Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-04-29 / 96. szám
« 4 1944 április 29. Magyarok között a lem bér gi pályaudvaron A m. bir. 2. honvéd haditudósító század közlése. A lenyugvó nappal szemben robog a vonatunk. A sínek mellett kétoldalt jólművelt, termékeny fekete föld, lankás dombok hátán apró ligetek, a távolban erdős hegyek koszorúja. Valami álomszerű hangulat vesz erőt rajtam. Öten vagyunk a zsúfolt vonatban magyarok, öt magyar katona az egyenruhák tengerében, ameiy körülvesz bennünket. Háborús földön járunk, de itt a sok egyenruhán kívül semmi jel sem mutat arra, hogy háború van. Még a vonatban utazó civilek arcán sem látni. Az egyik kupéban gesztenyeszőke lengyel lányok éneklik sajátos, de a magyarhoz mégis oly sokban hasonló dalukat. Mintha testvérek lennének. Valamennyinek madonnaarca van és fogadni mernék, hogy az öt lány közül hármat Máriának hívnak. Mária . . . olyan szépen, olyan érdekesen ejtik ki a lengyelek ezt a szót, hogy az ember önkéntelenül utánuk mondja : Mária ... és egyszerre jut eszébe egy kis falusi templom és valaki, Valaki, aki otthon maradt . . . Hirtelen azonban elhallgat a dal, mozgoió dás támad és nem messze tőlünk feltűnik a lembergi pályaudvar. Az első pillanatban azt, hinnéd, hogy a Nyugatira fut be a vonatod. nem bírván, egy szép napon felkerekedtek és holnap egy vonat Berlinbe viszi őket, ott dolgoznak egy hadiüzemben, már több mint egy éve .. . * Sok mindent mesél még. Bennem felébred az újságíró, jegyzem szavait és megígérem, hogy megírom. Megírom, hogyne imám meg, egyszer még mindení megírok . . . Kisebb fajta csoportosulás támad körülöttünk. Akit az egyenruhája román katonának mutat: aradi fiú, a német tizedes Brassóban született. És igy tovább. Tíz-tizenöt ember, idegen egyenruhában, sőt idegen népviseletben, de magyarok — valamennyien magyarok. Tört magyarsággal egy vasutas kér tőiem cigarettát, inig az öngyújtó lángra lobban, elmondja ő is, hogy egy tiszaparti tanyaházban látta meg a napvilágot: valahol Csanytelek és Csongrád között. Fiatal legény volt 1914-ben, állománybeli magyar katona. Egy év múlva fogságba esett, fogolytáborban élt valahol Turkesztánban, megszökött, ám a Volgánál elfogták, de most már a vörösök. Ezután a sztálingrádi gyárakban dolgozott, majd alkalmas pillanatban újra elindult hazafelé, de itt ragadt Lengyelországban. Otthon senki sem várta, itt megnősült, felesége te BÉLYEGZŐT Zalaegerszegen a cserkészüzletben rendeljen. Bárhol hirdetett szépirodalmi könyvet beszerezhet illetőleg megrendelhet. Telefon: 266. kél gyermekkel ajándékozta meg és bár azóta óriási orkán vonult át új hazája egén, még él ... és vasutas . . . Beszél, beszél s a szeméből potyognak a könnyek. Igen, ő még él, de családja, a családjáról semmit sem tud. Elsodorta őket a vihar és ő bármennyire is szeretne hazamenni a Tiszához, itt tartja valami vak remény, hátha . .. hátha viszontlátja még- egyszer azokat, akiket szeretett. De múlik az idő. Búcsúzni kell, új vonalra szállunk, megyünk tovább. Csöndes lengyel éjtszakában északnak tartunk. A nyitott ablaknál állok, nézem a csillagos eget, a Göncölt, a sarkcsillagot és bizó erős hit árasztja el a lelke- met: A fényes csillagokat ideig-óráig elboríthatják az ólmos esőt, vagy vad vihart hozó fekete fellegek, de egyszer kiderül, egyszer mindig világos lesz és egyszer még derült, nyugodt égbolt tekint le a magyar földre is. KONCZ ANTAL Mihelyt kilépsz a kocsiból, máris meglepetés ér: A bábeli nyelvzavarban egyre több magyar szó üti meg a füledet. Körülnézel és csodálkozol Magyar egyenruhát egyelőre még nem látsz és mégis . . . Magyarul beszél az a civil ott az oszlopok mögött, az a vaskeresztes német tizedes is magyar szavakat kiabál, sőt a mellette álló román közkatona is magyarul emlegeti az egyik okvetlenkedő ukrán milicista felmenő rokonait. Hát mi van itt ? — kérded magadban, de egy kis, köpcös ember, mintha kitalálná a gondolatot, mindjárt felel is rá: „Bajtárs, magyarok vagyunk mi is. Mi újság Budapesten ?