Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-09-02 / 199. szám

V. évfolyam # politikai napilap # 199. szám. ><wjw<www»w<ww»ir «>r Aouvw»^<ttvwwM*wi*M<<M9V^*W¥W*w»AJW^,»dM>A0WW»iv*i*ftjy>i***r***w*»*>»^***A***»* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: l hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. ? ARA 20 FILLÉF 1944 SZEPTEMBER 2. SZOMBAT Minden megtörtént ezeréves határaink megvédésére — mondotta a miniszterelnök Véget vet a kormány a dologtalan sétálásnak és a könnyelmű rétegek mulatozásainak Vitéz Lakatos Géza vezérezredes, mi­niszterelnök tegnap késő délután mondta el nagy érdeklődéssel várt rádióbeszédét a ma­gyar nemzethez. A miniszterelnök Magyar- ország újabb történetének legválságosabb nap­jaiban valóban a nemzet minden ko- moly és a helyzetet átérző fiának szívéből beszélt. Beszédének minden mondata a való­ságot tárta fel hímezés-hámozás nélkül, rá­mutatott a tornyosuló veszélyekre, óvta nem­zetünket a csalóka ábrándoktól, komoly élet- tartalomra, munkára figyelmeztetett mindnyá­junkat, vázolta a helyzethez mérten sürgősen meghozandó intézkedéseket és reményét fe­jezte ki, hogy a jobb jövőért való áldozatos munkánk meghozza az igazság győzelmét. Bevezetőleg megemlítette, hogy a kormány- ralépésének első óráiban rövid és tömör pro­gramot adott. A súlyos helyzet egyenes, el­szánt, becsületes megoldást kíván. Az ellen­ség határainkon van, a magyar katona azon­ban nem ijedt meg a nehézségektől soha, mert a nehézségek csak arra valók, hogy kemé­nyebbekké tegyenek bennünket. A komoly idők, az igen változatos helyzet azonnali intézkedéseket kíván. Nem színes sza­vakkal segíthetünk most, hanem cselekedetek­kel. Helyzetünk egyrészt földrajzi adottságunk fejleménye, másrészt meglepetésszerü hatások­nak eredménye. De minden megtörtént, hogy a rendelkezésünkre álló összes erővel meg- védjük ezeréves határainkat. Az ellenség el­söprő rohamait katonáinknak és fegyvereink­nek fel kell fogniok, hogy sokat szenvedett népünk a háború hatását ne érezze meg hatá­rainkon belül, különösen ne az északerdélyiek, a székelyek, akiknek ügyét mindig a szívemen viselem. A saját erőnkön kívül a lehetőséghez mérten a legőszintébb támogatásban részesülünk néniét szövetségesünktől is határaink megvédésében. Szokásom, hogy a veszélyes helyzetekben én is ott legyek, ahol! szükséges, tehát amennyire elfoglaltságom megengedi, most is jelen le­szek a kárpáti harcokban. Azon leszek, hogy a kishitűség megszűnjék. Komoly, igen nehéz időket élünk s az igen változatos helyzet azonnali intézkedéseket kíván. Hozzá vagyunk szoktatva még attól az időtől kezdve, amikor az osztrák-magyar monarchia járószalagján ve­zettek bennünket, * hogy álomképekben ringa­tóztunk. Trianon után a revízió támasztott túlzott reményeket, a németeknek a jelenlegi háborúban való ragyogó győzelmei pedig az­zal hitegettek bennünket, hogy a németek úgyis elintéznek maguk mindent. Az egyol­dalú felfogásnak meg kell szűnnie, sem ábrándokat nem szabad szőnünk, sem pedig arra gondolnunk, hogy az áldozat fölösleges. Ne felejtsük finn testvéreink példáját, amely megmutatja, hogy az ország egy daraojának, egy területsávnak feladása még nem je­lenti egy éliniakaró nemzet halálát. Meggyőződésem, hogy katonáink a támadó ellenséget végül is elűzik határrainkról és a háborút győztesen fejezzük be. A magyaf haza szent földjének megvédése azonban a mi ügyünk, ezt mindig szem előtt tartom!, Az ország belső rendjét minden, eszközzel fenn kell tartani. Nem szabad engednünk, hogy felelőtlen ele- mek zűrzavart, felfordulást okozzanak hazánk­ban. Ezeket az elemeket minden jó magyarnak irtania kell. Ismerjük a falragaszokat: A rém­hírterjesztés és a fecsegés hazaárulás. Ehhez tartsa magát mindenki! Biztosítom az orszá­got, hogy ebben a tekintetben, ha kell, a szigorú megtorlás nem marad el a bűnösökkel szemben. Az idegenfajú elemek kikapcsolása még nem nyert teljes elintézést, az ország ve­zetéséből még nem küszöböltük ki az esetleg magyarajkú, de idegenfajú személyeket és azoknak felfogását. Szükség van, hogy a magyar faj előnyét biztosítsuk s ezt az előnyt veszélyeztető kérdést emberi módon oldjuk meg. A magyar fajta vezető szerepét ebben az or­szágban mindenkinek tisztelnie kell és azt akarom, hogy a magyar mindenkor vezető is legyen. Ennek megfelelően sürgős intézkedé­seket tettem. Nem szabad azonban elfelej­tenünk azt, hogy bármennyire fontos is a zsidókérdés rendezése, mégsem az a kizáró­lagos hivatása a kormánynak. Fontos például a munkába állítása azoknak a sétáló töme­geiknek, amelyek még mindig dolog nélkül lézengenek, egyedül a saját kedvteléseiket követve. Feli­háborító, hogy amikor szinte halljuk az el­lenséges támadásoknak harcizaját az ország határán, még mindig látni lehet mulatozó,, szórakozó, részeg és könnyelmű rétegeket, amelyek minden összeköttetést és az úgyneve­zett fekete vásárlást is igénybe veszik ké­nyelmük és jólétük megteremtésére, ugyan­akkor azonban a haza érdekében semmit sem cselekesznek. Az arcvonal keményen küzdő katonája és a hátországnak kényelmes és nem­törődöm személyei között az óriási különbsé­get ki akarom egyenlíteni. Mindenkinek dol­goznia kell, mindenki foglalja el munkahelyét, hogy katonáink küzdelme ne legyen hiábavaló. Szűnjék meg az egyeseknek állandó szórako­zása. Lássák be, hogy a haza mindenekelőtt! Érte kell küzdenünk, fáradnunk, dolgoznunk, A harctéren küzdők boldogok lennének, ha csak egy-egy órát élvezhetnének abból a szó­rakozásból, amit idehaza némelyek szürcsöl- nek. Pedig a harctéren levők naponta száz­szor szembenéznek a halállal és éppen azért, hogy az itthonmaradottak érdekeit megvédjék. Gondoljunk küzdő katonáinkria szeretettel és támogassuk itthonlevő hozzátartozói­kat. Ne kicsinyeljük le áldozatuk nagyságát. Gon­doskodni fogok, hogy a könnyelmű felfogás megváltozzék, hogy vége legyen a kényes­kedésnek s hogy az önfeláldozó munka a termelés terén is érvényesüljön. A lelkes és áldozatkész szellem kitermelése lehetséges, de azt akarnunk kell. , Égetően szükség vau a kisemberek 1 megsegítésére, / | a luxusipart azonban le kell csökkenteni. Min­den becsületes magyar gondoljon arra, hogy létünkről, vagy nemlétünkről van szó. Gon­dolja meg mindenki, akit különös tervek fog­lalkoztatnak, hogy mit csinál, gondolja meg, amíg nem késő. Az összefogásba való áldo­zatos beilleszkedéssel nagyobb hazafiak lesz­nek, mintha külön utakon akarnak járni és sötét árulóként a megérdemelt sorsuk vár rájuk. A magyarság küldetésében rendület­lenül bízom, mert ezeréves fennállásunkat nem tartom véletlennek. A magyar nemzet az or­szág határait és jogait mindig fegyverrel védte meg. Most is így kell cselekednünk. Ha igaz­ságunk kivívása göröngyösebb utón fog is haladni, mint az elmúlt ezer év alatt, de afz útnak neki kell vágni és győztesen a végére érni. Lelkesítő példákat nem kel évszázadok távlatában keresgélni. Itt van Főméltóságúi

Next

/
Thumbnails
Contents