Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-07-16 / 3. szám

összesen 10374; elintéztetett összesen 7032. s így hátralékban maradt 3342 db. Nagy-Kanizsa város árvaszékéhez a lefolyt évnegyed alatt beérkezett összesen 307, elintéztetett 289 ügy db. — A kimutatások tudomásul vétettek. — Pölöske községnek folyamodványa, melyben az ottani átvák és gondnokoltak pénzeinek továbbra is általa leendő kezelésének megengedését a gyámi törvény 285. §-a alapján kérelmezi, belügyminisztériumhoz a felszerelési hiányok pótlása után felterjesztetik; Légrád községnek ugyanily értelmű folyamodványa pedig véleményezés végett a megyei árvaszéknek kiadatni liatároztatott. — A vallás és közokt. minisztérium f. é. március 30án kelt rendeletével a zalamegyei nem magyar ajkú iskolákban legtöbb sikerrel működött két tanitó megjutalmazására 100, és 50 frt jutalom dijakat tűzvén ki, a közigazgazgatási bizottság a kir. tanfelügyelő' előterjesztésére ;iz első rendű megjutalmazásra Jeuei Gusztáv Csáktornyái községi iskola igazgatót, a másodrendűre Márkus Sándor molnárii állami iskolai tanitót ajánlja. A nemes apátii iskolaszék Simon Károly ottani kántortanító ellen a fegyelmi eljárás elrendelését kérelmezvén, a panaszos ügyiratok a vizsgálat teljesítése végett a zala-egerszegi járási szolgabíróhoz küldettek ki. Végül a kir. adófelügyelő terjeszté elő az adó ügy junius havi állapotáról szóló jelentését, mely szerint f. évi május hó végével egyenes adó fejében hátralékban maradt 1,193,207 ft 94 kr., erre junius hóban befolyt 70138 fi-t 45 </

2 kr, maradt ennélfogva 1,123,069 ft 48' 2 kr; összehasonlítva a f. évi junius havában befolyt 70138 ft, 45'/

2 összeget az 1881 évi junius havában befolyt 40,317 ft. 31"

2 kr. öszszeggel, kitűnik, hogy a f. é. junius hóban 23821 frt 14 krral folyt több be. Bélyeg és közvetlen illeték, szőlődézsma váltság, fogyasztása adók. hadmentességi díj és egyéb követelések fejében junius hóban befolyt 139,407 fi-t 28 kr, mely összeg 26,916 ft 33'/, krral múlja felül a mult év junius havában hason cimen befolyt követeléseket. A közig, bizottság az adófelügyelő jelentésében foglalt javaslat elfogadásával a járási szolgabirákat és Nagy-Kanizsai város tanácsát, a hátralékok behajtása körül erélyes felügyeletre, illetőleg eljárásra utasította. A szombathelyi m. kir. erdőfelügyelőségnek Zalamegye erdőségeinek 1881. évi állapotára vonatkozó jelentése. Nagyméltóságú földmivelés, ipar és kereskedelem ügyi m. kir. minisztérium! Az 1879. évi erdőtörvény 34. §-a értelmében és tekintettel az 1881. évi oktober hó 1-én 19,966 sz. a. kelt magas rendeletre, bátorkodik ezen kir. erdőfelügyelőség Zalamegye erdőségeinek állapotára vonatkozó 1881. évi jelentését az alábbiakban tiszteletteljesen előterjeszteni. A legújabb adókataszteri munkálatok szerint ezen törvényhatósághoz tartozó összes erdőterület 266,672. kataszteri holdat tesz, vagyis ezen megye területének 26

ü/

0-át erdő borítja. Ezen erdőterület a törvényhatóság 606 községe közül 523. község határában fekszik, majd nagyobb összefüggő állabokat, majd kisebb részleteket képezve. A tulajdonjogi minőség szerint következőkép oszlik fel: Allamerdő 154 k. hold, törvényhatósági és községi erdő 21316 k. hold, egyházi testületek és személyek erdeje 37603 k. hold, közalapítványi erdő 2334 k. h., hitbizományi erdő 82046 k. h., közbirtokossági erdő 29447 k. h., részvénytársulati erdő 529 k. h, magánosok birtokában levő erdő 93230 k. h. Az előforduló fa n e m e k szerint következő csoportosítás eszközölhető- Tölgy állabok az összes erdőterületnek mintegy 30%-át, bükk és más lombfa állabok 50%-át, tűlevelű állabok 10%-át foglalják el. Az üzemmódokat tekintve a törvényhatóság területén levő erdők közül mintegy 60% szálerdőüzemben kezeltetik, és pedig a tűlevelű fanemeknél 40—<»o éves, a lomblevelüeknél pedig 80—120 éves forda van alkalmazásban, bár ezen állabok egy része a jelzett forda korát már jóval meghaladták. — Mintegy 20°/