“ És meg se várja, hogy válaszolj, ömlik belőle a szó. Elmondja, hogy Temesvárott lakott utoljára, Kíkindán születeít, Lúgoson nősült, két gyermeke van, római katolikus, végigharcolta az első világháborút, felkelő volt Nyugat-Magyarországon, de Trianon után mégis odaát maradt. Most nyolcán vannak itt magya- gyarok, valamennyien a román uralom alatt álló Dél-Erdélyből. Az otthoni állapotokat Küldje be mindig legalább negyedévre előre a Zahi Magyar Élet-nek szóló díjat A lapnak is könnyebb, önnek is könnyebb: egy gonddal kölcsönösen kevesebb.Az újság nem bank, I |l hogy hosszabb-rövidebb lejáratú hiteleket nyújthasson. Vigyázzunk: ellenségeink nem válogatnak az eszközökben Olasz földön történt. Apró három-négyéves gyermekek játszottak egy falu pázsitos mezején, örültek a gyönyörű napsütéses reggelnek, — hiszen szegények az egész éjtszakát nyirkos óvóhelyen töltötték. Mint szines lepkék ugrál- 1 tak, táncoltak a harmatos fűben, egymást kergetve. Örvendezve csipogták a szép dallamos olasz nyelvet, midőn az egyik aranyszőke tündérke fényes tárgyat pillantott meg a fű között. Odaszaladt, felvette és kíváncsian nézegette, kis piskóta ujjaival forgatta, csavargatta. Hiszen ez apukáé 1 Biztosan ő vesztette el I Ezzel szokott írni a papírra — gondolta a kis ártatlanság. Máris futott vele, örülve a megtalált töltőtollnak. Anyukám ! Szép Anyukám ! — hívta szaladva édes anyját, midőn apró kis lábai egy kiálló kőben megbotlottak. Tompa robbanás. Odarohanó édesanyja eszét vesztve kapta fel ájult kis gyermekét, kiabálva segítségért. Percekkel előbb még ragyogó kis szemelt az orvosok már megmenteni nem tudták. Jobb kezecskéjének három ujját le kellett vágni. Az anyán az őrültség tört ki, a család reménysége, féltve őrzött szép kis tündérkéje szárnyaszegetten feküdt. Kis fejét aranydicsfény vette körül. Szemecskéire az örök sötétség borult. Megrendítő gyermek- tragédiák Nyugat-Európában, ahol az ellenséges repü iők éjjel-nappal óvóhelyre kényszerítik a lakosságot, számtalan hasonló gyermektragédia ját szódott ie. Az egyik falucska patakjában papirhajókka! játszottak az örökké vidám, veszedelmet nem ismerő gyermekek. Álmaik a végtelen tenger buvárhajóit keresték, midőn a 6 éves kis Kurt egy cipőpasziához hasonló fémdobozt vesz észre a parton feküdni. Örömmel nyúl feléje, felveszi és kis kezeivel igyekszik kinyitni. Örömét a robbanás fagyasztja ajkára. Mindkét kezefeje véres husdarabokká esik széjjel. Egy gyárimunkásnő szapora léptekkel igyekezett a városba munkahelyére. Ma reggel kissé elkésett. Ottthon is sok volt a dolga, kora hajnalban gyermekei ruháit mosta. Útközben egy játékbabát vesz észre a friss harmatos fűben feküdni. Egy pillanatra megtorpan és arra gondol, hogy milyen jó lesz ez a kis Lujzikának. Sietve emeli fel — majd menésközben nézegeti, tapogatja. Gondolataiban már kisleányát látja vele játszani, midőn egy tompa robbanás hangos sikolyba fojtotta örömét. Véresen fekve találtak rá néhány óra múlva. A talált baba kioltotta nemes életét. Áldozat a luhász- boltár is Egy juhászbojtár legeltetés közben rátalál egy fénylő palackra. Leült vele az erdő szélére,' nézegeti, vizsgálgatja. Hiszen ez nem üveg, ha- nenf bádog ! Felírás is van rajta. Vájjon mi lehet benne ? Ilyen gondolatok sürgetik á fémpalack felnyitására. Csavargatja a palack nyakát, midőn az kezei között felrobban, kezeit, jobbkarját és mellét számtalan szilánk járja át. Mire rátaláltak, holtan feküdt vértől átitatott tarisznyáján. Árván maradt puli kutyája hozta oda a segítő embereket, — de már későn. Tovább nem sorolom fel azt a sok sok szomorú esetet, amelyek ebben a borzalmas világégésben nap, mint nap lejátszódnak. Szolgáljanak a fent említett esetek intő példaként mindenki részére. Legyünk résen! Óvjuk egymást hasonló tragédiáktól, terjesszük léptén-nyomon : Vigyázz magadra, vigyázz gyermekeidre ! Ne nyúlj semmiféle tárgyhoz, ami a földön fekszik! Gyermekeidet pedig ne hagyd egyedül, oktasd naponta, hogy ne nyúljon semmihez, legyen az bármilyen tárgy! Az ilyen talált gyanús tárgyakat őriztessük és azonnal jelentsük be a rendőrségnek, csendőrségnek, vagy hatóságnak. Ma játékbabát, töltőtollat, fémpaiackokat, dobozokat, pénztárcákat és egyéb tárgyakat, holnap használati cikkeket fognak hasonló gyilkoló célból ledobálni. Találtak már mérgezett szappant, amelyet a mérgezett csokoládé, cukorkák és egyéb tetszetős kivitelben gyártott, mérgezett anyagok követhetnek. Legyünk résen 1 . Ellenségeink nem válogatnak a pusztító eszközökben. Örök szégyene marad korunknak, hogy akadtak magukat művelt népeknek nevező hadviselő államok, amelyek a legelvetemültebb módon és a legaljasabb gyávasággal gyilkolnak, pusztítanak ártatlan embereket, nőket és gyermekeket. Résen leszünk 1 TÖRSEÖK KÁROLY
