Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)
1943-11-09 / 253. szám
ÄRA 14 FILLÉR 1943 NOVEMBER 9. KEDD IV. évfolyam POLITIKAI NAPILAP 4 253. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.80 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. 200 ezer pengő kinnlevősége van a zalaegerszegi kórháznak, amelynek vármegyei kezelésbe való átvételét kérik Zalaegerszeg város jog- és pénzügyi bizottsága tegnap dr. Telman Sándor kormányfőtanácsos, kir. közjegyző elnöklésével értekezletet tartott, amelyen a bizottsági tagok közül, a hivatalos embereket leszámítva, mindössze négyen jelentek meg. A nevüket 'felsoroljuk: Hegyi Kálmán, Hollósy Ernő, Kakas Ágoston és Németh József. A városi háztartási alap 1942 évi zárószámadása 177 ezer pengő fölösleget mutat, ami örvendetes megállapítás, mert azt bizonyítja, hogy Zalaegerszeg végre egy kis forgótőkével is rendelkezik, nem úgy, mint a múltakban, amikor hellyel- közzel a tisztviselők fizetését is váltókölcsönök- ből lehetett csak fedezni. A városi közkórházi alap zárszámadásából kiderült, hogy a még be nem hajtott követelése a kórháznak 200 ezer pengő. Ez azt mutatja, hogy a kórház pénzügyi egyensúlyában erős zavar van. Hollósy Ernő hosszabb felszólalásban rámutatott a kórházkérdés megoldásának szükségességére és azt indítványozta, hogy a város tegyen meg minden lépést a kórházi átalány fölemeltetésére. Ismét sorra kerültek a különböző alapítványok zárószámadásai, amelyek az egykori nagylelkű hagyatékoknak szomorú elértéktelenedését világítják meg. A Jákum Ferenc-féle alapítvány például, amely a 60-as években 40 ezer pengő volt és amely ma 4 millió pengőnek is megfelelne, összvagyonában mindössze 34 pengő és 13 fillér. Az 1944 évi költségvetést, amelynek adatai minden városatyának rendelkezésére állanak a kiadott vaskos füzet alapján, a bizottság elfogadásra javasolja a közgyűlésnek. Kakas Ágoston és dr. Á r v a y László azonban a kereseti adókulcsnak hét százalékról öt százalékra való leszállítása mellett szólalt fel, de nem úgy, hogy az így előálló bevételi csappanás a pótadót emelje, hanem, hogy a város találja meg a módját a nagyobb államsegély kieszközlésének. A kereseti adónak ilyen magas százaléka, amely most maga után vonja az állami adó magasságát is, azzal járhat, hogy az anyagi létükben amúgy is megingatott városi adófizető alanyok bevételi forrásaik kimerülésével és a háborús lehetetlenség miatt megakadnak az adófizetés teljesítésében. Kakas Ágoston szó tárgyává tette a város egyes részeinek rendezetlenségét, a Jan- kovich-liget és a reviziós torony környékén levő botrányos állapotokat, ahol egyrészről a gaz miatt még a gyalogközlekedés is nehézkes, mert a volt plébániai telkeken a földmunkákat se végezték el, másrészt a reviziós torony maga és közvetlen közelsége a szennylerakódások helye. Szükség volna a Zala folyó egy részének szabályozására, legalább a fürdőháztól Andráshidáig, hogy a szennyvíz levezetése ne a folyónak ezen részében történjék és hogy megfelelő fürdőt lehessen létesíteni* A gazdasági bizottságnak lenne a feladata az, hogy előkészítse a háború után már el nem odázható csatornázási és vízvezetéki ügyet és addig is módját lehetne találni annak, hogy a csatornák iszapját mezőgazdasági célra értékesíthessék. Nagyobb gondot kellene fordítani az ültetvények szemmel tartására és az utcákat éjjelenként bepiszkító illetlen elemek megfékezésére. Az erdős vidéken fekvő Pölöske község ősrégi települési hely. Lakói a történelmi hagyományok emlőin nevelődtek, a harcokban edződtek tántoríthatatlan hazafiakká, a kenyér- adóikhoz való hűségben lettek igaz emberekké. Már a XIII. századi okiratok említést tesznek a váráról, amely jellegzetességet adott a vidéknek. A tatárjárás borzalmainak tanulságai ide is elhatottak, hiszen a hagyomány szerint nem messze van ide az a zalai táj, amelyen keresztül IV. Béla király Dalmácia felé menekült az üldöző keleti hordák elől. Amikor elérkezett a második honalapítás ideje és a hadtudomány a várak építésével igyekezett a veszedelem megismétlődését megakadályozni, megépült a pölöskei erősség is. Ettől kezdve ez volt széles vidéknek biztonsága, de csakhamar politikai villongások szereplő helye is. Nem mindig dicsőség fűződik emlékéhez, hanem az önző emberi indulatok is innen nyertek táplálékot, amikor az erőszakoskodásoknak, birtokfoglalásoknak nyújtott oltalmat. De akár önző erőszakoskodásra használták fel a várurak, akár a kanizsai török ellen való vitézi kiruccanásokra, a tény az, hogy a vár népe, Pölöske, vagy régebben Piliske jobbágysága acélos keménységgé izmosodott lélekben és a vitézi torna alakította ki jellemét. Történetét a vár a török hódoltság befejeztével el is végezte, a többi zalai vár sorsára jutott, amikor ezt is lerombolták. Ma már csak a helye és az emléke maradt meg. A szóhagyomány azt tartja, hogy viharos éjtszakákon vissza-vissza- térnek a harcosok és a levegő zúgása mintha az ő felvonulásuk lenne. De nemcsak ennek a viharos múltnak emlékei kísértenek ezen a környéken, de a Széchenyi-család nyomdokai is mutatják a nép lelkében hatásukat. Idővel ugyanis Pölöske birtoka is a Széchenyi-család kezébe jutott, Dr. vitéz T a m á s y István polgármester hozzászólása és felvilágosításai után a bizottság azt a javaslatot terjeszti a közgyűlés eléj hogy emlékiratban mutassanak rá a kormánynál, hogy Zalaegerszeg lakossága magas adóalapokkal küzd, a mostani kereseti viszonyok mellett képtelenek az adóalanyok a magas keresetiadó százalékkal egybekötött terheket viselni. Kérik tehát a mérséklést azzal, hogy a különbözetet államsegély alakjában pótolják és vezessék be a kiegyenlítő adózási rendszert. A kórházbizottság javaslatot tett a zalaegerszegi városi kórháznak a vármegye kezelésébe: való átengedésére. A bizottság örömmel továbbítja a javaslatot á "képviselőtestület elé, hiszen már megérett az ügy arra, hogy a szinte 90 százalékban a vármegye különböző részéről betegeket fölvevő kórház fenntartása és fejlesztése ne a város terhe maradjon'. A1 kórház korszerű fejlesztésének jövőjét csakúgy lehet biztosítani, ha a vármegye átveszi. amely család a baki uradalomnak is birtokosa volt. Ugyancsak a hagyomány szerint Pölöskén történt egy igazán megható eset. Amikor egy alkalommal szeretett földesuruknak, gróf Széchenyi Ferencnek, a Nemzeti Múzeum megalapítójának látogatását fogadták és a szolgálatban legöregebb, őszbecsavarodott hajú jobbágy a maga egyszerű nyelvén köszöntötte a földesurat, gróf Széchenyi Ferenc könnyekre fakadt és a mellette álló kisfiának, Pista grófnak azt mondotta: »Fiam, csókold meg a kezét ennek a becsületes, hűséges munkásomnak.« Ha nincs is történelmi igazolása ennek az esetnek, mindenesetre sokat mond és megérteti, hogy a kölcsönös megbecsülés, amely a Széchenyi-család hagyatéka nyomán az utódokra is átszállt, határozza meg ezen a vidéken a lelkek magatartását. Egyébként jellemző, hogy ez a kisközség aránylag a legtöbb hőst adta a nemzetnek az első világháborúban is. A hősi halottak száma bizonyítja ennek igazságát. Azok a pölöskeiek is, akik időközben az Óceánon túlra mentek, hogy jövőt keressenek maguknak, új helyzetükben sem feledkeznek meg drágaemlékű szülőfalujukról, Amerikában is ápolják a hazai hagyományokat, az összetartozás tudatát és a hősök névéit) ereklye gyanánt tisztelik. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy amikor fölvetődött a gondolata annak, hogy a falu a hőseinek emlékezetére ligetet létesít, az Amerikába szakadt pölöskeiek szeretettel küldték adományaikat., A magyar lélek, amely gyümölcsözően munkál az egy közösséghez tartozók lelkében,, rendszerint a közösség valamelyik tagjának célirányos, szívós tevékenységében, önzetlen buzgalmában jut kifejezésre. A közösségnek Emlékművet állítottak a háború hőseinek , a nagy Széchenyi Istvánnak egykori taiuiában
