Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)
1944-03-11 / 58. szám
\ ÍIAW^ÍXET A „féihoidas 99 (A m. kir. honvéd tudósitó osztály közlése) A vasutvonalbiztosító bunker szűk asztalán jóizíi étvággyal fogyasztottuk el a paprikás krumplit, utána frissen főzött feketét ittunk, azután, ahogy estéről estére szokott lenni itt a mocsárvidék szétszórt bunkervilágában, leheve- redttink a szálfákból ácsolt fekvőhelyeinkre és beszélgettünk. Az emberek vidám, hangulatos legények, sosem unatkoztak, egymásután kerültek elő a nyári vállalkozások eseményei a Pripjet irdatlan útvesztőibe szorult orvlövész bandák ellen, a hazai hírekről is szó került, de legtöbben már rég kaptak levelet. A mocsárvidéknek ebben a zugában valóban lassan jár a posta. Az emberek nem csodálkoztak ezen, a hires váradi félholdas hadosztály legkeletebbre hagyott bunkeréi voltak. Az egyetlen útnak nevezhető földvágás mellett állottak, egy keresztbe nyújtózkodó patak hídja mellé ragasztva. Az ut, amelyet még oroszországi viszonylatban is csak valami különös jóakarattal lehet útnak nevezni, szinte eltűnt az összefolyó sár, meg az egy- másbaérő viztócsák között. De az egyetlen volt a mocsarak derekán át, keletre egyenesen neki a Pripjet-Dnyeper háromszögnek, ahol most Vatutin tábornok tömegrohamai próbálnak napról-napra tért nyerni a rugalmasan védekező Mannstein-páncélosokkal szemben. A mocsarat nem tudta kérgesre fagyasztani a február, a koratavaszra emlékeztető enyhe napok sártengerré változtatták ismét a vidéket, A levegő éjtszaka sem hült le a fagypont alá, a szél iramodott néha nyugatnak a Pripjet felől, de sem esőt, sem havat nem hozott. A váradi bunker napjai hétköznapi egyhangúsággal teltek heteken át, a jó időjárásnak náluk talán senki sem örült jobban. Az egyébként is vig kedélyek egész tavaszi hangulatba jöttek és talán még el is petyhüdtek volna, ha az utóbbi napokban egyszerre két „szenzáció“ is fel nem kavarja a csendes életüket. A kozák fogoly . . . A napokban kora reggel egy holtfáradt, csupa-sár, bo^ontosképü, kiéhezett embert vezettek be az őrök. A drótakadályok előtt akadtak rá. A ruhája rongyosratépelt volt, de látszott rajta, hogy kozák egyenruha. A friss fekete, meg valami egyéb ennivaló hamar éietre- térftette a tagbaszakadt oroszt és még a nyelve is megeredt. Kis Gergely őrvezető, valahonnan a ruszin havasok közül vetődött ide a váradiak közé, egészen jól gyúrja az orosz nyelvet és jól megértették egymást. A kozák sokat beszélt az alatt az egy nap alatt, amíg náluk volt és be nem kisérték a hátrább fekvő hadosztály-parancsnokságra. A pripjeti áttörőkisérleteknél szakadt el századától. Azóta két hétig bolyongott a mocsárvidéken, közel nyolcvan kilométert gyalogolt, sokszor napokig éhezve, éjtszaka jött és napközben sokszor meg kellett bújnia, nehogy a mocsárvidéket mindenütt erősen megszállva tartó német gránátosok kezére kerüljön. így jutott egy reggelre félájultan a váradiak bunkere elé. Tovább nem birta. Nem tudott elmenekülni. De már nem is akart. A csodálkozás kiült az arcára is, amikor látta, hogy enni adnak neki, nem kötik fel azonnal a legelső fára, nem lövik tarkón, nem kínozzák vallatásokkal — mint ahogy odaát a politrukok rémitgetik őket. — És talán ez fakasztotta benne fel azt a sokmindent, amit elmondott. Az emberiesség. A más világ. A kiábrándulás abból, amiből jött, amiket hallott rólunk, amikkel telebeszélték minden orosz fejét és mindennek itt pontosan az ellenkezőjét találta. — Azt mondták nekünk, itt a pokol van — ismételgette bosszankodó fejcsóválással. A „kancsukás rohamok" A kozák fogoly, Fjedorow Boris, Budenowsk- ból, a Kaukázus romantikus városából, a csendesen hömpölygő Kuma mellől beszélt a Vatutin hadsereg legészakibb szárnyán erőszakolt tömegtámadásokról. — A csapatokat heteken át állandóan töltötték, a legkülönbözőbb korosztályokkal, a tizen- négyéves fiútól, az ötvenöt, de sokesetben hatvanöt éves, éppen csak járni tudó öregekig. Az utbaneső falvakból, városokból összeszedtek mindenkit, legtöbbnek sem ruhát, sem fegyvert nem adtak, nem is tudtak adni, ezeket hajtották elől, az első lépcsőkben. Fjedorow Boris, Gomel-Csernigovon át ért a Pripjetig, — elmondta — hogy Gomelben úgyszólván kő kövön nem maradt, embert senkit sem találtak, inkább csak a falvakban, ahonnan még az asszonyokat és a lányokat is katonai szolgálatra hajtották el. A pripjetmenti áttörést napokon át erőszakolták. A tisztek, meg a bolseviki parancsnokok kancsukákkal hajtották rohamra a rémült és fegyvertelen tömegeket. Utánuk jöttünk mi, aki nem ment, azt ielötték. Addig, amíg nem sikerült valahol betörni. Megállás nélkül. Szünet nélkül. — Az élelmiszerhiány sokszor már tűrhetetlen állapotokat okozott. A németek minden ellátóvonalat tönkretesznek és a hirtelen megnőtt területeken nem birta a szovjet az utánpótlást. Sokszor napokig kenyéren éltünk és egy-egy szállítmány nehézkes megérkezésekor késhegyigmenő harcok voltak az osztásnál. — A harcot épen ezért folytatják most már szinte kétségbeesett hajrával, mert tudják, hogyha egyszer összeroppannak, azután már nem lesz többé megállás a teljes összeomlás felé. Fjedorow Boris könnyezett, amikor elbúcsúzott a bunkertól és a hadosztalyparancsnok- ságra vitték. De nem félt és nem remegett. Már belekóstolt egy nap aiatt ebben az egészen más világba, amiről csak rosszat és átkozottat 1944 március 11. SÍFELSZERELÉST RÓDLIT a zalaegerszegi Levente-Cserkészboltban vásároljon Telefon: 265. Ajándéktárgyak — könyvek — játékáruk és az összes SPORTCIKKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN. hallott, de ami egy nap alatt egészen űj emberré alakította at. A „moszkvai rádió igazsága" Az emberek ma is Fjedorowról beszéltek, meg arról, amiket elmondott. A biharkeresztesi Horváth meg a rádióval babrált, hogy a szokásos esti szórakozásról gondoskodjék. A bunkernek már néhány nap óta az a „másik szenzációja,“ hogy a budapesti híreket és a hírek között Moszkvából bemondott, bárgyú „híreket“ hallgatja. A moszkvai rádió bemondójának közbeszólása már csak azért is érdekli őket, mert a napokban éppen őket búcsúztatta el, az ö hadosztályukat morzsolta szét, göngyölítette fel és még hírmondót sem hagyott belőlük. Bogár őrvezető, aki mindig sokat adott az igazságra, meg is csipkedte magát, hogy valóban él-e, vagy csak azt hiszi, hogy él. Hát élt, mert a fekete is segített neki és akkorát csípett a lapockájára, hogy a foltja még ma is ott feketedik, mint egy békebeli ötpengős. A hadosztálynál több helyen is hallották a moszkvai rádió közlését, amely kél magyar hadosztály megsemmisítéséről regélt és az egyik: ők lennének. Az emberek legtöbbje gúnyosan mosolygott, másrésze a fejét csóválta ezen a gyerekes hírverésen, amelynek nem számit, hogy közel félszáz kilométer választja el az említett hadosztályokat az arcvonaltól, de azért szó nélkül és szemrebbenés nélkül felmorzsolja azokat. A moszkvai rádió igazságára igy cáfoltak rá a váradi fiuk és a „félholdas“ hadosztály, amely a mocsaras vidék ügyes átvágása után új területen végzi tovább feladatát: a fehérorosz, meg a lengyel nép munkájának biztosítását az orvlövészek garázdálkodásával szemben. A félholdas hadosztály, miként a magyar rendbíztosító erőnek a többi csapatai is, éppen eme feladatuknál fogva nem is léphettek érintkezésbe az ellenseggel. Horváth ma nem tudott „szórakoztatni“ Moszkvával, a bunker láthatólag unatkozott is, annyira, hogy még a Kis Gergely is levélírásnak fogott, pedig amióta itt van a * mocsárvidéken, vagy félesztendeje, még nem irt meg összesen két levelet: — Megírom az igazságot erről a marhaságról. — Az igazságot, Gergely ? -— szólt rá a fiatal zászlós parancsnok — ugyan minek ? Az igazságot ma már mindenki tudja, az igazság az, amit a Fjedorow mondott! Az este már aludt odakünn a mocsár felett és leple alatt lassan elszenderült a bunker is. SZABÓ SÁNDOR tart. zászlós. Köz- és magánérdek, hogy a jő újság pontosan eljusson az előfizetők kezébe. Akinek a MA^^rÍIET postai vagy házhoz való hiányos kézbesítése miau bármi panasza van, azonnal jelentse be (helybeliek szóban, vidékiek írásban) kiadóhivatalunknak. Csak bejelentés után lehet orvosolni a panaszokat. ADAKOZZUNK a hadbavonultak rászorult hozzátartozói javára a Bajtársi Szolgálat útján. MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje MÁVAUT Érvényes 1944. március 6-ától A forgalom vasár- és Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. ünnepnap szünetel. Menetdíj d f d f d — 14 45 17 25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 1000 17-05 140 — 15*17 17 57 é. Bak Hangya szövetkezet i. 9-28 16-33 — 8 15 15 20 —— i. Bak Hangya szövetkezet é. 9 26 16 31 250 8 25 15 45 —•—é. Zalaszenímiháiy—Pacsa p. u. i. 9 00 1605 640 10-14 17 19 —•— é. Hévizszentandrás posta i. 7-28 14-33 6'40 10 30 17 35 —•— é. Keszthely Hungária szállé i. 710 1415 6 40 10 40 17 45 —•— é. Keszthely pályaudvar i. —14 00 Menetdíj Bak—Nova a d — 8 30 15 25 i. Bak pályaudvar é. 6-55 1315 — 9 30 15-30 i Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 1310 2-40 10-10 16 10 é. Nova i. 6-10 12 30 Menetdíj Zalaegerszeg— Bak—Lispe—Szentadorján c d — —17 25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. — — -*-•— s 1-40 14.30 14-30 18 05 i. Bak Hangya szövetkezet é. 7-00 1515 2-40 14.55 14 59 18 19 i. Söjtőr Búza-vendéglő i. 6-42 15 03 4-40 —.— 15-50 19'10é. Bánokszentgyörgy i. 5 50 — — c = csak kedden, csütörtökön és szombaton. d = csak hétfőn, szerdán és pénteken. f = kedden nem közlekedik.
