Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-04-03 / 75. szám

1943 április 3.

5

flp& W m és'minden lakberendezési tárgy nagy választékban

nÜtO r Szalay és Dankovitsnál

■ Bútorcsarnok: Zalaegerszeg, Batthyány-utca 4.

dett török veszedelem. Célunk a magyar nemzeti önállóság biztosítása és a bolsevizmus kiirtása Európából. Azután a belpolitika kérdéseivel foglalkozva hangoztatta, hogy a mezőgazdaság fejlődése a háború ellenére is nagy lépésekben halad előre.

Foglalkozott a birtokpolitikának nemzetvédelmi rendeltetésével, a gazda és az ország közös érdekét képviselő Jurcsek-féle rendszerrel, amely a szükség szerint majd még pótlásokon fog keresztülmenni. Végül a főispán a tisztségviselőket nyomatékosan kérte a felvilágosító munkára és a nemzetvédelmi tevékenységre. A Magyar Élet Pártja nem párt- politikát, hanem nemzeti politikát folytat és ebbe kell belevonni minden szétszórt magyar teröt.

Szabó Sándor esperesplébános záróbeszédében megköszönte a mindenre kiterjedő felvilágosításokat, amelyek bátorításul is szolgálnak a további munka teljesítésére. Az értekezlet lelkes hangulatban, a Himnusz elének- lésével végződött.

(Rovatvezető közli, hogy az értekezleteken elhangzott felvilágosító előadásokról a Zalai Magyar Élet március 30-iki számában részletesen megemlékezett, így a mai számban csak kivonatosan ismertettük az elhangzott beszédeket.)

— o —

A BAJTÁRSI SZOLGÁLAT vezetősége ezúttal is kéri az illetékes gondozó hölgyeket, hogy az április 6-án, kedden délután 4 órakor tartandó értekezleten föltétlenül jelenjenek meg.

Régi irás a Balatonról, amelynek mentén száz évvel ezelőtt annyi volt a fa, hogy iábán égették el

Nincs igazuk azoknak, akik gúnyos fölénnyel beszélnek vagy imák a dédapái elbeszélésekről. Némely dologban bizony ma is használhatók és tanulságosak. Örülhetnénk, hogy a mai folyóiratok és újságok olyan bőségesen és alaposan adnának számot a Balatonról, mint például a „Tudományos Gyűjtemény“ már a múlt század harmincas éveiben. Azonkívül kéziratból is sokféle feljegyzés maradt meg. Már csak kedves, ózamatu Írásuk, feledésbe merült jóizü kifejezéseik miatt is érdemes böngészni bennük hébe-hóba.

Efajta feljegyzéseket tett száztizenöt évvel ezelőtt Hrabovszky Dávid őkigyelme. A „Balaton mellyékéről“ igen hosszú és gondos beszámolót irt.

Elöljáróban a szép tájékról, „melly életünk kellemetes részének eleven tükre“. Aztán rátért a Balatonra, amelyet nem először látogatott meg Mondja is:

— Uj szinben ragyogtak előmbe minden szépségei, ámbár nekem azok a három évvel ezelőtti hosszasabb ottlétemtől fogva eléggé esmerelesek.

Bizonyára nagyon csinos dámáknak irta a beszámolót, mert azonnal hozzáteszi:

— Ámbár távolléted miatt nagy volt a hijány a tájszépségekben, viszont s ugyan azért tsak félig érzésekben. Jól lehet ezen hijány miatt tsaknem megtagadtam a Balaton mellyékétől azon ditséretet, melly ölet magyar hazánknak kiesebb tájai között elsőrangú szépséggel jeleli.. Segített ezen Ítélettételemben azon óhajtás, hogy tégedet, kinek szemei még ezen tájnak látásában nem angaloghattak, véle bővebben meg- esmértethesselek ezen téli napok hosszú órái szülte leveleimben.

Mindenekelőtt nagyon ajánlja, hogy a dáma olvassa el Kisfaludy műveit. A Csobáncról, Tátikáról, Remetéről szóló „szerentsés etsetü“ költeményeket és a „tegujabbat“ : Gyula szerelmét. Mert hát, aki ezeket megismeri, az dupla érdeklődéssel járhatja a Balatont.

