Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-09-25 / 217. szám

4 hacaWelft került neki. A négykézláb-változat azonban, mivel potroha a padozatot súrolta, a nevetsé­gesség hatását a megpukkadásig fokozta. Csakhamar neki is támadt ötlete. — Cseréljünk ruhát! — kiáltotta széles jó­kedvvel, miközben gutaütésre tágult halánték­ereiről a csöpögő izzadságot törölgette. Nem az első eset volt a ruhacsere. Ilyen mókát hadicselre is használtak bármikor abban a világban. 'A török belebújt a szűk, zsinóros hajdúnadrágba, felhúzta a kemény hajdú­bakancsot és fejébe nyomta a föveget, hogy megtévessze a magyart, amikor átlopózott a határon. Iszkendernek azonban más dolog főtt most a fejében. • A török szellemnek voltak még nagyszámí- ban vakbuzgó hívei, akik nem ismerték a megalkuvást a viszonyokkal, gyűlölték a ke­resztényekkel való barátkozást és annál félté­kenyebben vigyáztak a próféta tanítására, mennél inkább kellett sejteniük, hogy a fél­hold hatalma megtorpant. Sohasem lehetett tudni, nem találkozik-e véletlenül össze két portyázó csoport, amikor a szigorú fél rajta­kapja a másikat a szentséges Korán tiprásán. A Korán megszegése pedig — halál. Az elő­kelőbb rangfokozatúak számára selyemzsinór, a többiek számára tetszés szerint való ki­végzés. Iszkender szerette, amit a próféta tilt, de nem szeretett volna földet falni, amit a pró-1 féta ilyen esetben megenged. Ez az oka an­nak, hogy csak a hajdúruhában érezte magát biztosnak, mihelyt emelkedni kezdett a han­gulata. A lakodalmi társaság férfitagjainak külső színe tehát csakhamar megváltozott. Ruha­váltásnál bezzeg Tserepes uram, ördög-had­nagy és a többiek is olyan törökökké váltak a török turbánban és bugyogóban, hogy az asszonynépség összeverte tenyerét a csodálko­zásában. Lett erre igazi nagy ugra-bugra, ripp-ropp, csatt-patt, heje-huja. Hegedűsök, cimbalmo­sok, síposok húzták, fújták húrszakadásig, tüdőernyedtéig a különféle táncmókákat, röp­ködtek az ingerlő táncszavak, mint kézben a piruló lányok, formás asszonyok: Ökör ikra, rák faggyú, A vén asszony csak süsd ki pattantyú! Az utolsó szótagot mindig jól megnyomták . és a lábukat ledobbantották. Egyideig a hajdú­ruhások is dobbantgattak, de mihamar elfo­gyott az erejük. Mert táncközben is nagyo­kat hörpintgettek és így, mint a teli zsák, elnehezedtek. A jelek arra vallottak, hogy tán inkább szerették volna hallani ezt a tánc­rímet, hogy Étel, ital, álom, szükséges e három. A tötök törököt logoff De egyszerre, mintha künn, a kertek végi­ben is dobbanna a 'föld. Ritmikus dobogás az is, csak nem éppen a táncoso'k üteméhez al­kalmazkodó. Bizonyára valami mellékmulat­ságot csapnak ott a lakodalmi konc szagára! Ángyom asszony kinéz, hogy mi is történik a külső világban. Hát, uramfia, ahogy a tornácba lép, élesen elsikkantja magát. Vaskemény kar kapaszkodik bele és már húzza is magával befelé. Nyo­mában tizenöt-húsz turbános, bugyogós le­gény tolakodik, akik csak az imént pányvázták ki lovaikat a kert gyümölcsfáihoz. — Jusszuf vagyok, a kanizsai szandzsákból. Különben jól ismerjük egymást! — "kiáltott a lakodalmasokra, a törökruhás háziakat török­módra üdvözölve. — Úgy látom, a legjobb­kor érkeztünk, a hatalmas Allah ezt meg­súgta nekünk. Folytassuk a mulatságot! No, vitéz hajdúk (ez a megszólítás a hajdúruhába öltözöttekre vonatkozott), hadd lássuk, kijárja el velünk a bömbölő táncot?! Iszkenderék mafla képet vágtak. Italosak voltak bár, mégsem búcsúztak el annyira az eszüktől, hogy. elárulták volna magukat. Tserepes uramnak és ördög-hadnagynak a szeme azonban összevillant. Ők ketten tudták csak, mi az a bömbölő tánc. A megértéshez tartozik ugyanis az az előz­mény, hogy Tserepes községbíró malmában igen sokszor alkalmatlankodtak adóváltság Ügyében a kanizsai palánkőrök. Tarafás, a kedélyes molnárlegény, aki nem először tré­fálta meg a törököt, azt ajánlotta bíró uram­nak, hogy fürészporral töltesse meg a török zsákokat, ha mégegyszer zavarják lisztért. így is lett. Gyomrában volt tehát a furfangos eset Jusszuf iszpahinak. Meg is üzente, hogy mihelyest szerét