Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-01-08 / 5. szám
ZALAI ÖSSZETARTÁS 1945. január 8. sok megfogadták, hogy ha vége lesz ennek a borzalmas bolsevizmusnak, a vagyonuk felét szétosztják a háborúból visszatért sebeséit, rokkant katonák között. Magam is többel beszéltem ilyenkor. Amikor azonban vége lett a bolsevizmusnak, tudomásom szerint csak az akkor igen sokat támadott Prohászka Ottokár, > a legsztgényebb magyarországi püspök osztott ‘ ki mintegy 3 4 ezer holdat a rokkant katonák j között. A többiek a forradalom elmúlása után elfelejtették az ígéretüket, mert a rend átmene tileg helyreáilott, elfelejtették, hogy mi lenne | a kötelességük nemzetink és fajtánk szempont- ■ jábói. Az Ébredő magyarok mozgalma ekkor alakult meg, de sajnos, nem voltak jó vezetői, akik rendszerbe tudták volna foglalni a nemzet megmentésére kitűzött feladatokat és az egész mozgalom a zsidók elleni kirohanásból állt csak. A Bethlen István féle uralom a zsidó sajtó utján kifigurázta őket és az Ébredő moz galom síig nárom év alatt jobb étre szenderült. Az élet a zsidók vezetésével folyt tovább és a magyarság sorsa egyre rosszabb lett. Éreztük, mindannyian, hogy ez tovább nem mehet, mert elpusztul fajtánk és nemzetünk. Szocializmus a gyakorlatban Most néhány fogalom megvilágítására térek át. Mi is az a szocializmus? Ha ezt a kérdést felvetjük, önkéntelenül a természetrajz jut eszünkbe, amely az embert latin kifejezéssel, homo sapiens nek okos embernek nevezi. Sok szór hallottuk azt is, hogy az ember a teremtés koronája. Ha elmegyünk egy bányászfelepre és megnézzük a telep temetőjét, azt látjuk, h gy ott aránylag igen fiatal emberek, 38 - 39—41 éve sek vannak elteme ve A nyomorúságos bányásztelepek mel ett viszont meglátjuk a hatalmas igazgatósági épületeket, a nagy gonddal készített házakat, kerteket és felötlik agyunkban a kérdés, hogyan fej ődhetett ki ilyen el lentét. Ha ped g megnézzük az egészszégtelen bányászlakásokat és a bányákat, amelyekben a bányászok naponta 8 — ‘0 órát dolgoznak, akkor láthatjuk, hogy a bányász nem a teremtés koronája, holott ó is ember. — Vagy ha elmegyünk a zsidó gyárkémények mellett, — azért mondom, hogy zsidó gyárkémények, mert, sajnos, Magyarországon a nehéz iparnak 80 százaléka zsidó kézben volt — láthatjuk a hatalmas gyárépületeknél az egészségtelen, hitvány íömeglakásokat, ame lyekben a gyárimunkások százezrei és milliói élnek, megpihennek nehéz munkájuk után, amelyért 30—35 filléres órabért kapnak. Vagy nézzük meg a nagybirtokokon az úgynevezett zselléicsaládokat. Hány ezer és tízezer ember süllyedt el itt az élet süllyesztőjében, hány kallódott el mint kanászgyerek, disznópásztor, holott élt benne az isteni szikra, a tudás, de a szegény zsellér nem tehette meg, hogy a 11 gyerek közül az egyiket is rendes ruhában beültesse az iskolába Jól ismerjük a zsellérek konvenciós fizetését és azt a pár pengői, ami havonta keresnek. — Példákat hoztam fel és ezek a példák mindenkinek megmutatják azt, hogy nekünk hungaristáknak azt kellett mondanunk, hogy ez az élet valóban nem mehet igy tovább. Hiába hangoztattuk azonban, hogy szociális gondoskodásra, sőt gyökeres szervezésre van szükség Teleki Pái és Bethlen István egyre azt hangoztatták, hogy a magyar kormány népies, sz ciális. — Mi a célja a szocializmusnak ? Nem más, mint egy jobb, szebb élet után való lörekvés. Aszerint, hogy keresztény, nemzetközi, vagy nemzeti alapokra fektették a szocializmust, beszélünk keresztény szocializmusról, általában szocializmusról, nemzetközi szocializmusról, szociáldemokratákról és nemzeti szocializmus ról. — A zsidó Marxnak kellett eljönnie, hogy a zsidók ráébredjenek arra, hogyan lehet legjobban kizsákmányolni a munkások millióit, akiknek munkájában nagy értékek rejtőznek. A zsidók Marxot Jehova küldöttének nevezték emiatt