Érdekesen jellemzi azután a Balatont:

— Úgy gondolom, a Balaton mellyéke megérdemli a Magyar Paraditsom nevezetet. N ntse- nek itt ugyan borzasztó meredekségü vad, kopár sziklák, nintsenek sebes hegyi patakok, zuhogó vizömlések s vad fenyvesek, mint magyar földünknek vadkoronája, a Kárpátok között. De valamint mindenütt, úgy az Aestheti- cában se kedvelhetjük az excessust; a borzasztó elnyomja a vizsgálóban a lágy érzemé- nyeket. A szelidebb pozsonyi végkárpáti hegyeket, az alattuk zuhogó felséges Dunát s körülte zöldelő ligeteket feljüi múlja a Balaton mellyék •a természeti kellemeknek bővebb kiözönlése,

meszebbre terjedése s vigabb Bacchusza; a Fertő mellyékét pedig nagyobb hegyi, a bőség szarujának bővebb ömlése s az előidőnek több maradványai állal.

Idegenforgalmunk irányítóit tatán meglepi az a tény, hogy

már akkor aránylag nagyszámú külföldit is kalauzoltak a Balaton körül

s erre utal Hrabovszky maga is:

— Az itt minduntalan megjelenő Anglus, Frantzia utazók bizonyítják ezt.

Pontosan ismerteti azután a Balatonvidék kiterjedését megyék szerint, minden részében, megadja nagyságát, hosszát, a partvidék valamennyi fontos részét. Majd ezt a hasonlatot alkalmazza:

— Az egésznek formáját egy cápa haléhoz lehetne hasonlítani, mellynek tsudás, testénél szélesebb négyszögformáju feje a Tihanyon felül Kenéséig való rész, szűk nyaka a tihanyi szoros meder; testéhez tartozó farka a Fenéken túli szakadék.

Sorraszedi aztán az átjárásokat és jellemzi főképp a tihanyit, mely sokkal mélyebb. Hozzáfűzi :

— Ámbár az átjárás fél óránál nem igen később, úgyhogy tsendes időben a túlsó partról nem tsak a kutya ugatás, hanem a beszéd is áthallik s még is a hajót ollykor meghányja. Ez az átjárás „a T. T. Benedek Szerzeté“.

A másik átjárás a T. T. Piaristáké, „a kiknek Akaiiban egy külföldön tanult hajósmestere vagyon“. A harmadik a Köv-Eörsi birtokosoké, főképp „tek. Jankovich famillijájé“.

Kutatásra vár még az a feljegyzés, amely szerint már akkor hajóközlekedés volt; Mada- rassy László kitűnő tanulmányán kivül, amely a Festetics-féle hajókat ismertette, nincs részletező anyagunk. Hrabovszky azt mondja a hajókról:

— Tengerre emlékeztető vitorlás hajók viszik itt az utast Somogyba s nagyon segítenek rajtok szélvészes időkben, midőn itt rendszerint 3 óráig tartván az átkelés, a szél erejétől el kapott hajóknak a sík vizen tartalékjok nem lenne, mint Fenéknél, a hol szép idővel a kompokon 20 minutum alatt partot lehet érni, jól lehet, itt az utasok többnyire magok kénte- lenitetnek 1—2 révész ügyelése alatt a hajót hajtani.

Már Hrabovszky összehasonlítja a Balaton csekélyebb mélységét a „helvetziai“ tavakéval. Azután leírja, hogy milyen patakok szakadnak a Balatonba. Hosszan számol be a halakról is. Megemlíti, hogy nyáron nem űzik annyira a

halászatot, mint télen. Beszél a „riadásról“, amikor nagy nyílások támadnak a jégen, „mellyeket a tapasztalt lovakkal keresztül szoktak ugrani, különben irlóztató veszély lebeg az utason“.

Általában a Balatont igen nyughatatlan viz- nek mondja s arról is megemlékezik, hogy hol támadnak hevesebb zivatarok.

