Zalai Összetartás, 1944. január-december (1. évfolyam, 1-42. szám)

1944-11-11 / 3. szám

1944. mutrmbrt II. ZALAI ÖS0ZÄ1 A1TM.S SL He üljünk fel az ostoba rémhíreknek! Ftlhívon a vára* * közönség Inak a figyelmét, hogy ne flljeaek fal azaknak a kósza, kszag, gálád kiraknak, amelyek tegnap este óta elterjedtek a váráéban. Aki rémhírterjesz­tőkkel találkezik, szennai jelentse. Városvezető testvér. göcseji képeskönyv Pillanatképek az ezerarcú Göcsejről (gyalogosan, görbe bottal a kezünkben és pár darab pogácsával a táskánkban — mint a mesék szegénylegényei —. indultunk el a Jan­káról. A Mazdán keresztül vezető kényelmes országút helyett a Yakaros-h.égy és a Gála­feji erdőn vágunk keresztül. A gyümölcsösök lúmnattól síkos füve és a csapások bokáig érő sara cseppet sem lelkesít, de nem baj, mind­ezért kárpótol az a leírhatatlan, illetve meg­festi) eteden kép, amely a Gálalapon tárul a szemünk elé. A Mihály i-féle erdő féiköralak- Lan veszi körül a völgyet és most is így, a levelek szinte-tobzódásával feldíszítve, olyan, mint egy hatalmas, félbemaradt koszorú, vagy mint egy óriási diádéin. Az erdőben csend van. Nem hallatszik a harkály jól ismert ko­vácsolása, sem a ka kuk távoli kiáltása, csupán * már lehullt és összezsugorodott levelek sar­lódé nesze a lábunk alatt az egyetlen zaj. Az erdőből kiérve a mezőre jutunk, amely szépségében semmivel sem marad el az előbbi mögött. Talán kevesebb a kirívó szín. de vál­tozatosabb, mint az erdő. A búza- és rozs- vetések. mint eldobott, de egyenesre húzott zöld szalagok nyújtózkodnak a barna, tavaszi alá váró szántók közt. A zsenge szikeken a reggeli harmat, mint megannyi csillogó gyöngy­szem. A mezőről erdőbe, az erdőből új mezőre érünk, csak azért, hogy egy másik erdő állja utunkat. Olyan ez az istenáldotta göcseji domb­vidék. mini egy nagy képeskönyv, amelyben a lapok egyik oldala barna, a másik zöld-és a falvak csak azért vannak, bog) az ké­pekkel legyen kirakva. Közvetlenül a falu előtt térünk rá a gon­dozott: országúira, vagy ahogy Göcsejben ne­vezik »postaútra«. Cipőnk alatt szinte bán­tóan csikorog a nedves Idavics, ellentétben a puha levélszőnyeggel. A falu előtt, az árok-parton, barnára festett és korhadt léckerítéssel körülvett fakereszt áll, lefeszített bádog-Krisztussal és összekulcsolt­kezű bádog-Máriával. c Ritka az a göcseji falu, ahol a vége­ken ne állna egy-egy kő-, vagy fa- kereszt. Via az ember a faluba ér, »nekik« köszön először. Ali is tisztességtudóan kalapot eme­lünk. Ezzel máris feljogosítva érezzük ma­gunkat arra. hogy a faluba belépjünk. Fehérre meszelt, alacsony és keskeny, de annál hosszabb házak közt vezet az utunk. Az elsőnél mindjárt egy fekete kutya dühös uga­tása fogad bennünket. Bizonyára érzi, hogy idegenek vagyunk. Emberekkel találkozunk, akiknek arca se- hogysem illik bele a göcseji környezetbe. Ha köszönünk nekik, még a fülüket sem billentik meg. Messziről látszik, hogy pesti menekül­tek. Az egyik udvarban fát fűrészel két fiatal leány. Máskor, ha fiatalemberek mentek el az úton, ugyancsak rájuk csodálkoztak és utá­nuk összekuncogtak. Most, a kutyába sem vesz­nek bennünket. Megszokták az idegeneket. öreg bácsi ballag el mellettünk. Pipájából vastag iüstfelhőket ereget. Már éppen a do­hány7 eredete felől akartunk érdeklődni, amikor a szél felénk bajt egy íüstfelhő-rongy ot. Napraforgó és dióíalevél-keverék — állapítjuk meg majdnem olyan keserűen, mint amilyen keserű lehet a bácsi »dohánya«. Hat-hét év körüli, mezítlábas, maázatosareú kölyök bámészkodó tinót hajt az útszélen. Buta marha lehet, mert minden udvarra be akar menni. Ilyenkor aztán a kis emberke megesördíli az ostorát és a nyomaték kedvéért oda is mondogat a tinónak: — Hogy a rosseb a /.anyádba, Gyöngyös! nem tudod hun lakó ? Malac visít az árokban, mert egy sereg lúd — nyilván a legelőt féltve — csipkedni kezdte. Önkénytelenül is a régi közmondás jut eszünkbe ... Az ég, amely' reggel óta többször volt borús is, derűs is, most végleg elbúsulta magát. A falu közepére érve, már érezzük is kömé­nyeit ... — Most aztán hova, merre? — kérdezzük egymástól tanácstalanul. Beállni sehova sem érdemes, mert az eső nem ma, de tahin még holnap sem fog elállni. A megerősödött szél jött segítségünkre. Le­kapta a kalapomat és elkezdett vele visszafelé karika zni. Vagy száz métert futottunk utána ée ha már úgyis visszafelé jöttünk, egyet gondol­tunk, és a nyakunkat behúzva, arra vettük az irányi, ahonnan