oly dolgukat tudni­illik, a melyeknek leírásához nem okvetlen szükséges, hogy a színházi kritikus, vagy referens méltóságteljes tógájába burkolózzam. Alig pár napja tartózkodtam csak raég az otto­manok fővárosában, midőn a Taxim kertben kitűnő orientalistánkat, Dr. Erődi Bélát pillantottam meg. Ü ott a tudós Fazvl efendi (a mektebi zultani tanára) társa­ságában nagy kedvteléssel adta át magát a keleti élve­zeteknek. Katykaringós szárú nargilch-ből roppant füst­felhőket fújt a levegőbe, s édesdeden szürcsölte az a la turca-készített kávét. Egyenesen Dr. Erődi lelkét terheli az a bün, hogy én most mint a török,, színházi élet ismertetője to­lakodom a közönség elé. O vonszolt magával minden irgalom és kegyelem nélkül a török Thália templomá­ba. Akarva, nem akarva elkellett zarándokolnom a „grand rue de Pera" végén ékeskedő nyári színházba, hogy ott Thália papjait és papnőit Fuzuli és Kiáni nyel­vén halljam menydörögni az ottoinan dicsőségről. A szíves olvasó engedelmével, mielőtt magáról az előadásról szólnék, igyekszem fogalmat nyújtani arról a sajátságos épületről, amelyet a törökök „színháznak" szeretnek nevezni. A pérai nyárí-szinház külsejét illetőleg mihez sem hasonlítható találóbban, mint egy roppant csűrhöz. Fa­lait a fullasztó hőség mérséklése tekintetéből olynemű rácsozatból állította ki az agyafúrt architektur, mint a minők „Freugisztánban" az apáca zárdák, az igazhivők hazájában pedig a háremek lakóinak okoznak méltó boszuságot. Képzelhető tehát, hogy nem egy léghu­zamtól remegő rheumatikus urunkbátyánk milyen „ke­leti kényelemben" érezné magát, ha esetleg a sors arra kárhoztatná, hogy Thália ama szellős templomában vé­gig hallgasson egy hat felvonásos rémszínművet. Az épület egyéb részei egészen méltók a pókháló­szerű falazathoz, s én titokban arról vagyok meggyő­ződve, hogv az a monumentális építmény, melyről e he­lyen szó van, eddig már valamely zivatar üdvös műkö­dése folytán felvette a „néhai" nevet. Maga a szinpad ugy hasonlít a vándor színészeink által kisebb városokban felütni szokott sziupkdoeskák­lioz, mint egyik tojás a másikhoz. — Csupán azon egyetlen eltérést sikerült megállapítanom, hogy a függönyön rettenetes ecset által mázolt óriási lant, babérkoszorú és álarc helyett egy ékes rózsa-lugas di­szeleg, melynek kivitelé a napnál világosabban bizo­nyítja, hogy a művész, ki azt teremtette, nem vesze­delmes vetélytársa sem Coypelnek, sem Cíaude Lorain­nek. — A nézőtéren nagymértékben kényelmetlen padok húzódnak végig, s a földszinti páholyok oly kitűnően vannak elhelyezve, hogy az a boldogtalan, kinek osz­tályrészül jutott egy ilyen szerencsétlen kabinetbe be­záratni, minden egyebet kedvére bámulhat, csupán a szerelpők alakjai esnek kívül láttávolán. Legyen szabad megemlékeznem a török színházak egyik egyiptomi-csapásáról, a töménytelen balháról, mely­ártatlan állatkák állhatatos üldözése kedvenc színházi mulatságát képezi a görög és örmény delnőknek, kik között mint rendkivüliséget emlegetnek egy 150 kilo­grammot nyomó matrónát, ki alig egy óra lefolyása alatt 100 drbot pusztított cl. Denique nincs a tudománynak olv ága, melyet az illető szakértők szenvedélvlvel ne művelnének! A közönség a színházban egészen kényelme sze­rint helyezkedik el, a férfiak felrakják lábaikat a szom­szédos ülőhelyekre, vagy pedig barátságosan rátámasz­kodnak a mellettük ülő vállára, szóval sans géné érzik magukat, s őket a világon semmi sem feszélyezi. A felvonások közben óriási üzleti zaj tölti be a színházuak minden zugát. Görög, örmény, zsidó, perzsa és török kereskedők kötnek egymással ügyleteket, s e közben a világ minden nyelvén perlekednek és károm­kodnak. Szóval a török színház, felvonások közben va­lóságos kereskedelmi csarnok. Csudálatos, hogy Thália asszony rendre nem utasítja Mercur urat ezért a rend­kívüli tolakodásért. Iiu azonban a zaj egyszerre meg-

Next

/
Thumbnails
Contents