Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-01-28 / 22. szám
I ÄRA 14 FILLER 1944 JANUÁR 28. PÉNTEK V. étf/o/yam # politikai napilap ^ 2 2. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. T&ttóssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Mit tudnak rólunk a külföldön? Ez a kérdés vetődött föl legutóbb a sajtóban és adott alkalmat vitára. Most, amikor az önálló és független nemzeti életét élő Magyarország új és méltó elhelyezkedését keresi a Nap alatt, mert megbűnhődte már a múltat és a jövendőt, valóban nem közömbös, mit tudnak rólunk a külföldön, mi a véleménye rólunk a világnak. Ma azonban a gerendatörések idejét éljük, amikor a szalkákereséssel nem lehet messze jutni. Ma a kis nemzetek életéről, vagy megsemmisüléséről van szó, amikor időszerűtlen arról vitatkozni, vájjon a nemzetközi érintkezésben milyen mértékkel mérnek bennünket a szalonokban, a fehér asztalnál, irodalmi és művészeti körökben, egyszóval viselkedésünkben, szokásainkban alatta, vagy felette vagyunk-e más nemzeteknek. Mert bizonyos, ha majd a kis nemzetek is a győztes világhatalmak mérlegére kerülnek, nemcsak a jó, vagy rossz tulajdonságok billentik javunkra, vagy kárunkra a serpenyőt. Most egészen másról van szó, hogy a kis nemzetek megkapják a jogot további független, szabad életükre. Mit is kell hát tudni rólunk a külföldnek, az egész világnak? Azt, amit a világ- történelem tanít Magyarországról és amit minél műveltebbnek tartja magát valamely nemzet, annál inkább meg kellett tanulnia. Az első, amit rólunk a világ minden nemzetének tudni kell, az, hogy ezer év óta élünk itt a Kárpátok medencéjében és a keresztény polgáriasultságnak mi voltunk itt a legerősebb, leghűebb fáklya'hordozói. Ezer év óta mást se* tettünk, mint a magyar szabadságért és függetlenségért harcoltunk. Az egyik kezünk a keresztet szorította, a másik a fegyvert forgatta. Tudni kel! rólunk, hogy a világtörténelem legnagyobb sorscsapásait mi szenvedtük, legtöbbször nem is magunkért, hanem a Nyugat védelmében. Tudni kell arról az ősi magyar életerőről, amely diadalmaskodott a tatárdúláson és a török világ 150 éves nyomorúságain. Tudni kell mindenütt a világon, ahol a templomok tornyaiban delet harangoznak, hogy az a mi törökverő, Nyugatot védelmező nagy Hunyadiak emlékén át a magyar vitézséget hirdeti. Tudni kell, hogy a szentistváni határok közt élő nemzetiségeinknek a világon sehol se lett volna jobb dolguk, mint nálunk, mert mellettük azok az intelmek állottak őrséget, amelyeket első szent királyunk hagyott ránk örök útmutatóul. Tudni kell — és erről a tapasztalat meg is győzhette a világ hatalmasságait, — hogy a történelem legnagyobb igazságtalanságát, baklövését akkor követték el, amikor Trianonban szétszaggatták a világ legegységesebbre alakított országát, mert ezzel Középeurópa gazdasági és politikai rendjét bolygatták meg. Mindez talán a múltra vonatkozik. A magyar nemzetről a jelenben ezeket ‘kell tudni: Magyarország sohasem volt még egységesebb erőben, akaratban és elszántságban. Magyarország mindezeknek az erőinek a tudatában követeli ősi jogait. Nem kívánja másét, nem akar hódítani, de mindazt követeli, amihez jussa van. Követeli és honvédfiai —; Isten és a nemzet nevében — készek az utolsó leheletig küzdeni a rájuk ruházott e nemzeti becsületért. Tudni kell, hogy Magyarország felkészült minden | A bombázó repülőgépek a kínálkozó sok cél között elsősorban a vasúti és közlekedési berendezéseket igyekeznek tönkretenni. Szándékukat annyival is inkább végre tudják hajtani, mert a vasútvonalak, de különösen a vonatok nappal már nagy magasságból is fölfedezhetek. A szerelvények négyezer, a füstölgő mozdonyok hétezer méter magasságból jói láthatók. Ilyen körülmények mellett az utasember is állandó, az otthoninál fokozottabb veszedelemben van az utazás alatt. Mit kell tehát tudni az utazás légoltalmával kapcsolatban? Mindenekelőtt nem szabad az utolsó pillanatra halasztani az elindulást, A búcsúzkodást rövidre kell fogni, mert sohasem indulhatunk korán. Az állomásra való menet közben egyszerre felzúg a sziréna hangja. Ha autóbusszal, gépkocsival, vagy lógatta! haladunk az állomás felé, a szirénák megszólalásakor azonnal meg kell állni és pedig az úttest jobboldalán. A, gépkocsik ajtajúit le kell zárni, a kulcsot magunkkal vinni, hogy a nagy zavarban a kocsit el ne lophassák: A lovakat a kocsikból ki kell fogni és rövidre fogva, valamilyen oszlophoz kötni. Megállás után tájékozódni kell a' legközelebbi útközbeni nyilvános óvóhelyről, a házi óvóhelyekről, futóárkokról, esetleg más természetes fedezékekről. A riadó tartama eddigi tapasztalatok szerint T—1 és fél óra hosszú, de még több is lehet. Közben a vonat természetesen már rég elindult. Ezért annál is inkább kívánatos a korai indulás, mert amennyiben egy vonat valamely állomáson riadó esetén indulásra már (készen áll, a riadójelre — ha azt az egyéb forgalmi szabályok megengedik — a menetrend szerinti indulás előtt a vonatot 20—20 perccel előbb is menesztik. A vonat ugyanis kint a vonalon menetközben nagyobb biztonságban van, mint az állomáson. Külön föl kell hívni az utasok figyelmét, hogy a békében szokásos pályaudvari kikíséréstől, fogadástól föltétlenül tartózkodjanak. Az állomások a repülőgépek kedvenc célpontjai és az utazási cél nélkül tartózkodó szeméiviharral szemben és rendületlenül hiszi, hogy küldetése van ezen a földön. Most, amikor csak az erőseknek, a bátraknak, az egységnek, rendnek és fegyelemnek lehet szava és súlya, amikor új világ kialakításának gigászi küz- * delme folyik, csak ezeket tudja rólunk a világ. Most minden más csak másodrendű kérdés. Majd ha a vihar elült és a megbékélt nemzetek újra megkezdik a csendes építő munkát, a szabad és független, erős és lelkében szociális, tartalmában megújhodott magyar nemzet utat talál, hogy megismerjék lelkét, jellemét, irodalmát, művészetét, népi tulajdonságait, úgy ahogy azok a valóságban megvannak és amelyekről csak a rosszindulat és az irigység beszéli és hirdeti az ellenkezőjét. * I I j lyek fölöslegesen teszik ki magukat a komoly I veszélynek. Nem lehet elvárni a vasutaktól, hogy, ezeknek az embertömegeknek a védelmére is létesítsenek megfelelő befogadóképességű óvóhelyeket. Hosszabb várakozásnál riadóra nem szabad össze-vissza rohanni, hanem ha az állomáson kiépített óvóhelyek, futóárkok vannak, a portások irányítása mellett vonuljanak le az óvóhelyre, vagy pedig hagyják el az állomás környékét. A nvíit vonalon megtámadott és megállt vonatnál az utasok széledjének szét jó messze a vasútvonaltól bokros, erdős területekre* hogy jól leplezve legyenek. A vonat a légi veszély elmúlta után megvárja az utasokat, ismét fölveszi őket és csak a beszállás után indul tovább. Az állomásra való beérkezés után a leggyorsabban hagyja el mindenki az állomás környékét. Hajón való utazásnál a riadóra ne veszítsük el a fejünket. Ide-oda rohanni nem szabad, mert a hajó könnyen elveszti egyensúlyát és nehézkes (lesz a vezetése. A .légiriadóba a hajók a part mellé állnak, a legénység a .mentőcsónakokat leereszti, a kiszállást részint csónakokkal, részint járódeszkákkal biztosítja. A Balaton mentén levő fásítások rendszerint jó fedezéket és leplezést nyújtanak. Igen fontos az éjjeli utazás közben a vonatoknál és a hajóknál egyaránt a teljes elsötétítés végrehajtása. Az elsötétítési rendszabályokat az utasoknak be kel! tartani. Függönyök mögül kíváncsian kinézni, azokat félrehúzni tilos. Az utas a magával hozott világító eszközöket sem használhatja és a kifüggesztett hirdetmények szerint kell viselkednie. Gázviíágítású kocsiknál az üvegbúrát feketére festik és azon alul csak egy ötpengős nagyságú fehér folt van. Az ilyen megvilágítás mellett 30 méterről már semmi fény sem látható. Függönyök használata nem szükséges. A búrát lehajtani nem szabad. Egyben figyelmeztetik az utazó közönséget, hogy a felszálló ajtók kékkel bemázolt ablakait ne vakarják le és különböző felírásokkal ne lássák el, mert az éjjel a vonatnak árulója lehet. A fülkék elsötétíséért az abban ülő utasok egyetemlegesen felelősek. Háborús Riadójelre előbb is elindítsák a vonatokat A pályaudvar felesleges közönsége Mamátok — a külföld szemében
