Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-01-08 / 5. szám
1945. január 8. ZALAI ÖSSZETARTÁS kaját. Franciaországban és Angliában, éppen úgy érezték, hogy a régi világ nem élhet tovább, mint Németországban. Mindenütt indultak mozgalmak, más-más néven. Az olaszok fasizmusnak, a spanyolok falangizmusnak, mi pedig hungärizmusnak nevezzük. Sokszor szemünkre hányták már a német nép vezérének, Hitler Adolfnak egy előbbi kijelentését, amely szerint a nemzetiszocializmus nem exportárú. De nekünk nem is kellett behoznunk a nemzetiszocialista gondolatot, mert az itt megvolt már. Az egymillió 200 ezer zsidónkhoz, a nyomortanyáinkhoz, az éhező, éhbérért dolgozó munkásainkhoz nem kellett többet hoznunk, mert azok már itt voltak, tehát a baj megvolt. A megoldást is itt találtuk meg, nem a németektől vettük át. Hiszen minden jobbérzésű ember arra törekedett, hogy megjavítsa az életviszonyokat. Itt Zalában is alakú t mozgalom, de megalakult Debrecenben a kaszáskeresztes mozgalom, hallottunk Mesko-féle, Fes- tetics-féle és magyar nemzetiszoéialista mozmalomról. Magam is beszéltem egy kaszás- keresztes emberrel, egy szegény kubikossal, aki tulajdonképpen nem is tudta, hogy mi az a kaszáskeresztes mozgalom, csak azt tudta, hogy ez így nem mehet tovább, mert mit csináljon a tizenegyedik gyerekével? Megegye? Hiszen a többit sem tudja eltartani és felnevelni. Hányán beszéltek akkor, és beszélnek ma is a krisztusi tanításról, a krisztusi sze- retetről, de csak beszéltek és beszélnek. Áldozatot hozni, áldozatot vállalni senki sem tudott. Mi az igazi krisztusi szeretetet, a krisztusi tanítást mindennap hirdetjük, de a nap 24 I órájában huszonnégyszer tagadjuk meg. Krisztus az igaz életet, a szépet, a jót, az erkölcsöt hozta az erkölcstelen zsidó és pogány világba. Tanítása mindmáig fennmaradt és fenn fog maradni a világ végezetéig. Ennek a krisztusi tanításnak jegyében építettük lel mi a nemzeti szocializmusunkat, a hungarizmust. — o — Szálast munkája a haza megmentésére Amíg nem voltak vezetők, akik az ébredő világot felrázták volna és rendszerbe foglalták volna a tennivalókat, addig minden megmozdulás hiábavaló volt. A huszas évek elején egy fiatal vezérkari kapitány, Száiasi Ferenc (Felkiáltások: Éljen!) azt írta az akkori honvédvezérkari főnöknek, hogy az elvesztett országrészeket csak fegyverrel és vcráldozaital lehet megszerezni. A feliratra megjegyzésképpen azt írták rá, hogy a kapitány úr ne politizáljon, hanem a hadműveleti kérdésiek megoldásával foglalkozzék. Ekkor megbeszélést tartott Gömbös Gyulával is. Rendszerbe fpglalta most már a tennivalókat és híveivel együtt, minden támadás ellenére, megkezdte a munkát a haza megmentésére. Göröngyös útján ért el ekkor híveivel együtt a bíróságok elé és megnyíltak' előttük a börtönök és internálótáborok kapui. Mi lett volna országunkból, ha Száiasi Ferenc és mozgalma nem ragad fegyvert október 15-ének délutánján?! A nyilas ifjak azonban fegyvert követeltek és kaptak. Életüket és vérüket áldozták a magyar szabadságért. Hogy nagyobb vérontásra nem került sor, azt a magyar királyi csendőrségnek, rendőrségnek és honvédségnek, valamint a magyar tisztek azon részének köszönhetjük, akik látták, hogy az árulás pusztulásba viszi nemzetünket. Száiasi Ferenc már többször figyelmeztette a kormányzót, hogy ne gondoljon az árulásra. Először április harmadikén, másodszor augusztus 29-én, ugyanazon a napon, amikor Lakatos miniszterelnököt beiktatták és este letette az esküt. A kormányzó már akkor megmondotta a Nemzetvezetőnek, hogy kedves Száiasi, csak egy hónapig várjon még türelemmel és ne menjen ki az utcára, akkor itt a helyzet teljesen megváltozik. Mi már az előtt is jól tudtuk, hogy a kiugrási kísérletet meg fogják tenni, hiszen versenyfutást rendeztek a románokkal, hogy melyik ugorjon ki előbb, melyik szerezzen nagyobb érdemeket az angolszászoknak és a bolsevistáknak, tehát ugyanazok előtt, akik országunkat feldarabolták. Utoljára október 14-én, délután 14 óra 20 perckor figyelmeztettük az áruló klikket, amikor a Nemzetvezető parancsából sajátmagam mentem át a miniszterelnöki palotába. Megmondtam akkor, hogy itt az utolsó alkalom a meggondolásra a kiugrás előtt. Az elbizakodott klikk azonban mégis megkísérelte az árulást, mert azt hitte, hogy Budapest minden katonája, rendőre, csendőre mögötte van, holott akkor, október 14-én délután 14 óra 20 perckor a klikknek már egyetlen katonája, rendőre nem volt, persze, hittek a Bakay Szilárd-féle helyőrségben. De nagyot tévedtek, mert akkor már mindenki Száiasi Ferenc mögött sorakozott fel. Az árulás így nem sikerült s az ellenség most már katonailag akarja teljesen megsemmisíteni országunkat. A továbbiakban a miniszter a három vezető férfiről, Mussoliniról, Hitlerről és Szálasiról beszélt hosszantartó, lelkes éljenzés kíséretében. — Előrelátható volt, — folytatta a beszédet — hogy Mussolinival meg fog történni a szerencsétlenség, az árulás. Amikor ő a huszas évek elején átvette a hatalmat, még túlságosan kiforratlan volt minden. Nem volt elég megfelelő embere, így a felső-, közép- és alsó osztályokba nem tudott megbízható embereket ültetni. A vezér vállára nehezedett minden. Az olasz nép szerencsétlensége, hogy Mussolini uralomrajutása előtt nem volt még 4—5 év küzdelem, amely alatt a kellő vezetőréteg kifejlődhetett volna. így aztán azok, akik Mussolini uraiomrajutásakor vezető állásokban voltak, mosolygó arcot fordítottak feléje, hogy állásukat, vezető hely ük e t el ne veszítsék. Mikor azonban elérkezettnek látták az időt, felrobbantották a Duce két évtizedes munkájának eredményét. Hitler Adolf 13 éven keresztül harcolt, ö már egészen másképpen cselekedett. Mikor megszerezte a vezetést, a felső-, közép- és alsó- réteg vezetőhelyeire a saját embereit ültette és a pártot ellenőrző szervnek nevezte ki. így alakult ki egy-két év alatt szinte észrevétlenül az egy párt, egy nemzet, egy vezér életforma. Többször beszélgettünk már a Nemzetvezetővel arról, milyen jó volt az, hogy börtönben szenvedhettünk a hazánkért, eszméinkért, így tiszta kézzel, becsülettel állhatunk a nemzet élére, mert erős a hitem, hogy csak az az eszme marad fenn, amelyért szívesen hoznak áldozatot. Sokan mondják most azt, hogy hiába jutottak uralomra a nyilasok, a világ nem változott meg. De ámíthatom, hogy ha október 15-én nem leltünk volna, akkor az oroszok két nap alatt meg- szálíátk volna már Zalát is, mint ahogyan megszállták Romániát, Akkor a nemzet mentés munkája igazán nem sikerülhetett volna. így azonban ki tudjuk! a lakosságot telepíteni Németországba és nem fogja őket a szov jet szörnyeteg elhajtani Oroszországba, Szibériába. Akkor szememre hányták, hogy 48 ezer zsidót hajtanak három menetben, akkor arra gondoltam, hogy inkább’ ők, mint mi. Ök okozták úgyis a háborút, de eddig csak hasznot hajtott nekik. Sajnálom, hogy mindenegyes zsidót nem tudtam kiszállíttatni, mert sajnos, Budapesten még mindig elég sok van, akik különböző államok védnöksége alá helyezték magukat. Ezekkel is könyörtelenül e bánok még, de még könyörtelenebb leszek a díszgó jókkal, az Aladárokkal szemben. Gerinces és kötelességtudó tisztviselőket akarunk Jól tudom, hogy köztetek nincs mindenki áthatva a hungarista-szellemmel. Jól tudom azt is, hogy az a szegény zsellér, aki eddig levett sapkával állt az uraság előtt, vagy a kopottkönyökű tisztviselő, aki hétrét görnyedve és háírafe é meat ki a főnök szobájába , nem lehet jó hungarista, de gyermekeik, a második nemzedék, már igazi, jó magyar hungarista lesz. Ezeknek a nevelését, iskoláztatását biztosítani fogjuk, hogy ne vesszen el többé hiába annyi magyar ész, tehetség. Nem kívánom én, hogy 50—60 éves emberek feltegyék a nyilasjelvényt és karszalagot és ordítozzák, hogy éljen Száiasi Ferenc. Én csak azt kívánom, hogy Száiasi Ferencet mindenki meggyőződéssel ismerje el nemzetvezetőnek. A magyar királyi belügyminisztérium az ország legnagyobb minisztériuma. 