Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-07-20 / 162. szám

2

1944 július 20.

’ZJWSú r„

IIAöY/AK ELET

Köszönetnyilvánítás.

Ezúton mondok hálós köszönetét mindazoknak, akik drága jó férjem elvesztése feletti fájdalmamat temetésén való megjelenésükkel, koszorúikkal, virágaik kai vagy bármi módon kifejezett részvétükkel enyhíteni igyekeztek

özv. Hermán Istvánná

8

ták. Különösen Kiéiben keletkeztek károk. A németek számos ellenséges repülőgépet lelőttek. (MTI)

Berlinből jelentik: A tegnap Németország területe fölé berepült északamerikai bombázók közül a német légvédelem és a vadászok 61„ túlnyomórészt négymótoros bombázót lőttek le. (MTI)

séhez erősebb kormány szükséges és ezért összegyűjtötte minisztereinek lemondó iratait és átnyújtotta azokat a császárnak. A császár megbízta Koici Kidó márki pecsétőrt, hogy nyilatkozzék, kit tart megfelelő miniszterelnöknek. A pecsétőr ezért összehívta a volt minisztereket és a japán vezető férfiakat értekezletre. .(MU)

A Führer főhadiszállásáról jelentik a NTI-nak : Olaszországban az ellenség a Liguri tengerparton Arezzo térségéig, valamint az adriai szakaszon folytatta nagy támadását. Livornotól délre és déjkeletre elhárítottuk az ellenséges támadásokat, ettől keletre csapataink az Arno északi partjára szakadtak. Anconától délnyugatra az ellenség keskeny arcvonalon nagy páncélos erőkkel támadást indított és súlyos véres veszteségek után mélyebb betöréseket értei 18 ellenséges páncélost kilőttünk. Az esti órákban a harcok hevessége még fokozódott. Ancona teljesen szétrombolt kikötőjét feladiuk és az arc- vonalat az Eseno szakasz mögé, Anconától közvetlenül északra vontuk vissza. (MTI)

A japán főhadiszállás közlése szerint a Saipan szigetén levő japán csapatok mindenegyes katonája hősi halált halt. Az elesettek között van Keito altábornagy és Tudzsimura ellentengernagy is. Tokióban közölték, hogy az utolsó csata kezdete előtt ünnepélyes szertartás volt, majd a csapatok háromszoros »Ban- záj« kiáltással, kivont karddal rohamozták meg az ellenséget. Ugyanekkor háromezer japán sebesült önként vetett véget életéneik!- Az Utolsó emberig harcoló japánok igen nagy kárt tettek az amerikaiak soraiban. (MTI)

Berlinből jelentik : A Führer Kesselring vezértábornagynak, mint a német hadsereg 14. katonájának a német vaskereszt lovagkeresztjéhez a briliiánsokkal és kardokkal ékesített tölgyfalombot adományozta, amelyet szerdán személyesen nyújtott át a tábornagynak. (MTI)

Stockholmból jelentik: A kaliforniai Chicago városkában történt robbanásnak 319 halálos és eltűnt áldozata van. (MTI)

A Domei-iroda tokiói jelentése szerint To- zso tábornok, japán miniszterelnök kormánya nevében benyújtotta lemondását a császárnak. (MTI)

A japán tájékoztató iroda jelentése szerint Tozso miniszterelnök azért mondott le, mert látta, hogy a háború eredményes befejezéLondonból jelentik : A német szárnyasbombák szakadatlanul hullanak Londonra és D-álangliára, mégpedig sonkái nagyobb mértékben, mint az első napokon. A délangliai grófságok és London területén károk és veszteségek keletkeznek. (MTI)

A NTI. jelentése szerint német vadászrepülök a tegnapra virradó éjtszaka Észak- és Észak- nyugat-Franciaország felett 29 négymotoros bombázót lőttek le Ezzel az angolszászok 24

óra alatt 142 repülőgépet vesztettek, köztük több mint 100 négymotoros bombázót. (MTI)

A NTI közli a brit hírszolgálat londoni jelentését, amely szerint a Roosevelt-Churchill találkozó a legközelebbi napokban megtörténik. (MTI)

Libanonból jelentik: A libanoni csapatok tísztogaió műveleteket folytattak Gera vidékén, ahol a lakosság a de gaullisták támogatásával állandóan lázongott. Ugyancsak Libanonból jelenük bejruthi értesülés szerint, hogy a libanoni kormány részt akar venni az arab unió megalakítására összehívott kairói értekezleten. (MTI)

Kairóból jelentik: Achmed Hamil Hafesz, egyiptomi külügyi államtitkár meghalt. (MTI)

Barcelona spanyol várost hatalmas hangyasereg árasztotta el. Teljes két óra hosszat tartott, amig a hangyasereg átvonult a városon. Közben behatoltak a házakba és megtámadták a lakosságot. (NST)

Angolszász és de Gaulle pártiak részéről olyan nyilatkozatokat lettek, hogy a francia- országi partizánok rendes csapatoknak tekintendők. A Wilhelmstrassen nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a fegyverszüneti szerződés határozatai szerint mindazokat a fran-> ciákat, akik fegyveres erővel kísérelnek meg föllépni Némettország ellen, partizánoknak és franktirőröknek kell tekinteni. (NST)

A délolaszországi Bonomi-kormány most tartotta második minisztertanácsát Rómában. A kormány szeretné a diplomáciai összeköttetést megteremteni a brit birodalommal és az Egyesült Államokkal. Az angolszászok azonban mereven elzárkóznak ennek a 'kívánságnak a teljesítésétől és hangoztatják, 'hogy az olasz kormány legyőzött nép kormányának 'tekinthető. (MTI)

Regény Magyarra fordította Gaál Olga

(52) A második fogoly jellegzetesen cseka- ember voít. Megállt az ajtóban és ellenségesen nézett körül.