0 rendszertelen szállalás alatt áll, 20" ,,-nál pedig 20—60 éves sarj-erdő tizem vau alkalmazásban. Megjegyeztetik azonban, hogy a megállapított forda tartam csak a rendszeresen kezelt erdőknél tartatik meg, mig a többi erdő tetemes része rend- és fekvésre való tekintet nélkül, sok esetben a vághatási koron alul tarlasztatik, mit sem törődve a letarolt területekkel. Sőt még azok természetes felújítását is gátolják a korlátlan és nagymérvű legeltetés által. — Ily kíméletlen bánásmódban, mint azt már mult évi jelentésemben is hangsúlyoztam, leginkább a községek, úrbéres közbirtokosok, valamint az egyes egyházi testületek és személyek, nem különben a magánosok kezein levő erdők egy része részesül. Legtöbbet szenvednek a megyének tölgyesei, melyek mind mennyiséget, mind minőséget tekintve évről évre alább szállnak. Egyébként ezen állabok gyérülése nemcsak a folytonos kihasználás és emellett gyakorolt rendszertelen legeltetés következménye, hanem részben maga a természet műve is, amennyiben a tölgyek a természetes uton való felújítás alkalmával, nevezetesen az elegyes állabokban, a bükk- és más lombfák, valamint a fényük által is mindikább kiszorítva, tért veszítenek. Ami az előbb kimutatott erdőségek nüvekvési viszonyait illeti, ez a törvényhatóságnak délkeleti részeit kivéve, — mint p. o. a tapolezai, sümegi és keszthelyi szolgabiróságok területén, hol a rendszertelen kihasználás és folytonos legeltetés következtében elpusztult erdőségek zöme van, — nagy átlagban középszerű, de a talaj jóságának nem megfelelő, minek oka az okszerűtlen kezelésben és az erdőművelés elhanyagolásában, valamint a korlátlan erdei legeltetés által okozott károkban rejlik. — Nagy átlagban az évenkénti és holdanként! fateriih'',st a tölgy állaboknál 2, a bükk és más lomblevelű állaboknál 2-(5, a tűlevelű állaboknál 3-2, a vegyes állaboknál pedig 2-6 köbmeterbeji állapítható meg. Az összes termés ilyképen a megközelítőleg átlagos számításba vett év és holdankénti átlagnövekedés figyelembe vétele mellett a tölgy állaboknál 159,997, bükk és más lombfa állaboknál 336,660, tűlevelű állaboknál 85,331, vegyes állaboknál 69,110 s így összesen 651,098 köbmeter. Ebből épület- és haszonfára esik 33%, vagyis 195,329 köbmeter, a többi 70% 'pedig, azaz 455,769 köbmeter tűzifa használatra marad. Ezen törvényhatóság területén levő erdőségeknek fent kimutatott faterniése és azok használati értéke, az erdőségek kedvező fekvését, a termőtalaj jóságát és mélységét, nem különben annak termő képességét tekintve, kevésbé kielégítő úgy a tölgy, bükk s más lombneműeknél, mint a fenyő állaboknál. Ezen körülménynek oka a községek és úrbéresek, egyházi testületek és személyek, valamint a magán kisebb birtokosok kezein levő erdőknek nagymérvű kihasználásában, rendszertelen szállalásában, emellett pedig a kihasznált területeknek a felújítás kikerülésére való tekintet nélkül eszközölt folytonos legeltetésben éí az állaboknak a vághatási koron jóval aluli felhasználásában rejlik olyannyira, hogy a még néhány évvel ezelőtt számos község határának ékességét képező erdőrész jelenleg vagy kopár térséget, vagy pedig elcsenevészesedett hézagos cserjést, vagy bozótos legelőt, kedvezőbb esetben pedig értéktelen ritkás sarj-erdőt képez. (vége követk.) Zala-Egerszeg, 1882. jul. 8. Tisztelt szerkesztő úr! Olvastam valahol, hogy a népfelkeléshez az első hat hétig azért nem tanácsos csatlakozni, mert az első hat hét mutatja meg, bir-e a leikelés a sikerre kilátással Ilyen formán vagyok én is becses lapjával. — Várakoztam ! nem ugyan hat hétig, — mert a mutatványszámot követő első szám talpra esett összeállításából látom, hogy t. szerkesztő úr (felkelése), lapja megállja — helyét, azért én is csatlakozom (ezen felkeléshez) becses lapjához, nem ugyan (vitézül) munkatársul, mert ehhez (vagy talán erre) nincs — tehetségem, hanem csatlakozom — — — bak te r u 1, r akinek kötelessége a -— lélekismeretes — őrködés. En tehát annyira a mennyire körülményeim engedik — őrködni fogok egy re másra, különösen arra, hogy városunkban a közrend, és köztisztaság tekintetében mi történik, mely tisztemből kifolyólag igen helyeslem e lapok 1-ső számában „egy a város előmenetelét óhajtónak" azon indítványát, mely szerint a városi t. elöljáróság figyelme a — kanász kürtölések megszüntetésére hivatik fel; de ennek kapcsán arra is kérjük a t. elöljáróságot, mikép nem csak az ordító hangokat hallató — éktelen kanász kürtöléseket, hanem minden jobb érzésű ember bosszantására, a szegény betegeknek pedig rém ülésé re szolgáló, s ma már csak a Bakony erdő rengetegében, és a hortobágyi puszta végtelenjében megtűrhető kanász, csordás, esi kós, béresek durrogató — idétlen betyárkodó — ostor verseny ét azonnal beszüntetni, — továbbá a város központján a piacon — a városház közelében — lévő kitűnő vizet