3000 tisztviselő dolgozik bent a minisztériumban és az OTI- nál, amely tu!ajdóriképpen csak mellékágazat, hatezer ember működik. Amikor a Nemzetvezető belügyminiszterré nevezett ki, összegyűjtöttem a minisztériumi tisztviselőket és megmegmondottam nekik, hogy aki a hungarizmus szellemében dolgozik, küzd a hazáért, annak én barátja, segítője vagyok. Nincs szükségem azonban csúszó-mászó emberekre. Aki elvégezte a dolgát, az forduljon sarkon és úgy távozzék. A szobámból hátrafelé kimenükre mindig rá szeretnék szólni, hogy vigyázzanak, mert még leverik a miniszteri szobában még a Keresztes- Fischer uralom idejében odahelyezett japán vázát. (Derültség.) Megmondottam azt is, hogy én, aki f ok este hat órától reggel nyolcig is dolgo' ■ asárnap és hétköznap egyaránt, megkö em a tisztviselőktől, hogy éppen ilyen köte . . g- tudással álljon a helyén és a hozzá segíts gért forduló magyar testvérében lássa meg a szenvedőt, segítsen rajta, mert áld továbbra is csak az aktát szaporítja és semmit sem intézi el, azt könyörtelenül ki fogom -irtani. (Éljen!) Megmondom azt is, hogy a rend fenntartásával főispánjaimat, kormánybiztosaimat, csendőr- és rendőrparancsnokaimat bíztam meg, nekik a legteljesebb felhatalmazást megadtam és utasítottam őket, hogy aki a parancsokat nem teljesíti, azt könyörtelenül irtsák ki és * ha valami nem lesz rendben, elsősorban tőlük \ fogom számonkérni. Remélem azonban, hogy erre nem kerül sor. Megmondom azt is, hogy ha a rendbontók közül valaki el is pusztul, és ha ártatlanul is pusztul el esetleg, ha magam is elesek a küzdelemben, az csak én vagyok, egyes ember, de az eszmének és a nemzetnek továbbra is keli élnie, a nemzetnek öröknek ke í maradnia. (Éljenzés.) Hiszem, hogy a mostani nagy csapást a Mindenható Isten azért mérte ránk, mert elfeledkeztünk az első világháború 664 ezer hősi halottjáról, a Donnál hősi halált halt 50 ezer .katonáról, sebesül tjeinkről, árváinkról. Fülébe kiabálom tehát mindenkinek, hogy fogjon egyformáin fegyvert, mert a haza komolyan veszélyben van. Kitartunk és győzünk A közelmúltban alkalmam volt magasrangtí német vezetőkkel tárgyalnom a magyar lakosság kitelepítése érdekében és akkor láttam a német nép óriási erőfeszítését. Láttam, hogy nők es gyermekek állnak a légvédelmi ágyúk mellett, a hivatalokban, a postán, a villamoson, gépkocsiban, kórházakban segé yhe’yekfen. Láttam őket és tudtam, hogy ez a nép, amely így megvan szervezve, soha nem veszhet el. Ilyfen jól szervezett országot akar kiépíteni a mi nemzetvezetőnk is, Száiasi Ferenc. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) Ebben a jól megszervezett országban majd mindenkinek dolgoznia kell és mindenkinek1 lesz is munkája. Aki fél az elkövetkező időktől, az most álljon már ld a sorból. Meggyőződésem, hogy ez a háború hamar befejeződik, mégpedig a mi győzelmünkkel. Addig nekünk csak egy feladatunk v an, kitartani az utolsó leheletünkig, a német nép és vezére, Hitler Adolf oldalán. (Lelkes éljenzés és taps.) Ha a háború folyamán még az egész országunkat is fel kell adnunk és a lakosságot Németországba kellene kitelepítenünk, mi onnét vissza fogunk jönni és visszaszerezzük ezt az áldott földet. Uj életét kezdünk rajta. Ed- dig ugyanis sokat vetkeztünk hazánk ellen, és valljuk be, hogy apáink is sokat vétettek 70—100 évvel ezelőtt. Most azonban csak egy a feladatunk, hogy nemzetünket és fajtánkat