— Kicsoda ön? — kérdezi a vezér.

— Mi az, hogy kicsoda? — válaszolta szemtelenül.

— Mi a foglalkozása?

— A kenyér-igénybevételnél segédkeztem,.

— Amikor elfogták. De azelőtt mi volt a foglalkozása?

— Nekem nincs foglalkozásom.

— Hm, ember, akinek nincs foglalkozása! Figyelmeztetlek, te kutya, hogy rendes választ adj, mert különben embereimmel sszólaltatlak majd meg! — jött ki sodrából a vezér.

A fogoly egyszerre nyugtalan lett.

— Én a művészet munkásainak egyesületébe tartozom! Artista vagyok.

Mindannyiunkból kitört a nevetés. Az »artista« gyilkos pillantásokkal mért végig bennünket.

Elővezétték a harmadik foglyot is. Fiatal leány volt.

— Úgy? — kiáltott fel a vezér. — Tehát a szépnem is képviselve van! Na, ne féljen, kisasszony, nem lesz semmi bántódása. Mi mindannyian becsületes orosz férfiak vagyunk! Csak válaszoljon őszintén a kérdéseimre, kicsoda ön és mivel foglalkozik?

— Gépírónő vagyok és a biztosításnál dolgozom. A kenyér-rekvirálási bizottsággal engem is kiküldtek a falvakba.

— Na és mit dolgozott?

— Házról-házra jártam és kértem a gazdákat, hogy adjanak kenyeret az állam számárai.

Reméltem, hogy nemsokára készen leszünk és megint haza utazhatom.

A vezér elgondolkozott, majd kiadta a parancsot:

— Vezessétek ismét elő a másik kettőt is..

Amikor a foglyok félénken megálltak előtte,

kitört belőle a harag:

— Szóval ti mindhárman tisztességes orosz emberek vagytok! Csak azt teszitek, amit parancsolnak nektek? Jótevői vagytok az orosz népnek? Nem akarjátok, hogy a városi lakosság éhezzék? De ha ilyen tisztességes szándékká! jártok, akkor miért árt annyira a fa? lusi lakosságnak a ti megjelenésiek? Miért kell neki mindent odaadni, mindent megfizetni? És miért nem törődtök ti egyáltalán a falusi nép sorsával?

A gépírónő megszólalt:

— Csak azt tettük, amit parancsoltak nekünk.

— Parancsoltak, parancsoltak! — ismételte haragosan a vezér. — És ha én most azt parancsolom, hogy mindhármatokat lőjjenek agyon? Mert ti tevékenykedők vagytok, akikre a bolsevista hatalom támaszkodik. Átkutatjátok a_ falusi gazdák csűrjeit, házát és mun-i kátokkal hozzájárultok ahhoz, hogy közülök ezreket kivégezzenek, fogságba hurcoljanak, száműzzenek. Milyen büntetést érdemelnétek ti?

A foglyok hallgattak. Az orvos és a gép7 írónő azt sem tudták, hova nézzenek zavaruk^ ban. Az »artista« arca nyugtalan es feldúlt volt, mert a motozásnál megtalálták a cseka- igazolványát.

— Ezt a kettőt — rendelkezett a vezér az orvosra és a gépírónőre mutatva — tegyétek csónakba és vigyétek a szárazföldre. Utrava- lóul pedig figyelmeztessétek őket, hogy mondjanak el mindent a bolsevistáknak, amit itt láttak és hallottak. A harmadik ember itt marad.

A fölkelők mind megegyeztek abban, hogy a cseka-ember megérett a sorsára.

Késő este elvezették a kivégzés helyére.

*

A vezér feleségének fia született. Teljesült a kívánságuk.

Az örömteljes eseményben az egész sziget osztozott. A fölkelők tisztes távolban a vezér házától, félhangon tárgyalták a nagy ese-i ményt. Egyszer csak kilépett a házból a vezér, karján a pólyába göngyölt gyermekkel. A nagy, szögletes férfi óvatos léptekkel közeledett és kezét védőén tartotta a gyermek fölé,. Amikor előttünk állt, óvatosan szétnyította a pólyát, szeretettől eltelt arccal nézte a csecsemőt és meghatott hangon mondta: *

Nézzétek, bajtársak, ez az én fiam, akivel a jó Isten megajándékozott ezekben a súlyos időkben.

A sötétbarnára cserzett bőrű, eldurvult külsejű fölkelők gyöngéd szeretettel néztek le a pólyában nyugvó csöppségre, aki parányi kezeivel élénken hadonászott. Sokan közülök a saját letűnt boldogságukra, meleg családi fészkükre gondoltak, amelytől olyan kegyetlenül megfosztotta őket a bolsevista hatalom. És a keményvonású férfiarcok némelyikén rég elfojtott könnyek gördültek alá.

— Most aztán új kötelesség vár reád, vezérünk — mondta Mark.

— Tudom, barátom — válaszolta a boldog apa. — Az a nagy és szent kötelesség, hogy fiamból ebben az elvadult környezetben is becsületes, hívő keresztény oroszt neveljek. Mielőbb megtartjuk a keresztelőt...

Azon az estén még sokáig együtt ültünk a tűz körül vezérünkkel és részletesen megbeszéltük a keresztelői menetet.

Másnap este két fölkelőcsónak kerekedett útra. A vezér mellett, aki újszülött fiát tartotta, ott ült Mark, Grisa, Nikolaj, a tábori felcser, aki a gyermek világrajövetellénél segédkezett és több érdemes öreg harcos. Óvatosan eveztünk ki a csónakokkal a nád közül, hogy ne csináljunk fölösleges zajt. A legközelebbi falu felé vettük utunkat.

(Folytatjuk.)