jöttünk. Gerencsér István Megszüntette a honvédelmi miniszter a kard viselését A Honvédségi Közlöny november 9-i »zárnia közli azt a honvédelmi miniszteri körrende­letét, amely szerint minden alkalommal és kö­telezően menetöltözetként, díszöltözetként és mindenkor, amikor az egyöntetű öltözetet kü­lön elrendelik, ernyős tábori sapkát, tábori barna zubbonyt, tábori lovagló barna nadrá­got, csizmát, vagy' fűzős csizmát, köpenyt, zöld- inget és gallért, barna bőrkesztyűt és derék­szíját pisztolytáskával kell viselni a honvéd- tiszteknek és tiszthelyetteseknek. Társasági, egyszerű és kényelmes öltözet a következő: tábori barna pantalló, fekete cipő, feke'c bőr lábszárvédő, fehér vagy világosbarna i> «ral­iér és fehér kesztyű. (1944. december !-ig ilyen alkalmakkor viselhető társasági >ka, a fekete tiszti és tiszthelyettesi.) Á fel été pantallót 1946. december 31-ig szabad viselni. A kard viselését azonnali hatállyal megszün­tette a miniszter. Ne halassza holnapra, ami ujdon°ágot már ma olvashat a Zalai összetartás-ban A Nyiíashsr eazlss Part Hungarista mozgalom hírei: Báj ány István helvettes megyevezető test­vér a minap tisztelgő látogatást végzett a zala­egerszegi pénzügy igazgató testvérnél, valamint az államépíté3zéti hivatalfőnök testvérnél és mérnöki, karánál. Meglátogatta az egvik leg­régibb keresztény kereskedő céget, Fangler Gyulát is. Mindenütt nagy örömmel és szere­tettel fogadták. Bárány István helyettes megyevezető test­vér zalaegerszegi látogatásait váratlanul meg­szakította. Eltávozását a nemzetiszocialista pártvezetők és párttestvérek nagyon sajnál­ják. Elutazása előtt ígéretet tett, hogy rövi­desen újra ellátogat a megye székhelyére. Nagykanizsai megyei pártvezetőség novem­ber 12-én, vasárnap, Keszthelyen és Süme­gen pártértekezletet tart. A párt Zalaegerszeg Város Női szervezete 10-én este 7 órakor a párt helyiségben toborozó ülést tartott. A városvezető testvér és a női szervezet vezetőnő testvére ismertették a mrmkatervet. A sajtó útján adják hívó szavukat a város valamennyi nemzetesasszonyához, leánytestvé­reihez, hogy álljanak soraik közé minden rang, rendkülönbség nélkül. Erős magyar asszonyok, leányuk a Hungarista államért álljatok küzdő sorainkba. Nemcsak a párttagokat várjuk, ha­nem mindazokat, akiknek magyar asszony-szí­vük minden dobbanása ígéret, erő a harcos, de áldott jövendőhöz. Legközelebbi szervezési ülés 14-én. kedden és 17-én, pénteken délután 6 órakor lesz a párthelyi ség ben. Felhívom az összes párt te st véreimé t, akik a párt szolgálatában működtek közre, valamint azon testvéreket, akik a pártnak nem tagjai, de a munkában részt kérnek, vasárnap, folyó hó 12-én délelőtt a párthelyiségben 10 órakor feltétlen jelenjenek meg. Megjelenésre várom az ifjúságot, leventé­ket is! Színház (Mozi hftlyivég) Igazgató: Károlyi János Száz piros rózsa. Kovács Kálmán, a claral* szerzője, nem akart és talán nem is tudott újat mondani. Régi mese, régi hangok, amelyek ma még szórakoztatni tudnak, de irodalmi jelentőségük már nincs. Az ember örül ég érdekes kibontakozást vár, amikor az első fel­vonásban Bodnár István, a zsellérből lett kép­viselőjelölt csendes, higgadt szavakkal a meg nem alkuvásről biztosítja a hagyományokhoz ragaszkodó bárónőt. A kis tartalom-mag, amely7 minden épkézláb darabnak a lelke, el­felejtett megnőni és csak igen vérszegénven tengődött el a boldog-meghalásig. Hát igen, a meghalásig, mert a lelkes népbarát a kép­viselőség terhes, de szép hivatását igen könnyen felcseréli a fiatal bárókisasszony szép szemeiért. »Majdnem« el is veszi a bünte­tését, de az író gondoskodik róla, hogy a darab végén mindenki megkapja a maga jól kiérde­melt kis boldogságát. Károlyi Judit szívvel játszotta meg a vi­déki színésznő érdekes alakját és mint a többi, itt előadott operettekben, most is Széli István volt a társa. Kedves, derűs perceket szerzett Kálláy János és a lányát játszó Su­gár Ica. Mojzes Mária és Varga Jenő szép énekhangja komoly7 élvezetet jelentett. Donaá- nyi Olga, mint fiatal bárókisasszony, nagyon élethű volt és a Bodnár István jellegzetes alakját megjátszó Szávay Lajossal együtt életet vittek a mesébe. K. Simon Sári a fiát féltő anya és a férjét megjátszó Regényi Péter, ko­moly alakítást nyújtott. Jók voltak .még: Ké- kessi Antal, Sugár Gitta, Pirity Margit, Kis» Sándor. Fries Károly zenéjét F. Molnár Mari* nagy tudással adta vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents