Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)
1944-05-27 / 119. szám
2 1944 május 27. HÄM Tízperces együttlét Zalaegerszegen Németh Máriával, a világhírű drámai énekesnővel Amikor zalai értékeinket számbavesszük, mindig büszke érzéssel gondolunk Németh Máriára. A neve immár fogalom, bár évtizeden át kevesebbet foglalkoznak az újságok a magánügyeivel, mint amennyit foglalkoznak egy- egy könnyű stílusú divatos színésznővel két hét alatt. Sohasem akart feltűnni. A reklámot sohasem kereste és sohasem szerette. Művészi értékének tiszta tárgyilagosságát mutatja az az igazság, hogy tülekedés nélkül, előkelő pártfogók és »intimpisták felkarolása« nélkül jutott el a pályának csillagos magaslatára, ahol van. Csodálatos hangjában benne van a dunántúli lankák méze, a vadregényes Bakony színes gazdagsága, a tarkavirágos rétek zsongó életének napfényes csillogása, a zalai tájak álmodozó hangulata, méltóságos járású folyóvizek fensége, csacsogó patakok meséje, dalos pacsirta könnyed szárnyalása a legmerészebb magasságokba, szerelem csendes ábrándja, sziveknek tüzes lobogása, súgó-búgó nádasok, azúrkék ég és aranykalászt termő rónák lírája, falusi templomok ezüst harangja, az ezerarcú Balaton muzsikája, sejtelmes érzések hárfazengése, a diadalmas élet himnuszos imádsága. Bernné van maga a szépséges és egész magyar lélek. Magasztos hivatását akkora erkölcsi méltósággal tudja képviselni, mint a múzsának igazán fölkent fejedelemasszonya. Nem szeret nyilatNémeth Mária éppenséggel nem »interjú- alany«. Sokkal szerényebb, semhogy áradjon belőle a szó. Hiúság, hivalkodás, kacérkodás nincs benne sem a szavakkal, sem mással Semmi sincs benne az úgynevezett »sztárodnak öntelt komolytalanságából, akik szinte naponként és minden kosztümben az újságok és fotoriportok lencséi elé állanak ízléstelenül. Az igazi művészt az ízlés kötelezi. Hej, de sokan nem tudják ezt a törvényt! Emlékek felidézésével kezdődik a beszélgetés. Vas megyében született a művésznő, de mint mondja — már pólyásbaba korában Zalába került s így ide fűzi minden kapocs, minden emlék. Bizonyára ezért van az, hogy zalaszentgróti származásúnak is tüntetik fel, hiszen csak majdnem véletlenül pottyantotta le az angyal a bölcsőbe a szomszédos megyében. Hálával gondol kislánykorának keszthelyi emlékeire. Polgárista éveit ott töltötte a vitorlafövegű Szent Vince-rendi kedvesnővérek Ranolder-intézetében és a kedvesen hangulatos májusi litániákon gyakran fölcsengett áhítatos éneke a leányok karában. Később az ősi koronázóvárosba, Pozsonyba került, ahol elvégezte a négyévfolyamú kereskedelmi iskolát. — Itt már a dómban mindig szólót énekeltem — mondotta a múlton elmerengve. — Ekkor jutottam az első keresethez is. Keresetemből ezüst órát vettem és ezzel az ajándékkal leptem meg a nővéremet. Pozsonyban nyílt meg szíve a szerelemre is. Ott ment férjhez a keleti akadémiát végzett Grünauer Rezsőhöz, aki közgazdasági téren tevékenykedik. Pozsonyban, a hagyományos zeneműveltség városában élénken felfigyeltek hangjának megkapó szépségeire, csillogó szín- árnyalataira és annak hajlékony vivőerejére. Nem kellett különös jóstehetség ahhoz, hogy e téren szép pályafutást jövendöljenek neki). Az énekben való képzés tekintetében megértő férje oldalán elsimultak az anyagi akadályok is. Pestre kerültek, ott egy évig tanult énekelni. Tehetsége olyan tüneményesen bontakozott ki, hogy csakhamar a m. kir. Operaházba került énekesnőnek. A Pesten való végleges letelepedésnek azonban nagy akadálya merült fel: a nagyhatalmú Opera nem tudta Németh Mária számára megoldani a lakáskérdést kozni, színpadon kívül nem szereti a nyilvánosságot. Az a felfogása, hogy művésznek nem igen lehet nyilatkozni, mert a nyilatkv)za- toknak legtöbbször uszálya van, félremagyarázzák. Zalaegerszegen többízben megfordul a művésznő. A szeretet hozza ide, ahol a rajongásig szeretett nőtestvére, a rokonsága él, vitéz Rónay Béla tanfelügyelőségi előadó családja. Ha itt van, a kis környezetnek szenteli egész ideijét. Alig mozdul ki rövid sétára. Ez az oka annak, hogy még a város környékét sem ismeri. Én már régebben »feliratkoztam« hozzá egy kis beszélgetési alkalomra. így történt aztán, hogy most csütörtökön, amikor szinte észrevétlenül besurrant rádiószavas zöld autója a városba, módom nyílt arra, hogy szembekerülhessek vele, hozzátartozói körében. Úgy jártam azonban, mint Szilágyi Dezső, az egykori nagyhírű államférfi járt akkori, amikor a király asztalánál evett. Ha jól akart lakni, élelmes sietséggel kellett falatoznia, hogy a még tele tányért el ne vigyék előle a lakájok. Őfelsége ugyanis csak parányi falatot vett az egyes fogásokból s az udvari illem szerint a királlyal egyidőben kellett minden résztvevőnek befejezni az étkezést. Nekem mindössze tíz perc jutott a szellemi lakomára. A művésznő ezúttal a vasvári járásban fekvő nemeskoltai kastélyából rándult be Zalaegerszegre, de mindössze csak egy óra állt rendelkezésére továbbutazása miatt. abban az időben, 1924-ben, amikor az egész ország küzdött a lakáshiánnyal. A következő évben történt, hogy a bécsi állami operaház főzeneigazgatója látogatást tett Pesten és résztvett az Operaháznak egyik olyan előadásán, amelyen Németh Mária szerepelt. A fő- zeneigazgató el volt ragadtatva a drága élménytől és ennek hatása alatt azonnal leszerződtette. Schalk nyomban megoldotta a lakáskérdést is, mert a művésznő számára egyenesen a császári palotában, a Hofburgban szerzett hatszobás lakást és pedig fényes berendezéssel együtt. így lett a királyi hangú művésznő a volt uralkodóház palotájának lakója. Azóta állandóan Bécsben működik, de amellett ápolja kapcsolatait a pesti Operaházzal is, amelynek tiszteleti tagja és amelynek színpadán évről-évre föllép kitűnő szerepeiben. Közhely megemlíteni, hogy minden szereplése a magyar művészi életnek eseménye. Most is Pestre megy, hogy híres áriáit az Aidában és a Turandot-ban elénekelje. A jövő hónap közepe táján aztán újra visszatér Becsbe egészen a szünidőig, amelyet aztán mindig a vasmegyei birtokán, Nemeskoltán szokott tölteni. Boldog kofferhordozók a színházi jegyért Érdeklődtünk a művésznőtől, hogy milyenek a színházi viszonyok Bécsben ebben a légiriadókkal telített, izgalmas időkben. — Tömve van mindig az opera — válaszolta. — Szinte hihetetlenül felszökött az elő- adások iránt való érdeklődés. Az előadás előtt két héttel már elkapkodják az összes jegyeket, amelyekért hosszú sorfalat állnak. Előfordul aztán, hogy például a 15 márkás jegyet a boldog birtokosok 35 márkáért adják tovább egy- egy hálálkodó operabarátnak. A jegyekkel kapcsolatban más érdekes dolgot is beszélt el a művésznő. Az a szokás Bécsben, hogy minden szereplő két-két ingyenjegyet kap a színháztól. Ezeket a jegyeket ő, a művésznő részben arra használja fel, I hogy szeretetcselekedetet végezzen általuk, részben pedig arra, hogy a