Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-01-29 / 23. szám
1944 január 29. 5 MA^^LET A Magyar Elet Pártja hírei ZALASZENTMIHÁLY község MÉP szervezetének értekezletén megjelent Póvics István kerületi szervező titkár és az időszerű kérdésekről tájékoztatta a vezetőséget. * PÖLÖSKE község MÉP szervezetének választmányi értekezletén több helyiérdekű ügyet tárgyaltak meg. Ä szervezésre vonatkozólag pedig Póvics István kerületi titkár adott hasításokat. * MURACSÄNY község MÉP szervezetének választmányi értekezletén Sohár Bertalan kerületi szervező titkár kegyeletes szavakkal méltatta az elhúnyt Novák János érdemeit és kérte a pártvezetőséget, hogy Novák példáját követve értékesítsék tudásukat és munkájukat a szervezet érdekében. * MURAK1RÄLY község MÉP szervezetének választmányi értekezletén megjelent Sohár Bertalan kerületi szervező titkár is, aki a szervec- zésre vonatkozólag tájékoztatta a vezetőséget. Az értekezletről fölvett jegyzőkönyvet, minthogy panaszok is merültek föl, a vármegyei elnökséghez továbbították. * SABJÁN ISTVÁN kerületi szervező titkár látogatást tett Dobri, Kislakos és Tornyiszent- miklós községek MÉP szervezeténél és átadta a kitüntetetteknek Kállay Miklós miniszter- elnök és vitéz Lukács Béla országos pártelnök díszoklevelét. A kitüntetettek valamennyien a legmélyebb érzéssel vették át a kitüntetéseket és fogadalmat tettek, hogy továbbra is a legnagyobb odaadással fogják szolgálni a párt célkitűzéseit, amelyek az országépítés munkáját vannak hivatva szolgálni. LUKÁCS SÁNDOR kerületi szervező titkár látogatást tett Pókafa, Szepetk, Zalaistvánd és Kispáli községek pártszervezeténél és a szervezési munkára, fegyelmezettségre hívta fel a pártvezetőség figyelmét. NOVÁK JÁNOS, a muracsányi szervezetünk pártvezetője és vitéz TÓTH GÁBOR, a tornyiszentmiklósi pártszervezetünk titkára elköltözött az élők sorából. Mindkét pártvezető lelkes munkát fejtett ki pártunk és a magyarság boldogulása érdekében. Emléküket kegyelettel őrizzük! Egy kiérdemült zalai tanító emlékirataiból Tanítói működésemnek első állomásnelyén történt a következő mulatságos eset: Az első osztályt is tanítottam. Mikor a betűismertetésnél a kétjegyű mássalhangzókkal végeztünk, általános visszapillantási próbát tettem, hogy megtudjam, mehetünk-e tovább, kezdhetjük-e a nagy betűket. Mindegyik gyerek elolvasott egy szót. De mindig megkérdeztem: »Mit olvastál? Érted-e?« Egyik ezt olvasta: »sző«. Nem tudta egyik se, hogy mit jelent. (Erdélyben a székely gyermek tudja, mert ott a menyasszony egyik legfontosabb hozománya a szövőszék — osztováta.) Közben eszembe jut, hogy egyik gyereknek az apja takács. Ez biztosan tudja. Olvasd el, Jóska! Szépen elolvassa. — Mit olvastál? — Sző. — Mit jelent ez a szó? Érted-e? — Nem értem... Kisegítő kérdést adok: Hát a te édesapád mit csinál? — Katonásan felel: Tanító úr, kérem szépen, a korcsmában van és iszik... Az egyik hittan órán arról tanultunk, »hogyan tette Jézus Szent Pétert az Anya- szentegyház fejévé?« A »nyáj« szó magyarázatánál részletesebben ki kellett térnem az erdélyi juhászéletre, mert itt juhnyájat nem lát a gyermek. Elmeséltem, hogyan vigyáz a pásztor arra a sok birkára. Mindig a jobb legelőre terelgeti a nyáját. A juhok között van égy vezér, a kos. Ennek a nyakán kolomp van. Ez megy mindig elől. És olyan összetartás van közöttük, hogy mindig a vezérkos után mennek. Egyszer láttam, hogy a juhász a magasvízpartról a fürdőző gyerekek közé dobta a kost, hogy őket megijessze. Nosza, rajta! Volt futás és nevetés. Mindegyik juh utána ugrott. A pásztor nem tudta visszatartani. Utoljára mérgében a kutyát is belédobta. Szájtátva, néma csendben hallgatták a gyermekek. Párhuzamot vontam, hasonlatot csináltam. Itt vagytok ti! Ha ti volnátok a birkák, akkor én mi volnék közietek? — A kos!... kiáltotta az egyik. Történt az a szomorú eset, hogy az egyik Olcsó ágy tol I ! Tarka fosztani' való 1.— P, jobb puha tarka toll 1.90, sokkal jobb 3.80 P, szürke pehelyes 5.—, 7.—, 9.— és 10.— P. FEHÉR pehelyes 18.—, 21.— és 23.— P. Szállítja 5 kg-os csomagolásban postán utánvéttel, bérmentve, köztisztviselőknek 3 százalék engedménnyel, özv. BÓDY LAJOSNÉ ágytollvállalata, Kiskunfélegyháza, Brassó-utca 26. aki magukhoz elmenne, kérdezzék meg a t.-i osztálytanítót, ő talán elmegy. (Engem ajánlott.) — Volt már szó arról az »oskolaszéki«i gyűlésen, de úgy látjuk, hogy az egy kicsit gyengécske... . — Kicsike, de hm! Emberek, ha maguk kilóra mérik a tanítót, akkor én nem tudok ajánlani! * 1911-ben Csík megyébe kerültem. Kántor- tanítónak választottak meg — látatlanul és »hallatlanul«, vagyis csupán az okmányok alapján, énekpróba nélkül. Elődömnek olyan hangja volt, hogy amikor temettek, a szomszéd községben jól hallották a hangját. Az első vasárnapi mise után a »tanácsbeliek« bementek a plébános úrhoz és a »szakreferens« előadta: — Ez az ember nekünk nem váló, mert sokkal gyöngébb hangja van, mint a másiknak. — No, ha ez maguknak gyönge, akkor felvezetem a kórusba a bivalybikámat, az majd ordít nagyokat!... Ezzel az ügy el volt intézve. Napirendre tértek fölötte. Engem is megszoktak hamarosan. leányközség öreg tanítója meghalt. Az iskolaszék tagjai jöttek-mentek a környéken, hogy valami jó tanítót — »fogadjanak«. Egyszerre valami négyen mentek a s.-i K. K. kántor- tanítóhoz, aki vármegyeszerte híres és nagytekintélyű kántor volt. Szeretetteljes barátságban voltam vele. A »bizottmányi« tagok előadták neki a jövetelük célját: — Mester úr, kérem, ajánljon nekünk valami jó tanítót. Percekig gondolkozott. Én jutottam eszébe. — Most hirtelen mást nem tudok mondani, Január hé 31., hétfő a búzakötvény jegyzésének utolsó napja Március 12-én (Gergely napján) volt a beiktatás. A plébános úr bevezetett az iskolába. Ott bemutatott a gyermekeknek és egy kis erkölcsi prédikációt is intézett hozzájok. Eközben látom, hogy az asztal tele van rakva tojással. — Ejnye, plébános úr, miféle tojások ezek? Hát ez itt minden nap így van? — Szeretné, ugy-e? Itt az a szokás ősidők óta, hogy Gergely napján a gyermekek tojással ajándékozzák meg a tanítójukat. (E szokás okát és eredetét nem ismerem, de mindenesetre jó szokás.) G. A. A magyar közönség körében ritkán ért el még oly népszerűséget értékpapír, mint az állam által kibocsátott búzakötvény. Alig néhány hete bocsátották ki a búzakötvényt és most, a jegyzés utolsó hetében szinte csúcs- forgalom mutatkozott a pénzintézetekben, postahivataloknál és az egyéb jegyzési helyeken. Azt mondhatjuk, hogy valóságos versenyfutás indult meg a legutolsó napokban a kötvényekért a társadalom minden rétegéből. A jegyzési helyeken egymásnak adják a kilincset gazdák, kereskedők, iparosok, szellemi foglalkozásúak, sőt igen sok egyszerű munkásember is akad, aki megtakarított pénzecskéjét így akarja biztosítani. Mindez arra vall, hogy a pénzügyi kormányzat jól alkotta meg ezt az értékpapírt, mert különben ekkora osztatlan bizalmat nem váltott volna ki a nagyközönség körében. Január 31-én, hétfőn este lezárul a búzakötvény jegyzése. Az előjelek arra vallanak, hogy az utolsó nap csúcsforgalmat jelent majd. Épp ezért a jegyzési helyeken megkétszerezik, sőt megháromszorozzák azoknak a tisztviselőknek a számát, akik a búzakötvény előjegyzéseit intézik, mert nem akarják, hogy tolongásra kerüljön sor. Érdekes, hogy a 'búzakötvényeket már kedden, február 1-én hivatalosan bevezetik a tőzsdére. Az új értékpapír a tőzsdei körök véleménye szerint a magyar kötött értékek piacának egyik vezető papírja lesz. Tőzsdei körökben azt hangoztatják, hogy a bevezetés után állandóan nagy kereslet és érdeklődés mutatkozik majd a búzakötvény iránt. ................................................. Ti sztelettel értesítjük nagyrabeesült üzletfeleinket, hogy férjem szobafestő és mázoló Iparát tovább is folytatjuk. Kérjük szives pártfogásukat Ozv. Kerkay Józsefné és gyermekei.