teheti, személyesen kíván a malom gazdájával megismerkedni, hogy meg­köszönje az ajándékot és hálája jeléül el­járja vele a bömbölő táncot. Jusszuf a hangászok elé lépett és nótát parancsolt. .Azután embereivel együtt deré­kon ragadta a hajdúknak vélt Iszkender-társa- ság tagjait és rázogatták bennük a lelket. Egyik-másik, akit a rázás magához térített az ólmos mámorból, ellenrázást kísérelt meg. Erre nyomban parázs verekedés keletkezett. Püfölték, ütlegelték egymást Mohamed fiai. Az asszonyok, lányok ijedezve szaladtak ki, utánuk somfordáit egy-egy törökruhás lako­dalmas is, kiáltozva, mintha ők is Jusszuf segítőtársai volnának. No, innét nem fog menekülni senki. Künn nagy csinnadratta keletkezett. Valaki elordította magát: — Jön a várőrség! Jusszuféknak roppant melegük lett. De Isz­MAVAUT Menetdíj Zalaegerszeg autóbusz menetrendle Érvényes 1943. május 17-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely­MAVAUT — — 1445 1725 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 10 00 17 05 1-40 — 15T7 17 57 é. Bak Hangya szövetkezet i. 9 28 16-33 * — 8 30 15 20 — i. Bak Hangya szövetkezet é. 9 26 16 31 2'50 8 55 15 45 é. Zalaszentmihály—Pacsa p. i u. i. 900 1605 6 40 10-30 17 25 — é. Hévizfürdő i. —14 20 6 40 1045 17-40 — é. Keszthely Hungária szálló i. 7-25 1405 640 1055 1750 — é. Keszthely pályaudvar i. —•_ —■— Bak—Nova Menetdíj — 8 35 1540 i. Bak pályaudvar é. 655 1315 — ' 9 30 15-45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 1310 2-40 1010 16 25 é. Nova i. 6T0 1230 Menetdíj Zalaegerszeg­-Bak—Lispe—Szentador ján--­—17 25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. ­—*-­» 1-4 0 14-20 18 05 i. Bak Hangya szövetkezet é. 700 1520 240 1458 18-19 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-42 15-13 6-40 —19 50 é. Szentadorján i. 5-10 _*-­Nagyobbak a nyeremények! Nagyobbak a nyerési esélyek! Minden második sorsjegy nyer! 1943 szeptember 25. Most vegyen Főnyeremény: 400.000 P Jutalom: 600.000 P stb. stb. SORSJEGYÁRAK OSZTÁLYONKÉNT: Nyolcad 5, - Negyed 10, Fél 20, - Egész 40 P. Húzás: október 16. kenderék is igen szűknek érezték magukon a hajdúnadrágot. — Lóra! — vezényelt az iszpahi. A parancsra Jusszufék egy-egy. magát en­gedelmesen megadó Iszkender-acyafival, mint sokat ígérő zsákmánnyal terhelve, nyeregbe kaptak. Ugyanezt tette a Tserepes-társaság is: Iszkenderéknek előkészített lovaira pattantak, boldogan ragadva ölükbe egy-egy nőt. Ördög­hadnagy természetesen a feleségét kapta föl. Jó erősen szorongatta a karjában, nehogy a drága zsákmányban jiiba essék. Jusszuf alighanem arra számított, hogy* zsákmányának minden kilogram élősúlyáért legalább egy arany váltságdíj fogja nyomni a markát. Utat is tévesztve, nyakszakadva vágtatott bandájával Szentiván irányában. Ördög-hadnagy »török« csapata egy darabig versenyt ügetett vele. De mintha nem bírta* volna úgy az iramot, az egerfa-berek tájékán elmaradozott. Lassan, óvatosan "kibújt a hold is a keleti égen. Olyan volt, mint egy hízott narancs. Ördög-hadnagy forrón átölelte pihegő asz- szonykáját, ahogy az izgalmas nászúiról ha­zafelé közeledtek. Tserepes uram pedig boU dogan hunyorgott a lakodalmas vendég­seregre : — Most már aztán nyugodtan megtarthat-1 juk a tyúkverőt is. Megfőztük az ebet aZ ebiében. — Botfa szétosztása. Az alispán a Magyar Város- és Községfejlesztő Rt. tulajdonában levő 3500 ürméter botfát tudvalevőleg még júliusban szétosztotta. Most ezt a szétosztást teljes egészében hatálytalanította és "újabb szétosztással Ukk község kapott 417, Megyer 60, Rigács 193, Zalameggyes 80, Óhíd 220, Tűrje 350, Zalaszentgrót 1000, Schreck Ig­nác, özv. Halász Józsefné és Kosa Imréné zalabéri lakosok egyenként 10 ürméter, ifjúi Izer Kálmán zalaszentgróti pékmester 100, özv. Sándor Ignácné zalaszentgróti pék 30, Vermes ötvösi bérgazdaság 600 ürmétert. A fennma­radó 120 ürméter tűzifa a sümegi járás fő- szolgabírája részére nyert kiutalást, hogy a főszolgabíró köteles a még a környéken levő és esetleg ellátatlan lakosságot ebből a fából kielégíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents