Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-25 / 217. szám
4 hacaWelft került neki. A négykézláb-változat azonban, mivel potroha a padozatot súrolta, a nevetségesség hatását a megpukkadásig fokozta. Csakhamar neki is támadt ötlete. — Cseréljünk ruhát! — kiáltotta széles jókedvvel, miközben gutaütésre tágult halántékereiről a csöpögő izzadságot törölgette. Nem az első eset volt a ruhacsere. Ilyen mókát hadicselre is használtak bármikor abban a világban. 'A török belebújt a szűk, zsinóros hajdúnadrágba, felhúzta a kemény hajdúbakancsot és fejébe nyomta a föveget, hogy megtévessze a magyart, amikor átlopózott a határon. Iszkendernek azonban más dolog főtt most a fejében. • A török szellemnek voltak még nagyszámí- ban vakbuzgó hívei, akik nem ismerték a megalkuvást a viszonyokkal, gyűlölték a keresztényekkel való barátkozást és annál féltékenyebben vigyáztak a próféta tanítására, mennél inkább kellett sejteniük, hogy a félhold hatalma megtorpant. Sohasem lehetett tudni, nem találkozik-e véletlenül össze két portyázó csoport, amikor a szigorú fél rajtakapja a másikat a szentséges Korán tiprásán. A Korán megszegése pedig — halál. Az előkelőbb rangfokozatúak számára selyemzsinór, a többiek számára tetszés szerint való kivégzés. Iszkender szerette, amit a próféta tilt, de nem szeretett volna földet falni, amit a pró-1 féta ilyen esetben megenged. Ez az oka annak, hogy csak a hajdúruhában érezte magát biztosnak, mihelyt emelkedni kezdett a hangulata. A lakodalmi társaság férfitagjainak külső színe tehát csakhamar megváltozott. Ruhaváltásnál bezzeg Tserepes uram, ördög-hadnagy és a többiek is olyan törökökké váltak a török turbánban és bugyogóban, hogy az asszonynépség összeverte tenyerét a csodálkozásában. Lett erre igazi nagy ugra-bugra, ripp-ropp, csatt-patt, heje-huja. Hegedűsök, cimbalmosok, síposok húzták, fújták húrszakadásig, tüdőernyedtéig a különféle táncmókákat, röpködtek az ingerlő táncszavak, mint kézben a piruló lányok, formás asszonyok: Ökör ikra, rák faggyú, A vén asszony csak süsd ki pattantyú! Az utolsó szótagot mindig jól megnyomták . és a lábukat ledobbantották. Egyideig a hajdúruhások is dobbantgattak, de mihamar elfogyott az erejük. Mert táncközben is nagyokat hörpintgettek és így, mint a teli zsák, elnehezedtek. A jelek arra vallottak, hogy tán inkább szerették volna hallani ezt a táncrímet, hogy Étel, ital, álom, szükséges e három. A tötök törököt logoff De egyszerre, mintha künn, a kertek végiben is dobbanna a 'föld. Ritmikus dobogás az is, csak nem éppen a táncoso'k üteméhez alkalmazkodó. Bizonyára valami mellékmulatságot csapnak ott a lakodalmi konc szagára! Ángyom asszony kinéz, hogy mi is történik a külső világban. Hát, uramfia, ahogy a tornácba lép, élesen elsikkantja magát. Vaskemény kar kapaszkodik bele és már húzza is magával befelé. Nyomában tizenöt-húsz turbános, bugyogós legény tolakodik, akik csak az imént pányvázták ki lovaikat a kert gyümölcsfáihoz. — Jusszuf vagyok, a kanizsai szandzsákból. Különben jól ismerjük egymást! — "kiáltott a lakodalmasokra, a törökruhás háziakat törökmódra üdvözölve. — Úgy látom, a legjobbkor érkeztünk, a hatalmas Allah ezt megsúgta nekünk. Folytassuk a mulatságot! No, vitéz hajdúk (ez a megszólítás a hajdúruhába öltözöttekre vonatkozott), hadd lássuk, kijárja el velünk a bömbölő táncot?! Iszkenderék mafla képet vágtak. Italosak voltak bár, mégsem búcsúztak el annyira az eszüktől, hogy. elárulták volna magukat. Tserepes uramnak és ördög-hadnagynak a szeme azonban összevillant. Ők ketten tudták csak, mi az a bömbölő tánc. A megértéshez tartozik ugyanis az az előzmény, hogy Tserepes községbíró malmában igen sokszor alkalmatlankodtak adóváltság Ügyében a kanizsai palánkőrök. Tarafás, a kedélyes molnárlegény, aki nem először tréfálta meg a törököt, azt ajánlotta bíró uramnak, hogy fürészporral töltesse meg a török zsákokat, ha mégegyszer zavarják lisztért. így is lett. Gyomrában volt tehát a furfangos eset Jusszuf iszpahinak. Meg is üzente, hogy