szolgálattevőket jutalmazza velük. Bécsben ugyanis eltűntek a hordárok. A kosztümöknek a színházhoz való szállítását csak egészen különleges módon lehet biztosítani. Kosztümjeit a művésznő legtöbbször Nemeskoltáról szokta magával vinni. A csomagok leemelésében s a villamoshoz való vitelében azonban csak úgy tudja magának biztosítani a segítséget, hogy színházi jeggyel fizeti meg a szíves közreműködést. Ezért mindenki boldogan vállalja a segítést. Közel húsz esztendeje csillogtatja immár Németh Mária istenáldotta tehetségét Bécsben, ahol a rajongó közönség »a mi kis Né- methünk«-nek szereti becézni. Csodálkozásunkat fejezzük ki, hogy a művésznőt, akinek végre is a magyar Operaházban volna a helye, nem kötik véglegesen ide. Tudtunkkal külföldön az a szokás, hogy a világotjárt híres művészeket mindig hazahívják. Ennek egyik oka az, hogy a befutott kiváló művész szinte iskolát jelent az illető színház fiatalabb tehetségei számára, úgy hogy cseppet sem ’forog fenn a féltékenység, hogy esetleg a fénylő csillag elhomályosítja a kevésbbé fénylő csillagtársait. Németh Mária csupán ennyit felel szerényen: — Nem mondom, szeretnék hazajönni.. lr A művésznő második énje Ezekután Németh Mária második énjéről, a gazdálkodó felől tudakozódunk. Ismeretes ugyanis, hogy Németh Mária évekkel ezelőtt megvásárolta Nemeskoltán a volt Cziráky-féle 860 holdas birtokot. Mintagazdaságot rendezett be, telivér szimmentáli tehenei és tenyészbikái híresek az egész országban, a mező- gazdasági kiállításokon első díjakat vittek e| De ugyancsak híres a gazdaság vetőmagtermelése is. A nemeskoltai birtokon jelent meg először a hernyótalpas traktor. A gazdaság fejlesztéséért férjével együttesen minden áldozatot meghoz. Ilyen versenyre ma különösen szüksége van az országnak. — Melyik a Művésznőnek elsőrangúbb szerelme, — vetem föl tehát a kérdést, — a színpad-e, vagy a gazdaság? — Mind a kettő — feleli habozás nélkül, lelkesen. — Amikor a színpadon vagyok, maradék nélkül átadom magamat a művészetnek, amikor pedig Koltán tartózkodom, akkor meg kizárólag csak gazda és háziasszony vagyok. A konyhán épp úgy intézkedem, mint künn a 'földeken. Végül megkérdezzük, van-e gyermeke? — Egy fiam van — mondja elérzékenyülés- sel. Szeme könnyekben fürdik meg. Érzékeny húrra tettük a kezünket, nem is folytatjuk. Örülünk, hogy ezúttal nemcsak a nagy művésznőt, a kitűnő gazdát, hanem a szeretet, a jó szív asszonyát is megismertük. Ilyen a mi zalai értékünk, Németh Mária. Egyénisége fölér egy legkiválóbb diplomata teljesítményével a magyar ügy szolgálatában. Teljes egészében képviseli a magyar tehetség európaiságát a fejlett műveltség rangját adó művészet síkján a háborús romok világában is. Dr. PESTHY PÄL. Az iskolai leventék vidéken is kötelesek kiképzésre jelentkezni A középiskolai lés főiskolai hallgatók leventekiképzése az iskolai tanév befejezése Után is, heti 4 órában tovább folyik. Az iskolák székhelyein maradt diákok rendes csapatokban kapnak kiképzést. A vidékre költözöttek pedig új lakóhelyükön kötelesek jelentkezni az új lakóhelyük szerint illetékes leventeparancsnokságnál. A lakóhely megváltozását mind az elhagyott községekben, mind az új lakóhely szerint illetékes községi elöljáróságnál a szabályszerű ki- és bejelentő lapon is jelenteni kelt. Aki e jelentkezéseket elmulasztja, illetőleg a kiképzésben nem vesz részt, rendőrbíró elé állítják és szigorúan megbüntetik. (LHK) Emlékek felidézése
