Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-04-29 / 96. szám
% 1944 április 29. 5 Tanulságos és igen időszerű visszaemlékezés egy 25 éves ellenforradalomra, amelynek zalai szereplője is van Megdöbbentő részletek a magyarországi bolsevizmus rémnapjainak történetéből Az uriszoba falán, a könyvszekrény fölött, rézkarc keretébe kifeszített fehér zsebkendő függ. A zsebkendőn tintaceruzával írt kusza vonásokkal a következő szöveg olvasható: »A magyar tanácsköztársaság forradalmi rögtönítélő bírósága által 1919 június 8-án délelőtt 10 órakor golyó általi halálra ítélt ellen- forradalmárok: Oswáth Zoltán, Bartha László, Ocskay Rudolf, Szikora László, Tomcsó János, Softies Jenő (Szecsődy Softies Jenő nyug. főmérnök, jelenleg andráshidai földbirtokos. A szerkesztő megjegyzése.) Keseő László, Galba Gyula, Bayor Ferenc, Császár Ferenc, Vargha Ferenc.« A júniusi ellenforradalom hősei. Valameny- nyien ludovikás katonatisztek, kivéve Vargha Ferencet, aki tisztviselő és Császár Ferencet, aki házmester. Az uriszoba falán másik kifeszített zsebkendő is van, rengeteg név rajta és egy kezdetleges tintaceruzás rajz, amely a halálra ítélt Bayor Ferenc százados siralomházát ábrázolja a Margit-körúti fogházban. Ift, e legendás eredetű történelmi tárgyak közelében elevenedik meg a magyarországi bolseviki rémuralomnak egyik legmegdöbbentőbb emléke. Huszonöt évvel ezelőtt, június 24-én délután 5 órakor a főváros polgárai különös dörejekre lettek figyelmesek. Nemsokára mindenki tudta, hogy a hosszú ideig hangzó dörejek ágyú lövése letol származnak és hogy a nemzetiszínű zászlós monitorok a szovjet házai bombázzák. Nemsokára csend borult a városra, végétért az ellenforradalom. A bolse- vikieknek hivatalos lapja, a Vörös Újság a másnap és következő napokon megjelent számaiban közzétette, hogy a katonatiszteket, akik az ellenforradalmat megszervezték, részben halálra ítélték, részben fegyházbüntetéssel sújtották. Híre futott a városban annak is, hogy az ellenforradalom vezéreit az Oktogon- (most Mussolini-) téren vörösbe öltöztetett lámpavasakra fogják felakasztani. A tömegkivégzésből azonban rejtélyes okokból nem lett semmi és a közönség csak a tanácsi .iratom bukása után tudta meg, mi történt az ellen;- forradalom «hőseivel. Vitéz Bayor Ferenc, aki akkoriban a Ludo- vika tanára volt, később a következőket mondotta el az ellenforradalom történetéről: — Idegrázó kalandokon mentünk keresztül valamennyien. Előzetesen megemlítem, hogy 53 hónapi egyhuzamban történt harctéri szolgálat után, miközben háromszor megsebesültem, március 15-én rendeltek a Ludovikához tanárnak. Március 20-án jelentkeztem s így mindössze egy napot töltöttem ebben a szolgálatban, mert másnap már kitört a proletárdiktatúra. A Vörösök tanulatlan proletárokat rendeltek be a feloszlatott akadémiának épületébe parancsnokképzésre. Mivel azonban ezekkel nem boldogultak, Lemberkovits százados ügyes taktikázására visszahívták a régi tanárokat és a kiváló akadémikusokat, hogy ezek képezzék ki a vörös parancsnokokat. Június 10-e körül vonultunk be az akadémiára azzal a biztos tudattal, hogy a Lemberkovits és Bartha által tervezett ellenforradalom kitörése csak napok kérdése. Izgalmas várakozás után június 24-én délben az ebédnél tudtuk meg, hogy ma délután 3 órakor tör ki az ellenforradalom. Az volt a jel, hogy a Lehel-úti Vilmos-laktanyában megdördül az első ágyúlövés- és arra kell aztán nekünk felelnünk a Ludovikából. Megtudtuk, hogy a monitorok is mellettünk vannak és hogy a Ludo- vika környékén nagyobb számú kisiparos, kispolgár és kültelki munkáscsoport segédkezik nekünk a lőpor rendelkezésre bocsájtásával. Arra kaptam parancsot, hogy a íudovikásokkal szálljam még az akadémia épületének földszintjét és az ablakokból várjuk a támadást. Buzdító beszédet intéztem az akadémikusokhoz, aztán kiosztottam a lőszert. Sajnos, ezen bukott meg az ellenforradalom. Egy-egy fiúnak ugyanis mindössze 31 töltény jutott. Levonultunk a földszinti tantermekbe és lestük az akkor Engels-laktanyának nevezett Vilmos- laktanyából való jeladást. A fiúk lelkesedése nem ismert határt. Az izgalom feszültségével vártunk, azonban csak 5 órakor dördültek fel az első ágyúlövések. Ekkor természetesen már a vörösök is tudtak készülődésünkről, éppen ezért sürgősen cselekedni kellett. Harmina- tagú csoportot küldtem a József telefonközpont elfoglalására. Míg a fejleményeket vártuk, az akadémia politikai megbízottja, egy Lőwi nevű zsidó megjelent egy rajjal a Ludoviceum előtt. Követelte, hogy adjuk ki a fegyvereket. Mi taktikai fogást alkalmaztunk és felszólítottuk, hogy jöjjenek be elvenni a fölszerelést. Hosszas alkudozás után kisebb raj be is jött az épületbe, de