Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-29 / 195. szám
1944 augusztus 30. HETI ÉRDEKESSÉGEK A bürokrácia annyit jelent, hogy az ügyek intézésén az irodaszag uralkodik. Sokszor fölösleges skatulyázást is jelent ez az iroda- iuralom, ami nemcsak a hivatalokat terheli meg szükségtelen munkatöbblettel (ahol elég volna egy ember, ott emiatt kell több ember), hanem az ügyfelek, a közönség munkaidejét is fölöslegesen veszi igénybe. A Bach-korszak- tól kezdve, amikor kivirágzott a bürokrácia, egészen a legújabb történeti korszakig sokat és jóízűeket mulattak már az emberek az irodauralom furcsaságain. Regények legízesebb epizódjai az ilyen történetek, vígjátékok és bohózatok legnevettetőbb jelenetei. (Zalában fordult elő a múltakban, hogy egy halottnak idézést kézbesítettek ki a városi hatóságok. Az özvegy nem akarta átvenni az idézést, mire nagy lármát csapott a kézbesítő, hogy akár meghalt, akár nem halt meg, az idézést át kell adnia, ez a parancsa. Ha át nem adja, őt megfenyítik. Az idézés elől nem lehet meghalni.) Most a befőzési cukor kiutalásával kapcsolatban beszélünk a bürokráciáról. Aki ilyen cukrot akar igényelni, annak először kezébe nyomnak egy csekket a városházán. Ezen annyi fillért kell befizetnie az ipari anyaggazdálkodási járulék bevételi számla címére, ahány kilót igényel. Négy kilót igényel például valaki, akkor be kell fizetnie 4 fillért. Ezért a négy filléres befizetésért legtöbbször sokáig kell állania a postaablak előtt, míg rákerül a sor. Aztán újra visszamegy a városházára, ahol a szelvény felmutatása után újra kap egy csekket, ezen meg a kincstári illetéket kell befizetnie, ami kilónként 2 pengő. Megint sorba kell állnia a postám és várni, míg a sor rákerül. Vájjon, nem kcllene-e módot találni arra, hogy a filléreknél sokkal drágább idővel gazdálkodhassunk? Egyszerűsíteni, egyszerűsíteni! * Közben-közben érkeznek hozzánk tudósítások a falutól is. Legifjabb »újságírónk« küldte tegnap a következő hírt: 1— Halálos fürdőzés a Zalában. A csendes világú Kern énfa község lakosságának nagy szomorúsága van. Egy 14 éves fiú a Zalába ment fürödni, hegy a rettenetes melegben felhevült testének enyhülést szerezzen. Örvénybe került és megfulladt. Holttestét kihúzták. A nevét egyelőre nem sikerült megállapítani, minthogy halott volt P. P. Levente leánynap Nyirádon Három községből mintegy 80 leánylevenfe gyűlt össze Nyirád községben, hogy bemutassák munkájúk eredményét és erőt merítsenek a további munkához egymás megismeréséből. Szentmisével kezdődött a nap, amikor is az összes résztvevő leányok megáldoztak s utána ünnepélyes levente fogadalomtétel volt, amit Cserny Margit iani.ónö, leánylevente beszédje vezetett be. Délben az iskolában megvendégelték a nyirádiak a szomszéd községbeli leányokat. Az ebéden részt vettek a község vezetői is. Délután az uradalmi major tágas füves térségén volt a helybeli és a vendégcsapatok részéről a bemutató előadás. Szebbnél-szebb táncokat és népi játékokat adtak eiő. Különösen tetszett a nyirádi magyarruhás leányok ragyogó csoportja, amint bemutatták az aratási ünnepséget. Feldíszített sarlókkal és gereblyékkel vonultak fel s megható volt, amint Földi Mariska elmondotta az aratók imáját. Közben Halász János halimbai plébános mondott értékes beszédet, amelyben elitélte a gáncsoskodo, maradi gondolkodású felnőtteket, s további eredményes munkára buzdította a leányokat. A jól sikerült tombola után dr. Pataki Antal körjegyző mondott rövid záróbeszédet s azzal a kívánsággal fejezte be az ünnepi napot, hogy a jövö nyárun boldog békében 9 falu leánya adjon Nyirádon találkozót egymásnak, s annak befejeztével azt huzathassák a cigánnyal a nyirádi legények, hogy „járt utánam 9 falu leánya...“ Í1AOJARELET Adatok a pápai követ ielentéseibői , how vmi vezet a mohácsi katasztrófához Legidőszerűbb es legtanulságosabb olvasmány a mohácsi csata évfordulóján a jelentéseknek az a sorozata, amelyet báró B u r g i o pápai követ tett az 1525 -26-i években a Szentatyának s amely levelekből élénken kiderülnek azok a bűnök, amelyek a mohácsi tragédiához vezettek. A pápai követ leveleit Bartoniek Emma fordította le s nemrégiben kerültek azok népszerű kiadásra. A legelek a pápai követ megfigyelései alapján találó jellemzését adják a vezető személyeknek, a királyi udvarban uralkodó állapotoknak, az egymással civakodó főuraknak, az önzés feneketlen tobzódásának s a köznemesi rend széttagolt gondolkodásának. Az első baj a király körül van. A király ieljesen Brandenburgi György őrgróf hatása alá került. Ennek az őrgrófnak egyetlen foglalkozása, hogy egész rendszeresen majdnem mindennap táncol. Olykor elmegy vadászatra is. De nem szarvasra, vaddisznóra vagy madarakra vadászik, hanem arra, hogy elűzze a városból a szégyenérzést és hogy megtalálja az erdőben a szabadságot a mértéktelen evés-ivásr?., talán olykor még arra is, ami azután következik. A király az egész kormányzást átengedte három embernek : Szálkái esztergomi érseknek, Sárkány Ambrus országbírónak és az egri püspöknek. Tulajdonképpen csak egyedül Szálkái uralkodik. A király hagyja, hogy ezek csináljanak azt, amit akarnak. Áruba bocsátják Magyarországon a királyi adományokat, az igazságszolgáltatást, a hivatalokat, a püspökségeket. A királyné környezeíébői eltávolították a derék embereket és helyükbe haszontalanokat tettek. Egyik bizalmasuk a kapzsi Szerencsés Imre kikeresztelkedett zsidó, aki közvetiteíle azokat a kedvezőtlen szerződéseket, melyeket az eszier- gomi érsek az ország nevében kötött. Ezek az urak úgy kezelik a királyné jövedelmét, hogyha őfelségének szüksége van valamire, akkor kénytelen adósságot csinálni. Szálkái nem akar segíteni az állapotokon, akármennyire mondja is, hogy akar. Mert mihelyt rendbe jönne az ország dolga, vége lenne az ő nyerészkedéseinek. Nem lehet a lelkére beszélni, hogy elvész az ö hatalma, állása is, ha elvész az ország, Ő ugyanis arra számit, hogy ha elvesz is az ország, csak az ő zsebe jól tele legyen arannyal, hogy mindenütt ur lehessen. Ha őfelsége püspökséget eladományoz, akkor az uj püspökre ráruházza a kegyúri jogot is a püspökséghez tartozó többi javadalommal együtt. Ha pedig egy özvegy vagy árva kéri a támogatását, akkor őfelsége ezeknek védelmét szintén ráruházza valamely báróra. A király minden jogot kiad a kezéből, azért nincs tekintélye. Mert a nemesek is inkább azokat követik, akiktől hasznot remélhetnek. Így a nemességgel is nehéz az ország ügyeit rendbehozni. Az, aki valóban szeretné a rendet megteremteni, egészen bizonyosan megpróbálkoznék vele, hogy királlyá tegye magát. Az emberek itt annyira gyűlölik egymást, hogy igaz barátokat nem lehet találni. Az egyházi és világirend között nagy a féltékenykedés, mindegyik a maga önző céljait kívánja megerősíteni. A köznemesség három részre oszlik. Legtöbbet ér az a rész, amely a végeken katonáskodik az urak zsoldjában. Ezek azonban teljesen az uraktói függenek és nem tesznek mást, mint amit patronusaik parancsolnak nekik. A másik rész a falusi birtokán gazdálkodik, kereskedik, sohasem jön be a városokba, nem