Zalai Magyar Élet, 1944. április-június (5. évfolyam, 74-143. szám)

1944-05-13 / 108. szám

4 MactmCIiet 1944 május 13. Kií tegezzek, kit mag ázzak? A magyar népi és társadalmi szokások értel­mében a válasz erre a kérdésre nem egészen egyszerű. Évszázados szokások döntik el ezt a kérdést. A magyar földműves minden falujabeii, sőt a szomszéd községbeli leányt is tegezi. Tegezi akkor is, amikor teljesen idegen számára és tegezi, ha már a mátkája és amikor már a felesége. A magyar falu leánya, asszonya viszont egyaránt magázza a legényt és a gazdát, akkor is, ha már a felesége és ha gyermekeinek anyjává lesz. A szülő letegezi gyermekét, de a gyermek akkor is magázza szüleit, ha már maga is embersorba kerül. Falun ma is „kend“ és a „kegyelmed“ megszólítás járja. A lányok tegezik egymást, viszont az asszonyok csak a legritkább esetben. A legény a gazdát gazduram- nak nevezi és sohasem tegezi, a lányok az asszonyokat nénémasszonynak, azok viszont húgomnak nevezik a lányokat, tegezve őket. Arra azonban sohasem kerül sor, hogy a leány visszategezze az asszonyt. A városi magyar embernél már kissé fogasabb a tegezés-magázás kérdése. Túlzás lenne azt mondani, hogy ahány ház, annyi szokás. De annyi bizonyos, hogy a különböző társadalmi osztályok egymás közötti érintkezésében egyéni­leg döntik el, hogy kit magázzanak és kit tegezzenek. A magasabb körökben az egymás közötti érintkezésben a férfiak és nők is tegezik egymást. A fiatalabb férfi rendszerint hozzá­teszi, hogy: István bátyám, vagy tanácsos uram, utóbbi különösen akkor csaknem elenged­hetetlen, ha hivatalosan is érintkeznek egy­mással. A nők között csak abban az esetben, ha nagy a korkülönbség, akkor teszik hozzá például a Katinka néném megszólítást. A házas­társak túlnyomó része tegezi egymást, de elég gyakori a magázás. A gyermekek a szülőket rendszerint magázzák, bár itt is vannak kivé­telek. A szülők azonban csaknem kivétel nélkül tegezik gyermekeiket. A középosztály átvette a magasabb társadalmi osztály szokásait, úgy itt nagyjában ugyanez a helyzet. Tudjuk, hogy ha például a vidéki városban a pénzügyi tanácsoséknál látogatást tesz a fiatal házas pénzügyi fogalmazó felesé­gével, akkor a vendéglátó háziasszony, annak ellenére, hogy először látja, letegezi a fiatal asszonyt. Ha nem, akkor az valóságos sértés, mert azt jelenti, hogy nem sorozza ugyanabba a társadalmi osztályba, amelyhez ő tartozik. Ugyanez áll a férfiakra is. Vagy ha társaságban bemutatnak egymásnak asszonyokat, lányokat, feltéve, hogy ugyanahhoz a társadalmi osztály­hoz tartoznak, akkor azok az első perctől kezdve letegezik egymást. A tegezést mindig az idősebb kezdi, asszonyok és leányok között mindig az asszony és asszonyok között — feltéve, hogy nincs nagy korkülönbség, — a magasabb állású férj felesége. Mindez természetesen ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartozókra vonatkozik. Másként keli elbírálni azokat az eseteket, amikor fiatal leányok és fiatal emberek, akiket semminemű rokoni kötelék nem fűz egymás­hoz, tegezik egymást. Ez a szokás a háború után kapott lábra nálunk külföldi mintára. Mivel nem gyökerezik a muitban, valószínűleg el is fog tűnni. Kivételt képeznek az együtt nevelkedett fiatalok, akik egészen kis koruktól fogva pajtási viszonyban állottak egymással és akik a tegezésí viszonyt gyermekkoruk óta nem szakították meg. Másik kivitel a művészvilágé, ahol a pályatársak között ez begyökeresedett régi szokás. A magyar kispolgári és városi munkáskörök­ben nagyjában az a helyzet, hogy amig a családon belül mindenki mindenkit tegez, a családon kívül csak a barátok tegezik egymást, ezen túl a kissé merev magázás szokás. Az iparos és kereskedő a tanoncait tegezi. A „fel- szabadulás“ egyben még ma is az első magázást is jelenti. A tegezés azonban a tanuló önérzete érdekében inkább a tanító és tanuló közötti viszony hangján történik. Ha visszatekintünk a régmúltba, akkor látni fogjuk, hogy a magyar nyelvben először a tegezés volt és csak később jött a magázás, megkülönböztetésül azok számára, akiket külö­nösen tisztelni akartak. Ebből a felfogásból írógépet használtat veszek, cserélek. Szakszerű javításokat vállalok Horváth Miklós irógépmüszerésx. ered a magyar földműves mai napig is meg­őrzött felfogása, hogy a tekintély megóvása céljából a szülőt, az idősebbet és a férfit magázni kell. A magyar ember tegezésében a legtöbb eset­ben megnyilvánul a szeretet azzal szemben, akit tegez, sőt ez több, mint szeretet: a bizalom kifejezője is, hiszen imáiban fohászkodva is tegezi Istenét. A német nyelvű népeknél egészen más és nagyjából sokkal egyszerűbb szokások vannak. A család keretén belül feltétlenül tegezi egy­mást minden családtag. A kivétel egészen ritka, viszont a társas érintkezésben merev felfogás uralkodik. Kartársak akár évtizedekig is dolgoz­hatnak ugyanabban az irodában, vagy az asszonyok a legszorosabb barátság ellenére is Frau Doktornak vagy Frau Schmidtnek szólít­ják egymást. A fiatalok körében néhány évtized óta nemre való tekintet nélkül szokásos a íegezés. A franciák családon belül és a legszűkebb baráti körben a tegezési formát használják, azonkívül azonban mindenki mindenkit magáz. Az olaszoknál körülbelül ugyanez a helyzet. Az angol nyelv a tegezési formát nem ismeri, vagy legalább a régi tegezési forma teljesen elavult. Az északi államokban a családon belül tegezik egymást az emberek, de azon kivül csak hosszabb barátság után szokásos ; tegező viszonyba lépni. Hogyan építsünk házat mészből és homokból — tégla nélkül A hiányzó nyersanyagokat az iparosok is igyekeznek kellő minőségű és tartósságú pót- anyagokkal helyettesíteni. A nehéz helyzet elé állított építőiparosok új építési anyagból: mészből és homokból készítenek kislakásos házakat. — A falak építésénél — mondja az egyik építőmester — igen jól bevált ez a pótanyag. Sárfalak módjára sovány mészhabarcsból ké­szül az ilyen »téglamentes« épület. Egyrész mészhez 8—12 rész homokot kell keverni. Száraz helyen közönséges oltottmeszet, nedves helyen pedig hidraulikus meszet, vagy cemen­tet alkalmazunk. Fontos, hogy a homok tiszta, vagyis földtől és agyagtól mentes Hegyen. A homok különben lehet öreg, vagy aprószemű. A homokhoz keverendő mész mennyiségét MÁVAUT MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1944. május 6-ától A forgalom vasár- és Zalaegerszeg—Bak—Keszthely ünnepnap szünetel. Menetdíj d c d d c d — í-50 14 45 17-25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 735 9 25 17-05 1-40 822 15-17 17-57 é. Bak Hangya szövetkezet i. 703 8 53 16-33 — 825 15-20 —i. Bak Hangya szövetkezet é. — 8 35 16-30 2-50 848 15-43 —é. Zalaszentmihály—Pacsa rk. temp i. — 812 1607 — — 15-45 —•—é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. —"— 7-52 15-45 640 10-04 17 19 é. Hévizszentandrás posta i. —’ — 6 36 14-33 6-40 1020 17-35 —é. Keszthely Hungária szálló i. —*— 6-20 14-15 640 10-30 17 45 —é. Keszthely pályaudvar i. —• — Menetdíj f f Bak—Nova i. Bak pályaudvar f f — 715 14-45 é. ­1830 7 20 14-50 i. Bak Hangya szövetkezet é. 8-50 18 25 2-40 800 15-30 é. Nova i. 8-10 17 45 Menetdíj 1- 40 2- 40 4-40 f 1725 1800 18 14 19-05 Zalaegerszeg—Bak—Bánokszentgyörgy d Zalaegerszeg Széchenyi-tér Bak Hangya szövetkezet Bak p. u. Söjtör Búza-vendéglő* Bánokszentgyörgy —•— 1. —•— i. 18-55 i. 1913 i. 20 00 é. é. —• — é. 7-00 é. 6 55 é. 6-42 i. 5-50 c = hétfőn nem közlekedik. f = csak kedden, csütörtökön és szombaton. d = csak hétfőn, szerdán és pénteken. egyébként úgy határozzuk meg, hogy egy is­mert térfogatú edényt megtöltünk homokkal s addig öntünk rá vizet, amíg azt a homok beszívja. A hozzáöntött vízmennyiséget le­mérjük s ez adja meg a szükséges mész mennyiségét is. — Hogyan kell a mésszel a homokot össze­keverni? — A keverést habarcsos ládában, úgyneve­zett késes gereblyével kell végezni. A homok­hoz lassan adagolva kell a mésztejet ereszteni, de még jobb, hogy ha az oltott meszet előbb víz nélkül háromszorannyi homokkal habarccsá keverik egészen addig, amíg egyenletes sűrű­ségű lesz a habarcs. Körülbelül olyan, mint a frissen ázott föld. Keverés közben vizet nem szabad hozzáönteni. — Miképpen készül az ilyen habarcsból a fal? — A falat rétegenként »verjük le«. Ám a frissen vert fal még csekélyebb szilárdságú s így a következő réteget csak másnap szabad ráhordani. Azonban a rétegek tetejét érdesre kell felkarcolni és gyengén megnedvesiteni, hogy az érintkezési felület is minél szilárdabb legyen. Ezt a munkát esőben nem szabad vé­gezni. Ilyenkor a falakat deszkával kell be­fedni az időjárás elől. A kész fal oldalfelületé­nek azonban eső nem árt. — Hogyan kell az ajtó- és ablaknyílásokat elkészíteni? — Lehet pgy is, mint a vert falnál, tehát az ajtó-, vagy ablaktokot beépíteni, azonban cél­szerű a nyílásokat szárazon, téglával kirakni és ha körülötte a vertfal elkészült, a téglákat eV« távolítjuk s a kiszáradt falba helyezzük az­után a tokokat. — Szükséges az ilyen falakat vakolni? — Nem. Az így 'készült falakon csak az egyes rétegek közét kell elsimítani. A fal érdekes tulajdonsága, hogy szilárdsága mindig növekszik, úgy hogy megfelel a téglafal mi­nőségének. Olcsóságánál fogva igen gazdasá­gos és lehetővé teszi, hogy az alacsonyabb néprétegek is, amelyek eddig a körülményes vályogtéglával próbálkoztak, rövidebb idő alatt is építhessenek maguknak lakóházat.

Next

/
Thumbnails
Contents