Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-08-25 / 191. szám

2 1943 augusztus 25. A visszatért Csákto, ahol a keresztény kereskedők és iparosok jelentették a magyarság gerincét A »Szegedi Uj Nemzedékiben jelent meg a következő cikk: »Csáktornya, a Zrínyiek ősi fészkével, a várral, a magyarság erős pillére volt hajdan a török ellen; az idegen eszmék hullámtörője a jelenben Ó6 a múltban. A költő Zrínyi hagyatékát nem tudta eltö­rölni Trianon: a magyar szellem élt és él most is ott, ahol a Zrínyiek hamvát megboly­gató népség ütött tanyát, nem hozva mást, mint gyűlöletet, üres tarisznyát, üres szellemet. Építeni, teremteni nem tudtak, de kétes ér­tékű nevelési eredményük szomorú képét so­káig tükrözi az a fiatalság, amelyet félre­vezettek, de az igazság fénye elől el nem zár­hattak. A magyar műveltségben gyökerezett Mura­köz népe parancsszóra sem felejtett. Hány­szor hallottam az apáktól büszkén kijelenteni: »Én is magyar iskolába jártam, örülök, hogy a fiam is oda járhat«. Az a fiatalság, amely a magyarokról semmi jót sem hallott az iskolákban, 1941 óta tapasz­talja az ellenkezőjét, kapja a magyar szere- tetet, simogató kezet, amely átsegíti az első nehézségeken. x 1941 augusztus 2 Messze van Szegedtől Csáktornya, s bizony amikor 1941 július 27-én kezembe kaptam tanári kinevezésemet azzal, hogy augusztus 2-án foglaljam el állomáshelyemet, egy kis szorongással néztem azt. Ahogy közeledtem Csáktornya felé, már kiegyeztem volna a hely­zettel, de meghökkentett a felrobbantott Mura-híd, amelyen átdöcögtünk. Vonatunk a a megszokott búzatáblák helyett végelátha­tatlan kukoricaföldek mellett zötyögött velem célom felé. Éppen vásár volt. Tömeg mindenütt. Magyar szó ritkán hangzott. Még féltek az emberek, még nem tudták, mi lesz a sorsuk. A még ott élő jugoszláv tisztviselők fenyegetései s je­lenlétük hatása: a bizonytalanság tartotta fogva a szíveket... Ők ismerték volt uraikat. Érezték ők hogy egyszer... Csáktornya! Nem ismernél magadra, ha lát­nád akkori képedet! Szemét és tisztátalanság mindenütt. A középületeket meg lehetett is­merni messziről elhanyagoltságukról. Aligvár­tam, hogy lássam a polgári iskolát. Bizony azon is meglátszott a nemtörődömség, amely minden vonatkozásban kiütközött. Muraköznek ideiglenes urai érezték, hogy egyszer szedniük kell sátorfájukat. Az iskola fölszerelése — már ami volt — még magyar eredetű. Semmi újabb beszerzés, semmi újítás, mindenütt por, rendetlenség, pókháló. — Hogyan fogjuk ezt rendbehozni? Kik lesznek a kartársak? Milyenek lesznek a tanulók? — Nem értem rá sokat töprengeni, mert szállás után kellett látnom. Nehezen bár,, de sikerült. Igazi magyar vendégszeretetben volt részem, pedig háziasszonyom egy szót se tudott magyarul, de a férje a magyar párt szemmeltartott tagja volt, mert a tüzoltóbálon magyar nótát énekelt, másodszor pedig, mert közte volt a magyar iskolát kérvényezők kö­zött. De, természetesen, ez nem volt egyedül­álló eset, hisz ötven dinárt kellett fizetnie annak, aki magyarul mert beszélni. A Zrínyi-vár Másnap folytattam az ismerkedést új lakó­helyemmel. Első dolgom volt megkeresni a Zrínyi-várat. Hatalmas, de akkor még gon­dozatlan park elején, mohosán, ragyás kép­pel, de komor erővel tűnt elém a nagy Zrínyi Otthona. Itt írta halhatatlan