Kedves részletet sző leírásába a porzóról, mert hiszen akkor a siófoki homokot egyébre nem használták, csak tintairás szántására :

— Sió-Foknál s Kenésénél fényes fövenyt találni, mellyet a Cancelláriákba szét elhordanak s itzéje helyben is elkél 12 xron.

Következik a Balaton többi részének aprólékos leírása. Amellett szerényen jegyzi meg, hogy tökéletes helyleirást ne kívánjanak tőle, mert arra több esztendei ittlakás s „tsendesen, de annái élesebben vizsgálódó szemlélődés“ kell. Rátér a Balatonvidék két „fő nevezetességére“, Füredre és Keszthelyre. Festeticsékről bőven beszámol. Hivatkozik arra, hogy „remekül rajjolá költői etsettel a keszthelyi szép vidéket Berzsenyi a Keszthelyi Helikonban s Dukai Takáts Judit a múlt 1825-iki Hébé-ben. Valóban minden mosolyog, mint az arany világ.“

Leírja a keszthelyi uj magtárt, mely 7 éven át épült. Nagy pince, két emelet és padlás van benn. Végigmegy a hegyvidéken és sorát keríti a legnemesebb borok termelő helyeinek Tíhany- nak külön részt szentel. Füredről megjegyzi:

— Füred nyáron egész Baden s kipótolja a tsendes Balaton mellyéknek hijányát a nagy városokban.

Szót ejt az omladékokról, régi templomokról is. Különösen az Akaiihoz nem messze volt Ságvárról.

— Mondják, — teszi hozzá — hogy sokan meggazdagodtak az itt talált kintsekből. A’ bizonyos, hogy a felsődörgitsei faluvéglől fogva számtalan sok tsontokat fordít ki még az eke is, melly tsontokról azt beszélik, hogy azok a polgári viszontagságokban egy szörnyű vérontásban elesett ságvári lakosoké lennének.

Végigvisz a Balatonvidék nemzetiségein ; a néprajzi furcsaságain. Kiemeli, hogy a nép „megtartotta még tellyes mértékben a magyar vendégszeretést, melly szép tulajdonság nemzeti characterünknek főbb billyege“. Utána a szüretet írja le:

— Legemlékezetesebb s örvendetesebb része az évnek a Balaton mellyékre nézve, a szüret. Ez azon időpont, melly a szegény földmívesnek itt egész évi fáradozását végre koronázza, s áldással báfejezi; a tehetősebbeknek ellenben a legkellemetesebb időtöltést s mulatságot, mellyet a szabad természet keble nyújthat, megszerzi.

Szokatlan elevenség villanik ekkor egyszerre szét a szőlőhegyekben,

menyeknek egyébkori mély tsendje tsak a munkások eszközeinek zörgéseitől válhatik olykor fel. Idegenek jönnek seregesen a felső vidékekről ; a kik itt számosán bírnak szőlőket; s hogy a világ kedvnek ébredező szikrái egéHOGYAN JUTHAT KORAI NAPOS CSIBÉHEZ?

Érdeklődőknek erről, valamint a nemrégiben megindult bérkeltetés föltételeiről és a csibék fölnevelésének módjáról szóló ismertetőt díjtalanul küldünk. Elvállalunk friss, fias és jó tojásokat bérkeltetésre olyképpen, hogy az előjegyzés elfogadásakor tojásonként 12 fillért, keléskor pedig minden kibújt csibe után ugyancsak 12 fillért számítunk fel. Míg napos csibéket előzetes igénylésre csibénként 80 fillérért bárkinek szállítunk. Szakértők véleménye szerint legmodernebbül berendezett keltető gépünk előnyös kelési eredményt biztosít az igénybevevőknek a kotlóval való keltetéssel szemben, mivel sok esetben a kotlőtól tetvet kap a csibe, a fészkén elpusztult tyúk tojásai tönkremennek, a fészekben a tojás sokszor megfázik és elpusztul, de nem ritkáság a tojásevö kotló Sem, amellett sok munkától és veszteségtől óvja meg bérkeltető állomásunk.

Tojásértékesítő Telep, Sümeg.