adó kut dísztelen deszkábódéját betostetni, magát a kutat korlátokkal elláttatni, ezen korlátokat és n kut környékét a piszkosságot csináló naplopók seregétől megtisztítani, egyszóval az ottani „herberget" feloszlatni sziveskedjék, mert mindezek a város szégyenére vállnak! Egyáltalában kérjük a városi t. elöljáróságot, miszerint sziveskedjék felemelkedni nem csak annak tudatára, hogy a városi elöljáróságnak intézkedésétől függ nagyrészben a város anyagi gyarapodása, csinosodása, és szellemi előhaladása, hanem sziveskedjék felemelkedni annak tudatára is, miszerint ezen város a megye székhelye, melytől a minden irányban való haladás megkövetelhető, mert habár korlátolt körülményeink között nem törhetünk is egyszerre égfelé a magasba, mint a sas, de azért birunk a haladás eszközeivel, csak legyünk okosak mint a kis ökörszem (madárka), mely a sas (ne tessék kétfejüt érteni) szárnyai alá helyezkedve, oly magasra, sőt magasabbra repült — mint a sas! Csak ne feledjük uraim, hogy a kakas kukuritása is "zt jelenti — virrad! Haladjunk! Egy (másili) <i cáron előmenelét óhajtó. Helyi, megyei és vegyes hirek. Lapunk mutatvány számát, valamint az 1. ós 2. számot több példányban nyomatra küldöttük szét a na</i/érdemíí olvasó közönségnek, hogy fajiunk irányával megismerkedhetni tényleg alkalmat nyujtsunk", ui/yanilt/ módon küldjük szét. a mai számot is. Nem követtük a vidéki lapok megindításánál legtöbbször dívó azon szokást, hoijiy a lapot vissza nem küldőt előfizetőnek tekintik s nála utóbb holmi kiegyenlttlen számlák fizetését boszantó/aq többször is sürgetik. Azonban a nagyobb számú példányok nyomtatása és szétküldése jóval több kiadásba kerülvén, szűnik. Az ügyelő éles hangú csengetyüje megszólal, s a függöny felgördül. Épen Kemal béj híres színművét: „Szilliptria ostromát" adta elő a Colocomaulis efendi igazgatása alatt álló színtársulat. Jeles darab ez, egy rettenetes dráma, operai részekkel és rémséges látványosságokkal. A darab némi jelentéktelen intermezzók ledarálása után gyorsan közeledett kitojlcséhez, nielv természetesen a török seregnek a muszkával való diadalmas megmérkőzésében volt keresendő. A fellépett színésznők (kizárólag örmények) roppant gyorsasággal hadarták szerepeiket, s valamennyien azon fáradoztak, hogy férjeiket és fiaikat a „moszkov" elleni háborúra feltüzeljék. No de jött végre a hadd el hadd! A vitéz ottoman sereg felvonult egy pasa commandója alatt a színpadra. A derék parancsnok egy cérnaszál vékony uri ember levén, hogy az általa képviselt magas katonai rangot hívebben képviselje: a rémségesen bő vörös bugyogót egy vánkossal tömte ki. E daliás alak felső testrésze azonban megtartotta originális soványságát s ennélfogva a pasa két része között a symmetríális viszonyok nagymértékben meg lőnek rongálva. A kirukkolt katonaság csupa vézna görög és örmény sihederekből telett ki, kik azonban midőn a hölgy páholyok közelében elhaladtak, bőven aratták e hízelgő felkiáltásokat: He salibazini! He arszlanim! (Én sólymom! én oroszlánom! A közönség e szánandó katoságot nagy érdekkel szemlélte, s a piqueten álló két török barátom Mehemed Semszeddin béj és Ali Riza béj önhitt pillantásokat vetettek ránk, mintha mondani akarták volna: „lm nézzétek, ez a török színművészet!" Ezalatt a hadakozás iszonyatos lármával kezdetét vette, s a viaskodó két rendbeli katonaság jobb ügyhöz méltó buzgalommal kezdé agyba-fobe verni egymást. A legnagyobb ha lízaj közepette tárogatóként harsogott a kitömött vezér irtóztató vezényszava: ..lllery arszlanim!" (Előre oroszlánaim!) Végezetül, hogy a csatakép hatása teljes legven, a háttérbe négy ágyút süttetett el a speculativ-ebnéjű rendező — s ezzel a darab két órai vitézkedés után szerencsésen befejeztetett. A közönség török része az előadás némely részénél valóságos exaltasísba jött, s midőn az esti imára | kirukkolt vitézi rend három izben elkurjantotta, hogy: „Padísahím binjása!" akkor a közönség szintén „binjasázván" oly éktelen óbégatás keletkezett, hogy azt végig hallgatni bizonyára egyike volt a martyriumokuak. Igazán lelkes színházi közönség az a török. A társadalom minden osztályából összesereglett bámulok, férfiak és nők egyíránt várakozásomat felülhaladó lelkesültségre en eredték magokat ragadtatni, midőn a nevetségességig komikus hadvezér ajkairól, holmi a nemzeti büszkeségnek hizelgő phrasis lebbent el. Felvílágositáskép megemlítem, hogy született török a színpadon soha, vagv csak igen ritka esetben lép fel, s így a török színművészeiben tulajdonképen minden görög és örmény, csupán a nyelv török. Szegény papjai a török Thálianak különben nem részesülnek valami nagy tiszteletben, s körülbelül olyan forma társadalmi állást foglalnak el, mint a mi kötéltáncosaink, csepü-rágóink, s egyéb -kóklerjeink." Az állandó színházakon kiviil csaknem mindon „(

