Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-03-11 / 58. szám
Á Vármegyei Bank és Takarékpénztár Rt. Zalaegerszeg jubileumi közgyűlése HETI ÉRDEKESSÉGEK 1944 március 11. Ismeretes, hogy a főispánt a közelmúltban farkasvadászatra hívták meg Máramarosba. Heteken át olvastuk korábban az újságokban, hogy a farkasok az orosz és lengyel rónákról éhségükben előretörtek, vakmerőségükben megtámadták a karámokat, számos juhot és szarvasmarhát faltak fel még a Székelyföldön is. Sőt arról is halottunk, hogy Máramaros- ban egy alkalommal a vonatot is megállították. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy köz- érdeklődés nyilvánult meg az izgalmakat kínáló farkasvadászat eredménye iránt. Hazatérvén a főispán, elbeszélte, hogy farkast egyetlen egyet sem látott a vadásztársaság, csupán farkasnyomok voltak észlelhetők. Farkaszsákmány helyett azonban igen értékes vaddisznó zsákmány jutott terítékre. Igen sok ilyen dúvad került a hajtásba, de csak hármat tudtak lelőni. Ezekből is kettőt maga a főispán lőtt. Az egyik vaddisznó két mázsás, a másik valamivel könnyebb súlyú. A vaddisznó csorda egyébként sikeresen kimenekült a (gyűrűből. A vadász trófeákon is túltett azonban az az élmény, amely a természet csodálatosan fenséges látványaiból adódik. A Visó völgyén át a havasokba vezető út varázsát sohasem lehet a szívből kitörölni. De az emlékek is fell-fel- villantak az első háború idejéből. Az emlékezet elfogódott gyönyörűséggel járja be azokat a helyeket, ahol még az egykori ütegállások helye elevenen idézi vissza a katonaéletnek gyöngyös koszorúba foglalt ábrándjait. * Ugyancsak a napokban került nyilvánosságra, hogy dr. Boleratzky Gyula zalaegerszegi gimnáziumi tanárnak kiváló képességű Lóránt nevű fia, aki bírósági joggyakornok, a helsinki bombázás rémes napjai után táviratban nyugtatta meg szüleit, hogy semmi baja sem esett. Boleratzky Lórántnak a helsinki tartózkodás a külföldi tanulmányútnak csak egyik állomása, mert — tudomásunk szerint — Stockholmban is megfordult az állami ösztöndíj birtokában. Helsinki tartózkodása alatt kutatást végzett az állami levéltárban és ott ráakadt egy 1813-ból származó olyan magyar emlékre, amely bennünket, zalaiakat közelebbről is érdekel. Az emlék egy térkép, amelyet gróf Teleki Lászlónak, a főispánunk felmenő hozzátartozójának ajánlott fel annakidején a készítője. Boleratzky a leletről örömmel értesítette d főispánt. * Társaságban a kendertermelésről esett szó, amely valamikor Zalában virágzott, újabban azonban valósággal noszogatni kell a gazdákat, hogy fordítsanak gondot a termelésnek erre a háborúban Icülönösen fölbecsülhetetlen ágára. Két évvel ezelőtt komoly mozgalom indult meg Zalaegerszegen is, hogy kender- feldolgozó gyárat létesítsenek, ehhez azonban szükséges lett volna megfelelő mennyiségű nyersanyag termelése. A mozgalom csődöt vallott. Pedig, hogy mit jelent a közellátás szempontjából, meg jövedelemforrás tekintetétében is a kendertermelés, azt eléggé szájába rágja minden gazdának Pörneczi József, a földmívestársadalomnak önzetlen tanítómestere. Lentiben beszélte a Bácskából ott járt Bartol István országgyűlési képviselő, hogy Bácskában nincs a lakosságnak semmi ruházati gondja. Ott mindenki megértette a »háborús konjunktúrát«, nincs az a gazda, aki nem termelne kendert, de tovább menve, a feldolgozás kitűnően szervezve van. Körülbelül 180 kenderfeldolgozó üzem dolgozik ott. Természetesen nem gyárakról van szó, hanem a nép maga gondoskodik magáról, anélkül, hogy lesné, míg a nagyipar törődik vele. Ugyanezt a tapasztalatot szerezte ruhaellátás terén al főispán a felvidéki útján is. P. P. — A honvéd eletet és épségét áldozz értein naponként. Ein mit tettem eddig a honvedekért? A Vármegyei Bank és Takarékpénztár (Zalaegerszeg) ma délelőtt 10 órakor saját helyiségében tartotta meg huszadik évi közgyűlését a részvényesek szép számmal való megjelenése mellett. Dr. Brand Sándor alispán, mint az intézet elnöke megemlékezett az intézet húsz éves fennállásáról. Húsz évvel ezelőtt — mondotta — amikor a forradalmi romokat a kormányzat és a magyar társadalom kezdte eltakarítani és amikor a magyar közgazdaság főleg valutáris téren kezdett magának már határozottabb utakat kijelölni, itt a vármegye székhelyén Bődy Zoltán alispán elődöm néhány lelkes férfiúval a vármegyei élet vezetőségével és jelenlegi Vezér- igazgatónk bevonásával megkezdték a tárgyalásokat intézetünk alapítása iránt. Az alapítók nevei még mindnyájunk előtt közismertek, mint ahogy maradandó is lesz emlékük, cselekedetük és elhatározásuk, hogy a vármegye közgazda- sági életében akkora fontosságot nyert Hitel- intézetünket megalapították Az alapítók előtt a budapesti Községi Takarékpénztár példaképe lebegett, amely azt a célt szolgálta és fényesen szolgálja ma is, hogy a székesfőváros nagyobb tőkéi és ha szükség volt rá, a főváros hiteligényei és műveletei ezen az intézeten keresztül nyertek lebonyolítást. Az elmúlt két évtizedben nem volt olyan vármegyei, vagy községi közérdekű ügy, amelynél hasonló céllal Hitelintézetünk ne vonatott volna be. Állíthatom azt. hogy vármegyei életünk és községeink fejlődésénél általában még a közigazgatási feladatoknál is sokszor megakadtunk volna, ha nem működött volna a vármegye nagyobb érdekeltségébe tartozó Vármegyei Bank és Takarékpénztár. De ezen túl- menőleg a művelődési élet terén, ha alkotásokra volt szükség, bizalommal fordultak az érdekelt tényezők intézetünkhöz. Nagyon nehéz volna felsorolni a sok községháza, körjegyzői lakás, iskolaépítés stb. eseményeket, amelyek megvalósításában intézetünk segédkezet nyújtott. Á helyes üzleti politika mellett a szigorú erkölcsi szempont az, amely intézetünket működésében mindenkor jellemezte és ismételten hangsúlyozom, az a bizalom, amelyet Zala vármegye törvényhatóságától mindenkor élveztünk és amelyet a nagyközönség részünkre annak idején előlegezett, most pedig részünkre szilárdan és megingathatatlanul biztosítja. Az intézet 'komoly vagyonnal rendelkezik. Nemcsak értékmérőben, de ingatlanokban is, amely ingatlanok a mai pénzbőségre hajló állapot mellett komoly biztosítékot és nyugalmat adnak a betevőknek és részvényeseknek egyaránt. Befejezésül a hála és köszönet szava azoknak az alapítóknak és vezetőknek szól, akik már nincsenek az élők sorában, de akiknek emlékét kegyelettel fogjuk mindenkor őrizni. Köszönet az igazgatóság és felügyelő-bizottság minden tagjának, az intézet lelkes, odaadó és szorgalmas tisztikarának, élén a vezérigazgatóval, aki az intézet bölcsőjétől kezdve ott áll a mai napig, a fejlődésnek azon a pontján, ahova elérkeztünk. Kérem a mai közgyűlést, fejezze ki az igazgatóságnak, a tisztikarnak és minden alkalmazottunknak őszinte köszönetünket. Adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy a mai és eseményekben gazdag közgyűlésünkig elérkezhettünk és kérjük, hogy intézetünk még igen-igen sokáig szolgálhassa vármegyénk és az egész magyar közgazdaság szebb jövőjét, a magyar hiteléletet és ennek utján át a szebb, boldogabb, régi jogaiba visszatérő egységes Magyarországot. A közgyűlés letárgyalta a tárgysorozatot, tudomásul vette az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentését, helyeslőleg tudomásul vette az 1943. évi mérleget. K o v á t s Károly vezérigazgató indítványozta a közgyűlésnek, hogy a közgyűlés üdvözölje Mindszenty József veszprémi megyéspüspököt kinevezése alkalmából. A közgyűlés Kováts Károly vezérigazgató indítványát egyhangúlag meleg szeretettel tette magáévá és elhatározta, hogy Mindszenty József megyéspüspököt, mint az intézet egyik régi alapító igazgatósági tagját kinevezése alkalmából őszinte hódolattal és szeretettel üdvözli és erről őt írásban értesíti. Ezzel a tárgysorozat kimerülvén, az elnök éltetésével az ülést bezárták.
