Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-02 / 199. szám
2 1944 szeptember 2. MAgjgSCfajET A mai nap világ- országos vonatkozású eseményei Kormányzó Urunk, aki törhetetlen akaratá-i val, keménységével küzdött egy nép szabadságáért. Katonáinknak és minden jó magyarnak azt kívánom, hogy a jobb jövőbe vetett remény, az áldozatos munkánk meghozza igazságunk győzelmét. Bízunk az Isten segítségében, de életbenmaradásunk érdekében magunknak is mindent meg kell tennünk. A miniszterelnöknek feledhetetlenül értékes beszéde után a rádióban fölcsendült a Hazádnak rendületlenül dallama, majd pedig katonaindulók következtek. HETI érdekességek: Serényen készülődik Károlyi János'szín- igazgató társulata a zalaegerszegi színiévadjára, amely a jövő hét keddjén este fél 7 órakor kezdődik meg Kerecsendi Kiss Márton tanító-író Az első című, de nem legelső színművének előadásával. Az első úgy is, mint színdarab, úgy is, mint a társulat első előadása fokozott érdeklődéssel találkozik, mert az első előadás ötven százalékban el szokta dönteni a színház sorsát is. Ezért van az, hogy Károlyiék minden ügyszeretetüket és Düzgal- mukat beleviszik a mindenesetre izgalmas bemutatkozásba. A mozit napok óta szellőztetik, mert joggal számítanak a szellemileg kiéheztetett zalaegerszegiek és vidékiek tömeges támogatására s így a levegő tartalékolására már előre szükség van. A moziajtók tárva-nyitva s mint a nagyszínházak hagyományos kiskapujánál, fel-felbukkanik a kihelyezett székeken (nem a hagyományos pádon) egy-egy színészarc. A kiskapunak, az előtte való színész- kaszinózásnak valóban romantikája van. Itt beszélik meg a legújabb színházi pletykákat, tervek és remények, őszinteségek és hamiskodások, csetszövények és igazi szerelmek színhelye ez. Tehát reméljük, hogy az ezúttal kivételesen versenytárs nélkül maradt színház csúcseredményt fog elérni az anyagi bevételben és a zalaegerszegi közönségnek zsebében a mozitól hónapok óta megtakarított pénz mind a színészek zsebébe vándorol. Ezúttal nem fogja senki se »megkontrázni« a színészek szereplését. Mert ez a »megkontrázás« nem új keletű a megyeszékhelyen, hanem annak nyomai évtizedekre visszamenőleg megtalálhatók. Hivatkozunk csak arra, hogy 1892 nyarán igazán kiváló színtársulat jött Zalaegerszegre. Polgár Károly volt az igazgató, az a kiváló művészember és nagy szervezőtehetség, aki később elnyerte a legnagyobb magyar vidéki városok színházait, így a pozsonyit, kassait és a fiumeit is. Alig jelezte Polgár Károly, hogy megkezdi nálunk előadásait jó hírnevű társulatával, máris megindult Egerszegen az ötlet a közönség megosztására. Kis társaság alakult, amely versenyzésre lecsalta Ney Dávidot, a budapesti m, kir. Operaház első basszistáját. A hangversenyt a Zöldfa (Korona szálló) nagytermében rendezték meg és hogy még több embert vonjanak el a színháztól, ugyancsak ide csalták Strümpfler hegedű-t művészt is. Polgár Károlyéknak le kellett nyelniök ezt a tudatos komiszságot és július 21-én, amikor Dávidék szerepeltek, a színház feladta a versenyt és egynapi szabadságot adott a tagjainak. Talán, hogy ezek is elmenjenek a hangversenyre. * Önérzettel kell megörökítenünk azt a tényt, ho|gy egy zalaegerszegi tanügyi férfiú dolgozta ki és küldte el a kultuszminisztériumnak megfontolásra és intézkedésre az ország nép- és középiskolai oktatásügyének a légiháborús körülmények között való megoldására vonatkozó tervezetet. A tervezet azoknak az iskoláknak ügyeiről szól elsősorban, amely iskolák tanulóit Budapestről és a különösen veszélyeztetett helyekről kivétel nélkül célszerű kitelepíteni veszélytelenebb helyekre, ahol most is vannak középiskolák, illetve ahol A Német Távirati Iroda jelenti az arcvonalak helyzetéről: Az északfranciaországi arcvonalon az ellenség egyre erősebb nyomást gyakorol keleti és északi irányban, Ugylátszik. hogy a döntést a régi történelmi csatatereken akarja kicsikarni. A német csapatok az ellenség előrehaladását megakadályozták és a La Manche parti angol városok ágyúzása továbbra is figyelmezteti az ellenséget, hogy a német nép még kimeríthetetlen tartalékkal és anyaggal rendelkezik- A bretagnei arcvonalon az ellenség legerősebb támadásával sem tudja elfoglalni Lorient, Brestet és Sí Malo-t, mert a hős német védők minden betörési kísérletüket visszaverték. Az északfranciaországi arcvonalon egyébként most olyan helyzet alakult ki, mint hat héttel ezelőtt a keleti arcvonalon, amikor versenyfutás indult meg, hogy az ellenség el tudja- e érni a német határokat, vagy nem. A délfranciaországi arcvonalon az ellenség mozgó háború felidézésével magára vállalta azt, hogy egy egész német hadsereg maradjon a hátában. A keleti arcvona! északi szakaszán minden pont szilárdan a németek kezében van. A romániai események miatt a levegőben lógó déli arcvonal pontról-pontra megszilárdul. A romániai arcvonal is kezd kivehető lenni. A magyar és német csapatok a Kárpátok előterében az ellenséges támadásokat sorra visszaverték, úgyhogy ott az ellenség az utolsó 24 órában teret nem nyert. (MTI) A NTI. jelenti Berlinből: A román fővárosból egyre több ember menekül a német vonalakba. Vallomásaikban elmondották, hogy Bukarestben teljes zűrzavar uralkodik. Egységes kormányhatalomról szó sincs. Az utcákat terroristák és fosztogató bandák járják végig. A kommunista párt igen erős tevékenységet fejt ki. Az utca népének röpcédulákat osztogatnak, sok házon vörös zászló van. A letartóztatások, gyilkosságok, házkutatások napirenden vannak. A város lakói legszükségesebb holmijaikat magukhoz véve menekülnek nyugat felé. (MTI) A NTI jelentése szerint a japán kormány szóvivője az európai háború hatodik évének ilyenek ideiglenesen szervezhetők, Ilyen tekintetbe jöhető helyek gyanánt jelölte meg a tanügyi férfiú Zalában Sümeget, Lentit, Novát, Zalaszentgrótot, Pacsát, Búcsúszentlászlót, Türjét, Nagykapornakot, Zaiaapátit, Zalavárt, Letenyét és Csabrendeket. Egyebekben nincs tudomásunk arról, mi lett a sorsa a javaslatnak a minisztériumban. Annyit azonban tapasztaltunk, hogy egyes iskolák tanárai bámulatos leleménnyel oldották meg már a hosszú szünidőben is a tanítványaik foglalkoztatását. Az együk vasárnapi kirándulásunk alkalmával a balatoni »strandon« nagyobb számú diákra lettünk figyelmesek, akik rendkívül nagy elfoglaltsággal tanulmányoztak valami iratot. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a tanulók a kalocsai jezsuita, gimnáziumba járnak és az ottani latin tanáruk állandóan latin levelekkel keresi föl őket. Ezeket kell nekik lefordítaniok és ugyancsak latin nyelven válaszolniok is, ahogy illik. Mivel egy-egy levélnek lefordítása sokszor nagy nehézségbe ‘ ütközik, a tanulók egész serege igyekszik a rejtvények megfejtéséhez hozzájárulni. Buzgón használják segítségül a latin nyelvtant és amíg annak lapjait sűrűn forgatják, a ragozások és a mondattani tudnivalók: szinte megragadnak a fejükben. Ahogy hallottuk, ugyancsak foglalkoztatja levél útján őket a számtantanár is. Ez az igazi oktatás, amely közvetlen kapcsolatot létesít a távolban is a tanár és 0) tanítvány között. Hatását ellen is lehet őrizni, nem úgy, mint a tavaly igénybevett rádió- iskoláét. * Hogy pedig a rádió is szóbakerült, meg a kezdetén kijelentette, hogy a japán nép tovább folytatja harcát a győzelemig az európai szövetséges, a német nemzet oldalán. (MTI) Berlinből jelentik: A román arcvonalon a németek Ploestitől északra heves harcokban visszaverték az ellenséges támadásokat. Heves harcok folytak a délkeleti Kárpátok szorosainál, különösen az Ojtozi szorosnál, ahol a magyar és német csapatok ismételten visszavetették az ellenséges támadásokat. A szovjet most nyugat felé akar előretörni, hogy az Aldunánál és a Vaskapunál támadjon. (MTI) Berlinből jelentik : A német nehéz tüzérség ismét megindította tüzelését a csatornapartí angol kikötök ellen. Tegnap este 23 óra 53 perctől ma 2 óra 12 percig szüntelenül lőtték a legnagyobb méretű lövedékekkel Folkestone, Deal és Dower kikötőit. Sok hatalmas tüzet okoztak és több ágyút elhallgattattak. (MTI) XII. Pius pápa tegnap a vatikáni rádióban beszédei intézett a világ népéhez. Beszédében többek között a következőket mondotta: A háború ötödik évfordulóján szól az emberiséghez. Visszatekintve az öt év alatt megtett útra, látjuk, hogy az idő mennyi fájdalmat, szenvedést okozott. A régi világ romokban hever, új világ van kialakulóban. Hol vannak ennek az új világnak építőmesterei? Az ősi keresztény műveltséget, mint alapot, nem szabad elfelejtenünk. A pápa beszédének második részében a háborús világrend szociális kérdéseivel foglalkozott. A háborúban sok nép elesik — mondotta —, de lehet, hogy saját erejéből nem tud felállni. Ezen a nemzeten egy másik nemzet - segíthet, de egy önérzetes nemzet sem tűrheti, hogy egyedül mások állítsák lábra. Neki is törekednie kell a talpraállásra A pápa ezután megkapó szavakkal ecsetelte Róma és főleg Olaszország keserves sorsát. Nincs még egy nemzete a világnak, amely többet szenvedett volna a háború alatt, mint az olasz nép. Most a teljes gazdasági leromlás, éhínség fenyegeti. Elmondotta a pápa, hogy még mindig nein sikerült szállítóeszközöket szereznie az élelmiszerszállításra, hogy az örök város lakóinak tanár is, eszünkbe jut Vogel Richárd nyugt zalaegerszegi tanárnak minapi esete a rádióval. Előzetesen tudnunk kell, hogy Vogel Ricsi bácsi, a számtan és fizika kiérdemült tanára mindig szenvedélyes kísérletező volt a fizikai szakmájában. Nyaralni ment nemrég a vejéhez, vitéz Vermes Tibor körjegyzőhöz Gógán- fára. Jól érezte magát a falusi környezetben,, de csakhamar valami mégis erősen hiányzott neki. Mi ez a valami? A rádió. Enélkül már évek óta aludni sem tud. Kereste hát üógán- fán is a rádiót. Mondták neki, hogy rádiójuk van ugyan, de régen a padlásra került, mert »nem szuperált«. Hümmögött a Ricsi bácsi, csóválta kissé a fejét, ahogy -ezt az öreg-* diákjai már ismerik bizonyos keserű hangulatának kifejezéseképpen. Egyszer csak aztán lehozatta a rádiót a padlásról, hogy majd ő is megtekinti és megvizsgálja. Addig babrált aztán vele, amíg a háziaknak álmélkodó csodálkozására a rádió megszólalt. — Voilá! — mondta volna erre a teljesíti ményre egy bűvész. Vogel tanár úr azonban szerényen megelégedett az eredménnyel: újra a kedvenc rádiónál tölthette az órákat. A napokban érkezett haza. Harmadnap bejön Egerszegre a veje és jelenti, hogy a rádió újra beszüntette működését. Csodálatos, hogy éppen csak addig működött, ameddig az após használta. Vájjon nincs-e megható kutyahüség a rádió- készülékben is? Annak engedelmeskedik és azt szereti, aki tud vele bánni. P.P.
