Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-08-29 / 195. szám

2 1944 augusztus 30. Az alispáni jelentés részletesen kitér a zalai leventeügyre is mint Buzaunál véres veszteséget okoztak az őket lefegyverezni akaró román csapatoknak, úgyhogy a bolsevisták a románokat onnan el­szállították. A németek az elhárító harc után feladták Buzaut. A keleti arcvonal északi szaka­szán a németek Modohntói északkeletre vissza­vonták állásaikat néhány kilométernyire. Dor- patnál a német csapatok meghiúsították az ellen­séges támadásokat. Mittautól nyugatra a német kötelékek megakadályozták a bolsevisták előre­törését. (MTI) Berlinből jelentik: A nyugati arcvonalon Párisban a német csapatok utolsó ellenállási fészkei még hétfőn ellenálltak a túlerőben levő ellenségnek, de amikor az ellenség nehéz fegy­verei súlyos tüzeket és rombolásokat okoztak, kivonultak a városból. Az ellenség Páristól északkeletre elérte Witry városát. A délfrancia­országi arcvonalon az ellenség tovább indítja támadásait Marseille és Toulon elfoglalására. A déli részen is mozgóháboru alakult ki, az ellenség Grenoble térségéből páncélos kötelé­keket indított ki, amelyek Genflől délnyugatra elérték a Savoyai Alpokon keresztül a francia­svájci határt. (MTI) Berlinből jelenti a Német Távirati Iroda: Tegnap a bécsi medence térségében ismét heves légiharcokra került sor. A német vadá­szok a gépeket még a morva térség előtt heves harcokra kényszerítették és még a berepülés alatt nem teljes jelentés szerint 29 négymororos bombázót lőttek le teljes bombateherrel. A nyugati Beszkidek és a Kárpátok nyúlványai felett szintén heves légiharcok folytak. (MTI) Berlinből jelenük: A Völkischer Beobachter képet közöl az uj német repülőgépről, a NE 210-ről, amely a németeknek egyik igen jó fegy­vere. Hatását az ellenség minden arcvonalon észlelhette. A lap képet közöl az uj német „Tojáshéj“ hajóról, amelyet a német Todt szer­vezet gyáraiban a Speer szállitószervezetek részére vasbetonból készítettek. Az uj hajónak előnye, hogy nem rozsdásodik, nem kell fes­teni, nem horpad be, vízhatlanabb, mint az egyéb anyagból készült hajók és elkészítéséhez nem kellenek szakképzett munkások. (MTI) Amsterdamból jelentik, hogy Mikolajczyk lengyel menekült miniszterelnök Edennel foly­tatott tárgyalást a varsói kérdésekről. (MTI) Zürichből jelentik: Megalakult az ideiglenes francia köztársasági kormány. Elnök de Gaulle tábornok, miniszterelnök Catreux tábornok,' külügyminiszter Massigny. (MTI) Regény * Magyarra fordította G a á 1 Olga ai&awSMígaíaKI««». (86) Megfigyelés alatt állunk! Nem tudjuk, hogy a vörös katona eltűnése terelte^e ránk a GPU figyelmét, vagy a köteg papír, amit mindig magunkkal hordunk? Tény az, hogy néhány nap óta feltűnés nél­kül, állandóan nyomunkban vannak a vörös Ügynökök. — Most mitévők legyünk? — kérdeztem Grisától. — Egyszerű a dolog, — válaszolta — más írásokról kell gondoskodnunk. Mindenekelőtt valamelyik ipari üzemből kefll munkásigazoí- ványt szereznünk. Elmegyünk a munkaközve­títő hivatalhoz. — Gondolod, hogy ott munkát kaphatunk? És ha lefognak és átkutatják csomagunkat? — Igazad van, — mondta Grisa elkomo­lyodva. — elsősorban túl kell adnunk a veszé­lyes iratkötegeken. A kertész, akivel aznap délután beszéltünk, egyáltalán nem- olyan nyugtalan, mint mi. — 'Nem olyan veszélyes az ügy, — mondta — én elviszem tőletek az iratcsomókat és el­dugom Koljánál. Zala vármegye törvényhatósága szeptember 14-én tartja őszi rendes közgyűlését, amely elé terjesztendő jelentést most készítette el dr. vitéz Hunyadi László alispánhelyettes,, főjegyző. A jelentés mindenekelőtt a háborús helyze­tet érinti és utal arra, hogy bár a vörös ve­szedelem közelebb jutott hazánkhoz, ezzel csak fokozódik az elszántságunk, amely az elkö­vetkezhető küzdelmet a végső győzelem remé­nyében vívja meg. Vármegyénk fiai jelentős számban veszik ki részüket ebből a szent ke­resztes háborúból és a zalai névnek megfelelően a Kárpátok előterében dicsőségesen állják meg helyüket. A vármegye társadalma aggódó szeretettel kíséri hős bajtársainak minden lépését, a ha­zánkért vállalt áldozatot és a közigazgatási tisztikar is elsőrendű feladatának tekinti hon­védőnk itthonmaradt családjainak védelmét. Erre szolgál a főispánná elnöklése alatt meg­alakult Törvényhatósági Bajtársi Szolgálat is. A jelentés megemlékezik a zalaegerszegi és hévízi hadikórházról, a Zalát ért első súlyo­sabb légitámadás hősi áldozatairól. A várme­gye közönsége minden lehetőt megtesz ha­zánk jobb jövője érdekében. A vármegye háztartása fizetési nehézségek­kel küzd, mert a folyó évi pótadónak csak 39 százaléka folyt be ezideig. A vármegyei állattenyésztési alap ez évben összesen 302 darab bikát szerzett be egymillió 208 ezer pengő és 264 darab kant 264 ezer pengő értékben. Közellátás tekintetében a helyzet az, hogy az utalványok csökkentése miatt a városokban, nagyobb községekben hús csak egyszer adható ki, a kisebb községekben ez sem vihető keresztül. Befolyásolja a hely­zetet, hogy a kitelepítettek ellátásáról is a törzslakosság terhére' kell gondoskodni. A ba- latonmenti nyaralók és üdülők ellátására ez évben 45 darab marha- és 50 darab sertés- vágási utalványt kapott a vármegye. Az Oncsa, illetve a Közjóléti Szövetkezet 17 személynek összesen 26 ezer pengő házasodási kölcsönt nyújtott, házépítésre 18 család jutott több mint 78 ézer, háztatarozásra több mint 24 ezer, mezőgazdasági ingatlanszerzésre 8 ezer és mezőgazdasági fölszerelésre, valamint állat­— Ki az a Kolja? — kérdeztük egyszerre. — Nem is beszéltem még nektek Koljáróli Ő az én legkitűnőbb segítőtársam ebben a városban. Szovjet-alkalmazott, hidegvérű fickó, közömbös ábrázattal, de annál veszélyesebb a bolsevistákra. Kitűnően fölszerelt pecsét-gyára van, ügy hogy fölkelő csapatunk felét ellátta már személyazonossági igazolványokkal, mun­kaadói igazolvánnyal és mindenféle szükséges okirattal. — Nem tudnál számunkra új okmányokat szerezni? — érdeklődtünk mohón. — Dehogynem, — válaszolta készségesen — mi sem könnyebb ennél! Milyen papírokra van szükségtek? Holnap már kézhez is kap­hatjátok. De még aznap este a következő dolog tör­tént: — Éppen a temetőbe akartam menni, ahol már több mint egy hete aludtunk, amikor az egyik mellékutcában női alakot pillantottam meg. Az ismeretlen nő láthatóan felizgulva kutatott a szemével minden oldalra. Feléje tartottam. — Nina! — "kiáltottam fel. — Mit keresel te ebben a városrészben? — A temetőbe akartam menni hozzád, Petja. Beszélnem kell veled! Óh, Petja, —í kiáltott föl kétségbeesetten és sírásba csuklóit a hangja. — Körülnéztem. Az utca teljesen üres volt. beszerzésre pedig több mint 40 ezer pengő­höz. Kisipari és kiskereskedői kölcsön címén 17.000, egyéb kölcsön címén 