mi azt tefegyvereztük. A künn lallkudozó Lőwi erre támadást vezényelt, Ugyanekkor a Ludovika ablakaiból sortüz dördült, amelynek nyomán a vörösöknek számos halottjuk és sebesültjük lett. Lőwi, aki gyáván egy oszlop mögé bújt, felülről kapott halálos fejlövést. Sajna, elfogyott a lőszerünk, meg kellett adni magunkat. Másnap a vörösök végighajtottak bennünket az Üllői-utón a Mária Terézia laktanyába, közben pofozták, ütötték, rúgtak, puskatussal1, szuronnyaí bökdöstek bennünket és nem kímélték még a feleségeinket sem, akik szintén velünk együtt vonultak ki. Reggel tudtuk csak meg, hogy Bartha őrnagy mindent magára vállalt, nehogy az akadémia növendékeit orosz mintára felkoncolják. Minket, tiszteket elszállítottad a parlament 'épületébe. Ott először a terrorfiúk félholtra vertek bennünket, aztán a hírhedt Számúéit zsidó elé vezettek. Ez a zsidó két-három kérdést intézett hozzánk, aztán mindnyájunknál külön:- külön megjegyezte, hogy »ez egy gazember, fel kell akasztani!« A jegyző már írta is a A Nemzeti Önállósítási Alap az elmúlt évben is eredményesen folytatta tevékenységét. Az 1943 évben öt budapesti pénzintézet által az alap rendelkezésére bocsátott 5 millió pengő összegű hitelből az elmúlt év végéig 900 ezer pengőt vettek igénybe. A költség- vetésben megállapított összegen és az említett hitelösszegen felül az alapnak különleges célra nagyobb adományok állanak rendelkezésére, amelyeket az elmúlt évben is több vállalat nagyobb összeggel, így a Magyar Általános Hitelbank 50 ezer pengővel szaporított. A tanács fennállása óta 5.550. egyénnek halálos ítéletet. Arról volt szó, hogy az Oktogon-téren fognak bennünket felhúzni. — Később tudtam csak meg, minek köszönhettük megmenekülésünket. .Romanelli telef- fonon intette le a vörös hóhért és követelte,, hogy rendes törvényszék elé állítsanak bend nünket. így aztán nem akasztottak fel, hanem visszaszállítottak a Mária Terézia laktanyába, onnan pedig a Margit-körúti fogházba. Ott a terrorfiúk levitték bennünket az akasztóiakhoz és közölték velünk, hogy most már véglegesen halálra vagyunk ítélve, ezeken a bitófákon fogunk majd lógni. — Lesve-lesték, vájjon milyen hatással van ránk a halálba küldés: gyönyörködni akartak lelki kínjainkban. Nem engedték meg azt sem, hogy a hozzátartozóinkkal beszélgessünk, tőlük elbúcsúzhassunk. Miután így lelkileg megkínoztak bennünket, forradalmi törvényszék elé állítottak, amelynek elnöke egy púpos zsidó, Korvin^ Klein Ottó volt. Egy nagybajúszú ember röhögve közölte velem, hogy ő az én védőm. De rögtön hozzátette, hogy »maga olyan nagy gazember, hogy nem is védem«. Vlá!a m enny i ü n k e t golyóáltali halálra ítéltek és 16 napig voltunk a sinalomházban. A legnagyobb bizonytalanságban vártuk nap- ról-;napra a halált és ez a hosszas halálvárás teljesen felőrölte idegeinket. Valahányszor kulcs csikorgott a házban, összerezzentünk és gondolatban elbúcsúztunk kedveseinktől. Igen, csak gondolatban, mert hozzátartozóinknak még csak a nevét sem volt szabad emlegetnünk. Amikor például Korvin-KIein Ottót megkértem, hogy a menyasszonyomtól elbúcsúzhassam, a zsidó intett a terrorfiúknak. Azok aztán összerugdostak engem. A halálos ítélet után öt-hat nappal egyszerre csak kinyitották a siralomház ajtaját. Egy polgári ruhás úr jelent meg az, ajtóban, terrorfiúk kíséred tében. Hosszasan végigmustrált szúrós szemével, jól belenézett az arcunkba. Biztosak voltunk benne, hogy ez a hóhér: szemmértéket vesz rólunk, az akasztófához. A következő napokon ez a jelenet megismétlődött. Csak később tudtuk meg, hogy ez a szúrós szemű úr H ä n s 1 e r százados volt, Romanelli segédtisztje. Azért nézett meg naponként bennünket, hogy meggyőződjék róla, nem végeztek-e ki bennünket a kommunisták és nem állítottak-e helyünkbe a cellába egy-egy strómant. Mert ilyen gonoszság is kitelt volna tőlük. — Tizenhat napig vártuk a halálos ítélet végrehajtását. Olasz pártfogóink, Romanelli ezredes pedig ezalatt szívósan harcolt az életünkért. így sikerült elérnie, hogy a halálos ítéletet életfogytiglani kényszermunkára változtassák. Büntetésünket meg ís kezdtük és szenvedéseinknek csak a diktatúra bukása ve'tett vé^et. engedélyezett 25,523.300 pengő értékben kölcsönt. A tanács a kölcsönök felhasználását szakértőkkel állandóan ellenőrizteti. Az ellenőrzések alkalmával történt minősítő osztályozásnál 41 százalék kapott jó, 23 százalék kielégítő, 17 százalék kevésbbé kielégítő és 2 százalék rossz minősítést. Felmondásra a kölcsönök 10 százaléka került. A teljesített törlesztések általában kielégí- tőek. Az elmúlt évben törlesztés címén befolyt 3,487.550 pengő. 5.500 önállósított magyar kereskedő és iparos Beszámoló ai önállósítási alapról