mihelyest szerét teheti, személyesen kíván a malom gazdájával megismerkedni, hogy megköszönje az ajándékot és hálája jeléül eljárja vele a bömbölő táncot. Jusszuf a hangászok elé lépett és nótát parancsolt. .Azután embereivel együtt derékon ragadta a hajdúknak vélt Iszkender-társa- ság tagjait és rázogatták bennük a lelket. Egyik-másik, akit a rázás magához térített az ólmos mámorból, ellenrázást kísérelt meg. Erre nyomban parázs verekedés keletkezett. Püfölték, ütlegelték egymást Mohamed fiai. Az asszonyok, lányok ijedezve szaladtak ki, utánuk somfordáit egy-egy törökruhás lakodalmas is, kiáltozva, mintha ők is Jusszuf segítőtársai volnának. No, innét nem fog menekülni senki. Künn nagy csinnadratta keletkezett. Valaki elordította magát: — Jön a várőrség! Jusszuféknak roppant melegük lett. De IszMAVAUT Menetdíj Zalaegerszeg autóbusz menetrendle Érvényes 1943. május 17-től Zalaegerszeg—Bak—KeszthelyMAVAUT — — 1445 1725 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 10 00 17 05 1-40 — 15T7 17 57 é. Bak Hangya szövetkezet i. 9 28 16-33 * — 8 30 15 20 — i. Bak Hangya szövetkezet é. 9 26 16 31 2'50 8 55 15 45 é. Zalaszentmihály—Pacsa p. i u. i. 900 1605 6 40 10-30 17 25 — é. Hévizfürdő i. —14 20 6 40 1045 17-40 — é. Keszthely Hungária szálló i. 7-25 1405 640 1055 1750 — é. Keszthely pályaudvar i. —•_ —■— Bak—Nova Menetdíj — 8 35 1540 i. Bak pályaudvar é. 655 1315 — ' 9 30 15-45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 1310 2-40 1010 16 25 é. Nova i. 6T0 1230 Menetdíj Zalaegerszeg-Bak—Lispe—Szentador ján--—17 25 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. —*-» 1-4 0 14-20 18 05 i. Bak Hangya szövetkezet é. 700 1520 240 1458 18-19 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-42 15-13 6-40 —19 50 é. Szentadorján i. 5-10 _*-Nagyobbak a nyeremények! Nagyobbak a nyerési esélyek! Minden második sorsjegy nyer! 1943 szeptember 25. Most vegyen Főnyeremény: 400.000 P Jutalom: 600.000 P stb. stb. SORSJEGYÁRAK OSZTÁLYONKÉNT: Nyolcad 5, - Negyed 10, Fél 20, - Egész 40 P. Húzás: október 16. kenderék is igen szűknek érezték magukon a hajdúnadrágot. — Lóra! — vezényelt az iszpahi. A parancsra Jusszufék egy-egy. magát engedelmesen megadó Iszkender-acyafival, mint sokat ígérő zsákmánnyal terhelve, nyeregbe kaptak. Ugyanezt tette a Tserepes-társaság is: Iszkenderéknek előkészített lovaira pattantak, boldogan ragadva ölükbe egy-egy nőt. Ördöghadnagy természetesen a feleségét kapta föl. Jó erősen szorongatta a karjában, nehogy a drága zsákmányban jiiba essék. Jusszuf alighanem arra számított, hogy* zsákmányának minden kilogram élősúlyáért legalább egy arany váltságdíj fogja nyomni a markát. Utat is tévesztve, nyakszakadva vágtatott bandájával Szentiván irányában. Ördög-hadnagy »török« csapata egy darabig versenyt ügetett vele. De mintha nem bírta* volna úgy az iramot, az egerfa-berek tájékán elmaradozott. Lassan, óvatosan "kibújt a hold is a keleti égen. Olyan volt, mint egy hízott narancs. Ördög-hadnagy forrón átölelte pihegő asz- szonykáját, ahogy az izgalmas nászúiról hazafelé közeledtek. Tserepes uram pedig boU dogan hunyorgott a lakodalmas vendégseregre : — Most már aztán nyugodtan megtarthat-1 juk a tyúkverőt is. Megfőztük az ebet aZ ebiében. — Botfa szétosztása. Az alispán a Magyar Város- és Községfejlesztő Rt. tulajdonában levő 3500 ürméter botfát tudvalevőleg még júliusban szétosztotta. Most ezt a szétosztást teljes egészében hatálytalanította és "újabb szétosztással Ukk község kapott 417, Megyer 60, Rigács 193, Zalameggyes 80, Óhíd 220, Tűrje 350, Zalaszentgrót 1000, Schreck Ignác, özv. Halász Józsefné és Kosa Imréné zalabéri lakosok egyenként 10 ürméter, ifjúi Izer Kálmán zalaszentgróti pékmester 100, özv. Sándor Ignácné zalaszentgróti pék 30, Vermes ötvösi bérgazdaság 600 ürmétert. A fennmaradó 120 ürméter tűzifa a sümegi járás fő- szolgabírája részére nyert kiutalást, hogy a főszolgabíró köteles a még a környéken levő és esetleg ellátatlan lakosságot ebből a fából kielégíteni.