A marxista rendszer pedig nem állt másból, mint hogy bedobták a köztudatba a szocializmus gondolatát, egy marxista szociális gondolatot. Azt mondták a munkásoknak, hogy ti csak fizessetek valami összeget, majd mi szakszervezetekbe tömörítünk benneteket, egye si*jük a világ proletárjait és gondoskodunk arról, hogy jobb életet érjetek el. Milliók a munkás bőrén ... Kik pénzelték ezt. a marxista gondolatot? Senki más, mint a zsidó nagytőke. Azt mondhatná valaki, hogy könnyű most már szidni a zsidókat ennek a hungarista belügyminiszternek. Megállapított tény azonban, hogy \Vcisz Alfonz, aki cionista zsidó, éppen úgy pénzelte ^ezt a mozgalmat, mint a többi zsidó nagytőkés. Ezek bírták rá arra a szakszervezeteket, hogy béremeléseket köveiéi jenek, de bért mindig csak kicsit emeltek, úgyhogy a munkásság életét nem javították meg vei-e, hanem csak injekciót adtak neki, hogy tovább éljen. Weisz Alfonz, Chorin és Vida, mind kegyelmes urak voltak, legalábbis kormányfőtanácsosok, nem elégedtek meg évenként 150—200 millió tiszta haszonnal fejenként, hanem többet akartak. Ezért adtak egymillió pengőt a GyOSz pénztárából, vagy az állam útján a szakszervezeteknek, hogy csiná janak szirá kot P. dát mondok csak. A bőr quadrátja teszem 3.40 pengő volt. A sztrájk megtörtént, a zsidók elkezdtek alkudozni, hogy mégse legyen olyan nagy az emelés és azért emeltek tíz fillért. Ugyanakkor a bőr árát azonban 3.6C oengőre emelték fel így tehát az »üzleten« 20 fillért keresett, mi* a munkás 10 fillérrel kapott többet. Könny» volt tehát így 50—60 milliót zseb re vágni event* mert a bőrgyári munkások után a többiek i* sztrájkoltak és az árak egyré emelkedtek. Le kell vennünk a kalapot azok előtt a magyar anyák előtt, akik ilyen körülmények' közölt is felnevelték gyermekeiket, éhezve, fázva, nyomorogva, a saját szájukból vonva el a falatot. Marx rendszere után jöttek a pápai körlevelek, a Quaclragesimo anno és a Herum novarum, amelyek szintén az emberi é et megjavításán fáradoztak. Megalakult így a keresz- tényszoeia'isták szakszervezete, amelyet azonban elnyomott a nemzetközi alapon álló, in- ternaciona ista társaság, amely sokkal jobba» meg vo t szervezve, nagyobbat tudott ígérni, többet tudott hazudni. Nálunk Magyarországon is nemzetközi, vagy felekezeti alapon kívánták megoldani a szociális kérdéseket és eközben elfelejtkeztek a legfontosabbról, a ma- siyar kérdésről. Életteret a nemzethez tartozó népfajoknak Tisztázzuk most a nép és a nemzet fogalmát. A nép, az a magyar nép. A magyar nemzet pedig az itt élő magyar és a többi nép összessége az ország határán belül, tehát a szlovák, cseh, román, szerb, horvát és német nép. A nemzethez tartozó népfajoknak is meg kell adnunk az é( éttérét, hogy lej - lődbessenek. A különböző népfajoknak azonban a magyar nép javát kell szolgálniok, testestül, letkestül egybe kell formiok velünk, mert különben nem kaphatnak olyan jogokat, _mint a magyar nép. A nemzetiségi kérdés megoldását Szálasi Ferenc (Felkiáltások: Éljen!) a hungarista mozgalomban akarja megoldani. A hungarizmussaí akarja az újabb ezerév alapjait lerakni. Éppen azért vá a zto.taT a mozgalomnak a hungarista jelzőt, hogy ez a szó jelentse az egész nemzetet. A magyar nemzetiszocia izmus tehát a hungarizmus. Ez a mozgalom magában foglalja az itt élő népcsoportokat is. Most nem akarom néhai Teleki Pál óriási bűneit felsorolni, amiket az úgy- í nevezett N agy magyar-ország e'íen vétett- Ö ál- ! sovinisztáknak, haza im ódnak, németbarátoknak nevezett bennünket, mert mi minden embert, aki a Szent Korona országának területén él^‘ az 1939. évben benyújtott törvényjavaslat szerint össze akartunk ffogni. Ezt a törvény- ; javaslatot, ami annakidején igen nagy íel- ! zúdu’ást keltett ellenségeink körében, nevezték kisebbségi javaslatnak, nemzetiségi törvény- javaslatnak, vagy Hubay—Vágó-féle javaslatnak. Ennek a javaslatnak elvetése okozta azt, ' hogy Erdély másik felét nem kaptuk vissza, i Menjünk v issza most az 1920. és 1939. között j eltelt időre. Emlékezzünk vissza rá, hogyan | szidtuk akkor a cseheket, románokat, szer- j beket, amikor megtudtuk, hogy az iskolák- . ban a magyar nyelv használatát eltiltották, a j magyar tisztviselőket elmozdították és csak a ; saját fajtájukat helyezték előtérbe. Sikerült ; is elérniük azt, hogy a fiatalabb nemzedék már alig tudott magyarul. Amit nem kívánsz magadnak, ne kívánd másnak. Nekünk magyaroknak, arra kell törekednünk, hogy ha visszaszereztük a Kárpátok, a Duna és a Száva által határolt országunkat, az itt élő összes idegenfajú népeknek adjuk meg jogaikat, ha már kötelességet kívánunk tőlük. Érezzék magukat velünk egy- i, beforrva és ha kiéli, ezt az országot a saját í életük árán is védjék meg. Magyarországon az ! egyes népcsoportok igen különbözőképpen vannak elosztva. Ha a számadatokat nézzük, meg- ; állapíthatjuk, hogv Nagymagyarország körülbelül 20 millió lakosának valamivel több, mint i fele magyar csak, a többi mind kisebbség. Ezt ! a hatalmas tömeget mi nem tudjuk másként ! országunkhoz láncolni, mint azzal, hogy a kö- ; telesség mellé a jogot is megadjuk. Igaz ugyan, hogy az ellenségnek mindenkor jó fogása az volt, hogy a nemzetiségeket uszította ellenünk. Ezt használta ki a szabadságharc idején a bécsi udvar. A népcsoporti kérdést azonban mégiscsak így kell majd megoldanunk. Nem tagadhatom, hpgy nem megy majd zökkenő nélkül, dehát, Istenem, hiszen ahol csak két különböző felfogású ember é', ott nézet- eltérés is előfordul. Ez azonban elmúlik. Aa lenne a legjobb és legigazságosabb megoldás, ha egy országban csak egyféle népfaj élne, tehát a mi országunkból is ki keltene telepíteni a nemzetiségeket. Azonban ez, ha jól meggondoljuk, teljesen lehetetlenség. Németországnak nemzetiségi kérdése alig van. Például az ott élő 100 -ezer magyar a 80 millió* népbe már a második nemzedékkel beolvad. Mi erre a különböző népcsoportok nagy száma miatt nem vagyunk képesek. A. nemzetiségi kérdést viszont úgy sem szabad megoldanunk, ahogy Teleki Pál és Antal István gondolták, amikor elvetették az általunk benyújtott Hubay—Vágó-féle törvényjavaslatot. Amikor a románok megtudták, hogy a kisebbségi törvényjavaslatot elvetették, hanyathomlok rohantak Bécsbe, ahol éppen Erdély visszaadásáról volt szó és minden erejüket latbave- tették, hogy Erdélyt ne csatolják vissza Magyarországhoz. Félelmük nem volt alaptalam, Láthatjuk ezt a következő esetből: Észak- Erdély visszatértekor a képvjselőházban 60 mandátumot jelöltek ki az erdélyi képviselők számára. Negyven magyar és húsz román képviselő részére jelöltek ki választókerületet, d« a magyar országházba mindezideig nem került román képviselő. Hogyan kívánjuk meg tehát mí a román katonától, aki a mi földünkö* nem élvezi ugyanazokat a jogokat, mint «. magyarok, hogy szívvel, lélekkel harcoljon a mi szabadságunkért!? Éppen úgy nem kívánhatjuk ezt tőle. mint ahogyan a magyar katonáktól sem kívánhatták a románok, hogy értük harcoljanak, hiszen a románok tulajdonképpen nincsenek beállítva a mi honvédségünk kötelékébe, mint ahogyan a magyarokat sem kívánják beállítani a rendes sorkatonaságba a románok. Ezek azok a szembeszökő kérdések, amelyeket a nemzetiszocializmusnak, ha uralomra jut, régen meg kellett volna oldania, der'meg fog ezután eldani, ha a regi világ. kivernek net* is tetszik. Vágy a jobb életviszonyok után Az előbbi világháború után szinte mindé* országban egyidőben alakult meg sorra több mozgalom, amelynek célja az volt, hogy * nemzeteket felszabadítsák a marxista világrendszer uralma alól. Hitler és Mussolini nem beszéltek össze, nem is ismerték egymást, mégto mindkettő megkezdte az újjászervezés mun-