1afe Cliantant"-ban van szinpad, hol a kisebb francia színpadok derangirozott .. művésznői, s egy néhány olasz opara énekesnő tiszteletreméltó ruinája zengi elkeseredett nótáit az izlés alacsony fokán álló törökségnek. A „Café Flamin-bau, s más hasonfajtáju butyikbau nem ritkán bohózatokat is adnak elő, melyek, hogy nem kiváló erkölcsösek, azt hiszem, felesleges mondanom, Érdekes látni a török színészeket, midőn valamely franciából fordított sálon darabot adnak. A glaeé keztyüt, cilindert és fraekot oly félszegmódon viselik, liogv az embernek önkéntelenül Amerika néger gentleman-jei jutnak eszébe, avagv a suszter legény vasárnapi parádéja. A török szinirodalom alig érdemes a felemlítésre. A török eredeti színművek bizony eddigelé nem igen nagy haladást, s a cultura iránt minél kevesebb érzéket árulnak el. A török irodalom, mely a lyrának annyi jeles művelőjét tudja felmutatni, számbavehető drámai íróval, az egyetlen Kemal béj kivételével, nem dicsekedhetik. Titokban azonban azt is megsúgjuk olvasóinknak, hogy Kemal béj a fentebb jellemzett „Szilliptria ostromáénak is szerzője. Kemal béj egyébiránt egyik kiváló tekintélye a török reformpártnak. Műveltsége egészen európai színvonalon áll. Tanulmányait Párisban és Londonban végezvén, igen természetes, hogy a francia és angol nyelvnek teljesen birtokában van, s általában oly tehetséges férfiúnak tartatik, kire nagy irodalmi és politikai jövő vár. Leszámítva néhány kivételt, a török szinirodalom csaknem kizárólag a ,.kara-gőz" név alatt ismert alantas tárgyú bohózatok-, s néhány nyomorék vígjátékból áll. A mi a repertoirt illeti, az tulnyomólag franciából forditott színművekből van összeállítva a sztambuli színpadokon. Keleten tartózkodásom idejében a „Besika"-öbölben horgonyozó angol Hotta, és a Campsacusnál állomásozó amerikai hajók tisztjei és legénysége voltak azok, kik legmelegebben támogatták a török színügyet, dacára azon nem nyomatéktalan körülménynek, hogy a török nyelv előttük eliftől-szagirnumíg ^terra incogníta" volt. Ezt a roppant érdeklődést azonban vélekedésünk szerint az örmény színésznők fekete tüzes szemei sokkal inkább növelték, mint csökkentették. Kőváry Béla.