műveit, itt harcolt a magyar szellemért. Itt élt a magyarság lehe­tősége s innen indult arra a vadászatra, ame­lyen ez a lehetőség megsemmisült. Jellemző, hogy ezt a fölbecsülhetetlen értéket le akarták rombolni, pedig Zrínyit ők is magukénak tartják. (?) A pusztulástól az ipartestület mentette meg. (Az ott élő iparosság, kereskedő réteg volt az elszakított magyarság gerince.) Megvették az épületet. Jelenleg is az övék. A főszolgabíró- ság, s más közhivatalok, valamint a kereske­delmi középiskola bérli és a Vitézi Rend Zrínyi-csoportja viseli gondját. A helybeliek tanúsága szerint fölbecsülhe­tetlen értékek tűntek el innét: hatalmas gobeli­nek, szobrok, ékszerek, iratok, könyvek stb. A vártól másfél kilométeres, nyárfasorral szegélyezett út vezet a Zrínyi-kápolnáig, a Zrínyiek temetkezési helyére, ahonnan szintén eltűnt minden érték. A kripta kifosztva, ször­nyű állapotban mutatta azt a műveltségi szín­vonalat; amelyet Trianon ültetett át. Ma A huszonhároméves nevelést két év alatt nem lehetett eltüntetni, mint ahogy nem tud­ták eltüntetni a magyar érzést ők semf a 23 év alatt. De az a fiatalság, amely 1941 óta nevelkedik, azok az apák, akik nem felejtették el a Kossuth-nótákat, a magyar dalokat, a magyar beszédet, sohse lesznek mások, csak (magyarok. Látják, tapasztalják a különbséget. A 4 osztályos elemi helyébe a kötelező 8 osztályos népiskola lépett. Az elnéptelenedett polgári iskola 450 tanulónak ad helyet. (150—170 volt Trianon alatt a létszám.) A tanítóképző, ke­reskedelmi középiskola, iparostanonciskola és a jól megszervezett közművelődési előadások igyekeznek pótolni a hiányokat. (Érdekes megemlíteni, hogy Szegednek mi­lyen sokat köszönhet Csáktornya, hiszen nem kevesebb, mint kilenc tanára szegedi, illetve Szegeden 'végzett. Örömmel vállalkoztak arra a nagy és felelősségteljes munkára, amely rá­juk várt.) , Ma már mindig több a magyar szó az ut­cákon, mint ahogy nagyobb a rend is. Min­dig többen tisztelegnek az országzászló előtt és mindig többször hangzik magyar dal az utcán. Emlékszem, hogy a postahivatalból tisztán és bokaficam nélkül nehéz volt kijönni. Em­lékszem, hogy mindig az öregeknek kellett kitérni. Emlékszem, hogy templomba az if­jabb nemzedék nem járt. Emlékszem, hogy 12—13 éves tanulóim »meggyőződéses« kom­munisták voltak, hisz a katedráról is kaptak ilyen tanokat. Emlékszem, hogyan nézett rám az a kis nebuló, akii megsímogattam és nem büntettem meg, amikor rossz fát tett a tűzre. Amikor a rongyos cipő helyett és a mezítlábakra új cipőt húztunk s amikor a fagyos arcok és kezecskék először melegedtek magyar lelkek [adományában. Sohasem felejtem el, amikor elbúcsúztak tő­lem az először végzett tanulóim. TÚRÁK JÁNOS.«; Megjelent a zalaegerszegi m. kir. téli gazdasági iskola felvételi tájékoztatója Zala vármegye és Zalaegerszeg város veze­tőségének a megyeszékhely fejlesztésére irá­nyuló munkája eredményeként — mint arról már röviden megemlékeztünk — augusztus 1- ével megindultak a m. kir. téli gazdasági iskola és mezőgazdasági szaktanácsadó állo­más szervezési munkálatai. Mivel a közismert háborús anyagbeszerzési nehézségek miatt az iskolával kapcsolatos nagyszabású építkezé­sek csak a jövő év tavaszán kezdhetők meg, az iskola a folyó évben ideiglenes helyiségben nyert elhelyezést. A zalaegerszegi Gazdakör vezetőcége, átérezve az 'iskolának éppen a mezőgazdasági műveltség fejlesztésével kap­csolatban kifejtendő munkája nagy jelentősé­gét, dicséretes elhatározással sietett az iskola segítségére és helyiségeit mind az igazgató- sági iroda, mind pedig a tanításra szolgáló tanterem céljára rendelkezésre bocsátotta. így az igazgatóság a Pázmány-utca 3. szám alatti Gazdakörben már meg is kezdhette működését és készséggel áll az érdeklődők szolgálatára hétköznapokon délelőtt 8—12-ig és délután 2— 5-ig, vasár- és ünnepnapokon pedig dél­előtt 9—12-ig. A napokban jelent meg az iskola célkitűzé­seit és munkáját ismertető felvételi tájékoz­tató. Ebből örömmel állapíthatjuk meg, hogy az iskola nem oklevelet kíván nyújtani tanulóinak, hanem az okszerű, eredmé­nyesebb gazdálkodásra akar nevelni. Ezt a célját két elméleti és két gyakorlati féléven keresztül úgy óhajtja elérni, hogy a gazdasági munkák szünetében — november elejétől március közepéig — elméleti oktatás­ban részesíti tanulóit, amikor pedig a szülői ház már nem nélkülözheti a tanulók segítségét és munkaerejét — március közepétől novem­ber elejéig — a növendékek visszatérnek gaz­daságukba. Az iskola tanárai ez idő alatt több­ször fölkeresik őket, hogy megadják a szük­séges gyakorlati oktatást és egyéb útmutatá­sokat, bevonva a munkába a szülőket, a szom­szédokat is, hogy a gazdálkodás újabb vív­mányaival, a helyesebb és jobb, jövedelme­zőbb gazdálkodási módokkal minél többen megismerkedhessenek. Ezzel az iskola nem­csak a tulajdonképpeni tanulóit látja el a szükséges tudnivalókkal, hanem egy-egy környék gazdálkodásának fejlesz­téséhez is jótékonyan hozzájárulhat. Az iskolába annak érdemes beiratkoznia, aki tanulni vágyik, nem pedig bizonyítványt akar szerezni. így elsősorban a kisbirtokosok, a vitézek, a bérlők gyermekei látogathatják nagy haszonnal ezt az új szakoktatási intéz­ményünket. A tanítás teljesen ingyenes lévén, anyagi megterhelést senkinek sem okoz gyermekének taníttatása, sőt a vármegye és város, valamint az érdekelt községek bevonásával létesítendő alapítvá­nyok, nemkülönben a földmívelésügyi minisz­tériumtól adományozandó ösztöndíjak az arra rászorulók anyagi megsegítését is lehetővé teszik. Megnehezíti az iskola munkáját az a kö.V rülmény, hogy ezideig még hiányzik a vidéki tanulók elhelyezésére szolgáló tanulóotthon,, De a szomszédos községekből akár vasúton, akár kerékpáron is bejárhatnak a tanulnivágyó gazdaifjak, akik annál értékesebb tudáshoz jutnak, minél több áldozatot hoznak annak megszerzése érdekében. Bizonyára ki is hasz­nálja ezt az alkalmat a környező községek gazdatársadalma, de a zalaegerszegi, a novai, a zalaszentgróti, a sümegi, a- balatonfüredi, a tapolcai járások és a pacsai járás északi ré­szének községeiben lakók közül is azok, akik gyermekeiket valamelyik helybeli rokonnál, vagy ismerősnél elhelyezhetik. Az iskola igazgatósága egyébként minden- bővebb felvilágosítást megad a hozzáfordulók­nak. Bízunk benne, hogy amikor sok év szívós munkája után végre eljutottunk terveink meg­valósulásához, az iskola szépszámú tanulóval kezdheti meg az első esztendőt, hogy ezzel is bizonyságot tegyünk a földmívelésügyi minisz­térium nagy anyagi áldozatára való érdemes­ségünkről.

Next

/
Thumbnails
Contents