jár diétára (országgyűlés), hanem csak leszavaznak azokra a követekre, akiket vármegyéjük az országgyűlésre küld. A harmadik részt a köztiszteletben álló és gazdag nemesek alkotják. Ezek őszintén óhajtják hazájuk javát, de ezek is teljesen az uraktól függnek. Az országgyűlésen mindenki arról beszél, amiről jól esik, össze-vissza, minden rend nélkül. A nemesek azt kiabálják, amit uraik parancsolnak nekik s csak olyan tárgyakról tanácskoznak, amiket az urak az őket szolgáló és felfogadott nemeseiknek kiadtak. A nemesek rendjétől tehát nem remélhetjük a bajok orvoslását. Nem marad más hátra, minthogy pusztán az Isten segítségében reméljünk. Az urak viszáíykodnak, a nemesség pártokra bomlott, az ellenség pedig a határon van. A királyi tanácsban egész napokat fecsérelnek el azzal, hogy egymás ellen vádaskodjanak. Az urak a királyt hibáztatják, amiért sem az előtt, sem most nem hallgat tanácsaikra. A király meg az urakat vádolja, hogy ők adtak neki rossz tanácsokat De arról, hogy mikép kellene a bajokon segíteni, csak nagyon keveset, vagy épen semmitsem beszélnek. Az államnak nincs semmije, a magánosok meg nem akarnak adni. Engedelmesség alig van, az urak egymástól rettegnek, a király pedig mindenkitől. Semmi előkészület, semmi rend nincs. S ami talán még rosszabb, vannak, akik nem is akarják, hogy az ország védekezzék. Napról-napra erősebb lesz a pápai követnek az a meggyőződése, hogy az ország helyzete kétségbeejtő. Ha már ily nagy a fejetlenség, mikor az ellenség még nincs itten, mi lesz majd akkor, ha a kapukat döngetik?! Ha a török betör, az ország azonnal száz pártra szakad és mindegyik mást fog akarni. S ha lesz is, akiben meglesz az akarat hozzá, hogy a törökkel szembeszállljon,* az sem fog semmire sem menni. Tömöri kivételével egy kapitány sincs, akire a hadvezéri tisztet ruházni lehetne s azzal is gáládul bántak. Az egyes társadalmi osztályok közt oly nagy az irigység, hogyha a török szabadságot ígérne a jobbágyoknak, azok fellázadnának a nemesség elien. Viszont, ha a király adna szabadságot a jobbágyoknak, félő, hogy a nemesség fordulna el tőle. Ebben a hazában határtalan a rendetlenség és nincs meg semmi sem, ami a háborúhoz szükséges. A királyt úgy tologatják ide- oda, mintha sakkfigura volna. Az alattvalók a királyra, ez meg az alattvalóira hárítja a felelősséget, mindenki másra tolja a. felelősséget, az időt pedig húzzák, halasztják a felkészülésre. A belviszályok nem csökkennek. Verbőczy, akit a nádorságtól megfosztottak és száműztek, nyolcezer emberrel szándékozik Budára vonulni, hogy hivatalát visszakövetelje. Napról-napra erősödik a gyanú, hogy Zápolyai János, az erdélyi vajda összejátszik a törökkel. Mindenki jól.tudja, hogy valamit kellene tenni, mégis, mert pénz nincs, az idő meg már rövid s az ellenségtől való félelem mindenkit megbénít, napról-napra növekszik a fejetlenség és zűrzavar. És ebben a felfordulásban el fogunk jutni egy határig, amelyen túl aztán nincs tovább. Lesz, aki belerohan a pusztulásba, lesznek olyanok is, akik megállanak a lábukon, ahogy bírnak, s akad majd olyan is, aki menekülni szeretne, de nem tud. Csak az vigasztal — írja jelentésében közel két hónappal a mohácsi vész előtt, - hogy a magyarok apraja-nagyja, akivel csak beszélek, mind el vannak szánva a háborúra s oly bátran indulnak országunk és a maguk védelmére, hogy ha ehhez az elszánt akarathoz még a szükséges hadifelszerelés járulna, valóban reménykednék benne, hogy mi fogunk győzni. Bár csak így lenne! Ne halassza holnapra, ami újdonságot már