7.000 pengőt adott a szövetkezet, csoportos házépítésre pedig az elmúlt negyedévben több mint 105 ezer pen­gőt fordított. A háziipari osztály kiosztott 754 pár bakancsot és 101 ruházati csomagot közel 50 ezer pengő értékben. Állatkivitel volt az utóbbi negyedévben Németországba 3.616 da-' rab szarvasmarha. A jelentés ezúttal részletesen megemlékezik a leventeügyről is. A leventeegyesületekben folyó sportélet határozott haladást mutat, kü­lönösen a két megyei városban és a nagyobb járási székhelyeken. Igazi sportélet azonban csak akkor indulhat meg a vármegye minden községében, ha minden helység rendelkezik már a megkívánt sportpályával. Alapvető fontosságú a leventeotthonak létesítése is, mert ezek nélkül egyesületi élet el se kép­zelhető. Ezért van, hogy a megalakult 345 leventeegyesület közül tényleg csak néhány működik, amihez nagyrészben hozzájárul még sok helyen a leventeqgyesülletek vezetőségeinél tapasztalható ügybuzgalomhiány is. Folyamat­ban van az alsólendvai levente lőtér építése, amelyhez a vármegye 20 ezer pengővel járul hozzá. A belatinci leventeotthon létesítése szintén folyamatban van, ehhez a község 10 ezer pengővel, a drávanagyfalui otthonhoz a vármegye 20 ezer pengővel, a szentgyörgy- várihoz a község közmunkában 30 ezer pengő értéket ad, a honvédelmi minisztérium pedig 20 ezer pengő segélyt, a lentihez a község 30 ezer pengőt, a sümegihez a község építő­anyagban 40 ezer pengőt ad, a sümegprágaii lőtér építését a község 600, a vármegye 400 pengővel, az alsónemesapáti leventeotthon lé­tesítését a község 20 ezer pengő értékű anyag­gal segíti, a vármegye pedig 30 ezer pengő hozzájárulással. Nován a léventeuszoda javí­tására a község 1.500, a vármegye 2 ezer pengő támogatást adott. A Zalaapátiban léte­sítendő levente gyakorlótér költségeihez a község közmunkában 20 ezer pengővel, a vár­megye pedig segélyképpen 4.500 pengővel járul. Bezeréden a községi gyakorlótér vásár­lásához a vármegye 4 ezer pengő segélyt nyújtott. Anyaghiány miatt azonban az épít­kezések vagy szünetelnek, vagy csak a leg­kisebb mértékben folynak. —* Mi történt? — kérdeztem. — Itt nem maradhatunk, gyere, menjünk ki a városból. Nina némán követett. Aztán mesélni kez­dett. — Figyelnek téged ... és engem is... Mindketten megfigyelés alatt vagyunk. A fő­nököm ma behívatott az irodájába és azt kérdezte, hogy ki az a fiatalember, akivel találkozni szoktam. Arra kért, hogy ne be­széljek senkinek róla, mert bizalmas ügyről van szó. Egy GPU'-tisztviselő volt ma nála, aki tudtára adta, hogy fiatalember ismerősö­met megfigyelés alatt tartják. Gyanússá tette magát, mert már meglehetősen régen tartóz­kodik a városban anélkül, hogy lakása, vagy munkája lenne. Azzal gyanúsítják, hogy boll- sevistaellenes üzelmet fajt ki. Mindig nagy iratcsomót hurcol magával. Azt gyanítják, hogy tiltott írások rejlenek benne... Niná Petrovna, — figyelmeztetett a főnököm — szakítson azzal a férfival. Ha mindig együtt látják önnel, akkor végül ön is gyanúba keveredik. Ön, mint szovjet-alkalmazott!... Gondolja meg, hogy önnek az édesanyját és testvérét kell eltartania! Ezeket mondotta a főnököm. Petja, így történt szóról-szóra... Megdermedve álltam. A hurok ismét a nya­kamba került. És éppen most, amikor végre találtam valakit, aki hozzám tartozik, akit sze­retek ... , (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents